Polgárportál
Mernyó Ferenc: Levél Bélához, aki szerint a Fidesz ellopta az emberek magánnyugdíját
Sándor, a lenézett vidéki kormánypárti szavazó Mátyás királyhoz hasonlította Orbán Viktort. Mert hogy Orbán Viktor kormányzása alatt fellendült a gazdaság, megerősödött az ország. Ahogy Mátyás idején is. Amire Béla, a megrögzött ellenzéki felhorkant: “Nehogy már Mátyás királyhoz hasonlítsuk Orbán Viktort!” Mert Béla szerint a Fidesznek csak szerencséje volt, hiszen a külső feltételek kedveztek a sikeres kormányzáshoz. Egyébként pedig a Fidesz ellopta az emberek magánnyugdíját. Mindössze ennyi a Fidesz-kormány sikerének alapja. Nos, erre válaszolnom kellett. (PolgárPortál-publicisztika)
Apáti Bence: Sami A. és az egybites Soros-propaganda
A tunéziai Sami A. 1997 óta, azaz több mint húsz éve segélyen él, 1168 eurót, azaz több mint 370 ezer forintot kap havonta a német államtól. Eddig a hír semmi különöset, furcsát vagy megdöbbentő dolgot nem tartalmaz, hiszen minden olyan olvasó tudja, aki cenzúrától mentes jobboldali sajtótermékeket fogyaszt, hogy a török közösségen kívül nagyon kevés bevándorló dolgozik Merkel asszony Németországában. A bevándorlók munka helyett sokkal szívesebben üldögélnek különböző teázókban és kávézókban, ahova az óhazából hozott népszokásoknak megfelelően nők természetesen még egy fekete szemeteszsákba bugyolálva sem tehetik be a lábukat.
Hoppál Hunor: A sógorok erősen tartják a kormányrudat
Ausztria kormánya az elmúlt héten szavahihetőségből jelesre vizsgázott. A kabinet több intézkedéssel szigorított az ország migrációs politikáján, ezzel bebizonyítva, hogy a bevándorlásellenes politizálás az osztrák jobboldal pártjai számára nem csupán egy eldobandó kampánytermék volt, nem egy időszakos retorika, amely segítségével választást nyerhettek. Az illegális migrációval szembeni zéró tolerancia meghirdetése ez esetben túlmutat a választási ígérgetés intézményén: az ÖVP és az FPÖ alkotta kormány igenis komolyan gondolja ezen küzdelem megvívását.
Ambrus Csaba: Csipike, az ellenzéki Terminátor
Ez már mindennek a teteje. Vagy a legalja? Mindegy. A lényeg, hogy felháborító. Hanyagolni kezdte a Wellhello dalait a Petőfi Rádió, miután a népszerű zenekar egyik tagja, Fluor Tomi, élő adásban kiáltotta be Soros György nevét. Ha tippelnem kellett volna, hogy ki lesz az első pihentagyú ellenzéki politikus, aki rögvest rácuppan a témára, akkor én biztos Ungár Péterre szavazok. És tényleg.
Lánczi Tamás: Egy csatát megnyertünk, de a háború még nem dőlt el
Az országnak a jóérzésű döntő többsége megtette azt, amit a haza megkövetelt – mondta Stefka István, a PestiSrácok.hu lapigazgatója, a „Kilenc nappal a választások után…” címmel rendezett beszélgetés moderátora a Polgárok Házában. Az eseményen felszólalt Kiszelly Zoltán politológus, egyetemi oktató és Lánczi Tamás politikai elemző, a Figyelő című hetilap főszerkesztője, akik azon túlmenően, hogy összegezték az áprilisi választási eredmény lehetséges okait, kitekintést adtak a következő egy év várható politikai eseményeire is.
Az ellenzéki pártok nem érdekeltek abban, hogy kiénekeljék alóluk a szavazóikat – interjú Kiszelly Zoltánnal
Vajon miért hitte el választás előtt a többség, hogy kisebbségben van, és most miért hiszi magát a kisebbség többségnek? A hála miért nem politikai kategória, mi történt tulajdonképpen Hódmezővásárhelyen, az ellenzéki pártok pedig meddig támogatják azokat az utcai tüntetéseket, amelyek célja, hogy kiénekelje alóluk saját választóikat? Mik lehetnek Gyurcsány Ferenc hosszú távú tervei, és mire számíthatunk Brüsszeltől? Vagy mit gondoljunk azokról, akik ugyan kifejezetten haszonélvezői voltak és lesznek is a Fidesz rendszerének, mégis ellene szavaztak? Kiszelly Zoltán politológust kérdeztük, aki nemcsak a politikai ismeretlenekről beszélt kendőzetlenül, de a korrupciós vádakról alkotott véleményét is megosztotta velünk.
Geib Hajnalka: Az „orbáni diktatúra” elől menekülni készülő fiataloknak
Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy több okból nagyon is pártolom, hogy ti (mi), fiatalok, éljetek pár évet külföldön. Egyrészt, a nyelvterületen szerzett nyelvtudásból fakadó magától értetődő előny miatt; másrészt, saját bőrötökön tapasztaljátok meg, hogy Nyugat-Európában, vagy bárhol külföldön sem hullanak az emberek ölébe a javak csak úgy, alanyi jogon, mert az jár; végezetül pedig (a saját példámból kiindulva) talán megtanulhatjátok, mit jelent egy nemzethez, egy kultúrához tartozni, amely a sajátunk. Szóval menjetek, tapasztaljatok, de gyertek haza!
Nagy Ervin: Meséljétek el gyermekeiteknek, miért nem lehet együtt tüntetni Gyurcsány Ferenccel!
Nagy ma a felnőtté váló gyermekek szüleinek felelőssége. És biztos vagyok benne, hogy elviselhetetlen kősziklaként fogja nyomni vállukat, ha nem mesélnek nekik arról, hogy mi történt 2006 őszén. Ha nem mondják el, hogy milyen volt az élet a Gyurcsány- és végül a Bajnai-kormány idején. Mert ők nem emlékezhetnek, nem tudhatják azt, hisz még csak kisgyermekek voltak. Ma viszont már nagykorú szavazók, így el kell nekik mondani azt is, hogy mehetünk ugyan tüntetni a kormány ellenében, de nem állhatunk Gyurcsány Ferenc mellett a tömegben egy percig sem. (PolgárPortál-publicisztika)
Apáti Bence: Magyar Nemzet – szolidáris csak a gyerekekkel tudok lenni, áruló felnőttekkel nem!
Több, mint egy hete már, hogy megszűnt a Magyar Nemzet. Ilyenkor illenék némi részvétet, szolidaritást mutatni a kollégák és családjuk iránt, amit én csak részben tudok megtenni. Kollegialitást bajosan lehetne ugyanis tőlem elvárni, hiszen a megszűnt lapnál dolgozó újságírók számtalanszor kinyilvánították, hogy egyáltalán nem tekintenek minket/engem a kollégáiknak. Jobbára valami rossz propagandistának csúfoltak a saját, önálló, az övektől eltérő véleményem miatt… Így persze nehéz most szolidárisnak lenni velük. (PolgárPortál-publicisztika)
Ambrus Csaba: Ti lennétek a nép?
„Mi vagyunk a nép” – skandálta több ezer ember a szombat esti megmozduláson. Igen a nép Ti vagytok. És mindenki más, aki elment szavazni. Sőt, még aki otthon maradt és nem élt a szavazati jogával, az is a néphez tartozik. Tetszik vagy sem, minden Fideszre szavazó polgár voksa egyenként pont annyit ér, mint a tietek. Mert a többséget nem a Kossuth téren kell kiharcolni, hanem a szavazófülkék diszkrét és intim magányában. És ez akkor is így van, ha az RTL klub nektek ad igazat.
Gágyor Péter: A senkik prím-ásai
„A Föld fog sarkából kidőlni, a senkik vagyunk és senkik leszünk…” (enyhén javított Internacionálé)
Heroes Never Die: Kell ez nekünk? (+ videó)
“Welcome to hell” – “Isten hozott a pokolban” volt a mottója a tavalyi hamburgi G20-as csúcstalálkozó ellen szervezett Antifa támadásnak, amelyet először “békés tüntetés” címen akartak eladni a nyilvánosságnak. Az csak súlyosbította a helyzetet, hogy a német Antifa legradikálisabb csoportja, az ú. n. “Der schwarze Block” (a fekete blokk) vezette a polgárháborúra emlékeztető drámai eseményeket.
Apáti Bence: Nyertünk, de ha vesztettünk volna is maradok – avagy ellenzékből is lehet szeretni a hazát
Vasárnap a demokráciát ünnepelte Magyarország, hisz sok, nagyon sok állampolgár élt a szavazati jogával, én pedig úgy gondolom, hogy nem „csupán” a Fidesz-KDNP, hanem az egész ország nyertese ennek a választásnak. Így maradunk… de maradtunk volna, ha nem nyerünk, mert mi ellenzékben is szeretjük a hazát.
Ambrus Csaba: A stadionok legyőzték a kórházakat
Elképesztő. A futballválogatott miatt majdnem elbuktuk a kétharmadot. Magas választási részvétel, plusz a kazakok és a skótok elleni vereség, egyenlő kormányváltás. Még szerencse, hogy az üveggyöngyökkel és templomrestaurálással lefizetett határon túli magyarok hozták a kötelezőt.
Peterdi Péter: Uszítás
Fellélegezhetünk: maradt minden úgy, ahogy szerettük volna, ráadásul megvan a kétharmad is. Olyan érzésem van, mintha az utóbbi két-három évben tíz évet öregedtem volna: a folyamatos polgárháborús hangulat engem legalábbis kikészített, és miközben lassan teltek egymás után a hónapok, semmit nem vártam úgy, mint azt, hogy legyünk már végre túl a 2018-as választáson. A vasárnapról hétfőre virradó éjjel aztán az összes állandó stresszkockázati tényező szertefoszlott, és úgy éreztem magam, mintha egy légüres térben lebegnék, ahol megszűnt minden fájdalom, és egy csapásra minden nagyon szép és minden nagyon jó lett. A táborunk hívei közül sokan ünnepeltek, koccintottak – én maradtam a monitor magányánál és az M1 élő közvetítésénél, amit nem lehetett eléggé hitetlenkedve nézni, ahogy jöttek a döbbenetes részarányok és eredmények.
Heroes Never Die: Az átsminkelt terror
Szinte hallani lehetett a robajt, amit a szívekről lehulló sziklák okoztak a német sajtóban és politikus berkekben, amikor végre „kitudódott”, hogy az április 7-i münsteri merénylet elkövetője német. Nem csak útlevél-német, ahogy a migrációs hátterű, sokszor németül alig tudó, kettős állampolgársággal rendelkezőket hívják, hanem igazi, azaz bio-német. A számtalan tudósításba már alig fért bele, hogy Cottbusban, egy nappal előbb egy terepjáróval hajtott valaki sétálók közé, szintén bio-német sofőrrel a vezetőfülkében. Még be sem pakolták a münsteri áldozatokat a mentőkbe, amikor egyes zöld párti polit-szimulánsok reflexszerűen twitterezni kezdték az agyonkopott mantrát: „Nehogy a jobboldal tőkét kovácsoljon a sajnálatos eseményből és a bevándorlók ellen instrumentalizálja.” Estére már mindenki fellélegezhetett. Nem migránsok voltak. Nem?
Gágyor Péter: Az elegancia hiányáról
A nyertesek ugyan nehézkesen, de mégis tesznek néhány érzékelhető nyilatkozatot a győzelem ragyogása dacára is a közös jövő, haza, feladatok és célok érdekében, amelyekben feltételezhető egy óvatos kéznyújtás. Olykor ez még elegáns gesztusnak is felfogható. Persze, nekik jóval könnyebb parolázni a nyert csata nyergéből. Nincs ebben eredetileg semmi leereszkedő gesztus, inkább a közös jövő kitapogatásának a szándéka érezhető az emelkedett hangulatban.
Nagy Ervin: Legyen Magyarország az első!
Dőreség lenne valamiféle végső értelmezést adni, valódi konklúziót levonni a választások másnapján. Túl sok még a felszínen tomboló érzelem, sokan fáradtak és érzékenyek, nem enyhült a feszültség sem, az elemzők pedig csak most kezdik el a politikai pingpongozást. Az egyik oldalon az öröm és a megnyugvás, a biztoság és a kiszámítható jövő ural mindent; a másikon a gyűlölködés, a tiszteletlenség és az egymásra mutogatás látszik a leginkább. Egyesek szerint kettészakadt az ország, mások szerint folytatódik a magyarság felemelkedési pályája – mind szellemi, mind pedig anyagi értelemben. Egy azonban biztos – ha már hagyjuk az érzelmeket jönni és menni, mint ahogy az egy egészséges ember esetében természetes folyamat, az életünkkel együtt járó tényező – akkor lássuk be, hogy az ország mégiscsak a biztonságos fejlődésre szavazott, és jóval kevesebben voltak azok, akik „minden mindegy” alapon (csak a meglévő ne legyen!) a kaotikus és végzetesen kockázatos változásra adták le a voksukat. Nekünk pedig, akik markáns véleményt nyilvánítottunk az elmúlt hónapokban, ki kell mondanunk, hogy vége a kampánynak. Hát legyen most újra Magyarország az első!
Callidus: Lenéznek ám téged, nem tudtad?
Fogalmam sincs, hogy a 2018-as sorsdöntő választás előtt miről írhatnék, mi olyat mondhatnék, amit mások még nem mondtak el, talán érthetőbben is, mint én? A realitás ismételgetése lassan közhelybe fordul, a többségnek csömöre van már a kampánytól, a politikától, elég volt, gondolják, sokan ki is mondják, csak lennénk túl rajta – mintha mindegy volna, hogyan végződik. Egyesek fütyülnek az egészre, mások szoronganak kissé, de bizakodnak, megint mások pedig remegnek a hatalomért, ígérnek fűt-fát, a „szar-szappan-szalámi” koalíciónak semmi sem drága, s mondják, szegény ember az, aki még ígérni sem tud. De kik azok, akik bedőlnek, mindig bedőlnek, még mindig, azok után is, amit ez a nemzet végigélt a szocialista kormányok alatt, s pláne azt megelőzően, a rendszerváltozás előtt?
Peterdi Péter: Mi mindig találkozunk
Fehérváron jártam, a Fidesz kampányzáró rendezvényén. Csak hétvégén lett köztudomású, hogy lesz ilyen és mindenkit szeretettel várnak, én pedig kapva kaptam az alkalmon, hogy kiránduljak egy jót a kiváló tavaszi napsütésben, illetve hogy ezzel együtt meglobogtassam a nemzeti zászlót, amit bár apám vett pár éve hirtelen felindulásból, de nálam van, én vagyok az őre. (Igen, talán ezzel is jellemezhetném az elmúlt 8 évnek a legkisebb közösségekre gyakorolt fejlődését: azelőtt nem volt piros-fehér-zöld lobogónk családilag, most már van. Magyarország erősödik.) A Békemenetre úgyis elfelejtettem vinni.
Apáti Bence: A multikulti utópiája és a valóság
Egy külföldön dolgozó táncművész barátom mesélte el a következő történetet, mikor arról faggattam, hogy milyen módon és milyen minőségben valósul meg a gyakorlatban a multikulti egy nemzetközi balettegyüttesben. Nem baj ugye, ha lelövöm a poént? Elméletben igen, gyakorlatban nem. Mindenki szabad akaratából a sajátjainak a társaságát keresi, a világ legtermészetesebb módján „szegregálódnak” maguktól az emberek, amely jelenéggel úgy tűnik, hogy sem Soros, sem az általa pénzelt civil szervezetek nem tudnak vagy nem akarnak szembenézni. Voltaképp a valósággal nem tudnak mit kezdeni. De nézzük a történetet!
Nagy Ervin: Folytassa, miniszterelnök úr!
Van itt már minden – tessék, csak tessék! Lehet választani, mert demokrácia van, minden ellenkező híreszteléssel szemben. A választék pedig oly széles, mint az elhízott falusi tehén feneke és miközben cammog előre, egyre csak cuppog és trágyaszagot áraszt a közepe. A már messziről bűzlő szélkakas Vona-kormány, Simicska Lajos amorális, vagy immorális ötleteivel, ölelkezve a szájszagú belterjes belvárosi ballibant értelmiséggel, az iszlámtól az unióig terjedő terebélyes néppárttal. Vagy itt áll előttünk a hipszter háttérrel megtámogatott, derűs tavaszi időt jósló Szél-kormányzat lehetősége, Gyurcsány Ferenc „mifánterem” szakértői kormányával kiegészítve, és végül, de utolsósorban a popegyütteseket megszégyenítő elnevezésű formáció, a „Karácsonygeri és a szocik bandája”, akik a nagy semmi végtelen sötét árnyékban már szorgosan dolgoznak vagy veszekednek éppen. Lehet kihagytunk valakit vagy valamit ebből a színes-szagos ellenzéki táborból, de mielőtt bezár a bazár, érdemes még szemezgetni, kicsit a jövőnkre gondolni és a kormányzati eredményekre is egy pillantást vetni. Mert a valódi választás a kiszámíthatatlan káosz és a biztonságos holnap között húzódik. Ez a tét. (PolgárPortál-publicisztika)
Hoppál Hunor: A FemIndex mélységei
Az Index, a 444, a HVG és megszámlálhatatlan “független-objektív” társuk számos esetben derültségre adnak okot: képtelen vádjaik, égbekiáltó csúsztatásaik, a racionalitást semmibe vevő állításaik és gyakori önellentmondásaik mind-mind nevetségesek – úgy cselekszünk jól, ha ezeken csak hahotázunk. De van egy pont, ahol már nincs min nevetni. Amikor sokkhatásként éri a szennyömlés, az embernek kinyílik a bicska a zsebében, s ilyen esetben akarva-akaratlanul feldühíti magát. Ez történt velem az Index húsvéthétfőn közölt, a Mária Magdolna című filmről szóló kritikája láttán.Ajánljuk még
A walesi labdarúgó-szövetség felszólította a FIFA-t, hogy engedje az LMBTQ-propagandát
A FIFA-világbajnokság első napjaiban – mint várni is lehetett – több szurkolót megszólítottak a biztonsági őrök, akik szivárványszínű vagy szivárvány mintájú ruhákat vagy kiegészítőket viseltek. De ez már nem marad így sokáig: a walesi labdarúgó-szövetség felszólította a FIFA-t, hogy lépjen közbe, és állítsa le az ilyen beavatkozásokat.
Szentkirályi András kollégánkat január 2-án helyezik örök nyugalomra
Nemrégiben elhunyt kollégánk, Szentkirályi András „Golyó” temetésére 2023. január 2-án délelőtt, 11 órától kerül sor, az Új Köztemető 53. parcellájánál.
Dollárbaloldal – A CIA-ig érnek a szálak
A baloldal választási kampányát a tengerentúlról milliárdokkal támogató Action for Democracy kapcsolatrendszere egészen az amerikai titkosszolgálatig, a CIA-ig ér – derül ki abból a jelentésből, amelyet a nemzetbiztonsági bizottság szerdán tett közzé. A jelek szerint az amerikaiak által támogatott kör kulcsszereplője a Bajnai Gordon, illetve a Ficsor Ádám nevével fémjelzett DatAdat-csoport, amely gyakorlatilag az ellenzéki kampányt lebonyolította – írja az Origo.
Závecz: csökkent a Fidesz támogatottsága, és nagyot romlott a közhangulat
A ZRI Závecz Research Intézet november közepi felmérése szerint miközben a Fidesz idén májusban minden idők legmagasabb támogatottságát érte el, hiszen a felnőtt népesség 46 százaléka állt mögöttük, azóta viszont jelentős veszteségeket szenvedtek: szeptemberben 37 százalékon, most pedig már csak 33 százalékon állnak.
