Hogy gyűlölheti valaki ennyire Magyarországot? Hát így!
Nem akarja, hogy az unió kifizesse Magyarországnak a határvédelmi költségek felét, cirka 270 milliárd forintot – árulta el Gyurcsányné az ATV-ben. Hiába írtuk-mondtuk sokszor, hogy ez a hiperagresszív, késpengeajkú nőszemély (meg a pártja) nem a mi csapatunkban játszik, hazánk vesztére tör – sokan nem hittek nekünk. Hát tessék! Most ő maga tetoválta a homlokára, hogy ellenünk van. Amilyen tyúkeszű, dekonspirálta magát!
Mi, itt a tévé innenső oldalán nem is igen tudjuk fölfogni, értelmezni, hogy egy magyarul beszélő magyar állampolgár hogyan gyűlölheti ennyire azt az országot, amelynek megkopasztásával éppenséggel milliárdossá lett a pereputtya. Persze, ha nem harácsolt volna össze magának a férjurával timföldgyárat, luxusvillákat, képviselői klubot, ezt-azt, akkor sem értenénk gyűlölete okát, eredőjét. Vagyunk néhányan, akiknek nincsenek milliárdjaink, mégis rajongva szeretjük Magyarországot, és mindent megtennénk, hogy még gazdagabb, még sikeresebb, még boldogabb és még nagyobb legyen.
Nem így Gyurcsányné, aki a minap az ATV-ben – a riporter többszöri unszolására – végül kibökte: nem akarja, hogy az unió kifizesse Magyarországnak a határvédelemre fordított pénzek felét, mintegy 270 milliárd forintot. Mert nem. (Közben pengeajkait a szokottnál is gyűlölködőbbre húzta össze.)
Akinek kötélből vannak az idegei, nézze meg a teljes beszélgetést. Az egész egy kincsesbánya – már amennyiben a butaságot, a gyűlölködést, a hazugságot (egyszóval: a libsizmust) drágaköveknek tekintjük. Ha lenne bármi értelme, elkezdhetnénk egyesével cáfolni azt a trágyakupacnyi hazugságot, amit a határkerítésről vagy éppen a migrációról mondott. De minek? Akinek a zöldhatáron agresszíven betörő, a busás segélyekért Németországba loholó etióp gazdasági migráns „menekült”, arra kár időt, energiát, szót vesztegetni. Aki az ombudsmani cáfolat ellenére rögeszmésen hajtogatja, hogy a tranzitzónában éheztetjük a migránsokat, azzal értelmetlen a párbeszéd.
Meg aztán: a magyar választók már többször világosan kinyilvánították, nem támogatják a népvándoroltatás, az emberkereskedelem és az erőszakos népességcsere honi kufárjait. Ha Gyurcsánynéék nem érik föl ésszel, hogy ez egy (a szó mindkét értelmében) veszett ügy, el kéne engedni, annak mi csak örülhetünk. Meneteljenek csak lelkesen a következő kétharmados gyógypofonba!
Egy súlyos hazugságot viszont helyre kell tenni! Gyurcsányné tegnap azzal bombázta tele az internetet (enyhítendő az ATV-s lelepleződése miatti károkat), hogy a kormány 270 milliárd forintért építtette a déli határzárat, „méterenként 1,5 millió forintért”, és ezt akarják most Orbánék kifizettetni a jóságos Brüsszellel. Micsoda meglepetés: Dobrev hazudik. Soha senki nem mondta (a Böszme nején kívül), hogy önmagában a kerítés 270 milliárdba került volna. Valójában a 270 milliárd azon a számlán szerepel, amelyet a kormány benyújtott Brüsszelnek – ez ugyanis a fele annak, amennyit a kormány az elmúlt négy évben tokkal-vonóval a schengeni határok védelmére költött. S ha már Brüsszel európai meghívót küldött a harmadik világ minden szerencsétlenjének, akkor méltóztasson az áradat föltartóztatásának költségeibe is beszállni.
Miért lepődnénk meg?
A hölgy „kiváló” pedigréje ismert. Mindenki tudja, aki nem barlangban töltötte az elmúlt évtizedet, hogy a családi cégük vezette konzorcium előzőleg másfél milliárdot kapott az uniótól, hogy átvilágítsa hazánk és a többi tagország fejlesztéspolitikáját. Egy szó mint száz: a Gyurcsány–Dobrev-klán igencsak jól fekszik Brüsszelnek. Közben Szemkilövetőné maga is többször kinyilatkoztatta, kit szolgál valójában. Az uniós választás után például így hálálkodott a szavazatokért:
Mostantól a köz szolgája vagyok, szolgálom sokak akaratát: az Európai Egyesült Államok ügyét, a ránk vigyázó erős Európát.
Ott van benne, feketén-fehéren: az Európai Egyesült Államok ügyét szolgálja. Nem Magyarországot, a 15 milliós magyar nemzetet – francokat! Egy megalomán, liberrált birodalom érdekeiért küzd ez a nő, s közben a roncsellenzékkel együtt azt követeli, hogy Magyarország adja föl szuverenitásának maradékát. Ezért követelnek Európai Ügyészséget, Brüsszelből irányított határvédelmet, euróbevezetést: hogy a fontos dolgokról már ne mi döntsünk, hanem a birodalom...
Még a kedves, tömeggyilkos Apró-nagypapa sem akarta a Szovjetunióba olvasztani Magyarországot – az unoka viszont egy másik birodalom érdekében fölszámolná maradék önállóságunkat, tovább szűkítené hazánk mozgásterét, leszavazza a magyar tisztségviselő-jelölteket, s most már a nekünk járó pénzektől is megfosztana minket, hogy Brüsszelnél több maradjon. Ez a nő és a sleppje pont úgy viselkedik hazánkkal, mintha az ellenségeink lennének, ezért nekünk is ennek megfelelően kell kezelnünk őket. Rögzítsük a nyilvánvalót: amit ezek művelnek, az nemzetbiztonsági kockázat.