Ugye emlékezetes, amikor 2015 nyarán migránsok tízezrei özönlötték el Magyarország déli határait és szinte akadálytalanul hatoltak be hazánk területére, mezőkön át, autópályákon, vasúti síneken gyalogolva, vonaton, buszon jutottak el Budapestre? Akkor szinte fel sem ocsúdtunk a meglepetéstől, hogy néhány százezer illegálisan betörő arab, afgán, iraki, szíriai, afrikai, ázsiai és ki tudja, milyen náció ellepte pályaudvarainkat, köztereinket, utcáinkat, amelyeket rövid időn belül elborított a szemét, az ételhulladék, a fekália, az emberi bűz, az erőszak. Rögtönzött menekülttáboraink – például Bicske – megteltek, s közben rettegtek a környékbeliek. Akkor először ízelítőt kaptunk a keleti kultúra nem kívánatos elemeiből. A gazdasági menekültválság minket is elért.
Az eldobott útlevelekkel, személyi igazolványokkal nem rendelkező illegális bevándorlók jelentős része aztán taxival, autóbusszal, vonattal és gyalog elhagyta Nyugat-Európa irányába Magyarországot. Arra is emlékezünk, hogy rajtunk keresztül, a főként fiatal, katonaviselt férfiakból álló névtelen tízezrek között sok ezer terrorista is eljutott Nyugatra, ahol néhány hónappal később az iszlamisták Allah nevében akcióba léptek, százakat meggyilkoltak Párizsban, Franciaországban, Németországban, Belgiumban, Londonban és az északi államokban. Az erőszak (nemi erőszak, keresztény papok, vallásos zsidók, újságírók, védtelen emberek meggyilkolása…) a tetőfokára hágott, ami máig tart.
Kultúraszínesítő migránsok Belgiumban. Fotó: MTI/EPA/Julien Warnand
Ugye emlékszünk, hogy a magyar kormány következetesen meg akarta védeni az Európai Unió schengeni határait, mivel Orbán Viktor miniszterelnök tartotta magát az uniós szerződésekhez. Ezért nyolc évvel ezelőtt szeptembertől elindult a déli határkerítés építése, amelynek megerősítése azóta is folyamatos. A migránsok ezen is erőszakosan – kővel, füstgránáttal, fegyverrel – át akartak törni, de már akkor a magyar rendőrök és határőrök visszatartották az idegen behatolókat. Innentől lett fekete bárány Magyarország az Európai Unióban, a Nyugat szemében. Volt már fasiszta, putyinista, antiszemita és diktátor Orbán Viktor, sőt, Hitlerhez vagy Sztálinhoz is hasonlították. Megvádoltak bennünket, hogy a magyar idegengyűlölő, nem befogadó ország, mert nem várja tárt karokkal a “menekülteket”. Közben a magyarok védték nemzeti határukat, magát Nyugat-Európát, és máig csak engedéllyel, útlevéllel lehet bejutni az országunkba a nem uniós polgárnak. Eddig sok száz milliárd forintjába került a védekezés a magyar államnak. Emiatt nyolc éve folyamatosan támadja az EU Magyarországot mondvacsinált jogállamisági ügyekkel, újabban békepártisággal és ennek ürügyén Brüsszel visszatartja a nekünk járó uniós pénzeket. Ebben partner sajnos a hazai balliberális ellenzék, akiket mi, a nemzetben gondolkodók hazaárulóknak tartunk. Tegyük fel, ha a dollárbaloldal hatalomba került volna az elmúlt országgyűlési választások valamelyikén, akkor már kiépültek volna a migránsgettók, ellepték volna az utcáinkat a hívatlan, más kultúrájú idegen emberek, épültek volna az iszlám templomai és természetesen a magyar adófizetők pénzéből minden szociális támogatásban részesülnének. Kinek kellett volna ez?
A migránsok 2015 szeptemberében egyszerűen be akartak törni Magyarországra Röszkénél, nem riadtak vissza az erőszaktól
De mi van a háttérben? Mennyire veszélyes a nyílt társadalom eszméje, a globalizmus Európára és Magyarországra? Érdemes ezt elemezni. Ehhez vettem segítségül Frank Füredi magyar származású szociológus, a kenti egyetem és a XXI. Század Intézet professzorának könyvét Célkeresztben a határok címmel. Füredi ötvenhatos menekült, aki szüleivel hagyta el a megtorlás elől Magyarországot, aki zsigereiben is érzi, hogy mit jelent a szovjet katonai megszállás, az őrtornyokkal teli elaknásított határ, az elektromos árammal keringő szögesdrót. Mi, magyarok ezt soha nem feledjük el. A nyugati határainkon túl ott volt a szabadság ígérete, onnan keletre pedig a bolsevista diktatúra, az elnyomás, a mindenféle emberi szabadság elfojtása. S ez tartott csaknem negyvenöt évig. Mi akkor sem a határnélküliségre vágyódtunk, hanem a határok átjárhatóságára.
Nekünk a Kárpát-medencében mindig is sokat jelentettek a határok, csak mindig más előjellel. Fejedelmeinknek, királyainknak Álmostól, Árpádtól, Szent Istvántól Nagy Lajoson át a Hunyadiakon keresztül egészen Mátyás király haláláig igenis fontos volt a magyar határok védelme. Utána csak próbálkozások történtek a magyar királyság egyben tartására, de az 1526-os mohácsi vész, II. Lajos király szerencsétlen halála, magyar földesuraink egymás elleni viszálykodása elhozta 1541-ben, Budavár elfoglalásával a 150 évig tartó török uralmat. Az oszmán hódítás, az iszlám első világuralmi törekvése, a muszlim vallás elterjesztése mind katonailag, szellemileg jó ideig meggyökeresedett Európa egy részében, itt, Magyarországon.
Gumicsónakban utazó illegális bevándorlókat készül a fedélzetre venni a Mission Lifeline nevű német civil szervezet (NGO) által fenntartott hajó legénysége a líbiai partok közelében 2018. június 21-én. Fotó: MTI/EPA/Mission Lifeline/Hermine Poschmann
Akkor is mi védtük Európa nyugati határait az ázsiai hordák elől. Miért fontos ezt megjegyezni? Mert minden központi hatalom irányítása nélkül végváraink, a magyar vitézek utolsó csepp vérükig küzdöttek a fennmaradt magyar határokért, az ott élő magyar emberekért. Így lett fogalom a többi között Nándorfehérvár védője, a hős Hunyadi János, Esztergom végvári vitéze, Balassi Bálint költő, Dobó István, Eger várának védője, Jurisics Miklós, Kőszeg várkapitánya, Szigetvár ura, gróf Zrínyi Miklós, aki életét áldozta hazájáért, Nádasdy Tamás főkapitány, a Dunántúl védelmezője, Gyulaffy László, Csobánc várkapitánya, Thury György, Palota (Várpalota) várkapitánya és sokan mások. Erdélyt, Délvidéket nem számolva csak Dunántúlon 48 végvár harcosai védték a hazát. Ez a végvári vonal jelentette akkor a határt.
A nemzetállami határ a magyarság számára identitást, az önazonosság megerősítését jelentette, hogy mindaz, ami a határainkon belül történik, a magyar nyelv, a közös történelmi múlt, a hagyományok, a közös küzdelmek, építkezések, azok mind a miénk, ami az évszázadok alatt belénk ivódott. Ezért érte a magyarságot óriási traumaként, hogy Trianon nagyhatalmi békediktátuma durván beleavatkozott a határainkba azok megváltoztatásával, amiért őseink a vérüket hullatták. Magyar anyanyelvűek millióit szakították el az anyaországtól, és más idegen kultúrát, nyelvet kell immár száz éve elsajátítaniuk.
Ezért a magyarok számára – és néhány közép-európai államnak, mint például a lengyeleknek is – idegen a nyílt társadalom eszméje. Vagyis az, hogy a nemzeti szuverenitást meg kell gyengíteni, az állampolgárságot meg kell fosztani területi meghatározottságától. Ma ebbe az irányba halad Nyugat-Európa jelentős része, gondoljunk akár az Európai Egyesült Államok létrehozásának terveire. Frank Füredi idézi azokat a véleményeket, amelyek szerint a határok a fajgyűlölet és az idegengyűlölet melegágyai, és ezek a beállítások időnként azt is sugallják, hogy a határok legfőbb célja a szélsőséges nacionalizmus propagálása és erősítése. E nézetrendszer szerint azok az emberek, akiknek fontos a határ biztonsága és a nemzeti szuverenitás, nem egyszerűen tévedésben vannak, hanem élő konfliktusforrások is.
Ciudad Juárez, 2022. december 22. Migránsok gyülekeznek a Mexikót az Egyesült Államoktól elválasztó határkerítésnél a mexikói oldalon, Ciudad Juáreznél. Nemcsak Európát, hanem az Egyesült Államokat sem kíméli a migránsáradat, amelyet Donald Trump elnöksége alatt vasszigorral igyekeztek megállítani. Fotó: MTI/AP/Christian Chávez
Ugye érezzük, hogy ez mekkora nagy marhaság. Ez az elidegenedett nyugati társadalom erőszakos kisebbségének a véleménye. Hiszen a kultúra, a robbanásszerű fejlődés egy-egy adott területen először mindig a határokon belül zajlott. Gondoljunk csak az egyiptomi, görög, majd római kultúra felvirágzására, aminek eredményeit később egymástól átvették, továbbfejlesztették. A civilizáció fejlődése egymásra épült. A mostani nyílt, határok nélküli társadalom eszméje le akarja rombolni a több ezer éves európai civilizációt, el akarja tüntetni a kereszténységet, mint vallást, szét akarja feszíteni az erkölcsöt és helyettesítené a középkort visszaidéző iszlám vallással, az európai civilizációt leváltaná egy kevert népességgel, akiknek többsége Afrikából, Ázsiából, arab országokból hozná a sajátos kultúráját, morálját, és ami véglegesítené Európa leépülését, hogy kötelezővé tegye a nyílt társadalom, a másság elfogadását, az LMBTQ, a genderelmélet mindenhatóságát. Egy jól irányítható, identitás és gyökér nélküli társadalmat akar létrehozni a globális háttérhatalom, amelynek csak néhány személye ismert, mint például Soros György és NGO-aktivistaszervezetei. Miközben egyik részről szervezkednek Európa lerombolásán a globalisták, másik részről az iszlám vallás elindult második világhódító útjára, Európát fenyegetve a muszlim vallású migránsok millióival.
Frank Füredi megemlíti, hogy amikor Donald Trump azzal kampányolt, hogy “építsük meg a falat” az Egyesült Államok és Mexikó határa mentén, minden bizonnyal választók millióinak tetszését nyerte el, egyúttal azonban haragra gerjedt ellene az amerikai kulturális élet számos befolyásos személyisége, a liberális mainstream. De ugyanezek, akik ellenzik a falak megépítését, a határkerítést, a biztonságot, azok viszont másfajta határvonalakat építenek fel, őrséget állítva melléjük. Egyre divatosabb az Egyesült Államokban, Európában, sőt, Magyarországon is a gazdag emberek körében, hogy a külvilágtól elzárt lakóparkokat építenek. Ők, a felső százezrek, milliók gondoskodnak lelki és testi biztonságukról. Soros György az eklatáns példa erre. Igaz, ő nem lakóparkban él az USA-ban, hanem kastélyban, egy hatalmas birtokon, amelyet hat méter magas kőkerítés – szögesdróttal, testőrséggel megerősítve – választ el a külvilágtól.
Ezt a határnélküliség-őrületet, az illegális migránsok millióinak befogadását elsősorban az Európai Unió jól fizetett tisztségviselői és a pénzügyi világhatalom lefizetett, megvásárolt balliberális, átállt néppárti képviselői szorgalmazzák. A neomarxista, liberális baloldal eszmeisége összeér, összefonódik a globalista, nyílt társadalom képviselőivel. Ez vonatkozik a hazai, volt kommunista, liberális diktatúra szellemiségének politikai kreatúrájára is. A nyitott határok eszméjének képviselői a kultúra területén is szigorúan őrködnek a liberalizmusuk mindenhatósága fölött itt, Magyarországon is. A nemzeti kultúra nem kaphat elsőbbséget ezen a területen, nem lépheti át a liberális kultúra határvonalát, mert akkor elkezdődik Nyugat felé a sikongatás: nincs sajtószabadság, nincs a határtalan kultúrának szabadsága.
Soros György és fia engesztelhetetlenül folytatja tervét, Európát afrikai és közel-keleti migránsokkal akarják elárasztani, minden eszközt bevetnek.
Igazi Aczél György-féle komcsi módszer, az egykor kommunista, most szocialista Lendvai Ildikó tanítványai garázdálkodnak most is. Azért ne feledjük el, amit a megkeseredett kommunista Vörös László, a Tiszatáj egykori főszerkesztője írt a Szigorúan ellenőrzött mondatok című könyvében. Itt megtudhatjuk, hogy egy alkotás miatt, Nagy Gáspár Öröknyár: elmúltam 9 éves című, Nagy Imre kivégzését idéző verse miatt kirúgták a főszerkesztőt és elbocsátották a szerkesztőség vezetését, felfüggesztették a folyóirat működését. A kultúra szabadságának Kádár kommunista rendszerében is voltak határai, azt nem lehetett átlépni. Ahogyan a hazai liberálisaink sem engednek be maguk közé nemzeti gondolkodásúakat, és ahogyan a nyugati liberális mainstream sem enged be másként gondolkodókat, akik esetleg hazájuk érdekeit képviselik. A megmondó nyugati liberális lapok, orgánumok, mint például a Die Zeit, a New York Times, a Washington Post, a Guardian, a Financial Times, a CNN ellentmondást nem tűrő hangon hirdetik a nyílt társadalom szükségességét, a migráció fontosságát, a határnélküliséget. Csak az ő határaikhoz ne merészkedjen senki. Ma a nyugati kultúrában, az évszázadok által kialakult morálban önsorsrontó eszmeiség működik, a feltétel nélküli nyitottság, a férfi és a nő megkülönböztetésének tiltása, a transzneműség, a családellenesség, amit kritizálni nem lehet, amikre a liberálisok tilalomfákat állítanak maguk védelmére. Aki ezt megszegi Nyugaton, az állásával játszhat.
Amíg egyik oldalról, a nyitott társadalom oldaláról tehát átléphetnek minden erkölcsi, kulturális, vallási, sőt, gazdasági határt is, addig a másik oldal, a nemzetét, a hagyományait, az európaiságát védők hátrálni kényszerülnek. E tarthatatlan helyzet megváltoztatásához Európa népének, a jó szándékú európai politikusoknak tiltakoznia kellene. Ehhez ad jó példát a magyar és a lengyel kormány. A Célkeresztben a határok című könyv szerzője kiemeli, hogy az az elképzelés, miszerint az állampolgárságot meg kell fosztani területi meghatározottságától és a nemzeti szuverenitást meg kell gyengíteni, közvetlen veszélyt jelent a demokratikus közéletre. Bármiként vélekedik is ki-ki a nemzetállamokról, demokratikus közélet nem működhet a határokon kívül.
Franciaországban szó szerint migránslázadás tört ki 2023. július elején. Félő, hogy egyre több hasonló várható Nyugat-Európában. Fotó: MTI/EPA/Mohamed Badra
Mi következhet e nélkül? Anarchia, a közbiztonság szétesése, az őslakosság eltűnése. Ennek jeleit láthatjuk már Svédországban; Franciaország, némileg Németországban és Belgium is szorongatott helyzetbe került. Nem véletlen tehát, hogy az Európai Unióban, az Egyesült Államok demokrata köreiben Orbán Viktor miniszterelnök közellenség lett, mert nemzetállamokban gondolkodik. A munkaerőhiányt nem illegális migrációval akarja megoldani, hanem kedvező családpolitikával, gyermekvédelemmel, az identitás erősítésével, a határon túl élő magyarok támogatásával. Tudjuk a nagy nyugati hazugságot, miszerint az illegális bevándorlók munkába állnának. A valóság, hogy 90 százalékuk segélyből, drogkereskedelemből és erőszakos rablásokból él. Angela Merkel, az egykori német kancellár még jó pillanatában – a Willkommenskultur előtt – azt találta mondani, hogy a multikulturalizmusnak vége. Az afrikai, ázsiai migránsok nem akarnak és nem tudnak integrálódni az európai népekbe, így Németországban sem.
Az Európai Unió minden integrációs kudarc ellenére további milliókat fogadna be Európába, nem érdeklik Európa határai, és rögeszméje megoldásként nem a szigorú határellenőrzés, hanem a migránsok szétosztása. A magyar miniszterelnök világosan leszögezte, hogy Magyarország nem akar sem migránskvótát, sem migránsgettókat, nem akarunk kevert népességűek lenni. Ugyanis a tömeges bevándorlásnak nem előnyei, hanem óriási hátrányai vannak. Egy olyan kis országnak, mint Magyarországnak a határnélküliség, a tömeges migráció a végét jelentené. Nem azért harcoltak a magyarok több mint ezer év óta a Kárpát-medencében, hogy a végén felemeljük a kezünket. Éppen ezért érthetetlen, hogy az Európai Unió a tagállamai között miért hozta létre az egymás közötti határok átjárhatóságát és a schengeni határokon kívül élőknek az útlevél használatát, amikor mára boldog-boldogtalan, illegális migránsok ellenőrzés nélkül átléphetik Schengen határait.
A legnagyobb baj, hogy Nyugaton nemcsak a határok váltak nyitottá, hanem a kontinensek határai is. Ebben például kivétel Ausztrália, mert határait szigorúan védi hajóival, határőreivel. A kontinensre nem léphet be akárki. Sokan értetlenkednek, hogy például az arab államok többsége miért nem engedte, engedi be menekülő arab testvéreit? Erre választ ne várjanak tőlem. De tény: hogyha Közép-Kelet Európa népei, politikusai nem józanodnak ki, nem lesz elég bátorságuk, hogy összefogjanak, nem támogatják a magyarok, a magyar miniszterelnök erőfeszítéseit, akkor ezt a térséget is eléri a megállíthatatlan migránshullám. Ami viszont mindent elsöpörhet: anyanyelvet, kultúrát, hagyományt, történelmi múltat, vallást, magukat az egykor határaikon belül élő nemzeteket.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS