Vezércikk
A háború nyerteseinek megadóztatása nem megszorítás, hanem a patrióta kormányzás lényege
Tombol az ellenzék Orbán Viktor tegnapi, az extraprofitok megadóztatásáról, valamint a rezsi- és honvédelmi alapok létrehozásáról szóló bejelentése miatt. Igaz, ezúttal is teljesen szétbeszélnek: miközben a szélsőbaloldali Jámbor Andrásnak tetszik az ötlet, addig a „progresszív” balliberális oldal marxizmust és megszorítást kiált. Pedig ma, az őszödi beszéd elhangzásának 16. évfordulóján igazán felidézhetnénk: mit jelent valójában a megszorítás és mi a patrióta gazdaságpolitika lényege?
A nyugat nem érti az oroszokat és ez tragédiához vezet
Számos alkalommal megkaptam már – nem mintha zavarna, dicséret ez azok részéről, akiktől kapom –, hogy én, számos kollégám és barátom társaságában oroszbarát propagandát folytatunk. Sőt, ahogy mondani szoktam, egészen pontosan feketeöves kremlinisták vagyunk. Putyin utolsó csatlósai, az ukrán nép elvhű – vagy éppen rubelen megvett, végül mindegy is – ellenségei, a moszkvai befolyásolási kísérletek magabiztosan jelentkező magyarra fordítói, terjesztői. És így tovább, és így tovább.
Milyenné tette Amerika a világot egyedüli szuperhatalomként?
Az amerikai konzervatívoknak azt a kérdést is fel kell tenniük maguknak, hogy az USA szuperhatalmi teljesítménye milyennek bizonyult az elmúlt bő harminc évben. Ahogy azt is észre kellene venniük, hogy az USA már legalább tíz éve nem az egyetlen szuperhatalom; el kell viselnie, hogy Kína már érinthetetlen a számára, ahogy azt is, hogy Oroszország is visszaszerezte – legalábbis nagyhatalmi – státuszát a tízes évek közepére. De ezt Európának is észre kellene vennie.
Libsi? Libsevik? Libernyák?
Egyszer, még valamikor időszámításunk kezdete táján – de legalábbis jóval azelőtt, hogy a „Politikai Hobbista” nemhogy TV-műsor lett volna, hanem még magát a kifejezést sem alkottam meg – készítettem egy listát (már megint megy a listázás, tiszta nácizmus, mi?) azokból a szavakból, rövid leírással mindegyikhez, amiket a magukat liberálisnak vallókra manapság használunk. Azóta ráadásul születtek új kifejezések is, tehát bővült a lista; megérdemli, hogy szélesebb nyilvánosságot kapjon...
Folytatom, mert ez küldetés, nem munka – A Hálózat, avagy a szekrényből kiguruló csontvázak serege
Szereztünk ellenséget eleget. Sem Moszkva, sem Washington fenekét nem vagyok hajlandó nyalni, sem nyíltan, sem sunyin, ahogy az ellenzéki portálok többsége teszi. Példaképeim – csak hogy Krassó Györgyöt említsem – éppen ilyenek voltak: nem álltak se ide, se oda, de azt pontosan tudták, ki és mi ellen küzdenek. Hálózat.Lett sok barátunk is. Sokan megkerestek az elmúlt napokban, hogy segítsenek, hogy biztassanak, hogy ne adjuk fel, de miért adnánk fel? Miért hagynánk abba? Ez küldetés és hivatás, részemről biztosan nem végeztem. De nyugodjanak meg: a PS sem. Vezércikk.
Hogyan lesz a politikai centrum a jobboldalon, avagy a szabadságharcos konzervatívok tizenkét pontja
A városi legenda szerint Orbán Viktortól megkérdezték, miként van ennyi ideje olvasni. A miniszterelnök így válaszolt: annyira gyenge az ellenzék, hogy hagynak neki. Persze, mi tudjuk – a viccet félretéve –, hogy intellektuális igény is szükségeltetik, ami az ellenzéki oldalon eltűnőben van. És annak tapasztalata is, hogy milyen az, amikor a komcsik és a liberálisok (plusz a fasiszták) összefognak, mikor ők írják a politikai játékszabályokat, mikor leuralják a kultúrát, a médiát és a gazdaságot. A nyugati, illetve a tengeren túli konzervatívok csak most szenvedik meg. Orbán Viktor ezt tudja, ahogy ma már azt is megtanulta, hogy bátorság, szorgalom, hit és alázat nélkül nincs győzelem. Okosabbnak kell lenni, mint az ellenfél. E tudást és tapasztalatot, pontosabban a progresszív politikai tömb legyőzésének nyílt forráskódú receptjét ismertette 12 pontban a CPAC-kongresszuson.
Karácsony éppolyan politikai hulla, mint Márki-Zay
Nem gondolom, hogy Karácsony Gergelynek igen sok jó tulajdonsága lenne. Túlozni nem akarok, hiszen ha már egy is akad – amit a nagy számok törvénye alapján teljesen kizárni nem lehet –, akkor hazugság lenne a megállapításom. Például teljes mértékben elképzelem, hogy rendesen neveli a gyermekét, joviális zöldpolitikusként nem dobálja a szemetet a földre, rendet rak maga után, és így tovább, és így tovább, sőt, amint azt egy vele frissen készített interjúból megtudtuk, az ellenzéki pártelnökök által alkotott Signal-csoportból sem rakta még ki Gyurcsány Ferenc, mint ahogy tette azt a választásokat követő napon Márki-Zay Péterrel.
"Ne bántsd a magyart!" – Tanulja meg végre az egész világ!
Nagyon sokan ismerik Zrínyi Miklós híres művét; ez az a kötelező darab, az Az török áfium ellen való orvosság, amely később azzal a címmel híresült el, hogy Ne bántsd a magyart! Sokan és sokféle módon használták már a történelem során, de egy általános jelentése sosem forgatható ki, ami maga az egyértelmű és egyszerű üzenet az egész világnak: ne bántsd a magyart! Mert ma, amikor minden nép érzékeny, mindenki ragaszkodik minden vélt és valós jussához, akkor ne felejtsük el, hogy mi, magyarok sem vagyunk hajlandóak hátul, a sor végén kullogni, és az utóbbi tizenkét esztendőben ezt egyértelműen meg is mutattuk, bármennyire nem tetszett ez sokaknak. Most, amikor a náci és kommunista uralmat idéző ukrán nyelvtörvény már öt éves, most, amikor egy román csapat szurkolói simán kitehetik, hogy kifelé a magyarokkal az országból és Székelyföldet Ulánbátorban találták ki, akkor ott kell állnunk a vártán és ismét ki kell mondanunk, hogy "ne bántsd a magyart!"
A kormány dolga, a mi dolgunk
A történelem gondoskodik róla, hogy ne legyen biztos mindaz, amiért az ország az elmúlt 12 évben nagyon keményen megdolgozott. Magyarországon a napokban tulajdonképpen teljes hatalomváltás zajlik le: új köztársasági elnök van Novák Katalin személyében, új országgyűlés alakul és új kormány. A politikai iránya értelemszerűen nem változik, hiszen a köztársasági elnök a politikai jobboldalról érkezik, az új miniszterelnök is a régi és a kormánytöbbség is ugyanaz. A legnagyobb változás a kormányban következik be: új miniszterek is jönnek, és többen a korábbiak közül visszatérnek a kormányba.
Gyurcsányt nem tudják, önmagukat nem akarják, a korszakot pedig nem lehet balról leváltani
Mintha mi sem történt volna! A hervadó szocialisták még mindig rendszerváltásról álmodnak, a Pábeszéd ígéri, hogy majd az EP-választáson megmutatják magukat, a Momentum nagy mellénnyel a saját hangját, az LMP bizakodva egykori tagságát keresi. A Jobbik elnöke győzelmi tort ül, fenyegeti a sajtót, önhitten jelzi, hogy válság esetén készen áll országot vezetni, Gyurcsány pedig annyira jól érzi magát, hogy azt szeretné, ha mindenki Gyurcsány lenne és mindenki jól érezné magát. Szívük mélyén ugyan érzik, hogy tudatmódosító szerek nélkül is rottyon vannak, hogy a baloldali sajtó haragszik rájuk, hogy az ellenzéki szavazók csalódtak és hontalanná váltak, és talán sejtik már azt is, hogy balról Orbán Viktort ma nem lehet legyőzni, ahogy korszakváltásra sincs igény. Mégis! Olyan önbizalommal mosolyognak, mintha továbbra is lenne összefogás, mintha ne lenne minden baloldali párt válságban, mintha ne lennének csalódottak azért, mert Gyurcsányt nem sikerült lekoptatni, és végül úgy somolyognak, mintha a Mi Hazánk Mozgalom ne nyomná le őket a kutatásokban. De mi a valóság? Mi van a kincstári optimizmus mögött? Legyen meztelen a király!
Ugyanúgy megyünk tovább előre!
Szokták volt mondani, hogy nincs unalmasabb a politikáról szóló politikánál. Értik, amikor a politika nem egy bizonyos probléma megoldásán munkálkodik, hanem saját magán meditál és abban kiteljesedve végez politikai, közéleti tevékenységet, hogy megállapítsa, mondjuk ő maga micsoda. Az ellenzékre tekintve mindenki megértheti, mire gondolok. Hasonlóan unalmas – mondják –, ha egy jegyzet nem a mindennapokban látott egy-egy jelenségre reflektál, hanem önmagára, szűkebb közegére. Most azonban mégis kivételt teszek, hiszen meglehetősen friss hír, hogy a Pesti TV május végétől nem készít több műsort. Maga a csatorna július elejéig üzemel, de a konkrét műsorgyártás május utolsó napjáig tart.
Merre tovább? (IV.) Békés Márton: Klebelsberg+Kassák, azaz eljött a kulturális konszenzus ideje!
Irány a nemzeti kultúra konszenzusa! Magyarország a négy kétharmaddal nemcsak politikai rendszert, hanem értékrendet is választott magának. Így a kormányzat mögött kialakult masszív támogatottság kellő alapot szolgáltat ahhoz, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből kialakuljon a Társadalmi Egyetértés Korszaka és a kormányzat az egész társadalomra kiszélesítse a nemzeti konszenzust és így a nemzet kulturális szuverenitása megőrződjön. – fogalmaz Merre tovább? – Vita a nemzeti blokk feladatairól című sorozatunkba írt publicisztikájában Békés Márton. Szóljon hozzá, írjon építő kritikát Ön is!
Az EU vezetői mesterséges gazdasági válságba kergetik a földrészünket
Az EU és Európa magországainak vezetői jól láthatóan megőrültek. Csak azért nem látjuk őket dühöngő őrültnek, mert túl sok ideje élünk a közelükben. Beleszoktunk. Az embargóktól agonizáló Európai Unió például kölcsönt venne fel a piacról nagy kamatra, hogy azt gyakorlatilag kamat nélkül kölcsönbe adja Ukrajnának az újjáépítésre. És arra az esetre, ha az ukránok nem fizetik vissza a kölcsönt, az EU tagállamai garanciát vállalnak a bankok felé a visszafizetésre.
Az amerikai demokrácia halálos sebet kapott
Ha azt mondom, polgárháború készülődik Amerikában, akkor sokan biztos valami túlzó, hatásvadász, bulvár dolgot sejtenek. De nem: a dolog nagyon is komoly. Ehhez képest az itthoni sajtóban gyakorlatilag sehol nem foglalkoznak vele. Szerintem kevesen fogják fel a súlyosságát az USA-n kívül.
Miért kellett köréjük gyújtani az erdőt? – Aczél, Bors, Kardos, Komlós és Erdős elvtársak a halottak élén
Alkoholista, agyonlőtt, öngyilkos és halálra „szekált” írók, művészek, zenészek – valójában ezt hagyta ránk az aczéli rendszer.Ez történt azokkal, akik nem voltak velük. Akik mások voltak. Halott gyerekek, meg nem született könyvek, meg nem jelent albumok lebegnek valahol fent az égen, és – hogy Ruttkai Évát idézzem Latinovitscsal kapcsolatban – nekünk „nincs módunk ezt befogadni”. Nincs módunk elfelejteni. Nem szabad elfelejteni. És nem hagyhatjuk, hogy még egyszer megtörténjen. Mert az egy dolog, ha a gerincünket megpróbálják eltörni. De ha a lelkünket is ellopják, onnan már nincs visszatérés. Vezércikk.
Van-e ajánlata számunkra Európának?
Jogos aggodalommal figyeljük mi, európaiak, hogy a földrészünk vezetői combközépig benne vannak az Egyesült Államok seggében. Szolgai csicskulást látunk, ami csak ahhoz hasonlítható, ahogy Szlovákia vagy Románia pitizett annak idején a náci Német Birodalomnak. A románokban viszont volt annyi életösztön, hogy mindez csak a szokásos színielőadás volt részükről, és a saját érdekeik valóra váltásáért hízelegtek. Az Európai Unió vezetőségéről ennyi pozitívum sem mondható el. Ők megkapták a brosúrát az amerikai tartótisztjeiktől, hogy alaposan meg kell szankciózni Oroszországot, mert az USA így akarja, és onnantól fogva vakon szankcióznak, ami a csövön kifér. Saját akaratot eddig se feltételeztünk róluk, de azért csipetnyi európaiságot és némi elemi életösztönt korábban még talán feltételeztünk róluk. Ha így tettünk, tévedés volt.
Merre tovább? (III.) – Alexa Károly: Aczél György lebegő árnyalakja
Számos nagy sorskérdést és problémát azonosít Alexa Károly a magyar kultúra területén a PestiSrácok.hu felkérésére megírt vitacikkében. A szerző szerint a rendszerváltás óta a nemzeti oldal a (lehető legszélesebben vett) kultúra területén szenvedte el a legtöbb kudarcot. Városaink és falvaink szinte mindegyikében hóditjuk vissza a múltunkat, a magyar kulturális élet virágzik, de ha tágabbra nyitjuk a blendét, akkor látjuk, hogy a XX. század magyar történelmét megszakító kommunista diktatúra után az még nem zökkent vissza a helyére a kultúrában sem. És tapasztalhatjuk még „a központi nemzetépítő akarat decentralitását és olykor az alkalmi, sejthető lobbiérdekekhez való igazodását, ami – úgy lehet – nem erősíti a kulturális stratégia hatékonyságát” – írja a Merre tovább? – Vita a nemzeti blokk feladatairól című sorozatunkba publicisztikájában Alexa Károly. Szóljon hozzá, írjon építő kritikát Ön is!
Határolódjon el minden ellenzéki politikusnő Jakab Péter erőszakos csordájától! Vadai Ágnes is. Most!
Hiába harsog mindenki a Jobbik mérhetetlen morális szégyenéről, hiába bömböl a báránybőrbe bújtatott ordas, csend honol a szövetségesek háza táján, Gyurcsány pedig hátradől és csendben elcsócsálja a Ballikot. Csúszhat-e még mélyebbre a Jobbik? Van még a nemi erőszak eltussolásánál lejjebb? Ki tudja… De vajon miért nem tiltakozik az isztambuli egyezményt kezében lobogtatva Dobrev Klára? Miért nem szólal fel Donáth Anna az uniós parlamentben a nőket ért sérelmek miatt? Gurmai Zita most miért nem metoo-zik egy nagyot? Vadai Ágnes is tüntethetne festett monoklival a parlamentben Jakab Péter ellen.. De hol van ilyenkor az a túlmozgásos Perintfalvi valaki, aki kamu-teológusként a szexuális abúzus elleni küzdelemről beszél minden áldott nap! (Ja, hogy van erőszak és erőszak között különbség!) Minden baloldali politikusnő, minden progresszív feminista, minden ellenzéki képviselőasszony azonnal határolódjon el szövetségesétől, a Jobbiktól, Jakab Pétertől és a pártban történt szexuális bántalmazástól! Háborodjanak fel, adjanak hangot dühüknek, most!
Jobbikos buliba csak saját felelősségre!
A Jobbik Gyurcsány Ferenc legfontosabb szövetségese. Szoros verseny ez, hiszen Karácsony Gergely (aki ebben a formájában tartalmazza a Párbeszéd nevű pártot is) szintén a Jobbik szoros szövetségese, az LMP is, a szocialista párt maradványai is, és az "okos emberek pártja", a Momentum is az. A kérdés, hogy szoktak-e jobbikos bulikba járni?
Nagyon szerencsétlen ember az, aki kizárólag a politikán tud gondolkodni
Ha jól sejtem, mindenkinek megvannak a Telex, a 444 és társaik által ránk zúdított gyászfeldolgozó munkák. A cikkek tömkelege, amelyek a vereség okait keresik, és vélt vagy valós megtalálásuk után fejtegetik azokat. Lesz még bőven ilyenben részünk az elkövetkező hetekben, hónapokban, de nem ezek a legérdekesebbek, vagyis pontosabban fogalmazok: nem ezek a legszórakoztatóbbak. Egyes videók is megvannak, ugye? Amelyekben egyáltalán nem buborékban élő, pláne nem kontraszelektált fiatalok fejtegetik, hogy milyen rettenetes ebben az országban élni, és ez, immár a negyedik kétharmados győzelem után egészen tűrhetetlenné vált? El kell menni, emigrálni, itt hagyni Mucsát, ami megöli a lelket és a szellemet. Mondják ezt, miközben a végkövetkeztetés azért minden esetben valami olyasmi, hogy na jó, hát lehet, hogy azért mégsem megyek el. Pedig szívemre tett kézzel mondom, hogy társadalmi munkában vállalnám, hogy segítek a pakolásban és még bőröndszponzort is szereznék.
Merre tovább? (II.) – Schmidt Mária: Bitang nehéz körülmények között, a reálpolitika talaján állva kell folytatni a kormányzást
Drámai látleletet adott az „önérdekképviseletét elvesztő és résmentesen amerikanizált” Nyugat-Európa és a világ helyzetéről Schmidt Mária történész professzor, a Terror Háza és a XXI. Század Intézet főigazgatója a PestiSrácok.hu felkérésére megírt vitacikkében, amelyben a „bitang nehéz körülmények között” munkához látó ötödik Orbán-kormánynak is határozott tanácsokat nyújt. Schmidt Mária szerint folytatni kell az egészségügy, az oktatás és a honvédelem reformját. Utóbbi részeként újra kell gondolnunk a férfi és női általános hadkötelezettség visszavezetését, hiszen a háború – mint látjuk – egyáltalán nem veszett ki a világból. A professzor hangsúlyozza írásában: a kormány eddig is a reálpolitika talaján állva képviselte a magyar érdeket, de most mindent meg kell tennie, hogy szövetségeseket találjon és megfékezze a háború eszkalációját. „Erre, amint az emberek szeme Nyugaton is egyre jobban kinyílik, új lehetőségek adódnak majd” – jegyzi meg a Merre tovább? – Vita a nemzeti blokk feladatairól című sorozatunkba írt publicisztikájában Schmidt Mária. Szóljon hozzá, írjon építő kritikát Ön is!
Egy csipetnyi Európa: durva hazugságokkal és fenyegetéssel hálálja meg az ukrán vezetés a magyar segítséget
Az ukrán vezetés étvágya egyre inkább megnőtt. Ha olyan kedvük van, az őket fegyverekkel, pénzzel, adományokkal segítő németekbe is belerúgnak, májas hurkának nevezve a német kancellárt is, de a primitív hangnemet csúcsra járató, fenyegető, banderista hagyományokat egyre inkább felelevenítő Zelenszkij mellett most az ukrán Nemzetbiztonsági Tanács elnöke, Olekszej Danilov is megvillant, aki menetrendszerűen most ismét a magyarokba szállt bele páros lábbal. A komolyan vehető diplomáciában nem szokás szélsőséges, fölöslegesen hangulatkeltő rémmeséket terjeszteni egymásról, de Danilov elvtárs ezt is megengedte magának, hiszen kijelentette, hogy a magyar kormány előre tudott az Ukrajna ellen irányuló invázióról, és közben el akarta foglalni az ukrán területek egy részét.
Ezek az idióták tényleg (világ)háborút akarnak?
Több, mint két hónapja tart az orosz–ukrán háború, ugye nem lenne baj, ha végre vége lenne? Minden jóérzésű ember józan ésszel ezt gondolná, de ma egy abszurd világot élünk, ahol a férfiak szülhetnek, ahol az agresszív, kövekkel dobálózó hódítók szerencsétlen menekültek, amelyben a boltokat kifosztó, épületeket felgyújtó csőcseléket a média békés tüntetőknek nevezi, és ahol akkor vagyunk jóemberek, ha fegyvereket szállítunk egy katonai konfliktusba, hogy az minél tovább tartson, minél többen haljanak meg, veszítsék el az otthonaikat.Ajánljuk még
Visszafoglalták az ukránok, amit el se vesztettek
Arra mindenki számított, hogy a Trump-Putyin találkozó időpontjára az ukránok összehoznak valami sikerfélét, visszavesznek pár falut, felrobbantanak egy moszkvai iskolát, ilyesmi.
Ismét hoppon Tusk: Nawrocki képviseli Lengyelországot az alaszkai csúcs után
A lengyel kormányfő nagy hibát követett el, amikor megpróbálta lejáratni az újonnan megválasztott államfőt.
Ha mégis úgy alakulna az alaszkai csúcs, az angolok máris küldenék a katonáikat Ukrajnába
Sorra jelennek meg a kommentárok a Trump-Putyin találkozó kapcsán.
Íme a válasz az uszításra: Kárpátalja akkor is lesz, amikor Ukrajna már nem
Az ukrán agytrösztök csak azt felejtik el, hogy mi több mint ezer éve tekintjük a sajátunknak Kárpátalját, ők meg alig harminc éve léteznek, mint nemzet, és ahogy most a front áll, sokáig már nem is fognak. Szóval ha valaha elfelejtik, hogy volt itt egy Ukrajna nevű ország, mi még akkor is emlékezni fogunk a munkácsi turulra.
