Az ellenzék már megint nagyon kikapott egy időközin!
Tulajdonképpen az a furcsa helyzet állt elő, hogy a kormánypártnak inkább használ a jelenlegi többtényezős válság, mint árt. A Fidesz válságkezelési képességeit ugyanis jónak tartják a választók, míg az ellenzéket ebből a szempontból (is) még a saját szavazóinak egy része is teljesen fogalmatlannak tartja. Miért nem tudunk mi is így hisztizni?
Szinte mindenben jobbak vagyunk, mint a baloldal, a liberálisok és legújabb természetes szövetségesük, az antiszemita, Izrael-ellenes szélsőjobb. Hisztiben viszont a fasorban sem vagyunk. A legprofibb dackorszakos kisgyermek sem tud úgy hisztizni, mint ők. Megértettem az ellenzék álláspontját!
Persze ez erős túlzás, talán helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy végre felfogtam, mit nem értenek ők. De tulajdonképpen ez is nagyképűség. Egy értelmetlen, tehát érthetetlen álláspont nem érthető meg. A józan értelem csak annyit tehet, hogy igyekszik felderíteni azt a pszichológiai közeget, ahol a téveszme keletkezik.
A hatvanas évek szintjén van az atomháborús fenyegetés
A finn miniszterelnöknő nem zárta ki, hogy pillanatokon belül NATO-taggá váló országa területén atomfegyverek legyenek. Természetesen amerikai atomfegyverek. A fejlett nyugat tele van okos politikusokkal: a 45 nap után megbukó Liz Truss is azzal hencegett, hogy ő nem fog habozni, ha meg kell nyomni a piros gombot. Még szerencse, hogy békeszerető, megfontolt nőket választottak a hebehurgya, kardcsörtető férfiak helyett. Nem elég nem hülyének lenni, annak is kell látszani
Sajnálatos módon az ellenzék nem igyekszik ezt az alapvető szabályt betartani. "Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani" – mondta egyszer egy szocialista politikus a Tocsik-ügy után. Az MSZP–SZDSZ kétharmad egyik kisebb, de valamiért nagy port felvert rablása volt a Tocsik-ügy – ha jól emlékszem, arról volt szó, hogy az önkormányzatok a törvény szerinti saját tulajdonukat magáncégeknek és magánembereknek fizetett nem csekély jutalék fejében kaphatták csak meg. Az ellenzéknek most sem a szabadságharcról szólt az ünnep
A tüntetők hite szerint a magyar jobboldal átengedte Budapest utcáit a "rendszerellenes" tömegnek. Dobrev Klára meggyőződése szerint az őt támogató tömegnek. Karácsony Gergely pedig nagyvonalúan átadta a liberális forradalom lángját és az utcát a középiskolásoknak, esetleg azoknak az óvodásoknak, akiknek nem ízlik a finomfőzelék és ezt önszerveződő érdekérvényesítés keretében, mikroadományok becsatornázása mellett, ki is akarják fejezni ezt egy olyan tüntetésen, amelyen egész véletlenül megjelenik Dobrev Klára. Miért nem működik az Európai Unió? Mert ez nem működés...
Például mert szinte csak ideológiai problémákkal foglalkozik, a valóságos nehézségeket is ideológiai alapon közelíti meg. Az EU "Közös piac" része sikeresen működött mindig is és most is, ez az egész alapja. A gond az, hogy az euró előnyeit elkoptatta a számtalan trükközés, és az általa okozott gazdasági és pénzügyi problémák már több eurót igényelnek, mint az egész haszna.
Az USA elkezdett gyarmattartóként viselkedni Európában
Az észak-amerikaiaknak mindig is volt egy nem is enyhe kisebbrendűségi komplexusuk Európával kapcsolatban. Ennek komoly kultúrtörténete van; mindenki érezte, nem önálló civilizáció születik a volt gyarmatokon, hanem valami más. Birodalom, kultúra nélkül. Európa már csak egy periféria
Nem tudom, feltűnt-e Önöknek, de mostanában nem divat a béke. Én személy szerint nagyon csíptem az elmúlt sok évtizednyi békét. A jólétet meg különösen. Egyiket sem untam meg, semmit sem támogattam, ami bármelyiket is veszélyeztette volna. Szerintem ezzel minden normális ember így van. De mi itt tudjuk, hogy mennyire tünékeny ez a helyzet, a nyugatiak még nem. A liberálisok tanárnak is alkalmatlanok
A szakszervezeti mozgalom előbb vagy utóbb, de mindenütt a baloldaliság zsákutcájának bizonyult. Magyarországon nem is emlékszem valóban értelmezhető dolgozói érdekeket védő szakszervezetre, annyira áthatotta őket a politika, pontosabban az, hogy a baloldali progresszió segédcsapataiként létezzenek csak. És miután a tulajdonosi réteg nagy része is sajnos a diktatúra elitjéből származik, a hálózati szomszédaik, tagtársaik ellen csak nem érdekérvényesíthettek. Persze biztos vannak tisztességes és hatékony szakszervezetek is – kommentben várjuk a megfejtéseket. Az orosz–finn háború (a téli háború, 1939–40) tapasztalatai a mai nyugat számára
Az oroszok szinte minden háborújukat rosszul kezdték. Azokat is, amelyeket esetleg később megnyertek. 1939-ben a finnek ellenit pont úgy, mint az ukránok ellenit most. Elégtelen erőkkel, rossz hadvezetéssel, indokolatlan és nagyon túlzó optimizmussal. A veszteségekből nem tanultak; ha nyertek is később, mindig csak a nyers erő gátlástalan alkalmazásával érték el a kitűzött célt. De ha a létük volt a tét, akkor általában nyertek. És amikor igazán bajban voltak, akkor volt olyan is, hogy feladták. Kivonultak Afganisztánból és Kelet-Európából is, mert azt gondolták, hogy akkor azok a pozíciók tarthatatlanok. Úton a totális háború felé, fizikailag is el akarják vágni Európát az orosz energiahordozóktól
Eddig még a háborúzó felek is óvatosak voltak az energiainfrastruktúra megsemmisítésével, még a közvetlen hadműveleti területeken is. A zaporizzsjai atomerőmű körüli katonai akciók és az azt érő támadások célja is csak egymás és Európa fenyegetését szolgálták, nem az erőmű végleges lerombolását. A világ, pontosabban a nyugat, ki tudja, miért, ebben az esetben simán elsiklott azon korábban nagyon hangoztatott elve fölött, hogy az atomlétesítmények megtámadása nukleáris terrorizmusnak, szélsőséges esetben az atomfegyver első alkalmazásának minősül. Sokat javulnak a túlélési esélyeink, ha ma nagyot nyer az olasz jobboldal
De ettől még nem megnyugtató, hogy Európa jövője kvázi az olasz választók kezében van. Persze drukkolunk az olasz jobboldalnak, százezerszer jobbak, mint az ottani baloldal, amely pontosan annyira undorító, mint a miénk. Nincs olyan helyzet, amit nem lehet tovább rontani, háborúba visz minket a liberális doktrína
Leszámítva persze a globális atomháborút. Attól még persze számtalan rossz politikai és katonai döntésnyire vagyunk, de közelebb, mint a karibi válság óta bármikor. Nem tűnik úgy, hogy a világot felelős politikusok vezetnék, megoldáskísérletek sincsenek, a nyugati világ meg csak sodródik a világ többi része számára értelmezhetetlen ideológiai kényszerei között. Az Unió lopna, mi meg ellenkezünk
Alapjában véve csak a magyar kormány álláspontja egyértelmű az uniós forrásokkal kapcsolatos komédiában. A kormány meg akarja kapni a nekünk szerződés szerint járó pénzeket. Itt nincs helye semmiféle köntörfalazásnak, ezek a pénzek szerződéses alapon járnak nekünk, az unió jelenlegi vezetése pedig a szerződéseken kívüli feltételeket támasztott és azokra hivatkozva tartja vissza a nekünk járó forrásokat. III. Károly királysága
II. Erzsébet több történelmi korszakon keresztül volt Anglia királynője. Pontosabban az Egyesült Királyság uralkodója, Viktória királynő formális örököse, valójában meg egy demokratikus állam államfője, körülbelül annyi hatalommal, amennyivel a protokolláris hatáskörrel rendelkező államfők manapság rendelkezni szoktak. Eldönthetetlen, hogy valójában mekkora hatása volt a folyamatokra, de uralkodásának első évtizedeiben bizonyosan olyan erővel testesítette meg a nemzete egységét, amit még az ellenfelei sem vitattak el tőle. A legenda az, hogy még a munkáspárti miniszterelnökökből is "monarchistát" tudott csinálni, személyével fenn tudta tartani a botrányok tépázta királyi család tekintélyét. És ez a tekintély az, ami nélkül nincs "Anglia". A politikus elsődleges feladata, hogy életben tartsa a választóit!
Puzsér Róbert, mindannyiunk kedvenc üvöltöző embere azzal örvendeztetett meg most bennünket, hogy felserkentette Annalena Baerbock német külügyminiszter azon kategorikus kijelentése, miszerint: „Ukrajnát támogatjuk. Nem érdekel, mit gondolnak a választóim.” És ahogy a magyar ellenzék is általában, Puzsér is egyetért azzal az ötlettel, hogy a választók nem is számítanak. Az utolsó cár, akit főtitkár elvtársnak szólítottak
Gorbacsov nyugati sztárolása tulajdonképpen már jóval a bukása előtt megkezdődött, olyan haladó ikon lett, aki ugyan a gonosz birodalmából érkezett, de jött vele minden jó, ami csak lehet a szocializmusban és a kommunizmusban, a Sztálin személyiségének negatív vonásaiból következő rossz dolgoktól meg már rég megszabadult. 
