Új világrend van kialakulóban, amelyben Kína felemelkedik – Dobrev nemigen lesz szívesen látott vendég Pekingben

A világ minden állama igyekszik kihasználni Kína növekvő gazdasági erejét; mind az USA, mind az Európai Unió teljes erővel ezen dolgozik. Az USA úgy vásárol egyre több árut, hogy közben hangosan feltételeket akar szabni; az unió is folyton elégedetlenkedik, miközben szerződéseket ír alá Kínával. Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy követelőzhessen – mi csendes diplomáciával építjük az ázsiai óriás felé a kapcsolatainkat. Ez a folyamat alapvető nemzeti érdekünk, amelynek belátása nem igényel komoly szellemi erőfeszítést, de úgy látszik, hogy néhány ellenzéki vezetőnek – akik amúgy túltolták a biciklit a keleti vakcinák ügyében – roppant nehéz belátni ezt; például Dobrev asszonyság, a DK miniszterelnök-jelöltje szerint Kína „gyarmatosítani” akarja Magyarországot. Annyi biztos, nem lenne szívesen látott vendég Pekingben.

Kína gazdaságilag valamikor a 2030-as évek elején meg fogja előzni az Amerikai Egyesült Államokat és a világ első számú hatalma lesz. Persze ez akkor lesz biztos, ha tényleg megtörténik a helycsere az élen, de mai tudásunk szerint szinte bizonyosan így lesz. Ez egy geopolitikai realitás, és egy olyan kis ország számára, mint Magyarország, tulajdonképpen mindegy, hogy örül neki, vagy nem; alkalmazkodni kell hozzá.

A mindenkori magyar kormány számára tehát az a feladat, hogy menedzselje a világpolitikai és világgazdasági erőviszonyok átalakulását és ebből a szituációból a lehető legtöbbet hozza ki. Orbán Viktor ezt felismerte és a 2010-es évek elején elkezdett ezen dolgozni, és ezt a politikát el is nevezte „keleti nyitásnak”. Keleten a magyar kormány értelmezése szerint nemcsak Kínát kell érteni, hanem Japánt, Dél-Koreát, Vietnamot vagy Tajvant is, tulajdonképpen az egész délkelet-ázsiai térséget, amely gazdaságilag már így is nagyobb, mint például az USA. Magyarországnak egyértelműen az az érdeke, hogy ezzel a térséggel minél erősebb gazdasági kapcsolatokat alakítson ki, mert az segíti elő leginkább a jövőbeli gazdasági fejlődést.

Ebben azért sincs semmi különös, mert a világ összes országa így tesz, mindenki szeretne Kínában minél jobb kereskedelmi és gazdasági pozíciókat kiépíteni. Ebben élen jár maga az USA, amely elképesztő volumenű kereskedelmet folytat Kínával. Az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi hiány 2020-ra 310,8 milliárd dollár volt – 9 százalékkal kevesebb, mint a 2019-es 345,2 milliárd dolláros hiány. Ennek oka, hogy az Egyesült Államok Kínába irányuló exportja csak 124 milliárd dollár volt, míg a Kínából származó import 435,5 milliárd dollár volt. Ez a több mint 500 milliárdos kereskedelmi forgalom ma a világgazdaság legalapvetőbb kapcsolata és alapvetően meghatározza a globális jólétet.

Az USA rekordmennyiségű kínai árut vásárol

Emlékezetes, hogy Donald Trump 2018-ban kereskedelmi háborúba kezdett Kínával, amelynek az volt az elsődleges célja, hogy csökkentse az amerikai importot. Stratégiai szempontból pedig Kína fejlődését szerették volna korlátozni. A jelek szerint ennek nem sok eredménye lett, a kínai export tovább nőtt, és az USA deficitje is egyre nagyobb. A legfrissebb adatok szerint 2021 első negyedévében csak 73 milliárdos deficitet halmozott fel Amerika. Az, hogy mennyire fontos a kínai kereskedelem az USA számára, elég csak az iPhone-ra gondolni, amit Sanghajban gyártanak. Kína pedig a hatalmas bevételeit amerikai államkötvények vásárlásra fordítja, és így manapság ők a legnagyobb hitelezői az Egyesült Államok államkincstárának.

A németek alapvető érdeke a jó viszony Kínával

Az Európai Unió még jobban függ a Kínával folytatott kereskedelemtől, ami még az USA-nál is nagyobb és tavaly meghaladta a 700 milliárd dollárt. Mára már Peking az unió legnagyobb külföldi partnere, és az USA csak a második. Nemrégiben hétéves tárgyalás után Brüsszel és Peking megkötötték az úgynevezett beruházásvédelmi megállapodást. Ennek nagyon nagy jelentősége van, hiszen garantálja az európai befektetők jogait Kínában és ugyanezt lehetővé teszi az unió piacán a kínai cégek számára, de a ratifikációs eljárása megakadt Brüsszelben az ujgur helyzetre hivatkozva. Ennek kapcsán azonban Angela Merkel német kancellár kijelentette:

A ratifikáció kapcsán felmerült nehézségek ellenére a megállapodás nagyon fontos a számunkra, mert kölcsönös viszonosságot biztosít a piacra jutás tekintetében.

Vagyis nem kell izgulni, a megállapodás létre fog jönni. Ez alapvető érdeke a német autóiparnak, amelynek ma már Kína a legnagyobb vevője. Továbbá az ott gyártott autók mintegy negyede, évente 5 millió példány német technológiával készül. Az ügy Magyarország számára is fontos, mivel a nálunk készített német autók egy jó része egyenesen Kínába kerül.

Láthatjuk, hogy nyugaton mind az USA, mind az EU hatalmas mértékben elkötelezett a kínai kapcsolatok irányába. Ma már a nyugati gazdaság aligha működhet Kína nélkül. Ez az állítás igaz Magyarországra is; elemi gazdasági és politikai érdekünk jóban lenni Pekinggel. Ami azonban korántsem könnyű, hiszen Kína nagyon zárt ország és a piacai sem túlságosan nyitottak. De ha lassan is, vannak már eredmények, egyre több tőke érkezik hozzánk és létrejönnek közös projektek is. Elég csak a Fudan Egyetem tervezett campusára és a Budapest–Belgrád vasútvonalra gondolni – ez utóbbi már nagyon régóta húzódó történet, de egyszer csak megépül. Persze sokkal több közös projektre lenne szükség, de Kína tényleg bonyolult hely és nehéz velük zöldágra vergődni. Könnyen belátható, hogy ez a viszonyrendszer nemzeti érdekünk.

Dobrev Klára eltévedt a világpolitikában

Ezért sem érthető, hogy a magyar ellenzék kórusban kántálja a Kína-ellenes szlogenjeit. Elég csak Dobrev Klárára gondolni, aki a DK színeiben pályázik a miniszterelnöki posztra. Ez a nagyszerű asszony a minap a Telexnek adott interjújában teljes erővel nekiment az Orbán-kabinet Kína-politikájának. Ahogy fogalmazott: „nem leszünk kínai gyarmat”. Majd így folytatta:

Az ország sok évtizedre történő kiszolgáltatottsága kínai és orosz hitelekkel egészen egyszerűen tarthatatlan. Ezeket a szerződéseket a többi ellenzéki párttal egyetértésben fel fogjuk mondani 2022-ben. Itt nemcsak pénzről, hanem a politikai függetlenségünkről is szó van.

Attól most tekintsünk el, hogy ez az álláspont mekkora retorikai ámokfutás és ritka nagy böszmeség. Konkrétum az, hogy Dobrev úgy véli, a felvenni tervezett hitelek végveszélybe sodorják a magyar függetlenséget, és emiatt gyarmati viszonyba kerülünk Kínával. Hát ez egyszerűen nem igaz és teljes képtelenség.

Magyarország valóban vett fel Kínában jüanhitelt, amelynek összértéke néhány százmillió dollárt tesz ki. A Budapest–Belgrád vasútvonal építésére mintegy 2 milliárd eurót kívánunk felvenni, míg a Fudan Egyetem kivitelezésére nagyjából másfél milliárdot. Ez a magyar adósságportfólióban egészen jelentéktelen nagyságrend. Gondoljunk bele, hogy a Fejér megyei akkumulátorgyár most induló beruházása, amelyet a koreai SK Innovation cég hajt végre, csak egymagában 2-3 milliárd euró volumenű. Vagy az EU helyreállítási hitele, amit az ellenzék ránk akar tukmálni, mintegy 9 milliárd eurós nagyságrendű. Emellett a kínai adósság, ha megvalósulnak a beruházások, 4–5 milliárd euró lesz. Hát ebből nem lesz adósságcsapda, vagy adósrabszolgaság, egyszerűen túl kevés hozzá.

Tisztában vagyunk az új világrenddel

Ha a kormányoldal álláspontját nézzük, akkor sokkal tárgyilagosabb hozzáállást tapasztalunk. Ha tetszik, ha nem, tudomásul kell venni, hogy Kína felemelkedőben van, és ehhez kell alkalmazkodni és kihozni a helyzetből a legtöbbet. Érdemes Orbán Viktort idézni, aki a sanghaji expo megnyitása alkalmából a következőket mondta:

Értjük, hogy egy új világrend van kialakulóban és szinte semmi se lesz olyan, mint volt.

Majd így folytatta:

Magyarország a nyugati szövetségi rendszerhez tartozik, de szoros kötelékek fűzik a Kelethez, történelmileg, kulturálisan, gazdaságilag és politikailag. Ezért nem vagyunk meglepődve, hogy a Kelet szerepe egyre gyorsabban növekszik.

Hasonlóan plasztikusan fogalmazott Matolcsy György jegybankelnök is a budapesti Eurázsia-konferencián:

Új kor kezdetén vagyunk, ez az Eurázsia kora, amely az 1945 óta fennálló atlanti kort zárja.

Amikor még szó sem volt gyarmatosításról. Peking, 2007. szeptember 3. Ven Csia-pao (Wen Jiabao) kínai miniszterelnök fogadja Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt és feleségét, Dobrev Klárát Pekingben, az Országos Népi Gyűlés (parlament) melletti téren. Fotó: MTI/Beliczay László

A PestiSrácok.hu március 25-én cikket publikált Jurák Kata kolléganőnk tollából „Gyurcsány magáncéget alapított Kínában, de persze Orbán akar nyerészkedni” címmel. Nagyon tanulságos. Így kezdődik: Gyurcsány Ferenc és csatolt részeinek – Demokratikus Koalíció, Magyar Szocialista Párt, illetve az újonnan beszerzett momós különítmény – Kínához fűződő kapcsolata leginkább egy abszurd szerelmi drámához hasonlítható. Az utóbbi két évtized látványos pálfordulásait még egy brazil szappanoperákon edződött nézőnek is komoly fejtörést jelenthet értelmezni. Mi azonban megpróbálkoztunk a „lehetetlen küldetéssel”, hátha ezzel az összeállítással segíthetünk az egykor dicsőségesebb napokat látott szocialistáknak abban, hogy miként is tartsák számon Kína és Magyarország kapcsolatát. Eddig ugyanis jól láthatóan nem sikerült ebben határozottan állást foglalniuk, bár az is előfordulhat, hogy egyszerűen csak titkolják – még önmaguk előtt is. Ami biztos: ha az Orbán-kormány tárgyal Kínával, akkor az vörös posztó a szemükben, közben pedig valamiért elfelejtik azt az egyébként semmiképpen sem elhanyagolható tényt, hogy Gyurcsány Ferenc még saját céget is alapított a kínai piacban rejlő lehetőségekre. A folytatást itt olvashatja.