Száz éve, 1921. december 14-én kezdődött az a népszavazás Sopronban és környékén, amelyen a lakosság hatvanöt százaléka a Magyarországhoz való tartozásra voksolt. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor a trianoni békeszerződést módosították, a kormány ennek emlékére 2001-ben a Hűség Napjává nyilvánította december 14-ét.
Az első világháborút lezáró, 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés Sopront és környékét a későbbi Burgenlanddal együtt Ausztriának ítélte. A magyar egységek 1921. augusztus 26-án kezdték meg a terület kiürítését, a benyomuló osztrák csapatokat azonban – főleg egyetemistákból álló – felkelők állították meg Pinkafőnél és Ágfalvánál, a harcokban az osztrákok három, a magyarok egy embert vesztettek. A következő napokban Prónay Pál és Héjjas Iván vezetésével az Ausztriához csatolt területekre mintegy háromezer különítményes vonult be, akiknek Ostenburg Gyula, Sopron parancsnoka tevőleges, a magyar kormány hallgatólagos támogatást nyújtott. A felkelők szeptember elején visszavertek egy újabb, immár nagyobb erőkkel végrehajtott osztrák támadást, a hónap végén Prónay Ausztriába is betört. 1921. október 4-én Felsőőrön “alkotmányozó gyűlés” kiáltotta ki a független Lajtabánságot, amelynek vezetője Prónay lett. A magyar kormány nem ismerte el az új “államot”, de arra sem volt hajlandó, hogy a csapatokat kivonja a térségből.
Olasz közvetítéssel zajlott a tárgyalás
A helyzet megoldására a két fél között olasz közvetítéssel Velencében kezdődtek tárgyalások. Az október 13-án létrejött megállapodás szerint a magyar fél kiüríti a területet, ezután nyolc nappal népszavazás dönt Sopron és a környező nyolc község (Fertőrákos, Ágfalva, Sopronbánfalva, Harka, Balf, Fertőboz, Kópháza és Nagycenk) hovatartozásáról. A kiürítést hátráltatta az október végi második királypuccs, amelyben a felkelők nagyobb része a visszatérni kívánó IV. Károlyt támogatta. A puccs bukása után a kormány azonnal lefegyverezte a szabadcsapatokat, és a Lajtabánság is megszűnt létezni.
Sopronvármegye újság akkori címlapja. Fotó: cyberpress.hu/archívum
Magyarországhoz akartak tartozni
A népszavazást 1921. december 14-én rendezték meg Sopronban, 15-én a városhoz tartozó Brennbergbányán, 16-án a többi településen, voksolásra azok a huszadik évüket betöltött férfiak és nők voltak jogosultak, akik e területen születtek, vagy 1918. december 31. óta ott laktak. A szavazást a jórészt osztrák hagyományú és német anyanyelvű soproni lakosság döntötte el: bár a községek közül csak háromban (Fertőboz, Kópháza és Nagycenk) szavazott a többség Magyarországra, Sopronban a résztvevők 72,8 százaléka mondott erre igent. Az egész terület összességében 65,1 százalékban döntött Magyarország mellett, 15 334 szavazattal 8227 ellen, 89,5 százalékos részvétel mellett. Az MTI tudósítója 1921. december 18-án azt jelentette:
a népszavazás eredménye a városban óriási örömet keltett. Az ántánt-városparancsnokság rendelete folytán szombaton délután 4 órától kezdve mindenféle csoportosulás, gyülekezés és fölvonulás tilos volt, de azért az utcán mégis nagy tömeg hullámzott.
Sopront és környékét az antant képviselői hivatalosan 1922. január 1-jén adták át Magyarországnak, az antant csapatai január 5-én hagyták el a várost. A nemzetgyűlés a népszavazás emlékét törvénybe iktatta, és Sopronnak a Civitas fidelissima (Leghűségesebb város) címet adományozta. A kormány 2001-ben december 14-ét a hűség napjává nyilvánította, Sopronban hagyományosan ekkor adják át a város legrangosabb kitüntetéseit.
Forrás: MTI; Fotó: mult-kor.hu
Királytigris
2021-12-12 at 17:16
Trianon imperialista paktum volt. A francia érdekszférát épített ki Közép-Európában. Aztán 1933-ban fordult a kocka, odalett a francia érdekszféra.
Sajnos a barom Károlyi nem vette észre, hogy mi készülődik, inkább megölette Tiszát.
“Nem értem a magyarokat, a legokosabb grófot lelövik, a leghülyébbet meg kinevezik miniszterelnöknek.”
Orientál
2021-12-12 at 14:09
Példaképeink ezek a soproniak.
Schenkhyalfonz
2021-12-12 at 11:58
Egyáltalán nem volt osztrák hagyományú egyik felmenőm sem, németül beszélő magyar nemzetiségű, magyar ajkú emberek voltak (ennek tartották magukat). Ha ezt valaki, aki cikket ír – és talán még csak telepesnek sem nevezhető alkalmasint – nem érti, az sajnálatos.
Amúgy az ükanyám is leszavazott a Hazára 14-én, pedig már 2 napja halott volt, csak nem jelentették be.
stollarmiki
2021-12-12 at 11:57
Ne feledjük Maderspch Viktor és Francia Kiss Mihály nevét sem, szabadcsapat vezérként akik szintén harcoltak az osztrákok ellen. Meg természetesen a többi ismeretlen hősöket sem, egyetemistákat, középiskolásokat, magyar és horvát parasztokat, székelyeket, bosnyákokat, vasutasokat és fináncokat, meg egyéb tettre kész embereket. Örök dicsőség Nekik!
Sajnos a Károly király – mint egy jó tökéletlen Hábcsbrúg – a legrosszabb pillanatban rontott be a második királypuccs során, éket verve magyar és magyar közé. Szerencse, hogy a történelmi helyzeten nem tudott sokat rontani.
Antónia
2021-12-12 at 10:12
Erdély is döntött volna, ha érdekelte volna a liberálfasiszta szövetségeseket. De élen az USA-val és az angolo9ökkal, csak a valódi bűnösök, Ausztria és Németország kisikálása érdekelte őket.
A véres, gyalázatos és embertelen aljas bosszújukat Magyarországon élték ki.
Eközben pár száz mólés román paraszt hözöngésére hivatkoztak. Szemben az akkor még 2 és fél milliós erdélyi magyarsággal.
Igazságot Magyarországnak! Igazságot a magyarságnak!
pappp
2021-12-12 at 09:52
@ Searching for Liberal Bullshit
Teljesen egyetértek!
Ha nemcsak hirdették, hanem gyakorolták is volna a wilsoni elveket (vagyis mindenhol megkérdezik a népet), nemcsak a magyarlakta területek, hanem nagyrészt a nemzetiségi részek is itt maradtak volna.
Szlovákia egy népszavazás esetén csak néhány tátrai faluból állt volna, és öt éven belül sírva könyörgik vissza magukat.
Viszont nem lett volna Közép-Európában nácizmus és kommunizmus.
Még egy tanulság: erő és bátorság nélkül ma Sopron egy szép burgenlandi város lenne, ahová legfeljebb pincérkedni járhatnánk.
Searching for Liberal Bullshit
2021-12-12 at 08:48
Nem véletlen, hogy az Antant máshol Magyarországon nem járult hozzá a népszavazáshoz, ugyanis más európai példák azt mutatták, hogy a legtöbb helyen, ahol népszavazást rendeztek, a többség a maradás mellett döntött. A legjobb példa Kelet-Poroszország déli része, ahol még a lengyel többségű települések is Németország mellett szavaztak, de Felső-Sziléziában is ez volt a helyzet. Ha engedik a népszavazásokat mindenütt, akkor az Antant eredeti terve a központi hatalmak feldarabolásáról, sehol nem működött volna. Ennyit a wilsoni elvekről, meg a közvetlen demokráciáról.