Böszméné leszámolna az álhírterjesztőkkel – csak kárt ne tegyen magában
„Milyen gyakran találkoztok álhírekkel? Felismeritek azokat?” – kérdezi a magyar néptől Gyurcsányné. Csak így, pacekba. Fura, de nem emlékszem, hogy tegeződnék a madame-mal. Gondolom, önök sem. Még furább, mikor egy ötvenes nő húsznak képzeli magát, hónaljig rúzsozza magát, játssza a tinit, illeg-billeg, mint a papagáj. Nem is fura, inkább röhejes.
Amúgy: micsoda bornírt kérdések ezek? Hogy milyen gyakran találkozom álhírekkel? Madame Gyurcsány Facebook-oldalán történetesen naponta. Ott bizony – hogy úgy mondjam – áradnak. Az egyszeri honpolgár belép az oldalára, s szegényt máris hanyatt döntik a tenyérbemászó ökörségek, címeres hazugságok. Pár mondat után alig győzi elhajítani a laptopot, falhoz vágni az okostelefont, nehogy véletlenül kimásszon a készülékből valami rémség.
Nyilván, lehetne gyanakodóbb is a honpolgár. Hiszen ha ismeri a hölgyet a tévéből, hallotta már vijjogó szirénahangját, belenézett egyszer is sötéten haragló tekintetébe, látta mosolytalan késpenge ajkát, akkor minek megy az oldalára? Mire számít? A szemlőhegyi Teréz anyára? Ugyan! Az oldalán is ugyanazt a nőszemélyt fogja kapni, akit már látott – abból meg minek repeta? Ha csak nem mazochista az illető, vagy alacsony a vérnyomása. Esetleg retardált.
Dobrev most fölemelt mutatóujjal azt írja: az álhírek „itt vannak a mindennapjainkban és félelmetes gyorsasággal terjednek. Manipulatívak, megtévesztők, most leginkább épp a járvánnyal kapcsolatban. Óriási felelősségünk van abban, milyen eszközökkel és hatékonysággal küzdünk a félelemre és a káoszra épített álhírekkel szemben.”
Álhírek, mi? Böszméné csaknem két éve zsibbasztja rajongóit és a hont az európai minimálbéres agybajával. Úgy kamu az egész, ahogyan van. Fake news, álhír, hazugság. Aki nem kommunista, és 20 fölötti az IQ-ja, az tudja ezt. Dobrev mégis ezzel kampányolt, és becsszóra megígérte, hogy ha kireptetik őt Brüsszelbe, lesz európai minimálbér. Aha, azóta is kapjuk...
Már tavaly megírta neki von der Leyen, hogy az igazságos minimálbért támogatja, de hogy egész Európában egységes minimálbért vezessenek be, arról szó sem lehet. Az Európai Bizottság elnöke korábban azt is világossá tette: az egységes európai minimálbér az egyes régiók különböző adottságai, lehetőségei és munkaerőpiaca miatt katasztrófához vezetne. Hogyan tálalta mindezt híveinek Böszméné? Naná, hogy úgy: von der Leyen is támogatja az európai minimálbér ügyét. Rinocérosz arcbőr...
Persze, egy kommunistának sosem az a katasztrófa, ha összeomlik a gazdaság (ami a kommunizmus szükségszerű következménye), hanem ha nem veheti el mások pénzét, vagy ha nem hablatyolhat többé „egyenlőségről”, nem uszíthat szegényt a gazdag, butát az okos, lustát a szorgalmas emberre. Apró Antaltól Dobrev Kláráig a kommunisták semmit sem tanultak, de legalább mindent elfelejtettek. Akinek van, attól elvennék, és odaadnák annak, akinek (jórészt önhibájából) nincs semmije.
Gyurcsányné azóta sem hagyta abba a hazudozást. Nem telik el úgy hét, hogy legalább egyszer elő ne állna a minimálbéres parasztvakításával. Legutóbb maga Szanyi kapitány dörrentett oda egyet a madame-nak, miután az megint lehazudta az uniós csillagokat a zászlóról. Von der Leyen ugyanis sokadszorra közölte, nem lesz kötelező és egységes európai minimálbér, de szívesen segítenek kiszámítani az egyes tagállamok „helyes” nemzeti minimálbéreit. Hogy tolmácsolta mindezt Dobrev a híveinek? Hát így:
Nem hittek nekünk. Nevettek az európai minimálbér bevezetéséről szóló terveinken. Azt is mondták, ez lehetetlen. És most tessék: készül az uniós szabály, lesz európai minimálbér.”
És így tovább. Aztán a járvány kapcsán is csak akkor nem terjesztett álhíreket, ha éppen csöndben volt. (Ám az ritka.) Pár napja például valami francia mobilkórházas regével állt elő. Azt terjesztette, hogy bármely uniós ország igényelhet ilyeneket a malaszttal teljes Brüsszeltől, ámde a sátáni magyar kormány szándékosan nem igényelt, hogy ezáltal is kibabráljon a népével – sugallta –, hátha minél többen fűbe harapnak. Nyilván, ócska prolihergelés az egész. Ha bárki igényelhetné, mindenki igényelné, ám ilyenről szó sincs. A „jóságos” Brüsszel még a határvédelmünk költségeit sem hajlandó kifizetni, noha az kötelessége lenne. Sőt, már a nekünk visszajáró uniós forrásokat is lenyúlnák, mert zavarja őket, hogy nem a fizetési listájukon lévő Apró-klán van itt hatalmon.
Aztán volt még egy csodás álhír. Miután kibukott, hogy Böszméné telefonon egyeztetett az Index – akkor még ki nem rúgott – főszerkesztőjével, sokan azt gyanították, ő uszíthatta a háttérből Dullt és a távozó újságírókat, nehogy megegyezzenek az új, amúgy szintén balliberális lapvezetéssel. Dobrev erre a következő magyarázattal rukkolt elő: csupán az európai sajtószabadságról szóló jelentés miatt csörgött rá Dull Szabolcsra...
Látható: beteges hazudozóval állunk szemben. Olyan könnyedén, olyan gátlástalanul mondja, írja a valóság ellenkezőjét, hogy a hallgatók, olvasók érzik kényelmetlenül magukat – helyette. Most pedig éppen ő akar az álhírek elleni roham élére állni, vezényelni az álhírgyártók elleni vendettát. Reméljük, saját magát csak nem üti agyon...
