Pesti Srácok

A komcsiknak sosem volt Balatonjuk, nekik csak üdülőjük volt/van

A komcsiknak sosem volt Balatonjuk, nekik csak üdülőjük volt/van
MTI / Vasvári Tamás
Fotó: Vasvári Tamás

A Balatont a választás előtti évben egyesek mindig valami reprezentatív felmérésnek tartják. Egy statisztikaként látják, ami megmutatja, hogyan élnek a magyarok, ezáltal pedig megnyeri-e a Fidesz a választásokat a következő évben. Pedig a fényeslitkeieket senki nem kérdezte, meg aztán a Balaton ennél amúgy sokkal több: sokaknak a szülőhelye, a természetes közege, egyeseknek a nyaralást jelenti, mások pedig dolgoznak a tó környékén. Valaki egész évben, valaki pedig csak időszakosan. És egyáltalán nem számít egyiküknek sem, hogy mennyi a lángos, mennyi a sör, de még csak az sem, hogy milyen vállalkozása van ott Mészáros Lőrincnek. Az emberek főleg csak pihenni akarnak, és hogy hagyják őket békén. Az egész zűrzavarnak az az oka, hogy a kommunisták soha nem tudták élvezni az életet, mert csak a hatalomban látják a boldogságot, vagy annak látszatát. És éppen ezért, nekik soha nem volt Balatonjuk. Nekik mindig csak üdülőjük volt. Az emberek meg mindig csak elmehettek a pics@ba.

Mi magunk is afféle átutazók vagyunk a Balaton környékén minden évben. Soha nem volt ott nyaralónk (sajnos), de üzleti érdekeltségünk sem (sajnos). A másfél éves gyerekkel idén nyáron hétvégente lemegyünk, kinézünk egy helyet, ahol fürödhetünk, ebédelhetünk. Reggel lemegyünk, este hazajövünk (sajnos). És rajtunk kívül rengetegen vannak még így ezzel. És ezt csak azért mondom, mert a kívülállók kiválóan látják általában, hogy mi a helyzet, mert nincs oldal, amit képviselniük kellene.

De mások meg máshogy állnak ehhez. Az ellenzéki pártok és az őket szolgaként kiszolgáló csicskamédiumok meg kivonulnak a Balaton partjára, kamerával, mikrofonnal, jegyzetfüzettel, nádi hegedűvel felszerelkezve, búvárruhában… a Navy Seals megirigyelné. Szóval nem strandolni jönnek, nem hűsölni, nem hajózni vagy fröccsöt inni, hanem mindent is lemérni, vagy kitalálni egy mérést.

Aztán persze megírják a lángos árát, a fagyi árát, a parkolódíjat, a tömeget, a zajt, a néplélektant. Mert ha a lángos 2000 forint, akkor Orbán megbukik, ugyebár. Ha kevesebben vannak a parton, akkor válság van. Ha a parton meg nem lehet szabad parkolót találni, mert annyian vannak, akkor meg a rendszer szar, és nem tudja kielégíteni az igényeket, tehát Orbán akkor is bukik. De ha sokan vannak, akkor azt is jelenti ez, hogy az emberek menekülnek az orbáni diktatúra elől, mert már nem bírják.

És az a helyzet, hogy mint minden más esetben, a kommunistáknak ebben sem sikerül meglátni az embert. Nem értik a néplelket, és nem értik a magyarok és a Balaton kapcsolatát. Például azt az alapvetést, hogy akármennyi is a lángos, a Balaton egy hangulat. Egy gyerekkori emlék. Egy régi Trabantban megpakolt család, aki egy kempingben állítja fel a sátrat. Egy 1984-es fekete-fehér fotó, amin a papa piros csíkos úszógatyában ül a stégen. Egy Balaton-felvidéki bográcsozás egy bérelt házban. Egy napsütötte másnaposság a gólyatábor után. Vagy egy borászat, ahol annyira berúgtál, hogy szakított veled a csajod, akinek meg akartad kérni a kezét.

Szóval az egészről fingjuk sincsen, mert nem tudják, hogy az emberek nem politikai vitákat akarnak hallani, miközben az unokájukat kenegetik naptejjel. Ők nem statisztikák akarnak lenni, hanem jól akarják érezni magukat.

A kommunisták és kiszolgálóik számára az élet nem más, mint egy szakasz egy hosszú ideológiai háborúban – egy átmeneti állapot a forradalom és a remélt győzelem között, amit soha nem tudnak elérni. A boldogság pedig ebben mindig is csak egy bizonyos réteg számára megengedett, és még nekik is csak elméletben. Az egyéni öröm pedig minden esetben gyanús, dekadens, burzsoá. És főleg irigylésre méltó, tehát el kell pusztítani.

Az ilyen ember nem tud örülni a nyárnak. Nem tud inni egy Aperolt úgy, hogy közben ne gondoljon az osztályharcra.

És éppen emiatt van az, hogy nekik nem volt soha Balatonjuk. Csak „üdülőjük” volt.

És ebből következik, hogy a kommunista ember szomorú és irigy. Még akkor is az lenne, ha éppen annyi pénze lenne, mint a másiknak. Mert nem azt akarja, hogy neki is legyen, hanem azt, hogy másnak ne.

És azt akarják, hogy csak az övék legyen a Balaton. És ha éppen úgy tartja úri kedvük, akkor kegyből, szavazatért bérbe adhassák. De csak azoknak, akiket ők méltónak tartanak erre.

És amúgy az egész országgal így bánnának, meg minden magyarral.

 

Ajánljuk még

A dunaszerdahelyi mészárlás lesz Turek veszte, miután több magyarországi és felvidéki pentito is ellene vallott? (videó)

Az alvilág titkai 2025 január 5.
Több magyarországi és felvidéki pentito (bűnbánó maffiózó - a szerk.) is vallott Tureknek, a dunaszerdahelyi, tíz halálos áldozattal járó maffiagyilkosságban betöltött állítólagos szerepéről. Az említett becenéven ismert, többszörös névváltoztatáson átesett Uszikov Alex a leszámolásos ügyben kétszeresen is vádlott.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.