woke-ideológia
A szivárványos ideológia a természetes emberi gondolkodás ellen van – Rétvári Bencével beszélgettünk
A civilizáció nem más, mint emberek csoportjainak együttműködése. Csak akkor tudunk összetartani, ha van közös isten, közös vér, vagy közös ellenség. Ez mindig is így működött, és ezért nem funkcionál jól a liberális civilizáció. Ezzel a felütéssel kérdeztük Rétvári Bencét, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkárát, miniszterhelyettest Az identitás, mint politikai fegyver című nemzetközi konferencián arról, hogy szerinte milyen civilizációt képzelnek a WOKE liberálisok annak tükrében, hogy nekik is megvan mindhárom feltétel: a közös ellenség mi vagyunk és a normalitás, a közös vér szerepét a szivárványos ideológia tölti be, a közös Isten pedig ők maguk. A politikust arról is faggattuk, hogy szerinte hogyan lehet megmenteni a jövő gyermekeit a woke-identitáspolitikától? Tehát mégiscsak jó a numerus clausus?
Össze vagyok zavarodva, sőt, becsapva érzem magam. Amióta az eszemet tudom, úgy hallottam, hogy a numerus clausus micsoda elfogadhatatlan eljárás volt, erre a haladó világban, a progresszió köldökében mégiscsak kiderül, hogy ez egy teljesen korszerű és helyes, mi több, barátságos és befogadó dolog. Merthogy amit a BBC-nél, a kiegyensúlyozottság és függetlenobjektivitás templomában csinálnak éppen, annak az a valódi neve, hogy numerus clausus – azok kedvéért mondom, akik lelkesednek az ilyesmiért. Magányosan világpolgárkodni, vagy szabadon teremteni – Megjelent Demeter Szilárd „hazaszótára”
Gyerek- és fiatalkori emlékek, élmények és az ezekből táplálkozó világmegfejtések töltik ki a könyvet, amely legfeljebb formailag szótár. A XXI. Század Intézet 21 elnevezésű zsebkönyvsorozatában megjelent A valahol szabadsága tartalmilag inkább tűnik olyan naplónak, amelyet a saját magyarságának és az összes többi magyarnak írt a szerző. Magyar létről, kultúráról, irodalomról, szétdaraboltságról, a fejekben túl erős határokról, az újraegyesítésünk nehézségéről, de egyúttal szükségességéről, hitről. Na, meg az önmagunknak hazudozásról és az életünket még mindig nyomorító, kibeszéletlen kommunizmusról. Végső soron arról, hogy csak az tarthat meg és vihet el a jövőbe minket, amit már megtanultunk a múltból, a szinte elviselhetetlen XX. századból. Aprópénzre váltott konzervativizmus.