Vezércikk
Csurka István igazsága – és tévedése
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)
A börtönbe zárt menekültek meg valóság nevű nagybátyánk...
A napokban több írás, interjú jelent meg a tranzitzóna „börtöneibe” bezárt menekültek sanyarú sorsáról. El kell keserítenünk a haladó újságírás fellegvárainak láthatóan „jófej” skriblereit: sajna az összes sztori, amit hoznak, kivétel nélkül, a magyar kormány főgonosz „migránsozóinak” álláspontját támasztja alá. Tényleg, mindegyik.
Nem ízlett az ingyenkaja a tranzitzónánkban? Akkor tiplizzél vissza oda, ahonnan jöttél!
Magyarország zokog: bezártuk tranzitzónáinkat. Mindannyiunk szívén gondfátyol ül, amiért mától nem etethetjük, itathatjuk évi több százmillió adóforintból az ide tévedt tálib békeimámokat, nem kvártélyozhatjuk el a szende Iszlám Állam-harcosokat, szudáni agysebész-hordákat. Pedig szívesen csináltuk. Különösen, hogy olyan sok szeretetet kaptunk érte Gyuri bácsi itteni és brüsszeli sameszaitól... Mi sírunk, a Helsinki Bizottság viszont ünnepel (még), de csak azért, mert szegény hülyék nem tudják, amit mi...
Olvashat-e Orbán Nemzeti Sportot, avagy csúcsformában az indexes Orosz Anna
Fantasztikus dolgokat olvashattunk a múlt héten az Indexen, és az egyik Index-újságíró Facebook-oldalán is. Biztos a többién is, de bevallom, ez is véletlenül jött szembe, nem követem őket. Pedig lehet, hogy kár: tényleg szó szerint fantasztikus, azaz a valósággal köszönőviszonyban sem lévő dolgokkal találkozhatunk náluk. És?? Majd akkor szóljak, ha az indexesek egyszer a valóságot írják a szokásos faszság helyett – vághatja rá joggal az olvasó. De itt most annyira ostoba, ordító baromságokkal, még a szokásosnál is izzadságszagúbb erőlködésekkel találkoztam, hogy az elkövető vezércikket érdemel.
Már csak a magyargyűlölet tartja egyben Romániát
Most már nemcsak december elsejét, Erdély Romániához csatolását, hanem június 4-ét, a trianoni diktátumot is megünnepeltetnék magyar testvéreinkkel a román megszállók. Nem elég nekik a tálcán kapott ország, minden nap porba akarják alázni a túszul ejtett kétmillió magyart. Ekkora gonoszságnak előbb-utóbb meglesz a böjtje.
Isztambuli Egyezmény: a genderelmélet trójai falova
Miközben a kormány a koronavírus-járvánnyal szembeni védekezésre koncentrál, az (ál)híresztelések ellenére működő parlamentben az ellenzék nemcsak önmagával, hanem sok-sok igen fontos dologgal foglalkozik, pontosabban köti le temérdek idejét és fölös energiáját. Például újratöltötte a „nőellenes jobboldal” topikot, ha már a külföldről is megtámogatott „diktatúrázás” inkább növelte Orbán Viktor népszerűségét, mint hogy kormányt buktatott volna. Így elővette az Isztambuli Egyezmény ratifikációjának kérdését, amely nemzetközi szerződés egyrészről a nők elleni erőszak átfogó büntetőjogi védelmét, illetve szankcionálását tartalmazza, másrészről pedig „szintet lép” a gender-ideológia evolúciójában. A parlamenti többség azonban – mivel az egyezmény aláírása és a lényegi részek kormányzati vállalása megtörtént – okafogyottá válás okán, illetve a genderelmélet társadalmi gyakorlattá tételének megakadályozása végett elfogadott egy határozatot, amelyben a ratifikációt elutasítja. Az egyezmény ugyanis olyan fogalmak „honosítását” is megköveteli, amelyek ellentétesek a magyar alaptörvénnyel és a hazai családjogi szabályokkal, nem is beszélve a kormányzat társadalompolitikai céljaival, amelyeket a polgárok jelentős többsége támogat. A „társadalmi nemek” jogi elfogadása különben sem alapvető szabadságjogi kérdés – ahogy azt a liberálnácizmus erőszakosan sugallja –, hanem ideológiai vita eredménye, tehát azt kötelezővé tenni nem lehet.
Dübörög a bíróbűnözés! Százmilliót ítéltek meg a tanárverő gyöngyöspataiaknak!
Elfogytak a jelzők, melyekkel hűen minősíthetnénk, hogy a Kúria tegnap helybenhagyta a gyöngyöspatai „szegregációs” ítéletet. Százmillió forintot kell kifizetni olyan figuráknak, akik évekig terrorizálták a társaikat, verték a tanáraikat. A Kúria döntése nem pusztán az igazság, a jog, a rend arcon köpése – hanem az egész ország megszégyenítése. A bíróbűnözés elviselhetetlen méreteket öltött, gátat kell neki szabni! És meg kell akadályozni, hogy Soros terroristasejtjei további ilyen kamuperekkel szítsanak polgárháborús hangulatot, ássák alá hazánk nemzetbiztonságát!
A Hadházy-saga II. rész: Balfácán vagy "Kula Bá"?
Bevallom, eredetileg „balfasz vagy szarkupac” lett volna, de még mielőtt az aktuális napi szerkesztőt zavart fejvakargatásra késztetném, hogy vajon a címben szerepelhetnek-e ezek a szavak, gondoltam, megkímélem a dilemmától. Meg hát így viszont rögtön két kiváló filmtörténeti alkotásra is sikerült referálni a címadással…
Győztünk! Ez a magyar nemzet és a lélek diadala volt
Lélekemelő napok állnak a magyarság mögött: a szeretet és az összefogás erejével sikerült összegyűjteni több mint egymillió aláírást a Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezéséhez, amelyet a nemzeti régiók megmentéséért indítottak. Úgy, hogy néhány napja még több mint félmillió aláírás hiányzott! Akkor úgy tűnt, vesztettünk, s rajtunk röhögnek majd a román soviniszták – vállvetve legjobb barátjukkal, Gyurcsány Ferenccel. Nem így lett, ami egy kisebbfajta csoda. Nemzeti csoda.
Feministának nevezzük azt a rémisztő képződményt, aki szerint a nők attól lesznek boldogok, amitől a férfiak rosszul érzik magukat!
A szélsőfeministák nem nők, hiszen a nőiesség ellen intéznek támadást. Nem is férfiak, mert a férfiakat akarják kiirtani. Tulajdonképpen olyan férfiparódiának látszó nőparódiák, akik mások tönkretételének szentelik az életüket. Korunk hőse a boldogtalan nő, aki férfiéletet akar élni és csodálkozik, hogy az nem teszi boldoggá. Ráadásul annyira hülye is, hogy nem veszi észre: a férfiak sem boldogok attól az életmódtól, amelyet a feministák át akarnak venni – és persze el is akarnak venni – a férfiaktól.
Hadházy Ákos: kretén vagy aljas?
Kétségkívül könnyű, kézenfekvő lenne a fenti talányra a bináris megoldás (ti. hogy mindkettő), de azért nézzük meg kicsivel alaposabban, és hátha a végére el is tudjuk dönteni, hogy igazából melyik a kettő közül. A lúdoktor ügyes-bajos dolgait már oly sokszor láttuk-hallottuk, hogy tényleg unalmas, nem is lenne itt semmi látnivaló. A pókember-performansz, majd a földön fekve villantott pókhas vagy a kanapén fekve villantott lukas zokni, a hét pofával üvöltött mészároslőrincezések között űzött méregdrága hobbi (kisrepülőzés), a megmagyarázhatatlan (valójában, dehogy megmagyarázhatatlan, nagyon is megmagyarázható) arcrángások, és a kissé Pierre Richard-os („Balfácán”), egyszerre forradalmári és áldozati szerep.
Kell-e érettségizni járvány idején?
Az elmúlt években különösen izgalmas evolúción mentek keresztül az ellenzéki oktatáspolitikai elképzelések. Két éve még csak "korszerűtlen és túl sok" volt a tananyag, tavaly már a nyelvvizsga is idejétmúlt követelménynek lett nyilvánítva, idén pedig már az érettségi is szúrta a minőségi oktatásra vágyó fiatalok szemét. Ilyen exponenciális fejlődés mellett a jövő évi követelés valószínűleg Wass Albert és a többi náci, magyarkodó irodalmár sorsa a száműzetés, ezzel párhuzamosan pedig a genderelméleti oktatás bevezetése lesz. Hiszen ilyen a gyakorlatban is hasznos, aktuális tudásra vágyik minden diák. Vagy legalábbis az ellenzék - főleg a Momentum - támogatásában működő és tevékenykedő fiatalok.
Hatékony nemzetállami cselekvés, nehézkes uniós bürokrácia – a XXI. Század Intézet elemzése
A koronavírus-járvány okozta egészségügyi, társadalmi és gazdasági válság eddig soha nem látott kihívás elé állította az Európai Uniót, amely a válságkezelés során nem egy szervezetten működő, erős legitimációjú föderális szervezetként cselekedett, sokkal inkább egy olyan bonyolult működésű, lassan reagáló és a belső politikai feszültségektől döntésképtelen intézményrendszer képét mutatta, amelyet csupán az egyes tagállamok gazdasági érdekei tartanak egyben - írja csütörtökön közzétett elemzésében a XXI. Század Intézet. Elemzőik szerint az elmúlt negyedévben jól megfigyelhető volt, hogy a védekezés során a nemzetállamok politikai autonómiája megerősödött. A tagállamok kormányai számos jogosultságot „vettek vissza” az unió közös politikai ügyeiből, részben az EU cselekvésének hiánya, illetve megkésettsége miatt, részben pedig a saját polgáraik elvárásainak engedelmeskedve. A ma rendelkezésre álló tapasztalatok azt mutatják, hogy a nemzetállamok saját hatáskörükben gyorsabb, hatékonyabb és a közösség számára eredményesebb döntéseket tudtak hozni, mint az unió bürokratikus intézményei.
Vajon a művész úr Jézus helyett Mohameden is merne gúnyolódni?
Gondolom, el tudják képzelni, mi történne, ha Mohamed próféta halálával viccelődne valami gyengeelméjű egy muszlim országban. Az illetőt le sem lehetne vakarni többé a környező házak faláról. Errefelé, a keresztény végvidékeken némileg másként működnek a dolgok. Ha itt valaki Jézus kereszthalálából űz vásári tréfát, amire néhány hívő fölhorgad, az elkövetőből nem avantgárd falfreskó, hanem bátor hős lesz, akit oktalanul bántanak a „babonás parasztok” meg a „diktatúra”.
Fú, nagyon adom Varga Juditot...
Jó-jó, de mi ebben az újdonság? – teheti fel bárki a jogos kérdést, hiszen okos, tehetséges, csinos... a dekázós videó óta pedig a Keménymagban nagyjából hetente versenyzünk, hogy melyikünk pisil több benzint, amikor meglátja. És mindehhez közvetlen és jó fej is... De mégis, tök komolyan, milyen az ún. „emberarcú politikus”?
Jól tettük, hogy nem fizettük meg a nyájimmunitás árát
Elszoktunk az életről és halálról hozott döntésektől. És bizonyos értelemben elszoktunk a rossz döntésektől is, a technikai civilizáció kényelmében mindig, mindenkitől a jó döntést várjuk. Akkor is, ha nagyon kevés releváns információ áll a döntéshozó rendelkezésére, és akkor is, ha valós időben kell nem visszavonható, nem korrigálható döntéseket hoznia. Akkor is, ha a teljes ismeretlennel áll szemben.
Mit tegyünk, ha Kabul Rózsája nem szereti a magyarokat?
Gondolom, önöknek is föltűnt: a balliberális oldal meghatározó politikusai nem igazán szeretik a magyar nemzetet. Pőrébben is fogalmazhatnék: gyűlölnek minket. Ahhoz, hogy hatalomra vergődhessenek, érzéseiket kénytelenek elfojtani, ám e folyton fortyogó gyűlölet – a túlnyomás miatt – gyakran kirobban a fedő alól. Az egyik ilyen gyűlöletcunamit láthattuk hétfőn Szabó Tímea veszett tekintetében. Kérdés: hogyan védekezzünk azok ellen, akiknek a létezésünk is fáj?
Jó tudni: aki nem Gyurcsányékra szavaz, az „krokodilagyú”, ostoba vidéki!
Kedves vidéki honfitársaink, kedves kilencmillió „fasiszta”! Írják föl a kéménybe, hogy 2022-ben eszükbe jusson: a balliberális ellenzék buta, „krokodilagyú”, gondolkodásra képtelen semmirekellőknek tartja önöket. Mindezt ráadásul nem is titkolják, nem is szégyellik: most éppen egy Bruck Gábor nevű volt SZDSZ-es figura tárta föl önökkel kapcsolatos érzéseit, s ezidáig egyetlen ellenzéki sem határolódott el tőle, vagy szólította föl bocsánatkérésre. Ha hatalomra vergődnek, így bánnak majd magukkal – emlékezzenek erre 2022-ben, és emlékeztessenek rá másokat is!
Véget ért egy korszak...
Éppen húsz éve, 2000. április 17-én hétfőn jelent meg ismét polgári-konzervatív napilapként a Magyar Nemzet, amely 1947 óta -a rövid, de annál dicsőségesebb 1956-os szabadságharcos időket leszámítva- mindvégig kommunista és posztkommunista befolyás alatt, a diktatúra, majd annak maradványai és ügynökei álkonzervatív kiadványaként működhetett csupán. A húsz évvel ezelőtti fordulat nagyon fontos dátum nekem és sok kollégámnak, de remélhetően még több konzervatív-nemzeti érzelmű olvasónak, akikkel nagyon vártuk, hogy a totális médiaelnyomás véget érjen és a nyilvánosság előtt a magyarok többsége által támogatott nemzeti-patrióta nézetrendszer is teret nyerhessen. Éppen ezért ez a dátum számunkra egy korszak nyitánya volt. Egy olyan korszaké, amely szimbolikus módon húsz év után ezen a héten ért véget Liszkay Gábor távozásával a Magyar Nemzetet, a megyei napilapokat és egy sor más szerkesztőséget kiadó Mediaworks Zrt. éléről.
Előhívás – Hogyan változtathatná meg hétköznapjainkat a keresztény-konzervativizmus?
Sokan, sok helyen kijelentették már a járvány súlyos következményeinek tudatosítása óta, hogy nem élhetünk tovább úgy, mint eddig, a világnak meg kell változnia. De mégis milyen legyen? Szerencsére van hova nyúlni ötletekért.
Ezzel a két szóval a világból is kiüldözhetjük az ellenzéket
Néhány napon belül két kórház főigazgatóját menesztette Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter, és a balliberális sajtó máris könyékig tunkol a témában: szokásos stílusukban osztják az észt és karaktergyilkolják a minisztert. Pedig csupán arról van szó, hogy ismét fogalmuk sincs arról, mi történik. Éspedig azért, mert nem értik, mit jelent, miért fontos ez a két egyszerű, magyar szó: kötelesség, felelősség.
Pöcegödör-újságírás és legalja-politika, avagy: kicsit még listázunk tovább
Múlt heti írásomban felsoroltam kilenc olyan, közelmúltbeli esetet, ahol a koronavírus kapcsán valaki olyat mondott vagy tett, ami túlmegy a politikai szembenállásból eredő adok-kapokon. Igyekeztem rangsorolni is ezeket, a felelőtlenségtől kezdve a tudatos aljasságon át egészen a fékevesztett, közveszélyes gyűlöletig. Részben olvasói javaslatok, részben újabb események, megnyilvánulások alapján – sajnos – ez a lista simán folytatható…
Az Isten nem ember, hogy hazudjon, amit ígér, megcselekszi
Nem tudom, önök hogyan vannak vele, de nekem nem a csokinyuszi és a piros tojás jut eszembe, amikor arra az önkéntes áldozatra gondolok, amit Jézus hozott meg értünk. Gondolkodtak már azon, hogy mindezt miért vállalta? A válasz szerintem egyszerű: tudta, mi Isten akarata, és azzal is tisztában volt, hogy az ő küldetése lesz legyőzni a halált. Tudták, hogy a Szentírás közel háromszáz próféciát tartalmaz Jézusról? A többezer évvel ezelőtti bibliai jövendölések pedig pontos leírást adtak mindarról, ami ott, akkor történt a Megváltóval, akinek a sírja végül üres maradt. Krisztus feltámadt.
Ajánljuk még