Magyarország a világ legszarabb helye?
Amikor egy gazdaság fejlődik, a lakosság döntő többsége, ha szép lassan is, de gyarapodik, egyre többet engedhet meg magának, jobban él, akkor milyen lehetőségei vannak az ellenzéknek arra, hogy meggyőzze ez embereket arról, a következő választáson inkább rájuk kellene bízni az ország irányítását?
Kétségbeesetten kiabáljon, hogy itten kérem, diktatúra van, hiányoznak a fékek és ellensúlyok, sérül a jogállamiság eszménye…? Nem, ez senkit sem érdekel. És valószínűleg el sem hiszi senki, még azok sem, akik megélhetésszerűen temetik el újra és újra a magyar demokráciát. Erős a gyanúm, hogy még azok a naftalinszagú "éttermiségiek", felkent írók, szociológusok és filozófusok – a Kéri Lászlók, Vajda Mihályok, Konrád Györgyök és Heller Ágnesek, akik ezeket a toposzokat gyártják (vagy korábban gyártották), és tollba mondják az újságíróknak, vagy maguk belemondják a kamerákba – legbelül talán ők is érzik, hogy irgalmatlan baromságokat beszélnek. És néhány ezer elvakult, indoktrinált hívüket leszámítva mindenki kiröhögi őket.
Brüsszelbe persze lehet menni ezzel, meg lehet íratni valamelyik nyugat-európai neomarxista újságban (ma már gyakorlatilag mindegyik az) a századik cikket is a magyarországi demokrácia végéről, majd pedig ezt a cikket „visszaszemlézni” a hazai balliberális – bocsánat, függetlenobjektív – sajtóban, mint Európa véleményét… De már ezt is annyiszor csinálták, annyira kilóg a lóláb, hogy ez sem érdekli már a kutyát se.
Vagy esetleg ki lehet használni a koronavírus járványt, bepánikoltatni az embereket, elérni, hogy leálljon a gazdaság, az élet, majd pedig az egészet a kormányra kenni. Amerikában a baloldal viszonylagos sikerrel alkalmazza ezt a receptet, nálunk még ehhez is bénák. (Hála Istennek.) A járvánnyal szembeni védekezés sikeres, és nemhogy gyengítette, hanem kifejezetten erősítette a kormányzat megítélését a lakosság körében. Persze létezik még az a fentiekhez hasonló, elvakult rajongótábor, akik szerint Karácsony Gergely végezte jól ezt a feladatot… Kétségtelen, hogy nála többet nem nagyon posztolt senki a fészbukra a veszélyhelyzet ideje alatt; de azóta sem. Viszont semmilyen érdemleges intézkedést nem hozott a körúti biciklisáv felfestésén kívül… és azt is bárcsak ne tette volna. Újabb slágertémákat kell tehát találnia az ellenzéknek, amivel lehet hergelni a lakosságot. Sokáig jó volt az „el kell innen menni” toposz, mert hiszen itthon minden szörnyű, élni sem lehet, a Lajtán (de már az Ipolyon is) túl viszont minden egy nagy bezzegisztán, ahol minden szuper. Az Index külön rovatot is szentelt a kivándorlás ösztönzésére, koszorús nagy költőnk, a karanténozásban azóta „kimerült” Kiss Tibi és a Quimby pedig énekelt is erről korábban. Viszont a koronavírus-járvány alatt feltűnően sokan jöttek haza, átvészelni ezt az időszakot a szörnyű magyar egészségügyben. Szép lassan de kikopott, vagy legalábbis erősen kikopóban van a közbeszédből az „Angliában/Ausztriában/Albániában/Afganisztánban minden jobb” bemondás. Valami igazán hazai témát kellett végre találni, amivel mindenkit lehet hergelni. És lőn! Az ellenzék megtalálta új kedvencét: a Balatont. Talán a Momentumé volt a momentum, de a többiek is szépen rákapaszkodtak erre a „hajóra”. Kiderült, hogy a Balatont (és persze a Velencei-tavat is) kiárusították, minden Mészárosé és Tiborczé lett, szabadstrandok már nincsenek, a lángos megfizethetetlen, milliók éheznek ahelyett, hogy a Balatonra járhatnának. A tényeket már sokan, sok helyütt megírták előttem. Hogy egyrészt a Gyurcsány-kormány alatt történt a legtöbb Balaton-parti kemping eladása, amelyeket aztán az új tulajdonosok lezüllesztettek, semmit sem fejlesztettek, csak pénzt próbáltak belőlük kivenni. Most pedig ezeknek a területeknek a visszavásárlása zajlik, komoly fejlesztésekkel párhuzamosan. A szabadstrandok legendája is egy üres lufi; hosszú évek óta nem sokat változott ezek száma. A szabadstrandok egy részének fizetőssé válása több évtizedes történet már, és szintén fejlesztésekkel együtt zajlott. Számos kifejezetten megfizethető, 4-800 forintos belépőárakkal üzemelő, ugyanakkor nívós szolgáltatást nyújtó, családbarát strand működik Balaton-szerte. Mindemellett természetesen vannak drágább, prémium kategóriás strandok is, elsősorban a nagyobb, kiemeltebb településeken. Ordas nagy hazugság az is, hogy a környező országok tavaiban szabadon fürdőzhetünk ingyen. Havas Henrik a YouTube-csatornáján a Genfi-tóról beszél, amely körül szerinte elképzelhetetlen lenne, hogy magánterületek legyenek; nos a mellékelt képet épp a Genfi-tó mellett készítettem két évvel ezelőtt.
Mindössze néhány kisebb vityiló található a tó körül… ja, nem, a legnagyobb bankok irodaházai. Gratulálok, tanár úr, te fasz… De az osztrák tavakat is megnézhetjük, nem, nem kell elmenni a messzi Wörthersee, a Mondsee vagy az Attersee környékére. Itt, a határmenti Fertő-tónál is elmehetünk Podersdorfba, Mörbischbe, Breitenbrunnba… 5 és fél Euróért. És nem, nem kapunk extra szolgáltatást ezért a pénzért, és nem, nem tisztábbak és rendezettebbek ma már az osztrák strandok a balatoniaknál. A minap készítettem egy videót is a Facebook-oldalamra, amelyben a Balaton-átúszásról számoltam be. Tízezres nagyságrendű tömeg gyűlt össze, 9000 forintos jegy mellett, ám a Momentum itt sem volt rest megjelenni egy standdal, amely szerint „a Balaton nem magántenger” – bármit is jelentsen ez. A videóból persze kiderült, hogy tök hülyék, fogalmuk sincs sem arról, hogy egy-egy településen mely pártot képvisel a polgármester, sem arról, hogy a betanult mantrához képest („csak 3% a szabadstrand, jajjaj, szegény magyarok nem tudnak már fürödni sem a Balatonban”) mi a valóság. Hogy 10 évvel ezelőtt sem volt több a szabadstrand. És az sem mellékes, hogy a Balaton partjának jelentős része nádas (továbbra is, bár már a nádasok állítólagos kiirtásáról is elkezdték szakmányban gyártani a cikkeket), van sok-sok kikötő, és több településen is léteznek vízparti telkek. Tehát eleve viszonylag kis terület a strandfürdő, és ennek egy jelentős része – főleg hagyományosan a déli-parton – szabadstrand most is. De itt sem a tények számítanak. Hanem hogy esetleg egy újabb olyan közös, „össznemzeti” élményt lehet elvenni, mint a Balaton. El lehet rontani az emberek kedvét, fel lehet őket hergelni, elhitetni, hogy itt minden szar. Mert az ellenék, Momentumtól a DK-n át a Jobbikig a depressziógyártásban, az öröm és az életkedv elvételében utaznak. Mert nekik annál jobb, minél rosszabbul érzik magukat az emberek. Egyetlen egy baj van csak: az emberek csak nem akarják rosszul érezni magukat. Csak nem vevők rá, hogy nekik milyen szar. Nyaralnak, strandolnak, lángosoznak, borozókba, éttermekbe járnak. Teltházon pörög a Balaton. Az ellenzék nagy bánatára Magyarország mégsem annyira szar hely. És amíg – Istennek hála – nem ők vannak hatalmon, addig nem is lesz az.
Vezető kép: MTI/Mohai Balázs
