„Nagyképűség és semmibe vétel” – Vitézy László nem érti, hogyan lophatják el Hajdu Szabolcsék filmtörténeti művének a címét (PS-interjú!)
Nem érti Vitézy László filmrendező, hogy fiatalabb kollégája, Hajdu Szabolcs hogyan lehet annyira nemtörődöm és tiszteletlen, hogy filmjének a Békeidő címet adja. Ez ugyanis Vitézy Lászlóék legendás filmje, amit a Kádár-diktatúrában az egyik legbátrabb alkotásnak tartottak. A címadás nem csupán etikai, de jogi problémát is felvet: ugyanis nem csak a film, hanem minden eleme, így a címe is jogvédett. A Duna Tv annyiban már állást foglalt, hogy szerdán 21.55-től levetíti a régi alkotást, megváltoztatva a műsorát. Vitézy a PS-nek elmondta, hogy ez nem generációs harc, hanem a művészethez való liberális és konzervatív viszony szemben állása. „Nyíltan és leginkább durván politizálnak, olyan színészekkel dolgozik [a provokátor Schilling Árpád], akik a legszélsőségesebb akcióktól sem riadnak vissza, én ezzel semmilyen közösséget nem vállalok – mondja portálunknak. – Szabolcs szerint megfér a két Békeidő egymás mellett, de ez üres szólam a számomra.” Tény, hogy Hajdu már a 2002-es választás idején politizálni kezdett, amikor liberális társaival megzavarták Káel Csaba filmjének bemutatóját az Urániában. Ezzel nemcsak rendező-társukat bántották élete egyik legfontosabb pillanatában, de nyíltan részt vettek a Fidesz elleni kampányban.
Kezdjük a legfontosabb hírrel: információnk szerint a Duna TV megváltoztatja műsorát, és szerdán 21.55 perctől levetíti Vitézy László Békeidő című filmjét. A változtatás egyértelmű gesztus a televíziótól a filmrendező irányába, aki az elmúlt napokban joggal emelte fel a szavát filmtörténeti műve érdekében.
Néhány napja söpört végig a sajtón, hogy Hajdu Szabolcs új nagyjátékfilmjének nem lesz klasszikus bemutatója, helyette online lesz először látható. Legtöbben ekkor értesültünk arról, hogy a remek, amúgy általunk is nagyra tartott rendező legújabb filmjének a Békeidő címet adta. Annak ellenére, hogy az a cím már foglalt.
A Kádár-diktatúra egyik legbátrabb filmjének tartották
Vitézy Lászlóék 1979-ben mutatták be a Békeidőt, ami a Kádár-diktatúrában, az aczéli kultúrpolitikában jókora vihart kavart. Legendás alkotás lett, elnyerte a huszonkilencedik Mannheim-i filmfesztivál nagydíját is. Ez egy dokumentarista alkotástól – hiszen többségében amatőr színészek játszottak – különösen nagy siker volt.
Mivel nem vagyunk filmkritikusok, a saját értékelésünkkel nem fárasztanánk senkit. A korabeli sajtóban (Hajdú-Bihari Napló, 1980) a film bátorságát emelték ki: „A Békeidővel fiatal rendező mutatkozik be a mozikban: Vitézy László.
A Békeidő az utóbbi évek legbátrabb filmje. Vitához szól hozzá, vitát kavarhat már a címével is <…> A vezetők felelősségéről így beszél a Békeidő. Bátran, felkavaróan, elgondolkodtatóan”.
Tény, hogy a Békeidő egy egész generáció – tulajdonképpen generációk – meghatározó alkotása volt, ez még akkor is igaz, ha messze nem írtak róla annyit, mint Szabó István, Jancsó Miklós vagy Makk Károly filmjeiről. Vitézy László filmje felkavarta az állóvizet, a rendező is életműve egyik legfontosabb darabjának tartja. Érthető, ha felháborodik azon, ha jóval fiatalabb kollégája egyszerűen kisajátítaná ezt a címet.
Vitézy László: Milyen képzést kaptak a főiskolán?
A rendezővel nem is olyan régen órákig beszélgettünk, ami után megjelentettük azt a kétrészes, tabudöntögető interjút, amelyben Vitézy az akkori és mai kultúrharcról is őszintén beszélt. Nem titok, hogy Vitézy és Hajdu a nem most, és nem is a konzervatívok által kiásott árok két oldalán állnak, így különösen zavaró a fenti plágium. Arról nem beszélve, hogy milyen képzést kap az a rendező, aki nem ismeri a nyolcvanas évek egyik tabudöntögető filmjét?
„Sokan nem értik, hogy a cím szimbolikus és foglalt – mondja Vitézy László a PS-nek. – Ez nagyon sokak számára egy nagyon fontos film. Az emlékezet tisztaságát zavarja meg, ha más is ezt a címet adja.
Nem hiszem, hogy valaki előjönne egy Körhintával, esetleg szobrászként A gondolkodóval. Nem is beszélve arról, hogy a filmmel együtt a címe is jogvédett! Ez a címvita megint kicsit arról szól, hogy milyen képzést kaptak a főiskolán. Korlátozottan tudnak arról a korszakról, pedig a magyar dokumentarizmus nemzetközileg is elismert volt, és komoly harcot kellett vívnunk ezekért a filmekért a szakmán belül, főleg a politika szintjén. Pökhendiségnek érzem, hogy Hajdu Szabolcs nem azt mondja, bocsánat, akkor megváltoztatom, hanem azt, hogy joga van hozzá.”
Hajduék már a 2002-es kampány alatt politizálni kezdtek
Vitézy – aki sohasem tagadta konzervatív beállítottságát – nyilván nem szeretne egy olyan rendezővel közösködni, akinek Schilling Árpád, a botrányhős provokátor és szintén kőkeményen politizáló felesége az alkotótársa.
Nem beszélve arról, hogy maga Hajdu is politizálni kezdett egészen fiatalon, amikor a Simó Sándor-féle osztállyal a 2002-es választási kampány idején megzavarták Káel Csaba Bánk bán című filmjének a bemutatását. Hajdu – Török Ferenccel, Pálfi Györggyel és a többiekkel – röplapokat szórt szét az Urániában, hogy így tiltakozzanak a film támogatása ellen. A Népszabadság persze szépen elmagyarázta, hogy ebben semmi politika nem volt. A függetlennél is függetlenebb akció volt.
Az eset szóba is került a Vitézyvel készített interjúban, a rendező azt mondta, ez komoly jelzés volt a Fidesz számára: ebből látták, milyen erővel kell harcolniuk a kultúrpolitika szintjén. A történet egészen pontosan akkor került elő, amikor arról kérdeztem, vajon miért nem szervez egy saját, konzervatív filmfőiskolát a jobboldal?
Miért nem képzünk jó, kiemelkedő, a nemzeti témák iránt is lelkesedő filmeseket? Miért hagyják veszni az egyik legfontosabb kulturális területet?
Látta a Fidesz az ifjú filmes gárda erejét
A filmrendező szerint a tétlenség egyik oka, hogy a fenti provokáció igen jól sikerült:
„Az Urániában tartották Káel Csaba Bánk bánjának a bemutatóját, ott volt az egész miniszterelnökség, amikor a karzaton kitört a lázadás. Simó Sándor osztálya ott volt fent, röplapokat szórtak, tüntettek. Török Ferencék, Pálfi Györgyék. Ez egy jelképes dolog volt a részükről, akkor már az MSZP megnyerte az első fordulót. Nagyon mellbe vágta ez a fideszes vezetést. Látták, hogy milyen ellenerőt képviselnek a filmesek.” – mesélte akkor.
Amikor most erről kérdezzük Vitézyt, nem is tagadja az ellenérzését: „Ez nem generációs harc, ez a művészethez való konzervatív vagy liberális viszony – mondja.
Nyíltan és leginkább durván politizálnak, olyan színészekkel dolgozik, akik a legszélsőségesebb akcióktól sem riadnak vissza, én ezzel semmilyen közösséget nem vállalok. Szabolcs szerint megfér a két Békeidő egymás mellett, de ez üres szólam a számomra. Az idősebb generációk számára a szocializmusban a művészet egyfajta rezonanciát tudott teremteni, éket vert a látszólagos egyetértésben, egyfelé haladásban. Sokat jelentett másoknak is, ha látták, hogy ezt el lehet érni néhány budapesti művésznek.
Ezt a filmet akkor egymillió ember megnézte, hiszen akkor még egyetlen tévé volt. Oda hatalmas siker volt egy ilyen alkotással bekerülni. Ami Nemeskürty tanár úr nélkül nem is sikerülhetett volna.”
Dokumentumfilmként próbálták beskatulyázni
Vitézy László arra is emlékszik, hogy a filmjét annak idején sokan támadták, mondván nem is igazi színészek játszanak benne. És persze az is sokatmondó, hogy a Békeidőt beválasztották a száz legjobb dokumentumfilm közé – pedig játékfilmről van szó. Vitézy szerint ez is a tudatos kulturpolitikai játszma része: őt mindig is dokumentumfilmesként próbálták beskatulyázni, ezzel is diszkreditálva őt.
„Nem jó, hogy nem színészek játszanak, nem jól artikulálnak, mondták egyes kritikusok, de a film nagy siker lett – meséli. – Ezt semmibe venni nem lehet.
Ezeket a filmeket a többiekkel vérrel, verítékkel csináltunk, nagyon komoly küzdelmet folytattunk értük. Hogy megmutassuk a vidéki emberek szenvedését, hogy ne csak a második világháború szenvedéseiről lehessen forgatni. A magyar parasztokról nem igazán csináltak filmeket, volt néhány alkotás, de nagyon kevés. Ott volt Fábry Húsz órája, de nem folytatódhatna hosszan a felsorolás. Annak idején engem elneveztek gúnyosan TSZ-filmesnek. Úgy látom, most az aluljáró-filmesek ideje jöhet el. Nagyképűség, nemtörődömség és tiszteletlenség. Ezt érzem ebből.”
A filmtörténész szerint szakmailag teljesen etikátlan a címválasztás
Mások is véleményt nyilvánítottak a kérdésben. Köztük a neves filmtörténész, Kelecsényi László. Ő egy régebbi esetet is felelevenített:
„Szörény Rezső 1978-ban rendezte BUÉK című játékfilmjét, a mozik éppen Szilveszter napján kezdték vetíteni – írta a népszerű közösségi felületen. –
Sikere lett a közönség soraiban, és a szakmában is. Esztergályos Cecília és Bujtor István elnyerte érte 1979-ben a Magyar Filmkritikusok Díját a legjobb női illetve a legjobb férfi alakításért. A film afféle macskajajos értelmiségi látlelet arról, miért nem érdemes a szocializmusban karriert csinálni.
Szörény Rezső még rendezett két játékfilmet, aztán 1993-ban csendesen elhunyt. <…> Amikor bő másfél éve híre ment, hogy azonos címmel készül egy új magyar játékfilm, többen szóltak, köztük magam is, hogy ez így nem fair. Legalább egy hozzátett évszámmal megkülönböztethették volna magukat az új produkció gazdái-szerzői. Nem tették.
Most ugyanez zajlik Vitézy László Békeidő című egykori alkotása körül. (Nem ecsetelem az értékeit, ott a helye a magyar filmtörténet arany lapjain.) Jön egy azonos című film, még nem mutatták be, még lehetne valamit tenni, hogy Hajdu Szabolcs filmje ne vonszolja magával ezt a tehertételt. Van egy gyanúm, hogy semmi nem fog történni, hogy hiába tiltakozik Vitézy, s hiába áll mellette a józan ész, nem lesz címváltozás. Ha bármit írok, akármilyen műfajú dolgot, beütöm a net keresőjébe a választott címet. Ők ezt nyilván nem tették meg. Ám diplomás rendezőkről van szó, tanítottak nekik filmtörténetet az Egyetemen (SZFE). Talán hiányoztak éppen. De szakmai etikából még elégségest sem érdemelnek.”
Ezzel az érveléssel nehéz lenne vitatkozni.
Tegyük hozzá, hogy a fent említett BUÉK még csak nem is Goda Krisztináék (a producer Geszti Péter) szellemi terméke, egy remek olasz film (Teljesen idegenek) kevéssé sikerült magyar változata. De még egy évszámot sem tettek mellé...
Vitézy László Békeidő című filmjét szerda este levetíti a Duna Tv, talán Hajdu Szabolcs is átgondolja a döntését, és tesz egy gesztust.
Fotók: Horváth Péter Gyula/PS, MTI
