Filantrópok
A világ milliárdosait két részre lehet osztani. Akik bevallják, hogy megalománok, és akik nem. Az előbbiek szórakozásból Mars-expedíciót szerveznek, vagy országrészeket vásárolnak fel, vagy grandiózus építkezésekbe kezdenek, többnyire a saját szórakoztatásukra. A másik fele pedig társadalmi változásokat finanszíroz – adományoz, kisebbségeket támogat, ahogy ők fogalmaznak – megint csak a saját szórakoztatásukra. A kettő közti különbség a klasszikus liberális felfogás szerint teljesen egyértelmű: az előbbi talán sokak jóérzését sérti, de jogait nem. Az utóbbi viszont a körülötte lévő társadalmat formálja át úgy, hogy áldozatot (mások áldozatát) vállal egy távolabbi, nagyobb jó érdekében. Aki pedig nem érti, hogy a két fajta milliárdos között mi a különbség, az nagyon nehezen nevezheti magát liberálisnak.
A klasszikus liberalizmust gyakran ellentétesnek tekintjük a keresztény értékekkel, a teremtett renddel. Pedig valójában a klasszikus liberalizmus alapvetően a "mindent szabad, ami más jogát nem sérti" doktrína mentén szerveződik. Ebben tehát benne foglaltatik, hogy az embernek szabadsága van megtenni azt, amely más ember jogát nem sérti, de implicit módon az Istent megillető jogot is kinyilatkoztatja. Ez tehát valójában a szabad akarat megnyilvánulása – ameddig összhangban van a teremtett rend szabályaival.
Ennek a gondolatiságnak a vadhajtásaként a modern liberalizmus addig gyalulta a szabadságjogok fogalmát, amíg a kisebbségek jogai a kisebbségek többlet jogosultságaivá váltak. Valójában a szabadságot magába foglaló liberalizmus eszményét a zsarnokság doktrínájává tették azok a jogpozitivisták, akik a mindent szabad, ami nem tilos gondolatát úgy értelmezték, hogy mindent szabad, amiről nincs leírva, hogy tilos. Ennek az eszmeiségnek a mentén az első generációs társadalomjobbítók a törvényhozás kellő átalakítása után az európai zsidóságot lágerekbe zárták, vagy saját népüket éheztették halálra. Egy későbbi, nagyobb jó érdekében, ami aztán soha nem jött el – legfeljebb egyes kiválasztottaknak.
Ennek az eszmeiségnek az örökösei a második generációs világjobbítók is, éppen csak a módszerek változtak. Az olyan milliárdosok, mint Soros György, akik a szellemi elődökhöz hasonlóan kiválasztott társadalmi kisebbségek egyenlőségnek nevezett privilegizálásával alakítják át a társadalom szövetét. Ezek az emberek nem drága autókkal, vagy holdrakétákkal szórakoztatják magukat, hanem kultúrák eltörlésével, társadalmi rétegek szociális ellehetetlenítésével, és etnikumok, nemek, vallások egymás elleni madingo harcra kényszerítésével.
A legújabb kor szellemi rabszolgatartói a softpower leuralásával elérték azt, hogy a bűntudat eszközével a személyi szabadságjogokat olyan szinten értelmezze legalább két, de inkább három generáció félre, hogy az valójában az önkéntes jogfosztottság állapotát tükrözze. A fehér privilégium feltalálói az euroatlanti világ nagyobbik felével elhitették, hogy Ön, Kedves Olvasó kollektív bűnösséggel osztozik bőrszíne miatt azokkal az emberekkel, akiknek a rokonsága a világ másik felén 170 évvel ezelőtt rabszolgát birtokolt. Persze valójában a privilegizált csoportok a legsúlyosabb kárvallottjai ennek gondolatiságnak, hiszen az érdemtelenség díjazásának kultusza hosszú távon mindig a teljesítmény nélkül kivételezett csoportok korcsosulásához, illetve a többségi társadalommal való szembekerüléshez, mesterséges kirekesztődéshez vezet.
És ezeknek a rabszolgatartóknak a csinovnyikjai háborodnak fel a rendszer szellemi elefántcsonttornyának ablaktalan szobájában amiatt, ha valaki arról beszél, hogy alternatív politikai jelölteket kell támogatni. Beszél róla, s nem vesz meg választásokat, tehát csak olyat tesz, amellyel mások jogát nem sérti. De az inverz bűnök világában a gondolatbűncselekmény nagyobb kihágás, mint a teremtett rendnek ellenébe menni, így ez a megvetendő.
És itt jegyezzük meg, a jobboldalon sincs szükség olyan milliárdosokra, akik külföldi országok választásait befolyásolják. Azonban Elon Musk eddig csupán megvette, amit akart, majd úgy igazgatta a saját cégét, ahogy akarta. Ez a klasszikus liberalizmusnak megfelelő eljárás. Soros György politikusokat vett meg és országok gazdaságát döntötte be. Ez a klasszikus zsarnoki eljárás. Kedves liberális barátaim, akkor ti most kik is vagytok?
Fotó: MTI/CEU/Végel Dániel
