Vejkey Imre: A korlátok ellenére a konzervatívok jobban szeretik az embereket, mint a liberálisok

2020 áprilisában a Népszavában egy nagy felháborodást kiváltó gúnyrajz jelent meg a keresztre feszített Jézusról és Müller Cecíliáról. Ha jól sejtem, ez a karikatúra egy pikírt, humoros, a valóságnak görbe tükröt állító rajznak készült. Nem ez lett belőle: humortalan, bántó, kirekesztő és a vallásos embereket gyalázó rajz született belőle. Egyáltalán mi volt az üzenete a képnek? Mi volt a mondanivalója?

A Népszava 2020 tavaszán megjelentetett egy gúnyrajzot, mely a megfeszített Jézus Krisztust gyalázta. Ez a karikatúra kigúnyolta keresztény vallási közösségünket, semmibe vette keresztény hitünket. Mindezzel pedig provokált bennünket, keresztény embereket, de egyben minden jóérzésű embert is. Maga a blaszfémikus gúnyrajz több ugyanakkor, mint egyszerű provokáció, mert az ezeréves értékeinket érte támadás. Ezt a csatát az alapoknál kezdik, azaz az Isten, Haza, Család kifigurázásánál, a férfi és nő misztériumának semmibevételénél. Fontos látnunk, hogy akik ezt az ateista fordulatot (forradalmat) véghez akarják vinni, azok szerint nagyon vicces ez a karikatúra. Látnunk kell azt is, hogy a XXI. században a sötét oldal sajnos ismét tobzódik, és nekünk, keresztényeknek egyre több küzdelmünk lesz velük szemben.

Miután az ominózus karikatúra 2020 áprilisban megjelent a Népszavában, ön keresetet nyújtott be a Bíróságon, mert a gúnyrajz támadás az egyházak, a keresztény közösségek ellen. Ezt keresetet a Fővárosi Törvényszék elutasította. A bírónő is humorosnak talált a rajzot. Mi a következő lépés?

Ez a gúnyrajz nemcsak erkölcsi normákba ütközik, hanem az Alaptörvényünkbe és a Polgári Törvénykönyvünkbe is, ezért pert indítottam keresztény közösségünk védelmében. Pert indítottam, mert a vallásgyalázás nem fér bele az emberi jogokba és nem fér bele a szólászabadságba sem. A Fővárosi Törvényszék azonban lesöpörte keresetemet, mondván, ez az általános közfelfogás szerint csak egy jópofa vicc. De én nem találom jópofa viccnek azt, hogy felperesként személyesen egy árva szót sem szólhattam, pedig ügyvédem kifejezetten kérte! Nem jópofa vicc az sem, hogy a bírónő az első rendes (érdemi) tárgyaláson azt mondta, hogy ő tisztában van mindennel (tényekkel és jogi kérdéssel), így azzal a lendülettel, ahogy megnyitotta a tárgyalást, már ítélethirdetésre be is rekesztette. Nem jópofa vicc az sem, hogy a bíróság közel harmincötezer honpolgárunk által aláírt petícióra csak legyintett. Nem jópofa vicc az sem, hogy a keresztény közösség védelmét elutasító ítélethirdetés tovább tartott, mint maga a tárgyalás. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy az egyházak is mind felsorakoztak a tiltakozáshoz. Ez példa nélküli a történelemben. Csatlakozott a katolikus egyház és a protestáns egyházak, zsidó hitközségek és a muszlim egyház, továbbá a Hit Gyülekezete is. Így természetesen fellebbezek a Fővárosi Törvényszék ítéletével szemben, ha kell, az Alkotmánybíróságig elmegyek, vagy akár az Európai Emberi Jogi Bíróságig is elviszem az ügyet.

Ha megnézzük a Népszava, de akár a HVG esetét, könnyen találunk hasonlóságokat a Charlie Hebdo című francia hetilappal, amelyik folyamatosan alázta meg és gúnyolta ki a zsidó, muszlim, katolikus közösségeket. Miután 2015 januárjában terrortámadás érte a szerkesztőséget, az addig a megszűnés szélén vergődő lap eladási forgalma az egekbe szökött. Az embernek ilyenkor az az érzése támad, hogy a liberálisok – igaz, mély mondanivaló nélkül – már csak botrány okozásával, skandalummal tudnak népszerűséget, szimpátiát elérni?

Igen, ez így van, de ez csak az egyik dolog. A másik dolog az, hogy ezeknek a sötét erőknek a célja, hogy démonizálják a hívők világát. Konkrétan ez azt jelenti, hogy az ellenünk felsorakozott sötét erők célja lerombolni a társadalom hagyományos keresztény erkölcsi felfogását, démonizálni a keresztény világot annak érdekében, hogy felépítsék a maguk által humánusnak vélt istentelen új környezetet. Isten régóta támadás alatt van, a nemzetek létét egy Európai Egyesült Államok nevű föderációval fenyegetik, a családokban megkérdőjelezik a férfi-nő szentségét, ezáltal verve szét az alapokat. Világosan kell látni, hogy két oldal van: az ateista káoszé és világosságé. Nemcsak itthon, az egész világon.

Ezek a támadások a liberális eszméket is negligálják, hiszen pont az általuk hangoztatott elfogadást, nyitottságot dobják sutba az erőszakos propagandájukkal. Nem gondolt arra, hogy fényt gyújtva a brüsszeli irodisták és politikai aktorok fejében, fel kellene hívni az ottani döntéshozók figyelmét erre a gúnyrajzra?

Igen, gondolkodtam már rajta. Egyrészt a Magyar Parlamenti Imacsoport vezetőként tagja vagyok a nemzetközi imacsoportnak, ahol fel kívánom hívni más országok parlamenti imacsoportjainak figyelmét a keresztény közösségünket ért támadásra, kérve kiállásukat és szolidaritásukat. Másrészt fontosnak tartom, hogy a fiatalokban tudatosítsuk, hogy a korlátok ellenére a konzervatívok jobban szeretik az embereket, mint a liberálisok. Ki kell mondanunk, hogy hazug az a narratíva, mely a konzervatív értékrendű, vagyis a nemzeti-keresztény elkötelezettségű embert kevésbé megértőnek, kevésbé elfogadónak és így kevésbé szeretetteljesnek tünteti fel, mint a marxista-liberális gondolkodót. Az igazság ugyanis éppen ennek az ellenkezője. A valóság ugyanis az, hogy míg a keresztény konzervatív ideológia a szeretet kultúrájából fakadva ad az életben korlátot, amely fogódzó is, addig a marxista-liberális gondolkodás a halál kultúrájából, a másik ember igazi szeretetének a hiányából fakadva ad látszólagos „szabadságot” az embernek, amely végül a vesztét jelenti.

Miért akarják ezt a nagy szabadságot, korlátok nélküliséget ránk erőltetni?

Mert ha feladjuk értékeinket, akkor elveszítjük gyökereinket, amely által az ő érdekeik szerint befolyásolhatók leszünk.

Európa folyamatos történelmi kihívásokkal néz szembe. Kezdődött a migrációval, közben erősödött a techcégek uralma, most meg itt a pandémia. Ezek mind figyelmeztető jelek, változtatni kell. A Fidesz–KDNP folyamatosan a keresztény értékekhez köthető változtatások mentén gondolkodik: nagy hangsúlyt fektet a család, a nemzet, a kultúra és az egyház szerepére.

Éppen ezért támadnak minket. De a világosságért vívott harcban nem vagyunk egyedül. Sőt, egyre többen vagyunk; ahogyan fellépünk értékeink mellett, úgy épülnek ki a közösségek mellettünk. Meg kell vívnunk ezeket a csatákat, ez a mi történelmi feladatunk és kötelezettségünk!

Fotó: MTI/Soós Lajos