10 év
Ennyi időbe telt elkezdeni észhez térni az európai fősodor kevésbé hibbant felének – egy ügyben. Az Európai Néppárt e héten tartott kongresszusán bravúros tisztánlátást mutattak be a párt nyugati prominensei, de persze nincs okunk megnyugodni: van már másik ügyük, ahol fullba nyomhatják a kretént. És amiatt sem fognak szégyenkezni tíz év múlva. Sem bocsánatot kérni.
Megoldást kell találni a Száhel-övezet és Dél-Ázsia problémáira, a segítséget kell odavinni, nem a bajt idehozni – efféle magvas újdonságokat fogalmaztak meg a Néppárt gyors felfogású nagyemberei migrációügyben. Próbáljuk meg előbányászni az emlékeinkből 2015-öt, amikor letagadhatatlan méreteket öltött az addig jobbára elsumákolt, tömeges bevándorlás Európába a harmadik világ felől. Emlékezzünk csak vissza, miféle ostobaságokat és mocskos rágalmakat hordtak össze Magyarországra és a kormányára akkoriban! Gonosz, könyörtelen, szándékosan kínozza a migránsokat, európai partnereivel pedig nem szolidáris, kihúzza magát a közös felelősség alól.
Emlékszünk, mit hangoztatott akkor Orbán Viktor? Azt, hogy megoldást kell találni a Száhel-övezet és Dél-Ázsia problémáira, a segítséget kell odavinni, nem a bajt idehozni. Ezen a borzalmas szentségtörésen hüledeztek akkor a haladó európéerek, hogy „ennek az embernek nincsen szíve!” Ekkor, emiatt kezdett megromlani a Fidesz és a Néppárt kapcsolata, ami aztán 2021-ben kilépésbe torkollott. Aztán további négy év múlva a Néppártiak ugyanazt hangoztatják, amiért a Fideszt kiutálták maguk közül.
Ez a következetes brigád alkotja tehát Európa legfőbb politikai erejét. És ez a brigád cserélte le bámulatos taktikai érzékkel Orbán Viktort arra a pasikára, aki folyton raplizott, hogy az első sorban akar látszódni Orbán Viktor beszédei alatt.
A 2015 óta számtalanszor bebizonyosodott, ordenáré hazudozásaikért persze ugyanannyiszor vállalták a felelősséget és kértek bocsánatot, ahányszor Afrika és Ázsia körbefosztogatásáért és körbegyilkolászásáért. Inkább ugyanúgy folytatják a hazudozást ma is, ahogy a gyarmatosítást. A hazudozás új tárgya pedig: Ukrajna. Nincs okunk feltételezni, hogy az imént említett, évtizedes fáziskésésükből érdemben le tudnának faragni. Vagyis, hét év múlva megszégyenülten, pironkodva ismernék majd el Ukrajna ügyében, hogy mindenben Orbán Viktornak volt igaza – ha nem lélek nélküli, gátlástalan pszichopaták lennének. De azok. Addig fogják játszani ezt a komoly arccal előadott, óvodás színvonalú bohózatot, amíg valaki úgy istenigazából bele nem veri az orrukat a saját piszkukba. Ez a „valaki” legjobb esetben a saját választóik lennének, de félő, hogy Nyugat-Európa ilyen szempontból is túl van már az utolsó visszafordulási ponton. Marad tehát B opciónak Oroszország.
Az az Oroszország, amelyet most szavakban nagyon agyon akarnak verni, csak éppen néhány dolog hiányzik ehhez. Nincsen rá például pénzük.
De ha lenne is, akkor sincs olyan fegyvergyártási kapacitásuk, ahol elkölthetnének annyi pénzt, ami kihúzhatná a bajból Ukrajnát. Adja magát a feltételezés, hogy egyéni szinten igencsak jövedelmező magánüzletekre ácsingóznak a szétlőtt országban, és ezért öletik szenvtelenül tízezrével az ottaniakat. A valósággal szembeni talajvesztés és a saját propagandájuktól megőrülés fázisait a magyarországi ellenzéken végignézve azonban, biztos vagyok benne, hogy jócskán akadnak a néppárti mezőnyben olyan elmeháborodottak, akik utolsó betűig elhiszik ezt a szöveget.
Ők megint teljes mértékben meg vannak győződve a saját jóemberségükről, annak dacára, hogy ez a meggyőződésük hányszor megcáfolódott az elmúlt tíz évben.
Ukrajna dolgában és a társadalombomlasztó genderlobbi ügyében is ugyanúgy fognak járni, ahogy a migrációval: akkor találnak majd rá az igazságra, amikor az már senkit nem érdekel, mert valaki, aki náluk sokkal okosabb és gyorsabb, már réges régen elmondta. Az uniós progresszív fősodor, benne a néppárti agyalágyultakkal, megint olyan vonatra száll föl, amely bent füstöl az állomáson. Orbán Viktor meg majd mosolyogva integet nekik a távolodó szerelvényről.
Fotó: MTI Fotó: Beliczay László
