Lehetőségek
„Ugyanaz lesz a válaszom, mint amikor, nem tudom milyen nap alkalmából, zászlót próbáltak kitűzni. Ekkor világossá tettem, hogy ha az a zászló lobogni fog a szélben, ott fognak lengeni mellette a helyi felelősök is.”
Tudose úr akasztással fenyegető mondatai nem frissek, egészen pontosan 2018 január 10-én szaladtak ki abból a csodálatos szájából, de a mai napig nem jöttek létre vizsgálóbizottságok, nem születtek dörgedelmes elítélő nyilatkozatok. Sargentini asszony sem érezte szükségesnek, hogy utánaérdeklődjék, mi végre is ez a sok indulat, miért is folyik diskurzus arról, hogy a magyar zászlókat kitűzőket egyes esetekben indokolt lehet felakasztani. A román kormányfő az eset után ugyan pár nappal kénytelen volt lemondani (más miatt), de a fejlett nyugat természetesen nem azért kussol, mert kiesett a pixisből, már nem érdemes vele foglalkozni. Mert ha Tudose urat nem is, elképzeléseit a román politikai elit magánál tartja.
Romániával szemben mondjuk Magyarországot bármikor előveszik és rendkívüli ülésen ítélik el, akkor is, ha konkrétan indokot is nehezen találnak rá. Elég ok nekik az, hogy józan eszét a mai napig megőrző népünk számtalan alkalommal tett keresztbe a genderidiótáknak és a nemzetek eltüntetni szándékozó migráns-simogató lobbistáknak.
Ezt pedig nyugaton nem tűrhetik, szemben az akasztással.
Bizonyos népi megfigyelés szerint a magyarokra kiállítottak egy rövid, de tömör kilövési engedélyt, aminek egyenes következménye, hogy az erdélyi magyar kisebbséget – mindenféle uniós szankció nélkül – lehet kollektív akasztással fenyegetni.
És miért is borzolom olvasóim idegeit egy több, mint egy évvel ezelőtt megfogalmazott mondattal? Nos Tudose úr a napokban újfent utat mutatott az elfogadás és a tolerancia mozgalmárainak. Történt, hogy a román politika újfent nekirontott az erdélyi magyar kisebbségnek, és mindenféle nyakatekert logika mentén megpróbálja megakadályozni, hogy bárhol is kitűzzék a magyar zászlót. Tudose is beszállt a harcba, és megengedően kiírta a Facebook oldalára, hogy tőle aztán, otthon a négy fal között nyugodtan beszélhet, énekelhet, meg gondolkodhat magyarul, de közterületen eszébe ne jusson hasonló dolgokat csinálni, uram bocsá' magyar zászlókat lobogtatni, mert lesz olyan hadd el hadd, hogy mindenki megemlegeti. Elsősorban az erdélyiek.
Mi viszont azt gondoljuk, hogy egy magyar ember bárhol, bárhol, bármikor kitűzheti a magyar zászlót. Nemcsak a csonka Magyarországon lévő épületekre, kabátgombokra, vagy éppen öltözők ajtajára, hanem Erdélyben is.
Ebben a jogában soha, senki sem korlátozhat semmilyen magyar embert. Se itthon, se az elszakított területeken.
Aki meg távol akarja tartani magát a magyar színektől, az költözzön (vissza) a Kárpátok túlsó oldalára!
