„Jó estét kívánok, hölgyeim és uraim! Győztünk!” – Egyéves a Fidesz harmadik kétharmados győzelme
Ma egy esztendeje annak, hogy a Fidesz-KDNP pártszövetség egymás után harmadszor is kétharmados többséggel győzött a parlamenti választáson, és ezzel – Orbán Viktort idézve – lehetőséget kapott arra, hogy megvédhesse Magyarországot. Élt-e ezzel a lehetőséggel? Egyáltalán: meg kell-e védeni Magyarországot? Van-e a kormánynak ellenzéke? És miért nincs?
Gondolom, kevés olyan honfitársunk akad, aki nem látta azokat a képsorokat, amelyeken napra pontosan egy éve Orbán Viktor bejelenti a Fidesz-KDNP újabb választási győzelmét. Aki esetleg lemaradt róla, most pótolhatja:
Egy nagy csata van mögöttünk, sorsdöntő győzelmet arattunk, lehetőséget kaptunk, lehetőséget teremtettünk magunknak, hogy megvédjük, megvédhessük Magyarországot
– fogalmazott azon az estén Orbán Viktor. A két kulcsszó: „sorsdöntő” és „megvédjük”. Az azóta eltelt esztendő bizonyította: a miniszterelnök nem árult zsákbamacskát. A sorsunkról egyelőre tényleg mi, magyarok dönthetünk, ám továbbra is hatalmas erők fenekednek ellenünk, s ezért – a gyarapodás és építkezés mellett – folytonosan védekeznünk kell. Mint történelmünkben mindig, vitéz módon küzdünk.
Az ellenzéki Mátrix rabjai
Míg a Kárpát-medence magyarságának java része boldog volt, ünnepelt tavaly április 8-án, ellenzéki honfitársaink mély depresszióba zuhantak, és azóta sem nagyon kecmeregtek ki belőle. Hatalmas öröm az egyik, paranoia és világvége hangulat a másik oldalon. Miért ez az áthidalhatatlannak tűnő szakadék?
Ellenzéki pártjaink és szolgamédiájuk egy sajátos álomvilágot, különbejáratú Mátrixot alkotott, amellyel éber kómában tartanak több millió magyar embert. Ebben az éber kómában aztán olyan elmésségeket sikerül elhitetniük szerencsétlenekkel, mint hogy
- „Nincs is migránsválság, az egészet Orbán találta ki, hogy elterelje a figyelmet”;
- „Nincs is migránskvóta”;
- „Diktatúra van, terror, elnyomás, legrosszabb vészkorszak”;
- „Romokban a gazdaság, zuhan a forint árfolyama”;
- „Magyar gyermekek milliói éheznek”;
- „Mindenki menekül az országból”.
A hasonló példákat hosszasan sorolhatnánk. A tények, a valóság itt már mit sem érnek. Hiába nő rekordsebességgel a gazdaság, hiába emelkednek a bérek soha nem látott mértékben, hiába az ingyenes gyermekétkeztetés és tankönyvek, a döbbenetes mértékű családtámogatások (csok, gyed extra, családvédelmi akcióterv stb.), hiába csökken az államadósság, duzzad az állami vagyon, hiába van három százalék alatt a költségvetési hiány, hiába hemzsegnek az építési daruk az országban – az éber kómás ellenzék mindebből csak annyit vesz észre, hogy diktatúra és Mészáros Lőrinc... Nyomorult egy mentális állapot ez, csak gondoljunk bele! Szerencsétlenek tényleg nem értik, miért éri őket négyévente ilyen méltánytalanság, és miért nem bukott meg az Orbán, mikor már legkésőbb 2011-ben meg kellett volna neki.
Ezért: a kontrollálhatatlan dührohamok miatt vonultak teljesen elborult aggyal tavaly áprilisban, majd decemberben is utcára, ezért rohamozták és dobálták meg kövekkel, füstbombákkal a rendőrsorfalat, ezért foglalták el a köztévé klotyóját és szaladtak neki az ajtófélfának, ezért játszottak pókemberest, ezért káromkodnak úton-útfélen. S miközben ordítva diktatúráznak meg bajszosszaroznak, nem fogják föl: egy valódi diktatúrában már rég kilőtték volna a szemüket és/vagy börtönben ülnének nehézvasban. Meglehet: nem is ellenzék ez, inkább valamiféle módosult tudatállapot...
Megvédeni a hazát
„Lehetőséget teremtettünk magunknak, hogy megvédjük, megvédhessük Magyarországot” – mondta egy éve a miniszterelnök. Közben az ellenzékünk szerint nincs is miért védekeznünk: migráció nincs, de ha van, akkor arra szükségünk van; Brüsszel nem bánt, hanem ingyenpénzzel töm minket.
A Mátrixon kívül, a valóságban viszont igenis védekeznünk kell. Egy szervezett népességcserés támadás folyik Európa nemzetei ellen, amely sok milliárd dolláros/eurós hasznot termel az emberkereskedő maffia vezetőinek. Most nem tatár, török, Habsburg, szovjet rablók, erőszaktevők és megszállók ellen kell harcolnunk, hanem egy sokkal alattomosabb, sokkal sunyibb ellenféllel szemben. A formálódó európai szörnybirodalom azt állítja, csupán a „közös európai értékeket”, a „jogállami normákat” akarja betartatni velünk, azért indítanak mindenféle eljárásokat, boszorkánypereket ellenünk, azért fenyegetnek, zsarolnak, oktatnak ki minket. Az európai szörnybirodalom és honi lakájai (Gyurcsánynéval az élen) arról papolnak, hogy Brüsszel pénze működteti az országot, nélkülük sehol sem lennénk – miközben a nyugati cégek az uniós támogatásoknál sokkal többet talicskáznak ki az országból.
Ám hiába hazudtak-hazudnak minden hullámhosszon, hiába hirdetik a multikulti, az internacionalizmus és a migráció állítólagos áldásait – egy évvel ezelőtt Magyarország újra bebizonyította: látja, érzi ezt a veszélyt, s nem kér a lopakodó birodalomból.
Most május 26-án ugyanaz lesz a tét, mint tavaly április 8-án volt, csak ezúttal „nagyban”. A fontos kérdésekben önállóan döntő, hagyományaira, kultúrájára, nyelvére, keresztény gyökereire büszke, szabad nemzetekből álljon Európa, vagy győzzenek a globalisták, hogy az európai szörnybirodalom ránk zúdíthassa a harmadik világot. Kossuth népe maradjunk, vagy ilyen kávészínű, Verhofstadt-szerű Mátrix-zombikká degenerálódjunk. Tessék választani!
