Ne csodálkozzunk, ha letörik azt az eltartott kisujjat!
Mivel egy bunkó, nagyképű, semmirekellő szemétláda vagyok, így feljogosítva érzem magam arra, hogy megkritizáljak mindent IS. Így többek között saját kollégáimat. Már csak amiatt is, mert büszkén elmondhatom, hogy állandó kapcsolatot ápolok az olvasóimmal. Nem egy fórumon szerepelek az inkognitót levetkőzve, hogy tudjam mit gondolnak, és meghallgassam, ha szerintük hülye vagyok, de főképpen azért, mert szeretem ha dicsérnek (mint említettem beképzelt vagyok). És ilyenkor meghallgatom azt is, hogy kikkel és mik alapján hasonlítanak össze engem és a PS csapatát, és azt, hogy miért szeretnek minket jobban, mint másokat.
Mert jobban szeretnek. Ez már amiatt is egyértelmű, mert annak ellenére, hogy szinte minden felületünket ellopták, tiltották a YouTube-csatornáinkat, a Facebookon pedig könnyebb pornót találni, mint a cikkeinket, mégis rengetegen olvasnak. Ez látható abból is, hogy kollégáink más portáloknál és lapoknál előszeretettel lopják el a cikkeinket, majd tálalják sajátjukként, ugyanis ők úgy gondolják, ha nem látszunk a közösségi médiában, akkor ez úgysem tűnik fel. Nos, a legtöbb kritika, ami hozzám eljut az olvasóktól más lapokra vonatkozóan az az, hogy késnek, mi sokkal gyorsabbak és őszintébbek vagyunk, mégis másokat idéznek. Valamiért, ha valamit le akarnak hivatkozni, akkor soha nem a PestiSrácok az alapvető forrás.
Őszintén, ezzel még problémám sincs, néha persze felháborodik rajta az ember a szakmai büszkeség végett, de aztán jön egy-egy olvasó, aki ránk ír, hogy nálunk látta először. És őszintén szólva mi, újságírók, beképzelt emberek vagyunk, így bár fontos számunkra a szakmai elismerés, de még jobb, ha szakmán kívüliektől kapunk dicséretet.
Mert azt viszont kapunk. Bőven. A PS-nek ugyanis van egy hatalmas előnye kollégáinkkal szemben: nem csak az eszünk van a helyén, hanem a tökünk is. Mi voltunk ugyanis az egyetlen jobboldali portál, ahol EGYMÁSUTÁNHÁROM NER-kritikus cikk is megjelent.
És nem, nem azért mert csalódott fideszesek lennénk, hanem azért mert minden orbánizmusunk mellett van saját véleményünk. Ennek pedig hangot is adunk. Legyen szó Jurák Katáról, aki lerántotta a leplet a magyar politikába beágyazott, külföldről pénzelt és irányított hálózatról, vagy Ábrahám Robiról, aki keresztes lovagként szövi bele a hitét az írásaiba...Szalai Szilárdról, akitől meg lehetne tanulni, hogy milyen egy igazi konzervatív eltartott kisujj, felesleges modorosság nélkül, Szabó Gergőről, akivel versengünk a furkósági díjért és akinek jobban működik az igazságérzete, mint Peter Parker pókösztöne, Ambrózy Áronról, aki a cinizmus katonai alkalmazásának határait feszegeti, Susánszky Mátyásról, Dezse Balázsról, Vésey - Kovács Lászlóról, Kroó Zitáról...vagy egyáltalán bármelyikünktől, hiszen most csak a leggyakoribb szerzőket említettem...Mert mi vagyunk a PestiSrácok.
Pofon után egy kis simi
Amellett, hogy őszinteségben, tehetségben és profizmusban senki nem ér a nyomunkba, s miután már kiosztottam tolvajainkat, illik néhány dolgot meg is dicsérnem a kollégáknál, azonban ezzel együtt van némi jogos igényem és észrevételem is. Elsősorban nézzük az igényt, s hogy ebben ki mennyire teljesít:
Legyen hangotok!
A miénk megvan. Minden állandó szerzőnknek van sajátja, ami a maga kakofóniáján keresztül megmutatja a PS közös hangját. Itt kiemelném, hogy mindenki meg tud fogni valakit. Sokan szidják nekem az Origot a "csöcskontent" miatt, de azzal nincs baj. Bárhogyan is, az Origo mint nagy és főképpen gyors szerkesztőség, értelemszerűen lecsap a kattintás-vadász címekre. Ez a dolguk. A Mandinernek vannak jó gazdasági cikkei. A Magyar Nemzet "régivonalas" konzervatív hírportál.
Ez így rendben is van. Azt kellene megtanulni, hogy ezeket a jó pontokat ne vegyük el egymástól. Hogy egymás mellett harcoljunk, hiszen háborúban vagyunk, médiaháborúban, de mindenki a saját erejével harcoljon, közben viszont abban elismerve és támogatva a másikat, amiben azok jók. A kritikám itt megy át kérésbe: a Pestisrácoknál minden jó, ezért akarnak elhallgattatni minket, basszus, adjatok nekünk teret és viszonozzuk!
Mint említettem, háború van, és aki volt már katonatársaságban, ahol több haderőnem tagjai is képviseltették magukat, azok tudják jól, hogy a bokorugrók hogyan szívatják a konzervhuszárokat, de együtt szólnak be a pillangóknak. Három brancs, de együtt harcolnak. Éppen ezért, mi se finomkodjunk egymással, de lépjünk fel közösen, ha kell, mert amíg nem ezt csináljuk, amíg mindannyian lövünk, amerre látunk, ne csodálkozzunk, ha a baloldal letöri azt az eltartott kisujjat. Légitámogatást kérünk, elvtársak!
Kell még valamit mondanom Ildikó?
Fotó: PS
