Apáti Bence: Nyertünk, de ha vesztettünk volna is maradok – avagy ellenzékből is lehet szeretni a hazát

• Apáti Bence / PolgárPortál-publicisztika

Több, mint 2 millió 600 ezer ember szavazott a Fideszre. Többen, mint az összes parlamentbe jutott ellenzéki pártra együttvéve. Jól látható, ha szorosabb lett volna az összefogás, akkor is a Fidesz nyert volna. Mindez 70 százalékos részvétel mellett.

Amikor az első részvételi adatok kijöttek, és látszott, hogy micsoda tömeg indult meg a szavazóhelyiségek felé, sokakkal ellentétben én azonnal tudtam, hogy nem lehet semmi baj. Biztos voltam benne, hogy minden nemzeti érzelmű ember tisztában van azzal, hogy mit veszíthetünk, hogy milyen jövő várhat az országra, ha nem megyünk el elegen.

Tudtam, hogy senki nem felejtette el 2002-t, amikor későn ébredt fel a nemzeti tábor. Senki nem akart még egy 2002-t.

A többi már történelem. A Fidesz hatalmas fölénnyel megnyerte a választást. Harmadszor.

És akkor rögzítsük még egyszer, mert egyszerűen imádom leírni: HARMADSZORRA nyert kétharmados felhatalmazással a nemzeti oldal. És azt is tegyük gyorsan hozzá, hogy magasabb részvétel mellett, és több szavazattal, mint 2014-ben.

Óriási győzelem, óriási ünneplés, óriási #bulika.

Mindenkinek köszönet, aki nem hagyta magát megfélemlíteni, aki a rengeteg mocskolódás, fenyegetőzés, és “facebookos-letiltogatás” ellenére is posztolt, vitatkozott, és küzdött az igazáért.

Nagyon fontos volt, hogy megmutattuk magunkat, és az is, hogy a jövőben is így legyen; hogy beleálljunk a harcba, hogy kiálljunk azért, amiben hiszünk, hogy kiálljunk az igazunkért.

Zukerberg algoritmusai és balliberális cenzorai ugyanis a legkevésbé sem a mi oldalunkon álltak. A „rendkívül szimpatikus” fiatalembert egyébként most hallgatja meg az amerikai szenátus, én pedig élvezettel nézem, ahogy hebeg-habog, ahogy könnyeivel küszködve ismeri be, hogyan avatkozott be például a magyar választásba, hogyan törölt rengeteg profilt, és hogy mindezekért ezekben az órákban is éppen bocsánatot kér.

De ami történt, megtörtént. Így is nyertünk. Úgy is, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére a balliberális média elérése az online térben több, mint a duplája volt a jobboldaléhoz képest. És úgy is, hogy ballib ismerőseink négy – de inkább nyolc – éve „agymosottaznak”, „fideszbirkáznak” minket. Gőgösen, nagyképűen, bicskanyitogatóan. És mi valóban birkák vagyunk. Abban az értelemben mindenképpen, hogy birkatürelemmel hallgatjuk a gusztustalan minősítgetéseiket. Láttuk, miket irkálnak rólunk ők, akikről pontosan tudjuk, hogy napi két 444 és napi három Index cikkből tájékozódva mondják meg a tutit. Nem haragszunk rájuk. Csöndben hallgattunk, és jó keresztény emberekhez méltón nem ültünk és ülünk fel a provokációknak.

Nem rossz emberek ők… Csak tudatlanok, tájékozatlanok, megtévesztettek. Elhitték, amit Soros 444-e hazudik. És sokkal, de sokkal kevesebben vannak, mint mi. És mi már hozzászoktunk, hogy ilyenek.

És nyertünk. Harmadszorra is nyertünk kétharmaddal.

Ha pedig vesztettünk – mert ilyen is volt – mi sosem agymosottaztuk le az országot, mi sosem mondtuk, hogy hülye minden szoclib szavazó, és mi elhagyni sem akartuk Magyarországot, csak mert a jobboldal elvesztette a választást.

Büszke vagyok a közösségemre, hogy ilyen. Nem pedig olyan.

Értetek pedig, akik naponta gyaláztok engem, családomat, rokonaimat, és mindazt a 2,6 millió embert, aki a kormánypártra szavazott – imádkozni fogok továbbra is.

(Vezető kép: MTI / Koszticsák Szilárd)