Tévéostrom: azért volt hiányos a felszerelés, mert eltűnt a raktáros?

Több meghallgatott rendőr tanú is arról számolt be a rendőrtábornokok perén, hogy 2006-ban, a televízió ostromakor hiányos és rossz minőségű felszereléseket kaptak, egyikük szerint azért, mert a bevetés előtt nem találták a Rebisz raktárosát...

PÁMER DÁVID - PestiSrácok.hu

A 2006-os tévéostrom idején századosi rangban szolgáló Balogh László meghallgatásával kezdődött a rendőri vezetők pere a Fővárosi Törvényszék Fő utcai épületében. A volt budapesti rendőrfőkapitányt, Gergényi Pétert, az egykori országos rendőrfőkapitányt, Bene Lászlót, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat (Rebisz) volt parancsnokát, Dobozi Józsefet és társait a katonai ügyészség többek között elöljárói intézkedés elmulasztásával vádolja. Az eseményekre Siklósról érkező szakaszparancsnok, Balogh László tanúként elmondta, egységével a baranyai századhoz csatlakozott, majd együtt indultak Budapestre a Rebisz laktanyába. A tanú ugyanarról beszélt vallomásában, amiről a már korábban meghallgatott baranyai század néhány tagja. Úgy tudták, képzésen vesznek részt, felszerelésük hiányos volt, de a tanú szerint „egy gyakorlathoz nem biztos, hogy kell teljes felszerelés”. A parancsnok osztaga arról híresült el, hogy útközben lemaradt saját századától, eltévedtek és csak jóval később értek oda a Magyar Televízió székházához. A tanácsvezető bíró azon kérdésére, hogy - az egyébként nem az osztagához tartozó - „sofőrjük, hogy tudott eltévedni”, a ma már rendőr alezredesként szolgáló tiszt nem tudott pontos magyarázatot adni. „Valószínű ő sem volt budapesti, mert nem rendelkezett helyismerettel” - tette hozzá Balogh. Amikor a székházhoz értek, hatalmas tömeggel találták magukat szembe, így nem teljesítették azt a parancsot, hogy sorakozzanak fel a bejárati ajtó elé, ahol már baranyai társaik álltak. A tanú több tízezres (!) létszámúra saccolta a tömeget, akik „folyamatosan üvöltöztek és valószínű nem a rendőrség volt a legjobb barátjuk”. Az egykori szakaszparancsnok szerint, ha megpróbáltak volna áthatolni a tömegen, „fennállt volna annak a veszélye, hogy bedarálják őket”. Miután jelentették, hogy a parancsot nem tudják végrehajtani, azt a feladatot kapták, vonuljanak fel a hátsó kapuhoz és ott lássanak el biztosítási feladatokat, illetve segítség a sérült rendőrök „kimenekítését” a mentőbe. A szakaszparancsnok - aki az „ostrom” közben életveszélyes koponyasérülést szenvedett - arról a furcsa körülményről is beszámolt, kollégái azt beszélték, „egy civil ruhás magas beosztású tiszt ott volt a helyszínen, de nem vette át az irányítást azzal az indokkal, hogy nem volt egyenruhában”.

„Kint a halál vár rátok”

A ma meghallgatott tanúk elmondták, körülbelül egy órával megérkezésük után Majoros Zoltán ötödrendű vádlott, a Rebisz volt műveleti irányítója „szedte össze az állományt” és az ő utasítására a vízágyút kísérve oszlatni próbálták a feldühödött, televízió főbejáratát ostromló tömeget. A siklósi szakasz 14-15 tagján kívül még a Rebisz állományához tartozó rendőrök voltak ott, körülbelül 60-70 főt tehetett ki a létszámuk. A tömegoszlatást a tanúk mai beszámolói szerint „elég kevés sikerrel kezdték meg”, az első „roham” során sérült meg életveszélyesen és került később kórházba Balogh László szakaszparancsnok, akit fejbe dobtak egy kővel. „Miután Balogh urat elvitte a mentő, a szakasz szétesett” - mondta el a - ma szintén meghallgatott - Siklósi Rendőrkapitányság egykori járőrvezetője, Perzsa Ferenc. Kőzápor fogadta őket, de repült feléjük betondarab, féltégla, és üvegdarabok is. Ennek hatására a rendőrök visszavonultak, volt aki a főbejáraton „menekült be”, ők visszamentek a hátsó kapuhoz, majd bementek az épületbe és segítettek bajtársaiknak barikádot építeni, hogy megakadályozzák az ostromlók bejutását. Perzsa a tanúvallomásában állította, hogy az első vízágyús oszlatás előtt hallotta, amint parancsnokának azt mondta egy „őszhajú, magas beosztású, „készenlétis” tiszt”, hogy „kint a halál vár rátok” - utalva a kaotikus állapotra a székház előtt. A második vízágyúval megkísérelt oszlatás is kudarcba fulladt, a kocsi elakadt, a tömeg ezt észrevette, majd elkezdték őket újból dobálni. Később a felgyújtott ágyú vezetőjének a segítségére siettek, de mire odaértek, a sofőrt már „kihozták”.

A túlélésre játszottak

Perzsa Ferenc elmondta, nem igazán foglalkoztak vele, hogy milyen események voltak akkor és mi volt a tényleges oka Budapestre rendelésüknek. A Rebisz laktanyában hallottak először arról, milyen események zajlanak a fővárosban. Egy szintén ma meghallgatott, ugyancsak a siklósi osztaghoz tartozó tanú szerint az azért sejthető volt, hogy nem sima gyakorlat lesz, hanem valahol bevetik őket, hiszen „összetartás volt elrendelve”, a laktanyát a szállás elfoglalása után nem lehetett elhagyni, noha más esetben ez nem így zajlott. Perzsa Ferenc volt járőrvezető arról is beszámolt, hogy még a bevetés elején jó hangulatuk volt, de „miután meglátták a tömeget, tudták, hogy ebből nem fognak jól kijönni”. A tanú szerint igaza volt annak az alezredesnek, aki azt mondta, hogy „kint a halál vár rájuk”, neki is halálfélelme volt. Az eseményeket „mindenki negatívan ítélte meg”, szerinte „egy idő után a túlélésért ment minden”. Ő miután megsérült a lábán és elesett, valaki egy „poroltót akart rádobni”, de időben fel tudott még kelni és így elkerülte a támadást.

Mégis volt elég felszerelés a Rebisz laktanyájában?

Az összes tanú arról számolt be, hogy a felszerelésük nemcsak hiányos volt, hanem régi, elavult és rosszul felszerelt. A tanúk szerint ha mindenkinek lett volna védőpajzsa és sisakja, akkor több komoly sérülést is el lehetett volna kerülni, valamint szakaszuk parancsnoka sem sérült volna meg életveszélyesen. Balogh a bíró szerint is „nem akármilyen vezető” volt, hiszen a beosztottjai testi épsége mindennél fontosabb volt számára. A parancsnok az oszlatás előtt odaadta sisakját egyik emberének (így maradt védelem nélkül az alezredes), míg Kerti Viktor - utolsóként meghallgatott - tanúnak azt az utasítást adta, amíg nem kap felszerelést, addig ne menjen velük tömeget oszlatni. Kerti és a többi meghallgatott tanú szerint is a maradék felszerelés is hagyott kívánnivalót maga után. A pajzs, Kerti Viktor szerint „alkalmatlan volt” a feladathoz és „nagyon könnyen törött”. A tanú elmondta, hallott olyan pletykákat is, hogy a laktanyában volt elég felszerelés, „mégsem kaptak belőle”. Állítólag azért, „mert nem találták a raktárost”.

A per jövő hét kedden további tanúk meghallgatásával folytatódik.

Címlapfotó: HPGY