Országszerte megemlékezéseket tartanak ma a nemzeti összetartozás napja, június 4. alkalmából, a trianoni békeszerződés 99. évfordulóján.
A fővárosban, a központi ünnepségen Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára mond ünnepi köszöntőt a Parlament előtt. Ezt követően Szarka Tamás vezényletével több ezer diák énekli el a Kézfogás című dalt. Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár elmondta: a nemzeti összetartozás napján 94 külhoni testvériskolával rendelkező iskola, összesen 188 iskola tanulói vesznek részt a programokon. A magyar iskolákból 2600, külhoni iskolákból csaknem 2300 gyerek érkezik, Erdélyből, Szerbiából, Szlovákiából és a Kárpátaljáról. Szintén Budapesten, az Arénában az István, a király előadásával emlékeznek meg. Az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága ülést tart. Napirendjük szerint a 2020. év nemzeti összetartozás évének nyilvánításáról szóló határozati javaslatról tárgyalnak majd.
Emellett országszerte és a határon túlon is megemlékeznek a trianoni békeszerződés 99. évfordulóján. Megemlékezést tartanak többek között Pécsen, Miskolcon, Gyulán, Hódmezővásárhelyen, Székesfehérváron, Balassagyarmaton, Jászberényben, Debrecenben, valamint Révkomáromban.
A magyar nemzetgyűlés 1920. november 15-én ratifikálta, és 1921. július 26-án, a XXXIII. törvénycikkel hirdette ki a trianoni szerződést, amely kimondta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területét 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. Mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság harmada került az új határokon túlra. Az Országgyűlés 2010. május 31-én a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés aláírásának napját, június 4-ét. Az erről szóló, 2010. évi XLV. törvény kimondta: “a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
Forrás/fotó: MTI
Logikus
2019-06-04 at 10:24
A jelenlegi magyar kormány, ha akarná akkor az USA, Oroszország, Kína barátságát kihasználva, visszaállíthatná a határokat legalább az etnikai határok mentén!
polizza
2019-06-04 at 10:52
Senkire nem számíthatunk. Nem érdekli őket. Csak az érdekeik érdeklik.
Románia most nagyobb ország, fontos hadászati szempontból, és mint láthattuk, a római katolikus egyház vezetése számára is.
( A r.kat egyház talán az első globális hálózat a Földön, a papok, szerzetesek engedelmességgel tartoznak, nem ők döntik el, mit csinálnak. Utasítják őket erre-arra. Persze vannak köztük bátrak és tekintélyesek, akik veszik a bátorságot, hogy kimondják, amit gondolnak, de nem biztos, hogy sokáig megengedik nekik.)
Számunkra csak egyetlen módszer maradna, az, amit a muszlimok, használnak világszerte – pedig ők nem is nép, csak vallás – a szaporodás. Csúnya szó a gyermekáldással kapcsolatban, de végül is az.
Végül is az ok is az volt. Bejöttek, elszaporodtak, így volt ok, hogy elszakítsák azt a részt. Ha nem lett volna ott a másik népekből senki, azért nehezebb lett volna ezt megcsinálni velünk.
Ezt kellene tennünk nekünk is. Itthon is, mert még itt is veszélyben vagyunk, köszönhetőn tudjuk kiknek – Szentatya incl. -, meg a leszakított területeinken is.
Kellene. De nem fog megvalósulni.
polizza
2019-06-04 at 08:19
Azért az ünneplés szó is furcsa erre a napra.
A románoknak, szlovákoknak, szerbeknek, ukránoknak, osztrákoknak, horvátoknak és szlovénoknak, de még picurkát az olaszoknak is, van oka ünnepelni ezen a napon.
Mi csakis megemlékezést tarthatunk.
Jó, átnevezték, hogy a világ ne köpködjön, ha beszélünk róla, ha összegyűlünk, ha emlékezünk, ha kinyilvánítjuk, hogy összetartozunk.
De ez a nap azért az marad, ami!
És ha elkezdjük ezt az ,,ünneplünk” megfogalmazást, a sok tudatlan még ezután sem fog felvilágosulni, hogy valójában mi is történt, minek is az évfordulója és pár év múlva még annyi fogalmuk sem lesz róla, még annyi embernek sem – akik pedig szavazataikkal döntenek közös jövőnkről! – mint korábban volt.
Pedig nem hiszem, hogy ezzel a megnevezésével a napnak az lett volna a cél.
Szóval én legalábbis nem ünneplek. De megemlékezem. Gyászmisén.
Nem hálaadó misén.
Nonvideor
2019-06-04 at 07:35
A bulvárblikk félanalfabéta szerkesztője a “nemzetközi összefogás napja” címet adta a cikknek. Atya, Ég, hogy mennyi kretént alkalmaznak arrafelé.