Pont azért kell Fico győzelme, ami miatt Vučić is értékes szövetséges
Van itt egy érdekes helyzet, ami a hétvégén esedékes, szlovákiai választásokat illeti. És ha már ezt ilyen érdeklődést szítóan felvetettem, beszéljünk először arról, hogy milyen állapotban vannak az ottani magyar kisebbség pártjai. Nos, azokat elnézve finoman szólva is kellemetlen és lehangoló a helyzet.
50 eurós címletekkel vették meg Karácsony Gergelyt
Ebben az egyre csak durvábban szerteágazóbbá váló Karácsony-féle sztoriban nem is az az igazán nyomasztó vagy éppen érdekes, hogy folyamatosan újabb és újabb események derülnek ki. Még csak nem is az, hogy Karácsony és brigádja úgy hazudozik róla, mintha kötelező volna. Mondhatni, ez a játszma része. Hiszen ők is tudják, hogy hazudnak, mi is tudjuk, hogy hazudnak, sőt, azt is tudják, hogy mi tudjuk, hogy hazudnak. Ez gyakorlatilag a nemzetközi baloldal működése kicsiben.
Teljesen irrelevánsak Putyin ’56-ra vonatkozó szavai
Bevallom, többször is utána kellett nézzek a hírnek, annyira nem tűnt hihetőnek. Vagy tán nem is az elhihetőségével voltak fenntartásaim, hanem az időzítéssel. Vagy akármivel, alles zusammen. Történt ugyanis, hogy Putyin a minap bejelentette, hiba volt annak idején a Szovjetuniónak megszállnia Csehszlovákiát és Magyarországot.
Karácsony elvei senkit sem érdekelnek, simán sz@r városvezető
Vannak egészen jól elkülöníthető emlékeim Budapest közlekedéséről és kinézetéről már gyerekkoromból is. Nem állítom, hogy egy gyerek gondolkozásának jelentős részét az teszi ki, hogy azt a várost ilyen szemszögből vizsgálja, ahol él – és számomra sajnálatosan megadatott az, hogy gyerekkorom igen jelentős részét a fővárosban tudjam le –, de ha igazán jelentős vagy elrettentő az élmény, akkor azért megmarad.
Mi még szemetebbek is tudunk lenni, mint a baloldal
Van egy ilyen régi vita a konzervatív oldalon. Bár a fene tudja, lassan a helyzet jobb leírására szolgál, ha azt mondjuk, a szuverenista oldalon. És ez a rögtön elkövetett kikacsintás nem annak szól, mintha ne tartanám továbbra is fontosnak jobb és baloldal világos megkülönböztetését - aki egy kicsit is követte eddigi írásaimat, az tisztában lehet azzal, hogy számomra ez, hogy is mondjam, érdekes és mindig kiemelt téma -, de jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy Magyarországon a politikai törésvonalak immár nem a klasszikus leosztás szerint léteznek.
Sorosék pont most váltak még fenyegetőbbé
Az önök figyelmét sem kerülhette el az a nagyszerű, mi több, újszerű, megdöbbentő és mindenkit földig sújtó hír: újraszervezi magát a Soros-birodalom. Micsoda meglepetés! És ha nem orrolnak meg rám, csak hogy halmozzam a szépelgő kifejezéseket, amelyek progresszív újságírók önön kifigurázásuk miatt szoktak megtenni, már le is lövöm a poént: a bejelentést követő pár nap már arra is elég volt, hogy mind megtudjuk, az égvilágon semmilyen, általuk emlegetett terepelhagyás sem történik.
A "weyerbélázás" ugyanúgy dívik, mint 30 éve
Ha azt mondom, hogy weyerbélázás, feltámad önökben valami keserédes nosztalgia a ’90-es évek felé? Senkit sem hibáztatok, ha erre nem a válasz, hülyeség is volna. Sőt, a nálam fiatalabbaknak - hiszen akkoriban még én is gyerek voltam - alighanem nem is mond sokat az a név, hogy Weyer Béla. Pedig ez a terminus technicus, az úgynevezett weyerbélázás összefoglalja magában mindazt, ami alapvetően a mai napig jellemzi a baloldali sajtót.
Van-e idegesítőbb jelenség a klímahisztizőknél?
Minden bizonnyal léteznek idegesítőbb entitások a klímahisztériázóknál a világon, de ezeken a melegnek éppen nem nevezhető, viszont meglehetősen eseménytelen napokon, ahol már Gyurcsány Ferenc legkirívóbb tevékenysége is csupán annyi, hogy Kötcsén üldögélve elmélkedik a Tony Blair-féle szociáldemokráciáról, persze szigorúan csak délelőtt, nekünk most megteszik most azok is, akik örömmel kötik bele kezüket az aszfaltba, hogy aztán üvöltve és visongva vegyék tudomásul, hogy ezért esetleg a karjuk felét is le kell vágni.
Aki külföldön szégyelli, hogy magyar, az elmebeteg
Egyszer úgy tényleg meg szeretném tudni híres és közkedvelt színészeink némelyikétől, hogy mégis mi a franc bajuk van nekik a többségi társadalommal, a magyarságukkal, meg úgy mindennel, ami a hagyományos értékek védelméhez köthető politikai erőkkel kapcsolatos? És persze itt bővíthetném a kört egészen az Egyesült Államokig, ahol a 2016-os elnökválasztás előtt valóságos licitháború zajlott dollármilliomosok között Hollywoodban, hogy melyikük fog előbb emigrálni, ha Donald Trump megnyeri az elnökválasztást. (Fun fact: egyikük sem tett így.)
Brüsszel mostanra csak a kicseszésre játszik
Velünk immáron tényleg csak kicseszésre játszik az Európai Unió. Várjunk, indítok eggyel távolabbról. Mondjuk 2022 áprilisától. Ez volt ugyanis az az időpont, amikor Brüsszel minden reményét, vágyálmát és egyebeket feladott arra nézvést, hogy belátható időn belül elérhetik azt az egyszerűen leírható, de általuk megvalósíthatatlan célt, hogy ne Orbán Viktornak hívják Magyarország miniszterelnökét. 2014-ben, 2018-ban és 2022-ben három különféle módon próbálkozott a baloldal, hogy ebben segítsék Brüsszelt, de minden egyes alkalommal rosszabbul szerepeltek, mint annak előtte. Ráadásul a valaha volt legnagyobb vereségükhöz pont az vezetett el, ami papíron egész kecsegtető ötletnek tűnhetett: 1 az 1-ben a Fidesz–KDNP ellen, aztán hajrá. Csak hát fényesen kiderült egy éjszaka alatt, hogy bár a matematika az univerzum egyetlen olyan nyelve, ami mindenhol érvényes, de a politikában 2 meg 2 mégis lehet 1. Az pedig teljesen zárójeles, de számunkra érdekes gondolat, hogy végérvényesen az összefogás markába a 2019-es önkormányzati választások vezényelték a balosokat, ahol valami oknál fogva az az érdekes közösségi pszichózis alakult ki bennük, hogy azt a választást megnyerték. Nem igazán érdekelte őket, hogy országszerte még rosszabbat is futottak, mint 2018-ban, a valóban beérkező egyéni címek mindenkit elvakítottak. Ha csak ennyi pozitívumot hozott számunkra 2019, már megérte. És minekutána Brüsszelben realizálódott, hogy ettől a balos politikai garnitúrától semmit sem várhatnak, még akkor sem, ha külföldről több milliárd forintot beléjük öntenek, új mezőre lépett. A konkrét, leplezetlen kicseszések földjére.
Zelenszkij bukó spiráljában is tízezreket visz a halálba
Ez az egész még az első öbölháború idején történt. Remek, ezzel a nyitással elveszítettem a potenciális olvasók felét, de hát előfordul az ilyesmi. Mikor kockáztassa ezt meg az ember, ha nem a nyári, legnagyobb meleg közepette, az évszak közepén, amikor hellyel-közzel immár tényleg leállt minden, ami a közéleti frontot illeti és még a fű sem nő.
A politika Machiavelli és nem Montesquieu
Sokan, újra és újra elmondják, hogy valójában nem szabad örülni annak, ha nagyon erőtlen egy ellenzék egy adott országban, hiszen - teszik hozzá -,az a mindenkori hatalomnak is jó, ha megfelelően körülhatárolt, komolyan vehető ellenőrzés van fölötte. És én nem tagadom, hogy Montesquieu világában, a formák és ideák által határolt valóságban, egy elképzelt, mondhatni, a létező világok legjobbikában - nem is szabadon Voltaire és Candide után -, ennek lehet is realitásalapja.
Karácsony még soha nem volt ennyire megviselt
Egyszerűen ma már nincs szenzációértéke annak, ha egy balos politikusról kiderül, hogy finoman szólva is megkérdőjelezhető pénzügyi machinációk kereszttüzébe került. Ezt én még pár évvel ezelőtt sem gondoltam volna, de gyakorlatilag a saját, mindig bevethető médiájuk annyira jól dolgozott, hogy híveik jelentős részével sikerült elhitetni: ez bizony a normális mindennapok része. Hát pénzt kapunk azért, hogy bizonyos érdekeket képviselünk, mi olyan lehetetlen van ebben? Ti akkor is sokkal rosszabbak vagytok, be-be-be!
Ha itt diktatúra volna, az árulók nem pont szabadon hazudoznának
Nehéz, szomorú sors az árulóké, és nem véletlen, hogy a világ összes szervezete – legyenek azok legálisak vagy éppen illegálisak – mindenkoron őket büntette a leginkább példát statuáló módon. Megvannak ennek sajátságos okai. Egyfelől az, aki a sajátjait árulja el, szúrja hátba és szolgáltatja ki bizonyos mértékben az ellenségnek – ha nem is úgy, mint Ephialtész vagy Hegedüs (sic!) hadnagy –, az önjogán a kiszabható legszigorúbb büntetést érdemli.
Még veszélyesebbé válik a Soros-birodalom
A Soros Györgyöt védő embereket illetően mindig volt bennem valami feloldhatatlan ellentét, mármint ami ezen személyek logikáját illeti. Hiszen bármilyen esetben, amikor felmerül, hogy bizonyos politikai erők támadják vagy akár csak kritika tárgyává teszik Sorost, mindig és megbízhatóan érkeztek a baloldali prominensek védelmező megszólalásai, utóbbi időkben posztjai.
Miért kapnak állami pénzeket a "nagyervinek"?
Túl sok oka és jelentősége nem volna annak, hogy én kicsit bővebben is hozzászólok-e ahhoz a polémiához, ami a sajátjaik által csak nagybetűs értelmiség – ahogy mi hívjuk őket valódi fontosságukra és befolyásukra utalva: Éttermiség – és a mieink között alakul ki újra és újra. Ennek legfrissebb csörtéje mindaz, ami az elmúlt napokban Rákay Philip és Nagy Ervin között zajlott le – vigyázat, természetesen a csepűrágó Nagy Ervinre gondolok (tudom, csodálatosan elkoptatott, napjainkban már komikusan modoros szó ez a csepűrágó, de az ilyen emberek esetében kifejezőbb használni, mint valaha), nem a PestiSrácok remek publicistájára, politikai elemzőre.
A „mindensz@rizmus” vallása
Tudom, néha unalmas tud lenni, ahogy a baloldal attribútumairól beszélünk, de rögtön itt a nyár, aktuálpolitikai történésből egyre kevesebb akad, ami pedig mégis, az egyre szánalmasabb – erre azért mindjárt kitérek –, mondhatni, adott az időszak arra, hogy kissé elmélázzunk azon a kérdésen, kikkel is állunk szemben.Ajánljuk még
A walesi labdarúgó-szövetség felszólította a FIFA-t, hogy engedje az LMBTQ-propagandát
A FIFA-világbajnokság első napjaiban – mint várni is lehetett – több szurkolót megszólítottak a biztonsági őrök, akik szivárványszínű vagy szivárvány mintájú ruhákat vagy kiegészítőket viseltek. De ez már nem marad így sokáig: a walesi labdarúgó-szövetség felszólította a FIFA-t, hogy lépjen közbe, és állítsa le az ilyen beavatkozásokat.
Szentkirályi András kollégánkat január 2-án helyezik örök nyugalomra
Nemrégiben elhunyt kollégánk, Szentkirályi András „Golyó” temetésére 2023. január 2-án délelőtt, 11 órától kerül sor, az Új Köztemető 53. parcellájánál.
Dollárbaloldal – A CIA-ig érnek a szálak
A baloldal választási kampányát a tengerentúlról milliárdokkal támogató Action for Democracy kapcsolatrendszere egészen az amerikai titkosszolgálatig, a CIA-ig ér – derül ki abból a jelentésből, amelyet a nemzetbiztonsági bizottság szerdán tett közzé. A jelek szerint az amerikaiak által támogatott kör kulcsszereplője a Bajnai Gordon, illetve a Ficsor Ádám nevével fémjelzett DatAdat-csoport, amely gyakorlatilag az ellenzéki kampányt lebonyolította – írja az Origo.
Závecz: csökkent a Fidesz támogatottsága, és nagyot romlott a közhangulat
A ZRI Závecz Research Intézet november közepi felmérése szerint miközben a Fidesz idén májusban minden idők legmagasabb támogatottságát érte el, hiszen a felnőtt népesség 46 százaléka állt mögöttük, azóta viszont jelentős veszteségeket szenvedtek: szeptemberben 37 százalékon, most pedig már csak 33 százalékon állnak.
