Vezércikk
Vége van-e a szabadságnak és a demokráciának? Mit tehetünk, hogy ne legyen?
Nagy és súlyos szavak, még így, kérdő mondatban is. Főleg a konkrét kérdéssel a végén. Mert, hogy van-e nekünk magyaroknak, de általában a hétköznapi embereknek bármi esélye harcolni a világot uraló, egyre hataloméhesebb és gátlástalanabb, az „emberijogizmus” jelszavai alatt a tényleges emberi jogokat, a valódi demokratikus értékeket nagy ívben leszaró elitekkel szemben? Szeretném remélni, hogy igen. És mindenképp muszáj küzdeni.
Az ellenzéknek most az fáj, hogy a magyar gyerekek nem a szutyokban táboroznak
Borzalom, hogy az elmúlt nyolc évben másfél millió magyar ember nyaralhatott kedvezményesen az Erzsébet-programnak köszönhetően az ország legszebb tájain! Rémálom, hogy nagycsaládosok, gyerekek, idősek, fogyatékosok pihenhettek remek körülmények között szinte ingyen! Hallatlan, hogy a 2010 előtt lerohadni hagyott szállodákat, ifjúsági táborokat Orbánék felújítják, kicsinosítják, sőt – még kimondani is szörnyű – újakat építenek! Hervadhatatlan ellenzékünk újra leporolt gondolatai ezek. Szerintük mindez azt igazolja: itt D-I-K-T-A-T-Ú-R-A van. De ne aggódjunk: ha netán hatalomra vergődnek, majd visszarohasztanak mindent a 2009-es szintre!
Három baloldali nemzedék és ami utána következik
Akár egy zavaros, romlott, savanyú húsleves, amiben a zöldség már megkülönböztethetetlenül összerohadt, olyan a mai szociálliberális értelmiség gondolatisága és értékrendszere. Moslék. Ennél csak vulgárisabb jelzővel lehet azt a marxista írástudót illetni, aki úgy harmincöt évvel ezelőtt, egy reggeli kávé után, a fürdőszobai tükörbe nézve rájött: ő liberális. És minden pironkodás nélkül nézi most is önmagát. Ma ő a sajtószabadság, vagy a vallásszabadság leghangosabb védelmezője. A demokrácia felkent papja vagy lelkésznője. Ugye nem kell neveket sorolnom? Ismerjük, mert nekünk, magyaroknak, ez jutott. A rendszerváltoztatás óta immár a harmadik balliberális nemzedék árulja le önmagát és hazáját. Ez az ország igazi bal-sorsa.
Így gyalázd a magyarodat! – Úgy tűnik, Donáthék polgárháborút akarnak
Azt írja Donáth Anna, hogy „a roma élet is számít”. De ki mondta, hogy nem számít? Ki mondott, sugallt ilyesmit? Soha senki. Kinek magyarázza ezt? Kinek üzen? Donáth szerint „ma a bőrszínük alapján elképesztő hátrányok érik Magyarországon a romákat”. Miről beszél ez a nő? Van rá bizonyítéka? Ha történt ilyen, tett feljelentést? Miért hazudozik? Költői kérdések, a választ tudjuk. Ez provokáció, a többség elleni rasszista terror. Donáth küldetést teljesít: magyart és cigányt uszít egymásra, importálná a fehérgyűlölő, szobordöntő, rendőrség-fölszámoló amerikai elmebajt. A nyugati liberális fősodor a bukott zöld forradalom után most éppen faji polgárháborúban utazik, attól reméli globális rémuralma megerősítését.
Nem az a baj az Indexszel, hogy a DK kedvenc lapja, hanem az, hogy hazudik
Nemzetközi szintű sajtó-szabadságharcot igyekeznek kirobbantani az Index dolgozói, miközben a rögtön a segítségükre siető Gyurcsány-párt börtönnel fenyegeti a portál szétverésében állítólag részt vevő "fideszeseket". Pedig a tényeket vizsgálva semmi más nem történik, mint hogy a lap erősen baloldali kötődésű alapítói és hangadói összevesztek a koncon. A nihilista hangvételű, pótolhatatlanság-tudatban szenvedő indexesek tehát jobban tennék, ha inkább önvizsgálatot tartanának, hiszen durva tévedéseiket és a mindennapi gátlástalan manipulációt egyetlen valamire való tulajdonos sem tűrné sokáig. Sokaknak elkerülte a figyelmét, hogy az Index az MSZP hazugság-videójának terjesztésében az élen járt, amikor kritika nélkül, vezető helyen kürtölte szét Korózs Lajos álmentőtisztjének rémhíreit. A napokban az is kiderült: a saját olvasóikat is átverték, hiszen a lap megszűnésével paráztatva őket rengeteg pénzt tarháltak össze, pedig a friss mérlegadatokból kiderül: a médiavállalkozás szép nyereséget hozott össze 2019-ben, még osztalékot is fizettek a tulajdonosoknak.
Donáth Anna megkezdte az uszítást
Valamiért alapvetően férfiak számára tartogatjuk az olyan kifejezéseket, mint szardarab, vagy féreg; esetleg a kettő kombinációja, a szarféreg. De jogos: a feminizmus harmadik hulláma már arról szól, hogy a nemek közötti különbségek, sőt, maguk a nemek is társadalmi konstrukciók, így aztán semmi sem indokolja, hogy bármiben is diszkrimináljuk a nőket. Egész nyugodtan nevezhetünk egy nőt is szarféregnek – ha egyszer az.
Mostantól az unió dönti el, kimehetünk-e a mellékhelyiségbe
Nincs olyan nap, amikor ne érkezne valami dörgedelem Moszkva Brüsszel tájékáról. Most épp az unió bírósága mondta ki: Magyarország szégyellje magát, amiért a „civileket” arra kötelezte, árulják el, ha külföldről futtatják őket. Ezzel az Orbán-kormány megsértette szegények magánéletéhez (sic!) fűződő jogait is, bizony. Ilyenkor már nem is annyira fontos az átláthatóság. Valószínűleg az a baj, hogy Magyarországnak még saját törvényhozása van, önálló döntéseket hoz – ennek kéne véget vetni. Ha maradunk az uniós viperafészekben, véget is fognak, nyugi.
Hogyan lesz nélküled? – Búcsúzunk Kelemen Leventétől, a nemzetgyógyítótól
Nehéz szavakat találni, mert elment egy világító oszlop, a múlt, a jelen, a jövő kovászembere, egy örökös lélek- és emberépítő, egy védőpajzs, egy székelyember, a magyarság fennmaradásának reménysége, drága barátunk, Kelemen Levente, a székelyföldi Oklánd unitárius lelkésze.
Semmi különös, csak kiderült: Soros Gyuri bá pénzeli az amerikai államcsínyt
Nyilván, csak véletlenül kerülte el a máskülönben mindig éber honi forradalmár sajtó figyelmét az a titokban rögzített videófelvétel, melyből kiderült: jeles hazánkfia, Soros György tolja a Molotov-koktélra valót az Egyesült Államokat fölperzselő fehérellenes pogromokhoz. Ugyan, milyen hírértéke van ennek? Kit érdekel? Már megint csak „sorosoznak”, bántják a jótét, filantróp bácsit...
Ellenzék: NB2-ből a megye 3-ba
Nem megbántva az amatőr ligában focizók alázatos hozzáállását, példamutató sportemberi magatartását, de a hasonlat – ha még kibontása képzavarokkal is jár – „sajnos” stimmel és leginkább a labdarúgókat sértheti. A politikai dilettantizmus oly mélyre rántotta ugyanis az egész ellenzéki hóbelevancot, hogy ha a pandémia előtt még el is mondhattuk azt, hogy van valami halovány elképzelés és taktika (habár a kulcsjátékosok hiányoztak a keretből), akkor ma már nyugodtan kijelenthetjük azt is, hogy a félbemaradt NB2-es küzdelmekből a szezon befejezése nélkül is kiestek az ellenzék csapatai, majd több ligával lejjebb sorolták önmagukat. A nézők már régóta fütyültek, az edzők pedig szemünk láttára zavarták le a teljesítmény hiánya miatt szégyenkező játékosokat az elmúlt időszakban. Az MSZP ugyanis taktika nélkül játszotta a legrosszabb grundfocit, játékosaik pedig szép lassan elsunnyogtak a pályáról, ma már középcsatáruk sincs; az LMP elbotlott saját lábában, a zöld (!) gyepre zuhant és ma már alulról szagolja a (parlamenti) öltözői küszöböt; a Jobbik focistái a kezdőrúgása után piros lapot kaptak, majd több tartalékcsapatot („B csapatot”) alapítottak; s végül a Momentumról kiderült, hogy még mindig nem találta ki a felállását, és nincs meg a mindenki számára ismerős fociszerkó sem. A Karácsony Gergely által összegründolt csapat szintén sorra rúgja az öngólokat, mintha szándékosan hátrafelé támadna. Egyedül Gyurcsány Ferenc és a DK maradt még feljutási eséllyel a pályán… de meglátjuk, hogy a 2022-es döntőre milyen felállásban futnak majd ki a csapatok. Mindenesetre a leendő csapatkapitányukat nem nagyon kedvelik a nézők.
Elpusztul-e a nyugati civilizáció? Avagy: miért kajálják be ennyien a bullshitet?
Ha egy földönkívüli civilizáció megfigyelné most a Földet (haha, tényleg azt hisszük, hogy ez feltételes mód?), és később szeretné azt a lehető legkevesebb ellenállásba ütközve elfoglalni, akkor a kis zöld lények most elégedetten nyalogatják villás nyelvükkel a szemöldöküket. A világ gazdagabb, katonailag erősebb fele megbolondult, és napról napra az öntökönszúrás újabb és újabb, korábban elképzelhetetlennek gondolt formáit valósítja meg.
Háború a fehérek ellen
A fekete életek számítanak – mindenki más pedig dögöljön meg, vagy legalábbis térdeljen le, és csókolja meg a fosztogató terroristák bakancsát: itt tartunk most. Ide pusztult le agyilag a Nyugat. Tort ül a fehérgyűlölő rasszizmus és a rendet elsöpörni akaró kommunista anarchia. Egy bűnözőpárti, terrorista mozgalmat ünnepeltetnek a Nyugattal a fősodratú politika, média és a multinacionális tőke lakájai. Aki nem tapsol elég hangosan, azt kicsinálják.
Agyzápulás: hajléktalanokat telepítene a turistákkal teli Belvárosba ez a jóképességű
Miután Csepelről a helyi lakosság elzavarta őt, most már a Városháza műemlék épületében szeretne hajléktalanszállót nyitni Karácsony Gergely. Igaz, a helyi szabályozás ezt nem teszi lehetővé, és a helyiek amúgy is tiltakoznak, ám a főpolgármester jelezte, a szállót mindenképpen kialakítja, neki ne pattogjon a kormányhivatal. Ha mégsem jönne össze a dolog, akkor majd a Halászbástyára vagy a Szent István Bazilikába telepíti őket, gondolom...
Gyászol a nemzet
Ma elsősorban hősökről írok. Hősökről, akik a június elejei szomorú évfordulóról annak megfelelő pátosszal, a tragédiát mélyen átérezve emlékeznek meg. S erről a zsigerekig ható, maradandó fájdalomról nem is lehet máshogy megemlékezni, mint átérzéssel, pátosszal. Trianon? Ugyan, dehogy… A 100 évvel ezelőtti nemzetcsonkítás eltörpül az igazi tragédiához képest: 2 éve szűnt meg a Heti Válasz…
Ilyen keményen még egy magyar politikus sem csapott oda Trianonnak
Számos kulcsmondata volt Orbán Viktor tegnapi, sátoraljaújhelyi szoboravató beszédének, de számomra ez a kettő közülük a legfontosabb: a nemzetnek nincs határa, és ami nem tartozik össze, az szétesik. Értse mindenki, ahogy szeretné... A miniszterelnök egyfelől békejobbot nyújtott a szomszéd népeknek, másfelől keményen kiosztotta a Nyugatot a trianoni gyalázatért.
Nem a következő száz év kezdődött el, hanem a munka folytatódik
Június ötödike van – másnap. Ma is lett új nap. Fukuyama professzor megpróbált mindenkit becsapni, mert a történelem most, a századik évfordulón sem ért véget. Holnap is lesz nap, meg újabb száz év múlva is. Az persze már nem ennyire egyértelmű, hogy száz év múlva is lesz minden, ami most van. A magyarság viszont elég jó esélyekkel indul, mert ha valakiket többször megkíséreltek eltenni láb alól, megkíséreltek megfojtani, kivéreztetni, azok mi vagyunk. Aztán sose sikerült nekik.
Olyan nagyon azért ne rendezkedjenek be a megszállt területeinken!
Hogy mit szólok Trianonhoz? Minden diktátum elporlad egyszer. Trianon sincs már, helyette a '47-es párizsi diktátum van, de az sem örök. Egyetlen határ sincs kőbe vésve. Csak az vész el, amiről önként – gyávaságból, lustaságból, hitetlenségből – lemondunk. A történelmet a bátrak írják. Egy gyarapodó, életerős, önmagában bízó, Istenben hívő nemzet bármit elérhet, amit akar – „csak” elszánás, kitartó munka, nagyhatalmi szövetséges(ek) és kedvező széljárás szükséges hozzá. Hiszem, hogy eljön a mi időnk!
Elvásik a kettőskereszt – A Jobbik átpozicionálása megtörtént
Most látjuk csak igazán, hogy a Jobbik úgynevezett néppártosodása nem is néppártosodás volt valójában, hanem politikai, ideológiai és szövetségi átpozicionálás: a nemzeti radikalizmustól a töredezett balliberális világba vezető út. A Vona Gábor által épített „híd” végül nem a jobb-baloldalt meghaladó centrumba, hanem a Gyurcsány Ferenc által uralt partokra vezette át a megmaradt (?), vagy inkább az átalakult politikai közösséget. Aki pedig nem akart átkelni, aki nem akarta szembe köpni magát az ijesztő törésvonal, a mély szakadék feletti „hídon”, az vagy előbb, vagy később, de visszafordult, esetleg belezuhant a magyar politika egyre kacskaringósabb folyamába. És végül, akik átértek a másik oldalra – most már Vona nélkül –, nehezen találják helyüket; magány, megalkuvások további sora és szánalmas hajbókolások ismétlése vár már csak rájuk. Esélyük a túlélésre pedig annyi csupán, mint seregét vesztett, utánpótlás nélküli, tekintély hiányában kiabáló törzs vezetőinek, kiknek fegyverei sincsenek már, hogy a balliberális oldalon területet foglaljanak. Hogy szavazatért ott, hetedik pártként küzdjenek.
Soros György álma: a végtelen nagyságú kamat!
Az ember, ha nem jár liberálisok közé és jobbikos társaságba, akkor viszonylag ritkán fut össze elmebetegekkel. Gonosz és ostoba emberekkel igen, de Hitlerrel, Sztálinnal ritkán lehet összetalálkozni a CEU szemináriumain. Pedig ezek az elvtársak-urak is alkottak nagyokat, a hidrogénbombára alapozott tájépítészet ötletével vagy azzal, hogy országuk lakosságának, meg még azokénak egy részét, amelyeket meg tudtak szállni, koncentrációs táborokba zárták, és aztán nem adtak nekik enni. Soros Györggyel azonban a budapesti liberális értelmiség 90 százaléka lepacsizott már és nem vette észre, hogy Palpatine kancellár akar Soros Györgyre hasonlítani és nem fordítva.
Komcsik a Fideszben?
Nem fogok újdonságot mondani: a politikában régóta bevett gyakorlat az ún. narratívaépítés. Vagyis, amikor egy adott politikai erő az általa vallott elveket, törekvéseket, és még inkább, a számára politikailag hasznos, vagy annak vélt üzeneteket igyekszik minél szélesebb társadalmi körben elterjeszteni. Elérni, hogy azok beépüljenek a közvélekedésbe, áthassák az emberek mindennapi, tudatos és tudat alatti gondolatait.
Jobbikosok közt
Hamarosan utolérheti a Jobbik az országgyűlésben harmadik legnagyobb MSZP-t – felülről. Ha Jakab Péter még három embert kiutál a csapatából – ami a képességeit látva gyerekjátéknak tűnik –, akkor ismét az MSZP válik a Ház legnagyobb ellenzéki frakciójává. Az az MSZP, amelyről jó ideje azt találgatják, hogy mikor múlik ki véglegesen. A Jobbikban ismét a szappanopera-tagozat vette át a vezető szerepet az elmúlt napokban, és olyan levélcunamit zúdítottak a tagságra, hogy azt néhány évtized múlva érdemes lesz kiadni Vona Gábor emlékiratainak függelékeként.
Hogy lehet valaki ilyen lelketlen, sötét gazember?
Aki megemlékezik a Deák téren bestiálisan kivégzett két fiatal srácról, az „náci”, „rasszista”, illetőleg „szottyos gyűlöletet” gerjeszt – ezt bírta kiokádni magából Karácsony Gergely. Olvassuk a sorait, pislogunk és nem hisszük el: hogyan választhatott meg Budapest egy ilyen degenerált vadbarmot vezetőnek? Meggyilkoltak két gyerek-embert, nagy valószínűséggel rasszista indítékból – ennek meg részvétnyilvánítás helyett van pofája lenácizni a megemlékezőket. Gyomorforgató, lelketlen alak!
Hazudik és gyáva: Gyurcsány DK-s ifjúgárdisták mögé bújva rázza az öklét Kocsis Máténak
Gyönyörű történet ez is. Gyurcsány megkért néhány frissen behálózott fiatalt, minden bizonnyal zöldfülű DK-szektásokat, védjék már meg Kocsis Mátétól, aki bántotta őt. A fiatalok meg írtak valamit. Már ha ők írták egyáltalán – mert a pofátlan hazudozás és a tenyérbemászó stílus inkább Gyurcsányra és nejére vall. Micsoda hitványság már az ellenzék vezetőjének ifjak köténykéje mögé rejtőzni! Atyaég!Ajánljuk még