Interjút készített a Schilling Árpád–Sárosdi Lilla házaspárral a Független Hírügynökség, amelyben Sárosdi lehülyézte mindazokat, akik szerint az ő obszcén-pornográf színpadi szereplése és évtizedekkel ezelőtti zaklatási ügye bármilyen módon összevethető lenne. Majd a „migránsozóknak” és „sorosozóknak” azt üzente: „Puszilják meg!” Hogy mit kell megpuszilni? Feltehetőleg azt, amit ő húszon-valahány éve, abban a bizonyos autóban nem akart. Azóta viszont – mint a fenti videó mutatja – pénzért, „művészetként” szívesen bemutat a közönségnek extrémebb dolgokat is. (A felvétel megtekintését csak 18 év feletti nézőinknek ajánljuk!) Az interjú további kuriózuma, hogy abban Sárosdi a kormányt ugyanazokkal a klisékkel jellemzi, mint amelyekkel a nácik szokták a zsidókat.
Minél több interjút ad a Marton-ügyet kirobbantó Sárosdi Lilla (akit húszon-valahány éve molesztált Marton László, a Vígszínház – azóta mindenhonnan kirúgott, szétcincált, lenullázott – rendezője), illetve férje, Schilling Árpád, annál világosabban látszik, hogy itt nem egy régi seb fölszakadásáról, egy nagy lelki trauma váratlan kitöréséről lehet szó, hanem egy szisztematikusan fölépített, precízen megtervezett kampányról, amellyel Sárosdinak, a férjének és az őket esetleg instruálóknak egyéb céljaik vannak. (Úgy tűnik, Puzsér Róbertnek ez esetben igaza van, amikor a balliberális oldalon belüli elitcsereként írja körül az elmúlt hetek hisztériáját.) De nézzük a Független Hírügynökségnek adott Sárosdi–Schilling-interjú néhány pontját!
Az újságíró fölidézi, hogy az elmúlt napokban futótűzként terjedt az interneten a Krétakör tavalyi, Lúzer című előadásának hatperces részlete, amelyben „mindketten pucéran mutatkoznak, sőt Lilla már-már pornográf jelenetet mutat be”. Az újságíró szerint a felvételt „arra használták fel egyesek, hogy szembeállítsák a zaklatásról szóló mondandójukat a szabadosságukkal.” Az alákérdezésre Sárosdi Lilla ezt felelte:
Sajnos egy részletet kiragadva a kontextusából az egész előadás nem érthető, csak arra alkalmas, hogy engem lejárassanak. Sok példát tudnék felsorolni a világ művészetéből, amelyekben a szexualitás, akár pornográfia is megjelenik, ezek mindig valamilyen jelenség kiemelését szolgálják, jelentésük, formai kereteik vannak. A művészet szabad, ezek szakmai kérdések, és nem szabad őket összekavarni a valósággal. Ezek nem jogi és morális kérdések addig, amíg a résztvevők szabad akaratukból, művészi elhivatottságból csinálják, egyenrangú viszonyok között. Ha ez nem így volna, akkor beszélhetnénk problémáról. Egy negyvenéves színésznő színpadi fellépése és egy 18 éves lány zaklatása között nem lehet egyenlőséget tenni. Aki ezt teszi, az egyszerűen hülye.
Internet-szerte nem találtuk nyomát, hogy bárki egyenlőségjelet tett volna a két dolog közé, ám az látszott, sokakat elgondolkodtat a botrányos jelenet. Ezzel ugyanis megváltozott „a leányzó fekvése”. Igazi színművészek (vagy úgy általában: ép erkölcsi érzékű, normális emberek) nem vállalnak szerepet ilyesmiben. Ez ugyanis nem színészet, nem művészet, hanem szándékos rombolás. Mit szólna hozzá egy Karády Katalin, egy Muráti Lili, vagy például egy Tolnay Klári, hogy valaki „művészetnek”, „szakmai kérdésnek” merészeli nevezni a színpadi maszturbálást, farokverést, vagy úgy általában a pornográfia bármely formáját? Sárosdi hiába mentegetőzik azzal, hogy kiragadták kontextusából a felvételt: nem kellett kiragadni, hiszen az ő „színtársulata” készítette a hatperces „kedvcsináló” videót, ők rakták bele szándékosan a legmocskosabb részeket, nem a sajtó vágta össze. De ha összevágta volna bárki, akkor sem lenne mentség mindarra, amit az ajánlóban látunk. Ez se nem kultúra, se nem művészet, hanem valami undorító, bűzlő végtermék. Amire az előállítói még büszkék is.
„Puszilják meg!”
A riporter, persze, lihegve próbál minél jobban alákérdezni a „művészeknek”. Egyik legalázatosabb kérdése így szólt: „Néhányan politikai ügyet kreáltak az esetekből, azt akarván bizonyítani, hogy ennek az oldalnak, a liberális gondolatkörnek a jellemzője az abúzusra való hajlam. Mit üzennek az ilyen próbálkozásoknak?” Sárosdi így reagált:
Ugyanazt üzenem, amit a sorosozóknak, a libsizőknek, a migránsozóknak, minden demagógnak, minden aljas mismásolónak, minden cinikus relativizálónak, hogy „Puszilják meg!”
Vagyis ugyanazt ajánlja az ő „művészetét” megkérdőjelezőknek, húszon-valahány éves sztoriját kétségbevonóknak, a Krétakör Soros-pénzeit fölemlegetőknek és a migránsok betelepítését elutasítóknak, mint amit neki Marton László fölkínált annak idején az autóban. És önök, kedves olvasók mit ajánlanak Sárosdi Lillának?
A Fidesz olyan, mint a rák. Ők a hibásak!
Igazi balliberálisokhoz méltóan, külön kérdés nélkül, álmukból fölkeltve is képesek eljutni bármilyen témától a Fideszig és a mostani, szerintük áldatlan állapotokig. Így hát arra az újságírói kérdésre, van-e valamilyen védelem az ilyen jelenségekkel szemben, Sárosdi elszabadult, mint egy hajóágyú:
Az ország vezetésének kellene kiállnia, mert mindent ránk hagynak. Amíg olyan emberek vannak vezető szerepben, akiknek erről is a migránsozás jut csak az eszükbe, addig nem lesz könnyű a megoldás. Aljas emberek, akik mindent a hatalmuk érdekében használnak. Feudális urak, akik nagy valószínűséggel a saját életükben is ilyen viszonyokat tartanak fent. Ezek a képviselőink nem a szabadságunkat segítik elő, hanem pont, hogy mélyítik a feudális viszonyokat. Az ő érdekük, hogy legyengítsék a társadalom immunrendszerét, és élősködjenek, mint a rák. Szisztematikus szabadságirtás, amit végeznek. A hatalom abúzálja a népet.
A „művésznő” tehát a kormányzatot a „társadalom immunrendszerét legyengítő”, „rákos” burjánzáshoz hasonlította. Ez annyira beteg, hogy szükségtelen kommentálni. (Találós kérdés: melyik népcsoportot szokták ezekkel a klisékkel illetni? A helyes megfejtők között Kulcsár Gergely-es kulcstartókat sorsolunk ki!) Sárosdi gondolatsorát férje még egy kis összeesküvés-elmélettel is megfejelte: „Minden a civilekre marad. Az ellenzéki pártok is kerülik a témát, ami megint pontosan mutatja, mennyire a Fidesz kódrendszerében élnek. Amiről a Fidesz nem beszél, arról az ellenzék sem.” Tehát a Fidesz irányítja az ellenzéket is! Arra a kérdésre, kellene-e törvényi szigorítás, Sárosdi azt felelte: „Én azért nem tudtam perelni Marton Lászlót, mert a szexuális zaklatások öt év után elévülnek”. Már csak az a kérdés, miért várt húszon-valahány évet a leleplezésével? Erről is a törvényhozó tehet?
Aki ezek után elolvasná a teljes interjút, kattintson IDE.
Forrás: fuhu.hu. Vezető kép, videó: Youtube.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS