Mégsem hordja minden EP-képviselő tarsolyában a marsallbotot
Beleégett a retinámba az az elképesztően bamba és ostoba ábrázat, amit Kollár Kingának sikerült vágnia, amikor Móna Márk próbálta kérdezni azokról a kevéssé jól sikerült mondatairól Brüsszelben. A szerencsétlen asszony tényleg nem érti, hogy mi folyik körülötte.
Nos, akadnak emberek, akik egy csomó mindenre alkalmatlanok valami tulajdonságuk miatt. Pl. ha valaki tyúkeszű, akkor nem lesz belőle kvarkokat számláló fizikus, de törpenövésűt sem iratunk be kosárlabdázni. Valamiért a politika kivételt képez az efféle józan megfontolások alól, oda azokat szeretjük delegálni, akik látványosan nem felelnek meg a belépő szintnek. És ez nem csak az alany hibája.
Mert mégis csak az igen tisztelt választópolgár volt, amelyik úgy gondolta, tök jó lesz ez a nem annyira szimpatikus fejű asszonyság EP- és fővárosi képviselőnek. Hiszen azt mondta magáról, hogy ő jó eNber, politikus meg az legyen, aki jó eNber, mert aki jó eNber, az jó dolgokat csinál a rossz dolgok helyett. Rendkívül méJ, továbbá előremutató gondolat ez, hasonlóan Napóleon meglátásához, hogy minden katona a tarsolyában a marsallbotot. Ami igaz is, azzal a peremfeltétellel, ha többszörös túlerőben vagy és nálad van az összes tüzérség.
De néha történnek bizonyos sajnálatos események, és kiderül, hogy akit jó eNbernek gondoltunk, mivel már legalább kettő perce beadta a pályázatot annyi tartalommal, hogy ő már járt külföldön és szeretne politikus lenni, igazából nem jó eNber. Még arra sem képes, hogy végigfuttassa magán az alapértelmezett programot, hogy mi is lenne a feladata EP-képviselőként. Csak ül, fontoskodik, és miután éppen Magyarországot nem annyira szerető félkegyelműek veszik körbe, ezért nekik udvarol, hogy milyen ügyesek voltak.

Az a baj, hogy Kollár Kingát tulajdonképpen mi, a választópolgárok hoztuk ilyen kellemetlen helyzetbe. Oké, nem én, e sorok szerzője ártatlan, de úgy általában. Csak végig kellett volna gondolni, hogy ebből a ránézésre sem túl bizalomgerjesztő lényből tényezőt faragunk-e, vagy kihagyjuk a lehetőséget. Nem gondoltuk végig.
A képviselő-tüneményt körbevevő, őt védő hombárfejű asszonykórus a videóból sajnos maga választópolgár rosszabbik arca. Amelyik, szembesülve azzal, hogy a kiválasztottjuk pont annyira alkalmas EP-képviselőnek, mint egy törpe kosárlabdázónak, inkább nekiáll kántálni egy online újságírónak, hogy hazudik a tévé. Mert ez nyilván kitakarja, hogy Kollár mégsem hordta a zsebében a marsallbotot.
De tegyük fel a kérdést, hogyan is lett EP-képviselő ebből a Kingából? Nos, úgy, hogy néhány millió honfitársunk remek ötletnek tartotta, hogy a semmiből, ebből konkrétan kettő perc alatt előkerült senkihelyettes kettőből nagy ember legyen. Elég volt annyit tudni róla, hogy az éppen aktuális ellenzéki messiás rábökött az önéletrajzára, hogy jó lesz. Nem lett jó.
És most ostoba ábrázattal néz a riporterre, látszik rajta, hogy fogalma sincs, mit kéne csinálnia.
Nem tehet róla, mi hoztuk ilyen kellemetlen helyzetbe. Nincs nála marsallbot. Míg ezt átgondoljuk, csináljunk Peter Dinklage-ből erőcsatárt. Ha nem szerez pontot a meccsen, az a tévé hibája lesz, hiszen hazudik. Aztán ugorjunk rá a kaktuszra, hiszen az is jó ötlet per pillanat.