72 óra az élet értelme és egy zacskó

Európa sokat próbált politikusi rájöttek, hogy korlátos képességeik nyomán jobb világot nem tudnak teremteni, ezért szarabbat csinálnak. Így hagynak nyomot a történelemben.
Sok megfejtés érkezett a szerkesztőségekbe, miért szeretné a kontinens elitje, hogy mindenképpen rendelkezzünk egy 72 órás túlélőcsomaggal. Nyilvánvaló válasz a háborús felkészülés volt, lengyel rafinéria, francia bátorság, brit józanság és német matek segítségével 72 órában határozták meg az oroszok ellen megvívandó győzedelmes blitzkrieg időterjedelmét, és fontos, hogy addig is tartson a frizura, mindig legyen nálunk taft. Mire a telefonunk lemerül, már haza is térünk Moszkvából.
Profánabbul gondolkodók szerint amúgy sem árt, ha tartunk otthon pár napnyi élelmet, ami nem romlik meg. Elvégre bármikor érkezhet a semmiből egy terrortámadás (ki gondolta volna, hogy van összefüggés a tömeges bevándorlás és a terrorizmus között), egy hosszabb áramszünet (ki gondolta volna, hogy éjszaka nem süt a nap), esetleg leállnak közszolgáltatások, miután összeomlik az állam (ki gondolta volna, hogy nem érdemes szociológusokra bízni a irányítópultot). Szóval szerintük ugyanazt a történetet látjuk, mint amikor a covid alatt Ursula von der Frász tanította a népet kezet mosni, a nép pedig álmélkodva figyelte. Most is önálló, felnőtt életvitelre oktatnak minket, hiszen szükségünk van rá.
A többi megfejtés meg ezek valamilyen kotyvaléka, közös bennük, hogy vagy lesz háború, vagy nem lesz, de ez legalább biztos. És nagyon fontos, hogy a polgár folyamatosan készültségben legyen, mert semmi sem veszélyesebb a jövőre, mint a polgár, aki a nap 24 órájában nem áll készen a világvégére.

Pedig a skandináv lottó a kulcs.
Ott, fent a távoli északon bármerre is fordul a történelem szekere, a politikusok zacskóba akarják szaratni a népet. Pár körrel korábban a klímaválság okozta vízhiány (Svédországban vízhiány!!!!) miatt bíztatták a választókat, hogy legyenek szívesek az angol vécét csupán a célzás megkönnyítésére használni, egyébként zacskóba székeljenek, a zacskót pedig után dupla csomóval kössék át, úgy vigyék az átvevőpontokra. Vagy tegyék el későbbre.
Most a közelgő háború miatt kérik a lakosságot, hogy mindenképpen zacskóba szarjanak. A terv minden részlete még nem ismert, de valószínűleg ez Putyin elrettentésére szolgál, hiszen ki mer egy olyan országot megszállni, ahol a lakosságnál ennyi ürülék van. Bármikor megdobálhatják vele az orosz csapatokat, erre pedig a sokat próbált csecsen különlegesek sincsenek felkészítve.
Történjék bármi tehát, Svédország csak úgy menekülhet meg, ha zacskóba szarik a nép! A politikusaik szentül és mélyen meg vannak győződve róla, hogy ez az egyetlen helyes út, ami elvezet a túlélés mellett a megváltáshoz is.
A zacskóba szarás mániája pedig onnan táplálkozik, hogy ha nem tudnak jobb életet ígérni a választóknak, mert elkúrták, nem kicsit, hanem nagyon, akkor legalább szarabbat ígérnek nekik. Egy ideig próbálkoztak a fél napos munkahéttel meg az alapjövedelemmel, de mára feladták. A globalista eszmékből nem lesz evilági megváltás, az másra szolgál, a kényelmes, biztonságos és kellemes élet a gyermekmesék világa. És ha a sok ígéret nem teljesül, akkor a nép hajlamos csalódni, csalódottságában meg olyan pártokra szavazni, amik a cordon sanitaire másik felén tartózkodnak.
Sokkal kényelmesebb számukra, ha megígérik, hogy jövőre még rosszabb lesz. És még rá is mutatnak valakire, aki hátba döfte őket, akik miatt így alakult, akik miatt még egy kicsit meg kell szorítani azt a nadrágszíjat.
Adnának ők mindent, ami szép és jó, csak hát a Putyin meg az orosz földéhség és mohóság miatt most nem lehet. Sajnos Putyin miatt nincs jóléti állam, a kacska kezével ő vette el ezt Európától. Dehogy is a buta meg kontraszelektált politikai elit a felelős, sőt, ők védenek meg minket. Mint a hegyről jött szent ember Észak-Korea boldog és elégedett népét.
Európai népei meg büszkén tartják magasba a függetlenség zacskóját! Mert ugyan szar az életük, de legalább szabadok maradtak! Ja, az sem.
Nagy ötlet volt ez a provident.
Fotó: PS-montázs