Olvashat-e Orbán Nemzeti Sportot, avagy csúcsformában az indexes Orosz Anna
Fantasztikus dolgokat olvashattunk a múlt héten az Indexen, és az egyik Index-újságíró Facebook-oldalán is. Biztos a többién is, de bevallom, ez is véletlenül jött szembe, nem követem őket. Pedig lehet, hogy kár: tényleg szó szerint fantasztikus, azaz a valósággal köszönőviszonyban sem lévő dolgokkal találkozhatunk náluk. És?? Majd akkor szóljak, ha az indexesek egyszer a valóságot írják a szokásos faszság helyett – vághatja rá joggal az olvasó. De itt most annyira ostoba, ordító baromságokkal, még a szokásosnál is izzadságszagúbb erőlködésekkel találkoztam, hogy az elkövető vezércikket érdemel.
Őt úgy hívják, hogy Orosz Anna. Ja, nem, Fábián Tamás. Elnézést, csak az Alinsky-hadosztály különböző zsoldosai, ezek a tetszés szerint felcserélhető kis globalista jancsibohócok annyira ugyanazokat a bolsevik mantrákat tolják, hogy már nemcsak a szövegük hasonlít, hanem ők maguk is egymáshoz, és az ember egész egyszerűen összekeveri őket. Hú, csak el ne rontsam még egyszer...
Szóval Fábián Tamás – ez az, megvan – szerdán alkotott egyet. Pontosabban eredendően hétfőn: egy jóízűen hangulatkeltő-pánikoltató, meg persze egy nagy adag lázítást is lábon kihordó fakenews-cunamit sikerült kiböffentenie magából. A „Hogyan volt erejük” című írás szerint a vészhelyzet kihirdetése óta a kormány „úgy darálja a koronavírushoz nem kapcsolódó témákat, mintha nem is egy világjárvány söpörne át az országon, és mintha nem egy történelmi recesszió küszöbén állnánk”. Megvannak a kulcsszavak, ugye? „Világjárvány”, „söpör végig”, „történelmi recesszió”. Eddig a pánikkeltés. Aztán jönnek a szokásos toposzok: „színházak bezsákolása”, „kulturális közalkalmazottak megregulázása”... A lázító csúsztatások – és még csak a felvezető bekezdésnél tartunk.
Aztán persze előkerül az isztambuli egyezmény is, amit a gonosz magyar parlament nyilván azért nem ratifikál, hogy Kövér László és Kovács Ákos egy ménage á trois keretében kötelezhessék a nőket a mosogatásra. A 6-8 téma között van persze stadionozás, és előkerül Mészáros Lőrinc is. Ezek már olyannyira kötelező elemei az ellenzéki bocsánat, függetlenobjektív média minden egyes megnyilvánulásának, hogy egész biztosan fizetés- és fűmegvonás jár minden olyan propagandistának, bocsánat, újságírónak, aki valamelyiket is kifelejti. Újabban a kötelezők között ott van a Budapest–Belgrád vasút is – természetesen ez sem maradhatott ki.
No, de mindez még mindig nem lenne újdonság, hiszen ahogy fentebb is írtam, az Indexnél mindennapos az álhírek rázúdítása az olvasókra, s maximum egyfajta stílusgyakorlatként, esetleg újságíróiskolai szemléltető példaként lenne kraftja egy ilyen cikk elemzésének, de sportértéke semmiképp. Viszont – és itt jön a lényeg – a cikk megjelent szerdán az Index angol nyelvű verziójában is. Itt már kifejezetten arra a szálra van felfűzve az egész, végig azt sugallja, azt az érzetet igyekszik kelteni az olvasóban az írás, mintha a felhatalmazási törvény keretében, a veszélyhelyzetet kihasználva, a parlament megkerülésével hozna a kormány sorozatban egy rakás necces törvényt.
Először is, ez nettó hazugság, gátlástalan csúsztatás. Másodszor, elnézést, hogy azért a járvány mellett is zajlik az élet, nem állt teljesen földbe a gazdaság (bár eleinte az ellenzék nagyon remélte, hogy ez fog történni, s meg is tette érte, amit csak tudott – szerencsére nem sokat), és a kormány továbbra is kormányoz. A parlament pedig törvényeket hoz. Igen, a parlament. Amelynek működését – ellentétben mindenféle hazai és nemzetközi fórumon előadott hazugságokkal – a kormány nem függesztette fel. A törvényeket továbbra is a parlament hozza – kivételt ez alól kizárólag a járvánnyal kapcsolatos intézkedések képeznek.
Az angol verzió tehát még gátlástalanabbul, még célirányosabban hazudik, tartalmilag egy fals alap-narratívára felfűzve, ellenben egészen jó angolsággal. A fordítást persze nem maga Fábián Tamás követte el; ő csak a Facebook-oldalán osztotta meg az írást, ezzel a megjegyzéssel: „What the Hungarian government do under the pandemic” – vagyis: Mit tesz a magyar kormány a járvány alatt. Azon lépjünk is gyorsan túl, hogy az „alatt” angol megfelelője ez esetben nem a fizikai elhelyezkedést kifejező „under”, hanem az időbeliségre utaló „during” kellene, hogy legyen. Azt azonban már a legelső angolleckék egyikén megtanulják a kezdők is, hogy a cselekvést jelentő, és segédigeként is az egyik leggyakrabban használt „do” egyes szám harmadik személyben „does” formát ölt. Azt pedig illene tudnunk, hogy a „kormányzat” bár több személyből áll, de ezek összességeként egy egységet képvisel, s mint ilyet, egyes számban használjuk. Magyarul is.
Természetesen nem várható el mindenkitől az angol nyelvnek még az alapfokú ismerete sem, újságíróknál pedig pláne nem lényeges kritérium a világ dolgaiban való minimális tájékozódás képessége legalább a legfontosabb világnyelven. Ja, de. Illetve, ha valaki annyira önmaga hatása alatt van, hogy saját cikkeit angol nyelvű megjegyzéssel illusztrálva, nemzetközi követőinek ezrei előtt is meg kell osztania a Facebookon, akkor már ne a létező legprosztóbb hibák egyikével tegye ezt.
Vajon itt abbahagyta Fábián Tamás? (Huhh, nem kevertem össze megint Orosz Annával...) Persze, hogy nem. Múlt heti csúcsteljesítménye ez a Facebook-poszt:
Fontos döntések meghozatala előtt képben kell lenni a legfontosabb infókkal: a miniszterelnök megérkezett, hogy az orvostudomány vezetőivel egyeztessen Budapest újranyitásáról – kezében egy Nemzeti Sporttal.
Csak hogy mindenki számára világos legyen: a bunkó szobafestő, a lábszagú mucsaija a napilapoknak is csak a sportszekcióját olvassa el, meg talán a képregényt. A politikához egyáltalán nem ért, nem is érdekli. Ahelyett, hogy egész nap Indexet olvasna!
És akkor itt álljunk is meg egy szóra. Tulajdonképpen a mai napig rejtély, hogy a baloldal hogyan képes (itthon és külföldön egyaránt) egymással szöges ellentétben álló narratívákat teljes gőzzel tolni párhuzamosan, mindezt úgy, hogy sem maguk a politikusaik és kiszolgáló médiájuk nem zavarodnak bele, és a szavazóik is mélytorokkal nyelik folyamatosan. Eklatáns példája ennek a nemzetközi téren például a melegjogok és az iszlám folyamatos dicsőítése, mindkettő melletti harcos kiállás; miközben az iszlám az, amelyik a melegeket nemcsak Allah ellen vétő bűnösöknek tartja, hanem egyenesen a háztetőről hajigálja le őket. De Trumpot is imádják egyszerre vádolni idegengyűlölettel, amiért lezárta a határokat, elsőként a Kínából beutazókat korlátozva, meg azzal is, hogy miért nem zárta le hamarabb a határokat a külföldiek, különösen a kínaiak előtt.
Itthon a baloldal imád például a cigányság megmentőjének szerepében tetszelegni (különösen a városi, cigánysorokat még soha életükben nem látott belvárosi értelmiségi szavazói felé), persze két jó nagy cigányozás között (de utóbbit már vidéki, ill. lakótelepi szavazóinak címezve). Vagy – és ennek lehetünk tanúi most is – Orbán Viktor egyrészt a provinciális bunkó, a felcsúti paraszt (cigány is persze, de ezt csak a hálózat legprosztóbb, ezzel megbízott tagjai tolják célirányosan a faszbukon), aki nem ismeri a világot, tök hülye a technikához, hisz a laposföldben... és ez a narratíva tökéletesen megfér azzal, hogy Orbán egy minden hájjal megkent, mindenkit manipuláló, cinikus diktátor. A szavazóknak persze mindegy, az ellentmondások nem zavarják őket; a lényeg, hogy utálni lehet a szultánt. És persze, ha valaki nem ezt teszi, hanem objektíven elismeri a kvalitásait, az nyilvánvalóan azonnal seggnyaló lesz. Miközben ellenzéki sajtókörökben 0-24-ben istenítik szerelmetesen a csetlő-botló, folyamatos önellentmondásokba keveredő, politikai érzéknek vagy vezetési kvalitásoknak még az írmagjával sem rendelkező KariGerit. (B. Mörien tán még buttplugot /Kérjük az olvasót, semmiképpen ne nézzen utána annak, hogy mi az!/ is hord egész nap, hogy amikor rá gondol, kicsit rezegjen, és úgy még könnyebb dicshimnuszt írni róla.)
A lényeg: a Zorbán ne olvasson Nemzeti Sportot, na!
Vezető kép: Orbán Viktor Facebook-oldala
