Halhatatlanok napja címmel szervezett megemlékezést a PestiSrácok.hu november 4-én. Szerkesztőségünk 2017 óta immár hagyományos módon tiszteleg a pesti srácok, a szabadságharcos hősök előtt, akik bátran szembeszálltak és még napokig – helyenként november közepéig – tartották állásaikat a brutális túlerővel, a magyar szabadság eltaposására érkező kétszázezer szovjet katonával szemben. Az idei megemlékezésen ezúttal is az 56-os hagyományőrző „pesti srácok” díszlövésével ünnepeltük a hősöket. A rendezvényen Huth Gergely, a PestiSrácok.hu főszerkesztője mondott nyitóbeszédét követően Békés Márton történész, a Terror Háza kutatási igazgatójának előadását vastapssal jutalmazta a közönség. A rendezvényen jelen volt Varga János Corvin közi szabadságharcos is, akit jóbarátjával, a néhai Wittner Máriával együtt ítélt el a vérbíróság, A megemlékezésen Cey-Bert Róbert író, Üllői úti forradalmár, Stefka István, a PestiSrácok.hu tiszteletbeli főszerkesztője és Vajda Miklós, a Karc FM Paláver hallgató klubjának doyenje is értékes gondolatokkal gazdagította a rendezvényt, melyen Wittner Mária versét portálunk főmunkatársa, Jurák Kata szavalta el, a jelenlévők Fekete Bori énekes előadásában is gyönyörködhettek.
Megható megemlékezést tartott a PestiSrácok.hu november 4-én, a Halhatatlanok napján. Főszerkesztőnk, Huth Gergely nyitóbeszédében úgy fogalmazott: 1956 szelleme kötelez bennünket, méghozzá arra, hogy erős, bátor, civil közösséget alkossunk és így vigyük tovább ’56 emlékét. Békés Márton, a Terror Háza igazgatója előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy 1956 a nemzeti önrendelkezésről szólt.
1956 nem lezárult történet, a szabadságért vívott harc nem ért véget. Azóta is, most is, ma is, minden nap ötvenhat.
Hozzátette:
Sok ellenség, nagy dicsőség – tartja a mondás. Az, ami a november 4-e és 11-e közötti egy hétben történt, hőseposzba illő. A légvédelmi és páncéltörő ágyúkkal felszerelt honvédségi alakulatok és nemzetőrök több helyen sikeresen vették fel a harcot a világ legnagyobb szárazföldi seregével szemben.
– emlékeztetett Békés Márton történész a magyarok hősiességére, szavai szerint egyszerre döntötte meg a felfegyverkezett nép a zsarnokságot egy példátlanul demokratikus lépéssel, egyszerre harcolt az idegen megszállás ellen, hősies tettek sorozatával és teremtett új, szabad országot, ami beillet spontán alkotmányozásnak. “1956 őszén a társadalom nemzetként szabadult fel és a nemzet egésze valósította meg a társadalmi szabadságot”- fogalmazott.
Arról is beszélt, hogy Nagy Imre nem a forradalom miniszterelnöke volt, legföljebb a forradalom alatt volt miniszterelnök. Békés Márton kiemelte:
Jelentsük ki: 1956-nak egyetlen kollektív hőse van, volt, lesz: a magyar nemzet.
Aláhúzta:
1956 hősei halhatatlanok.
Angyal István jelen van.
Bárány János jelen van.
Brusznyai Árpád jelen van.
Mansfeld Péter jelen van.
Pongrátz Gergely jelen van.
Szabó bácsi jelen van.
…Wittner Mária jelen van.
Akkor is. Most is. Mindörökké.
Békés Márton szavait vastaps kísérte, majd Varga János, Corvin közi szabadságharcos osztotta meg élményeit és idézte fel azokat a napokat, amikor együtt harcolt társaival a világ akkor egyik legnagyobb hadseregével, a szovjetekkel szemben. Stefka István, lapunk tiszteletbeli főszerkesztője arra hívta fel a figyelmet, hogy a arra kérte a hazaáruló, globalista, liberális, kommunista, hazaáruló nyugati elitet, hogy ne hasonlítsák 1956-os forradalmat az ukrajnai háborúhoz. Vajda Miklós szintén azt hangsúlyozta, hogy hazánkat újra és újra meg kell védeni. Cey-Bert Róbert író és forradalmár úgy fogalmazott: 1956 egy fénylő csillag, ami a mai, sötét világ számára követendő példaként tündökölhet.
A megemlékezésen készült fotókat galériánkra kattintva tekintheti meg. A teljes ünnepséget pedig közösségi oldalunkon nézhetik vissza.
A Halhatatlanok napja megrendezésének technikai költségeit az OIKOSZ Alapítvány közreműködésével olvasóink és nézőink adományai fedezték, 1.152.000 forint gyűlt össze erre a célra, a fennmaradó összeget az alapítvány következő rendezvényeire fordítjuk. Köszönjük a kiállást és az összefogást Önöknek!
navisos
2022-11-07 at 11:28
Amikor műegyetemista társaimmal elindultunk a budai oldalon, visszanéztem az egyik közlekedési órára és tiz perccel három előtt volt. Utána vonultunk a Bem tér felé, közben kilukasztottuk a zászlót. Azt hiszem, kevesek vagyunk még életben azok közül, akik ebben akkor résztvettek.
Ezek ugyanazok
2022-11-06 at 14:58
Mindig valami más kap világosságot, mindig valami más is felfeslik a zsarnokság szövetéből, ha olyan valaki világítja meg, aki olyan mélyre ás, mint Békés Márton.
Nekem felfedezés volt, hogy egyetlen kommunista sem volt itt Budapesten a harcok alatt, hogy kiálljon a kommunizmusért, mindegyik valami messzi, biztonságos óvóhelyről figyelte, hogy a nagy medve leteríti a bárányt és csak a vérszagra gyűltek össze, volt, aki Csehszlovákiabol…
De mit keresnek még mindig itt
Ugyanazok?
Vajda Miklós
2022-11-06 at 11:14
Köszönet a szervezőknek, akik évek óta megrendezik ezt az alulról jövő – nem hivatalos – megemlékezést. Korábban jelenlétével maga Wittner Mária is hitelesítette ezt a rendezvényt.
Köszönet a Pesti Srácok stábjának, a lélekben felemelő műsorért.
Köszönet Jurák Katának ezért az összeállításért.
Theo
2022-11-06 at 01:20
Örök dicsőség a hősöknek, akik hazánk függetlenségéért harcoltak!
A balos balfek hozzaszolonak
pedig valaki magyarázza el, hogy mindig az ellen kell harcolni, aki éppen el akarja foglalni hazánkat és ki akar minket irtani. Ez MOST nem az orosz, akkor meg az volt. (az ukrannal egyetemben.)
Etel
2022-11-05 at 20:55
Lehetséges, hogy országszerte ebben az időben este 6-kor ez volt az az egy hely, amikor méltóképpen, emlékeztünk 56 levert, de mégis győztes hőseire.
Úgy láttam, nem teljesen, vagy egyáltalán nem hivatalos volt, hanem bennsőséges és szép.
Varga János szabadságharcost itt láttam először és hallottam beszélni egy súlyos műtét után vállalta, hogy szól hozzánk. Köszönjük. Most már vigyázzon magára, hogy máskor is velünk lehessen.
Az egész megemlékezést a nyugodt áhítat és a szépség lengte be, díszlövéstől eltekintve, (gondolom igazi volt).
PG
2022-11-05 at 20:43
Igen, a hősök megérdemlik, hogy ne felejtsük el őket! Bár igazából ők áldozatok voltak, a nagypolitika útvesztőjében, de ők erről még nem tudtak. Feláldozták az életüket a hazáért és ezt nagyon-nagyon meg kell becsülnünk!