Vezércikk
Magyarország nyert – Donáthék fölkenődtek a brüsszeli ajtófélfára
Nem mintha bármikor – de most aztán különösen nem – lennék a magyarországi ellenzék bőrében. Nyomorultaknak meg kéne valahogy magyarázniuk rajongóiknak a lehetetlent. Tudniillik, hogy tegnap igenis ők (a Hegedűs hadnagyok, az ötödik hadoszlop) győztek, jól megszívatták Magyarországot, Orbán a bukás küszöbén totyog, a németek pedig már szövik a szőnyegeket, amikbe hamarost belecsavarják a felcsúti dikty családját... Melegek a Fideszben
Na, vannak-e??? Nagyon durva dolgot fogok mondani. Mindenki kapaszkodjon meg… vannak! És tudjuk-e, hogy kik? Egy részükről igen, és tuti vannak, akikről nem. Akikről tudjuk, azok között is van, aki nyíltan vállalja, sőt, akár rendre poénkodik is vele. Mert aki úgy érzi, másokra is tartozik, hogy mi a kedvenc étele, melyik csapatnak drukkol, állva, vagy ülve pisil, lentről fel, vagy fentről lefelé törli a fenekét… az elmesélheti. És azt is, hogy kivel szeret dugni. A karaván halad, az ellenzék...
Miközben ideig-óráig az ellenzéki szereplők hiteles vírusszakértőkből átalakulva morális világítótoronyként emelkedtek fel és Szájer József közel harmincéves kiemelkedő politikusi teljesítményére (nem utolsósorban az emberi méltóságra) nagyot köpve, jó sokáig csámcsognak mások nyomorúságán, a parlament és a kormány teszi a dolgát. Miközben az advent időszakában oly fontos önvizsgálatot (ismét) kihagyva a szivárványkoalíció teli szájjal röhög, a jobboldal őrzi a magyar munkahelyeket, védi a fogyasztókat, további támogatásokkal segíti a családokat. A kutya ugat, a karaván halad... Magyart a magyar ellen – In memoriam 2004. december 5.
Nem hivatalos, de azért gyásznap a mai: napra pontosan tizenhat esztendeje volt a népszavazás gúnyhatáron túli magyar testvéreink kedvezményes honosításáról, amely a Hibbant Néró magyargyűlölő kampánya miatt – bár győztek az igen-szavazatok – eredménytelen lett. A csak papíron magyar, de lelkileg hazátlan magyarok kitagadták a nemzetből a papíron nem, de lélekben ezerszeresen magyar magyarokat. December 5-e ezért a magyargyűlölet gyásznapja. Így gyűlöli a homoszexualitást a baloldal
Mindenképpen rá akarja tolni a baloldali propaganda Szájer József hitelességének szertefoszlását a teljes konzervatív oldalra. Amíg azonban a politikus lemondott a tisztségeiről, kilépett a Fideszből, és alighanem nagyon hosszú időre eltűnt a nyilvánosság szeme elől, itt maradtak, sőt, pazar hozzászólásaikkal telekiabálják a közösségi médiát a baloldali hívek. Korábban minimum a Kuruc.infóig kellett mennünk olyan ordas buzizásért, mint amilyet a melegjogok kiterjesztését egyre vadabbul követelő baloldali politikusok hívei nyomnak. Néhány csendes napot szeretnénk, egy ünnepet!
Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a korok és kultúrák jelentősen különböznek egymástól. Persze ez sok dologban nagyon igaz, de az ember, az általános ember társadalomtól és korszaktól függetlenül ugyanaz. A belső hajtóerőink változatlanok sok évezrede már, ugyanolyan nehéz volt elviselni egymást és magunkat Mátyás idején, mint manapság. A XX. század harmadik harmada egy nagy általános újítást hozott a nyugati ember számára, azt, hogy olyan társadalomban él, amely nem áll meg egy percre sem, amelyben nincsenek ünnepek, nyugalom, amely állandóan pörgeti a saját őrületeit és nem hagyja békén soha saját magát.
Ha így futunk neki 2022-nek, nagy baj lesz
Külföldi titkosszolgálati akció ide vagy oda: ilyen magas labdát nem szabad adni az ellenségnek. Ha a nemzeti oldal így fut neki 2022-nek, nagy baj lesz. Kéne egy szép nagy átvilágítás párton belül, s a két lábon járó aknákat – érdemeik elismerése mellett – legalább az első sorokból ki kéne vonni! Még egy Borkai- vagy Szájer-affér nem biztos, hogy lábon kihordható. Karácsony, Parti-Nagy, Vámos, stb. – A zsidóság valódi ellenségei
Bár csábító volna azzal az indulattal reagálni a nácizásra, amit az ember igazságérzete egyébként diktálna, de próbáljuk meg mégis higgadtan elemezni a hétvégi eseményeket, levonni belőlük a megfelelő tanulságokat. Akik hangosan felháborodtak Demeter Szilárd – azóta törölt – írásán, azok politikai számításból, érdekből teszik ezt; a legkevésbé sem őszinte meggyőződésből. Párbeszéd? Alapjövedelem? Ingyen ebéd mindenkinek?
A Párbeszéd 2015 óta azért dolgozik, hogy Magyarországon bevezessék az Alapjövedelmet – olvassuk így, nagy kezdőbetűvel és káprázó szemekkel a „párt” oldalán. Ahogy közelebbről kiderül, mindez az első évben 3389,7 milliárd forintba kerülne, és – a zseniális költségvetési átcsoportosításoknak hála – még maradna is 164 milliárd, amit a Párbeszéd jó szívvel fektetne be az oktatásba és az egészségügybe. Egyszerű és nagyszerű, varázslat és mágia, cilinderből nyulacska. Netán demagógia. Ha Baranyi fölállítja a fehérgyűlölet szobrát, le kell dönteni!
Baranyi Krisztina, Ferencváros balliberrált polgármestere egy rasszista, fehérgyűlölő, gyilkosságok elkövetéséért felelős terrorszervezetnek, a Black Lives Matternek akar szobrot állítani a főváros IX. kerületében. Ez a fehérellenes fajgyűlölet szobra lesz – a mi Budapestünkön, a mi hazánkban. Nyilvánvaló provokációval állunk szemben, amit meg kell akadályozni. Ahogy nem állítható szobor az ÁVH-nak vagy az SS-nek, úgy a BLM nevű terrorszervezetnek sem. Ha a boszorkány a tiltakozások dacára mégis fölállítaná, akkor le kell dönteni (mármint a szobrot)! A hervadhatatlan magyargyűlölet jutalma: egy újabb mozgalmi plecsni
„Ne csak őrizd, gyűlöld is!” – szólt az ÁVH jelmondata. A Jézus Krisztusból és a magyarok trianoni tragédiájából gúnyt űző Pápai Gábor „karikaturistáé” pedig ez lehetne: „Ne csak rajzold, gyűlöld is!” S gyűlöl is a Pápai, derekasan, amiért most újabb díjat kapott a haveroktól az eddigiek mellé. Már csak a Hős Szovjet Anya-érdemérem hiányzik a gyűjteményéből, de haladó világunkban már ez sem megoldhatatlan... Miért fontos a foci?
Már négy éve is magával ragadó volt a körúti hangulat, amikor az Éjjel soha nem érhetett véget... De amikor a Puskás Stadion megnyitóján felállt 65 ezer ember (mínusz egy), és egyként énekelte, hogy “mi egy vérből valók vagyunk”, attól még most is libabőrös leszek. Sosem voltam különösebben nagy rajongó. Focizni mindig szerettem, de sok-sok éve nem játszom. Lehet, hogy a térdem se örülne, de az is lehet, ez csak magyarázat, és simán csak máshogy alakult. Más sportok érdekeltek jobban, amikben jobb vagyok, amik jobban illenek a testi adottságaimhoz is, meg a személyiségemhez is.
A vírus árnyékában lopakodó Európai Egyesült Államok
Van egy álmuk. Ott, Brüsszelben. Megszületik az Európai Egyesült Államok és beköszönt az örök béke. Egy sárga csillagokkal feldíszített kék zászló alatt, melyre a népek a szabadság és a testvériség szavait írják fel, s együtt dúdolja majd minden világpolgár Beethoven Örömódáját. Minden ember egyenlő lesz és eljő az aranykor. De mielőtt a történelem tényleg véget ér, csak lépésről-lépésre, sunnyogva, hogy a polgár észre se vegye, kell „haladni” a föderatív Európa irányába, ehhez pedig a legalkalmasabb pillanat az, mikor egy-egy válságtól való kollektív félelem uralkodik el a kontinensen. Migráció, klímakatasztrófa, és most a koronavírus – kezeljünk minden globális problémát globálisan! Tegyék a delegált vezetők azt, amit tenniük kell, ha kell, akkor a választott vezetőkkel szemben, jogállamisági mechanizmussal, pénzügyi eszközökkel zsarolva. Avagy a vírus árnyékában lopakodik az Európai Egyesült Államok. Böszméné leszámolna az álhírterjesztőkkel – csak kárt ne tegyen magában
„Milyen gyakran találkoztok álhírekkel? Felismeritek azokat?” – kérdezi a magyar néptől Gyurcsányné. Csak így, pacekba. Fura, de nem emlékszem, hogy tegeződnék a madame-mal. Gondolom, önök sem. Még furább, mikor egy ötvenes nő húsznak képzeli magát, hónaljig rúzsozza magát, játssza a tinit, illeg-billeg, mint a papagáj. Nem is fura, inkább röhejes. A magyar nemzet újra mer nagyobb lenni!
A tegnap esti újabb focicsoda és az elmúlt évek kiemelkedő magyar sportsikerei bebizonyították: minden egyes stadion, műfüves focipálya, sportcsarnok, uszoda, atlétikai pálya, öltöző, konditerem, kiszolgáló létesítmény, gyerekeknek vett labda, cipő, mez megérte az árát. Az utolsó fillérig! S végleg dugába dőlt az ellenzék tíz éve tolt stadionozós hablatya: megy a kukába azokkal együtt, akik minden kákán csomót, minden örömben ürömöt keresnek. Az elmúlt tíz év fizikai és lelki építkezése kezdi megváltoztatni a magyarok gondolkodását. Megint merünk nagyok lenni – minden értelemben. Ezt a csodát láthattuk tegnap a Puskás Arénában. 64 éve a Szovjetunióval, ma az Európai Unióval kell megküzdenünk a szuverenitásunkért
2020. szeptember 30-án felszállt a fehér füst, az erősen balra húzó uniós konklávé, az Európai (avagy Központi) Bizottság meghozta az ítéletet, majd a (Jog)államvédelmi Hatóság útnak is indította a fekete autót, amely célba érni látszik. Másfél hónapja a „liberosztály” vasöklének funkcióját egyre inkább betöltő Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős alelnöke, Věra Jourová, a cseh politikusnő – aki szláv ajkúként is rendszeres olvasója és csodálója a független-objektív Indexnek – bemutatta az uniós jogállamisági jelentést. A beszámolójából kiderült: Brüsszel továbbra is jogállamisági feltételekhez kötné az uniós pénzek kifizetését. November 5-én pedig az EU Tanácsa, az EB és az EP megállapodtak, hogy a jogállami értékeket és az uniós kifizetéseket összekötik. De miért lepődünk még meg ezen? Ideje lenne már felismerni, hogy az egykor sok pilléren nyugvó EU-nak ma a fő funkcióját Pelikán elvtárs is fel tudná sorolni az őr kérdésére: „az ellenforradalmár, nyilas, fasiszta bandát ütni kell... ütni kell”. Jogállamiság, ó jogállamiság!
Eljött a pillanat, hogy a tízmillió fociszakértő és virológus országából immáron a komparatív alkotmányjog területére kalauzoljuk egymást! Végre az államtanászok és alkotmányászok is szerepet kapnak a honi közéletben, Sólyom László és Kim Lane Scheppele után! Ez juthatott volna eszünkbe szalagcímként a magyar és lengyel uniós vétó kapcsán, de aztán elkomorodtunk, mert a helyzet komoly, nagyon is komoly. Pénzről van szó, nem is kevésről. Nem véletlenül visít a fél európai sajtó. Ugye, a Te agyadat még nem mosták át?
Ahogy éljük a mindennapjainkat, dolgozni vagy iskolába megyünk, filmeket, tévét nézünk, szörfözünk a neten, zenét hallgatunk… észre sem vesszük, de folyamatosan befolyásolva vagyunk. És általában meg sem kérdőjelezzük mindazt, amivel nap mint nap etetnek minket. Szó szerint is megeszünk minden szart, amit szépen becsomagolva, mindenféle mesterséges adalékokkal teletömve elénk tesznek, csábító reklámok segítségével. És ugyanígy vesszük be a kamut, a propagandát, a kötelező szlogeneket is. Egyre kevésbé kérdőjelezzük meg, még akkor is, ha tökéletesen ellentmond a józan észnek. Mert szisztematikusan, fokozatosan, jó ideje kondicionálnak, átprogramoznak. Állítólag (ő állítja) ezer fát mentett meg Kamuzöld Geri, és ez még csak a kezdet!
Micsoda főpolgármester! Sőt: FŐPOLGÁRMESTER! Ahogyan odaáll az akácfa alá, és szerényen hagyja, hogy hajába hulljanak a falevelek, s valaki a negyvenegy tanácsadója vagy az akárhány fészbukposztolásügyi szakkoordinátora közül lefotózza őt. Történelmi győzelem az őrület fölött: az anya nő, az apa férfi
Ha a parlament megszavazza, hamarosan belekerül hazánk alaptörvényébe, hogy az anya nő, az apa pedig férfi. Látszólag egyszerű, mint az egyszeregy. Valójában az elmúlt évek egyik legfontosabb, túlzás nélkül: történelmi jelentőségű intézkedése készül. Újabb zsilip védelmezheti a magyarokat a Nyugaton tomboló, minden szépet, jót, épeszűt elnyelni készülő genderőrület ellen. Amikor majd macskás videót sem posztolhatsz a Facebookra, mert Trumpra szavaztál
Őszintén, tud-e valaki bármi valósat mondani, ami rossz dolgot Trump tett elnökként? Persze, az elmúlt négy évben folyamatosan azt láttuk-hallottuk a médiában, hogy micsoda szörnyeteg. Hogy buta pojáca. Rasszista, fasiszta, homofób… A szokásos stigmák, amit mindenki megkap az igazság kizárólagos birtokosaitól. Magyarországon is divat lett gyűlölni Trumpot. De őszintén, a szlogeneken, egyszavas minősítéseken túlmenően tud-e valaki bármi valósat mondani, ami rosszat tett? Hétköznapi járványtan
Az egyik legnagyobb tanulsága ennek a járványnak, hogy a tudományunk nem sokat ér, ha az emberek nem értelmes lényként, hanem politizáló emberként, közösségi média függelékként vagy egyszerűen hisztériás kisgyerekként viselkednek. A viselkedés a kulcsszó, ha a járványhoz alkalmazkodó rutinokat követjük a viselkedésünkben, akkor sokkal kisebb eséllyel fertőződünk meg. És ha elég sokan elég fegyelmezettek vagyunk, akkor meg tudjuk fékezni a járványt. Ha viszont túl sok a hülye, akkor meg nem. Nemrég még Orbánt gyalázták és autókkal jöttek Bécsből a „menekültek kiszabadítására”
Ilyenkor, persze, kötelező azonnal ájtatos képet ölteni, rátenni a profilunkra az éppen terrortámadással sújtott állam zászlaját, és ismételgetni: „Nem félünk!” Meg: „JeSuisBécs”. Hát a fenéket! Tele a hócipőnk a pózőrökkel! 2015 óta erre figyelmeztetünk – hiába. Mintha a falnak beszélnénk. Csak szidalmat kapunk cserébe. Azóta is százezrével hurcolja be Európába a potenciális terroristákat a neomarxista-libernyák őrület. Európa egyre gyorsulva zuhan a pokolba. Igenis félünk – de a félelem jó, a félelem adrenalint termel, cselekvésre késztet! Például arra – reméljük, arra –, hogy a barbár megszállókat végre az utolsó szálig kitoloncoljuk a földünkről, szálláscsinálóikat pedig útnak indítsuk Észak-Afrika felé – úszva. Európa csak így menekülhet meg. Hordjunk keresztet?
Napok óta borzolja a kedélyeket Szegő Péter Facebook-posztja, melyben azt követelte, hogy Müller Cecília vegye le a nyakából a keresztet a nyilvános szereplésein. Legalábbis az aktív, elkötelezett hívők kedélyeit borzolja. Pedig mindenkiét borzolnia kellene; ez ugyanis nem csak a hitről, vallásról szól.