Vezércikk
Érzékenyítés szakirányú alapképzés: a bűntudat kultúrája
Terjed, mint a vírus Amerikában. A közigazgatásban, a bíróságokon, a rendvédelmi szerveknél. Az ebédszünetet is megkurtítva érkeznek sorra a fehér- és rózsaszíngalléros aktivisták munkavállalók (white- and pink-collar workers) az igazságszolgáltatás és a kormányzati intézmények épületeibe, hogy tantermi keretek között érzékenyítsenek az Egyesült Államokban. Donald Trump azonban megálljt parancsolt, mert egyértelművé vált, hogy az adófizetők pénzéből politikai szándékkal okítják a haladó szellemiségű aktivisták a fiatal köztisztviselőket. A workshopok során ugyanis nem csupán a kisebbségeket ért atrocitásokra hívják fel a figyelmet, hanem politikai értékeket is átadnak, nagyobb távlatokban pedig egyre tovább tágítják a bűntudat kultúráját, melyben az olyan politikusoknak, mint Trump, helye nincs.
Az ellenzék a vírustagadókhoz hasonlóan hárítja a valóságot
A „forró ősz” már javában tart, egyelőre inkább belföldön; a liberális értelmiség és művészvilág afféle ötödik hadoszlopként készíti elő a szokásos forradalmat, az egy-két ezer fős „tömegtüntetéseket” és a külföldi támadásokat. Semmi nem változott, a főváros és a megyei jogú városok vezetésbe belekóstoló második és harmadik generációs ellenzéki politikusoknak és pártoknak el kell valahogy rejteniük, hogy nem megy nekik a polgármesterkedés, az önkormányzati politizálás sem. Ahogy a pártpolitika sem. Az ellenzék láthatólag belepusztul a budapesti győzelmébe, és vidéken is sokkal jobban gyűlölik már egymást az ellenzéki pártok helyi emberei, mint egy évvel ezelőtt. Valószínűleg a választóknak is leesik lassan a tantusz.
Kedves Vidnyánszky Attila! Kérem, ne álljon félre!
Látjuk, milyen féktelen habzású az önt (és a kuratóriumot) támadók gyűlölete. Észleljük, milyen engesztelhetetlen a „toleranciabajnokok” toleranciája a nemzeti, konzervatív másság felé. Tapasztaljuk, ahogyan az állítólag nem létező libsi világhálózat – mintha egy titokzatos karmester intésére tenné – egyszerre működésbe lép világszerte, s – mintha egyazon forgatókönyvből merítene – tenyereket firkál, zsarol, követel, épületet foglal, ukránozik, levadászással és tönkretétellel fenyegeti önt, ha nem áll félre. A lárma elviselhetetlennek tűnik. Mégis arra kérem, maradjon, tartson ki! A nemzet java, jobbik része ön mögött áll!
Gyurcsányné eltévedt a málnásban
Ingyenmálnát mindenkinek, most! Dobrev Klára ugyanis kétségbe van esve, amiért drága a málna, és szerinte magyar gyermekek százezrei kénytelenek anélkül fölnőni, hogy megízlelhetnék ezt a csodás gyümölcsöt. A Szemlőhegyen, illetőleg Brüsszelben lakozó Klára asszony rajta tartja ujját a nép ütőerén, együtt lüktet-izzad a magyarokkal, tudja, milyen terheket cipelnek a nyomorultak. Drága a málna – ez most a fő baj...
Egy jót smárol a Burger King és a McDonald's kabalafigurája – avagy: nincs lobbi...
Ha a homoszexualitással, illetve az ezt elfogadtatni igyekvő érzékenyítéssel, sőt, glorifikációval szemben az ember bármiféle kritikát, fenntartásokat fogalmaz meg, borítékolható, hogy a másságot, az övékétől eltérő véleményeket mindig oly nagyon tisztelő (ja, nem) liberális maffia azonnal össztűz alá veszi. Miközben már óvodákban is nőimitátorok villantanak nemi szervet a gyerekeknek, és mesélnek nekik a kukacról, aki kukacot szeret... Minderről új csatornánkon, a PestiTV-n jelentkező „Politikai Hobbista” című műsorban alaposan elbeszélgettünk – és alig várjuk a libsevikek mai szuronyos rohamát. Ha valaki este nem tudta megnézni, az adás itt megtekinthető (a második felében ráadásul Dopeman is eljött hozzánk), de a „boozy” témát járjuk körbe egy kicsit az alábbiakban is.
A PestiTV küldetése
A PestiTV-ben két dolog lesz fontos, mi magyarok és a valóság. Ebben a tévében liberális előfeltevések nélkül, magyarként fogunk beszélni és elsősorban nem a liberálisokra, hanem a valóságra figyelünk majd - hiszen azt mindannyian jól tudjuk, hogy a liberálisok agymenésén leginkább csak röhögni lehet. Ez a televízió azoknak szól, akik úgy élnek a jelenben, hogy nem felejtették el a múltat, a szüleiket, a nagyszüleiket. Úgy kezdünk bele az újba, hogy egyúttal folytatjuk a régit.
Az emberbaráti szeretet áradása: Niedermüller Péter „antirasszista” kitüntetést kapott
„Antirasszista” díjat nyert Niedermüller Péter, Erzsébetváros DK-s polgármestere. Nem tréfa, teljesen komoly. Magának a díjnyertességnek az örömteli híre először márciusban röppent föl, ám akkor a vírushelyzet miatt sajnos elmaradt az átadó meg a dínomdánom. Már attól tartottunk, megfeledkeztek Péter úrról, a fehérek, keresztények, heteroszexuálisok és egyéb „rémisztő képződmények” lelkes pártfogójáról. Szerencsére nem!
Ellenzéki horrorkaraván indult a Parlament felé – csak fönn ne akadjanak a küszöbön!
Még itt vibrál az éterben a kihagyhatatlan hír: megszűnt a Pest megyei MSZP. A templomok harangjait félreverik, az újszülöttek idő előtt jönnek világra, a fölnőttek zokognak s kábán pislognak egymásra. Nincs élő ember, aki kivonhatná magát e kataklizma alól. Muhi, Mohács, Trianon, most meg a Pest megyei MSZP...
Koltai Róbert legújabb citromdíjas alakítása: fia helyett Vidnyánszkytól félti a „szakmát”
Filmproducer fiacskáját több milliárdos síbolással, költségvetési csalással vádolják, de apuci, azaz Koltai Róbert Vidnyánszky Attilától félti a „szakmát”. A kis Koltai – a vád szerint – jogtalanul, fiktív számlákkal igényelt vissza irgalmatlan összegű áfát az államtól – de apuci szerint Vidnyánszky a patás ördög... Az SZFE-balhé eddig is kabarészerű volt, így meg pláne.
Andy Vajna forog a sírjában...
...de az is lehet, hogy szivarozgatva szarik odaföntről az egészre. De tényleg, vajon mi a f*szt képzelnek ezek a hülyegyerekek? Elgondolkodtató... Törjük hát át a barikádot, és próbáljunk meg behatolni a Színház- és Filmművészeti Főiskola növendékeinek agyába. Öveket becsatolni, jön a John Malkovich-menet!
Az 1990-ben elmaradt elitváltás tragikus következményei
Magyarországon utoljára 1944 és 1953 között volt elitváltás. A második világháborúig regnáló elit eltüntetését már a megszálló németek és a nyilasok is megkezdték, majd a Vörös Hadsereg és a kommunisták fejezték be. Az ötvenes évek elejére gyakorlatilag eltűnt a korábbi Magyarország teljes politikai, kulturális, gazdasági elitje, a helyi társadalmi elitek nagy részével, a falvak és kisvárosok tekintélyes embereivel, önálló egzisztenciáival együtt. Vagy megölték, vagy mindenüket elrabolták és bebörtönözték őket, sokszor a családjukkal együtt, vagy a kirablásuk után minden társadalmi szerepvállalásból kiparancsolták őket és elüldözték onnan, ahol ismert emberek voltak. A kommunisták teljes elitcserét hajtottak végre.
A szigszalagos forradalom elbukik – most a nemzetiek ideje jön!
Dicséretes az az öntisztulási folyamat a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, amelynek épp tanúi lehetünk. Sorra mondanak föl a különböző rendű-rangú-pedigréjű művészek, művésznek nevezett személyek. Évtizedekig kiakolbólíthatatlannak hitt rendezők, agyonajnározott óraadók, ideológiai szobrászok állnak föl maguktól, hagyják el az „ostromlott” várat. Búcsúlövésként még megeresztenek néhány píárinterjút itt-ott, aztán csönd. Átmenetileg.
Szabad-e fingani a jobboldalon?
Múlt keddi vezércikkemben azt a kérdést firtattam, hogy szabad-e a jobboldalnak televíziót csinálnia… mármint hogy a baloldal szerint. Természetesen nem, hiszen ők döntik el, hogy mik azok a gondolatok, vélemények, amelyeket mindenkinek osztania kell (ellenkező esetben rasszista, homofób, náci, stb.). Miről szabad beszélni, mit lehet kimondani (ami nem része a liberális kánonnak, az természetesen mind-mind uszítás, gyűlöletbeszéd, propaganda, stb.), és egyáltalán, kinek van joga megszólalnia bármilyen médiafelületen, illetve egyáltalán, milyen médiafelületeknek szabad léteznie a liberalizmus, a progresszió csodavilágában (csak nekik).
Hétköznapok járvány idején
Az emberiség, az európai emberek is mindig is kénytelenek voltak együttélni a különböző fertőző betegségekkel. A járványos gyermekbénulást például csak a hatvanas években sikerült megfékezni Európában, de világszerte még mindig sok fertőző betegség kínozza az embereket. A modern egészségügynek, a jóltápláltságnak és persze a szerencsének hála az európai ember elszokott attól, hogy súlyos, esetleg halálos fertőző betegségekkel kelljen szembenéznie napi rendszerességgel az életében. De ennek vége. Ahogy az AIDS-szel, az antibiotikum-rezisztens baktériumok általi fenyegetéssel meg kellett tanulnunk együtt élni, vagy ahogy a visszatérő influenzajárványokat is megtanultuk kezelni, úgy a koronavírus is a mindennapi életünk része lesz. Legyőzni teljesen talán nem fogjuk, de kordában tartani igen.
Kuncze szerint puszta véletlen lehetett a 2006 őszi szemkilövetés...
Léteznek cinikus emberek. Vannak még cinikusabbak. Aztán jönnek a legcinikusabbak. Egy külön szobában pedig ott van Kuncze Gábor, a velünk élő SZDSZ-es vérmedve, aki a politikai elfekvőből sem szűnt meg gyűlölni kedves mindnyájunkat, még ha kevesebb is a mikrofon körülötte. Hol az ÁVH-t mosdatja, hol Krisztuson és a keresztényeken gúnyolódik, hol ciánkapszulát ajánl elfogyasztásra. Most pedig visszatért kedvenc témájához, 2006 őszéhez, s a szemkilövetések témakörét taglalta a tőle megszokott érzékenységgel.
Antiszemita vád a magyarok ellen, avagy hogyan magyarázzuk meg Bíró László múltját
A legrosszabb SZDSZ-es időket idézi a jó öreg antiszemita-kártya kijátszása a német kormány piciny, de annál hangosabb magyargyűlölő csoportja részéről. Persze, Michael Roth nem tudhatja, hogy mi már jól ismerjük e politikai bunkósbot felszínének minden centijét; a magyar jobboldal talán jobban is tenné, ha csak nevetne ezen, de valahogy nem akaródzik felfelé görbíteni ajkaink szegletét. Nem tudunk őszintén kacagni azon, hogy a Sargentini-jelentés után megint az antiszemitizmus terjedésével vádolják meghatározó európai balliberális politikusok, most éppen egy bizonyos Michael Roth (vezető képünkön) Magyarországot. Mert a receptet – hazai segédanyaggal – aljas módon írták meg: az országban vélelmezett folyamatot emlegetnek, és ennek kapcsán vetik fel a kormány felelősségét. Azaz – a balliberális érveléssel szemben – éppen fordítva folyik a lejáratás: nem a kormányt támadják (amihez bárkinek szíve joga van), hanem a magyarság szellemi állapotát szidalmazzák és ennek apropóján hibáztatják az Orbán-kormány politikáját. Nem utolsósorban pedig ennek köszönhetően hazai elvtársaik ügyesen elterelik figyelmünket a „másfajta” antiszemitákról, azokról a jobbikos politikusokról, akikkel ez idáig riogattak minket, ám mára – az összefogás szent zászlaja alatt – mindent megbocsátottak nekik.
A jellemtelenség, mint művészi erény
A kommunizmus bukása után „nagy művészek” tömegéről derült ki, hogy nem véletlenül lettek ők a nagy művészek. Ki nyíltan, ki titokban, ki nyíltan és titokban is mindent megtett a kommunizmus világméretű győzelme érdekében. A közös az volt bennük, hogy nem érezték szükségét annak, hogy bármilyen módon is megmagyarázzák, miként is volt ez. Ők mindig is – a helyi kommunista párt tagjaként, a diktatúra kegyeltjeként, sztárjaként – a demokráciáért, a liberális jogállamért harcoltak, és aki ezt kétségbe meri vonni, az rohadt fasiszta.
Szabad-e a jobboldalnak tévét – vagy bármit – csinálnia?
Ha valaki esetleg egy barlangban töltötte volna az elmúlt heteket, eláruljuk a titkot: szeptemberben indul a PestiTV, a PestiSrácok televíziós csatornája. Hetek óta mennek a promóciós videók a PS-en, illetve a közösségi médiában – kapjuk is a hideget-meleget a libernyákoktól.
Végül is az NDK foglalta el az NSZK-t!
Talán már elfeledett történelmi ténynek lehet nevezni, hogy 1990-ig Németország mai helyén két gyökeresen különböző német állam létezett: nyugaton az NSZK, a kapitalista változat, keleten pedig az NDK, a kommunista változat. A német egyesülés után, ha valaki azt mondta volna, hogy az egyesült Németország harminc év múlva jobban fog hasonlítani az NDK-hoz, mint az NSZK-hoz, egész bizonyosan hülyének nevezték volna. Pedig Marx-szobrot most nyugaton avatnak, és Németország olyasmiket kér számon például Lengyelországon, ami korábban csak a kommunistáknak jutott eszébe.
Augusztus huszadika nem születésnap, hanem örökség
Magyarország születésnapja – halljuk rendszeresen a könnyen értelmezhető, ám némileg felületes örvendezést, pedig a valóság ennél is menőbb. A legtöbb európai ország XIX. vagy XX. századi függetlenné válást, egyesülést, az alkotmány napját, esetleg a török alóli felszabadulást ünnepli születésnapjaként, de a miénkhez hasonlóan a régmúltba nyúló születést kevesen tudnak vagy tudnának megünnepelni. A kora középkori, széttagolt Európában nehéz megfogni egy-egy ország létrejöttének pillanatát, Magyarország azonban kivétel.
A szippantó és a szoppantó – avagy: pedofilokra és prostikra bíznák a demokraták Amerikát?
Az egyik hosszú évek óta tinilányok haját szagolgatja, a másik mindent bekapott, amit az arcába toltak. Ez a páros lenne hívatott novemberben legyőzni Donald Trumpot, majd pedig vezetni a világ legnagyobb szuperhatalmát. És az amerikai baloldal segédcsapatai, a belföldi terrorista szervezetek (Antifa, Black Lives Matter); a milliárdos vagyonnal rendelkező, de állandóan a társadalmi igazságosság jegyében erényfitogtató hollywoodi celebek; a gyáraikban a bangladesi munkásokat éhbérért dolgoztató, de odahaza a neomarxista egyenlősdi szlogenjeit pufogtató multicégek, és persze szinte a teljes média mindent meg is próbálnak tenni ezért. Velük szemben folytatja heroikus küzdelmét nem csak a „Narancsember” (vagyis Trump elnök), de az őt támogató, a mainstreamből kiűzött, ám elpusztíthatatlan konzervatív politikai aktivisták hadserege is.
Betelt a pohár! – Legyen bűncselekmény a genderpropaganda!
Hosszú évek óta kóstolgatják Magyarországot, s az elmúlt hetekben sikerült csúcsra járatniuk a provokálásunkat. A szexuális zavarokra kisajátított szivárvány alá betolták a Szent Koronát, mintegy azt üzenve: Nesztek, magyarok, így sokkal jobban néz ki Szent István tökfödője! Aztán a pederaszta-hálózat néhány helyi ügynöke szivárványos zászlókkal lobogózott föl néhány polgármesteri hivatalt, kvázi azt üzenve augusztus 20-ára: Pofa be, magyarok, ezt ünnepeljétek, ne az államalapítást! Szent István napját ennél jobban nem is lehetett volna meggyalázni. Eljött az idő, megálljt kell parancsolnunk az őrületnek!
Mi lesz a Jobbik szavazóival?
A hatalmát visszaszerezni akaró királyi családként viselkedő Apró-klán megnyerte az ellenzéki térfélen a dominanciaküzdelmeket, és már most megszerezte a totális hatalmat. Kijelenthető, hogy a Jobbik, az MSZP, az LMP, a Párbeszéd 2022 elején a közelében sem lesz a parlamenti küszöbnek. Szervezeteik addigra széthullanak, a parlamenti helyekért élet-halál harcot folytató pártarisztokráciák kivételével tagságuk sem nagyon lesz már. Még a Momentum sorsa is kérdéses, egy ennyire nyilvánvalóan szellemi kapacitások nélküli párt, amelyik kizárólag külföldről importált kommunikációs technológiák felhasználásából él, nagyon érzékeny a politikai klíma számára nem értelmezhető változásaira.Ajánljuk még