Pesti Srácok

Legyen végre megint nemzeti minimum, hogy ne bántsd a magyart!

A néhai Sebestyén József, a kényszersorozás legismertebb áldozata
A néhai Sebestyén József, a kényszersorozás legismertebb áldozata

Talán már mindenki hallotta azt a borzasztó esetet, amelyben egy kárpátaljai magyar férfit vertek agyon szülőföldjén ukrán pribékek. A magukat toborzótisztnek nevező gyilkosok Zelenszkij hóhérai, akik kényszersorozások segítségével próbálják meg táplálni a frontot, és egyben kiélni aljas vágyaikat. De vajon mi, magyarok mennyire fogunk most össze és kivetjük-e a nemzetárulókat a kebelünkről? Ez lenne a nemzeti minimum.

József 45 évesen halt meg méltatlan körülmények között, hiszen a szülőföldjén, Kárpátalján hurcolták el az ukrán pribékek, verték össze, majd cinikusan hagyták meghalni. A magukat toborzótisztnek nevező senkiháziak annak a Zelenszkijnek a parancsát teljesítik Ukrajna-szerte, aki épp az Európai Unió ajtaján kopogtat, az önfeladó liberális fősodor, Európa jelenlegi irányítói pedig még tapsolnak is a diktatórikus ukrán elnöknek és lelketlen brigádjának. Nem csak Sebestyén József tragédiája ez, hanem a magyarságé és a normális emberi világé. Amíg azoknak tapsolnak, akik ezt végrehajtották, nem lesz igazság és nem lesz jó hely a világ, nekünk pedig nem lesz nemzeti minimumunk.

A nemzeti minimum az ilyen diktátorok megbélyegzése lenne, nem hajbókolás előttük
A nemzeti minimum az ilyen diktátorok megbélyegzése lenne, nem hajbókolás előttük
Fotó: Rafal Guz

Nemzeti minimum lenne a minimum

Minden normális nép életében létezik nemzeti minimum, amelyben az egymás torkának ugró politikusok, pártok, tömbök egyetértenek, a vörös vonalat pedig nem lépik át, hiszen alapvetően minden pártnak a saját nemzete boldogulását kellene szem előtt tartani, még ha más és más úton is. Érdekes módon, hazánkban nem lehetett véletlen az a mondás, hogy "nekünk még kommunistából is a legrosszabb jutott", hiszen ilyen nemtelen, hazátlan és saját népének ártani akaró ellenzéke nem nagyon van más országnak. Sokszor és hosszan soroltuk már a példákat, de talán elegendő az utóbbi hónapok eseményeit feleleveníteni, amikor a látható, tapasztalható és érzékelhető ellenséges ukrán támadásokat mintegy felerősítette a magyarországi baloldal, a Tisza Párt pedig mintha egyeztetett is volna az ukrán kémszolgálatokkal, annyira egy követ fújtak. Vajon változtat ezen József méltatlan és barbár halála? Van-e még réteg azokon az arcbőrökön, amely nem sült még le? Dobrev Kláráék bolsevik magjánál láthatóan nincs, őket sosem érintették meg a magyarok problémái, ők inkább okozói voltak a magyar balsorsnak, ezen azóta sem változtattak, de megszólal-e másokban a lelkiismeret?

Dönteni kell, magyar érdek, vagy külföldi

Ez lesz az a pont, amikor elválik a sz@r a májtól végleg, mert aki most a magyargyilkosok pártján marad, melléjük áll, vagy nem határolódik el, az önmagát írta ki hivatalosan és nagy betűkkel a nemzet soraiból. Kíváncsiak vagyunk, hogy a magukat függetlennek nevező, külföldi zsoldból gyűlölködő 444 és Telex képes lesz-e minimális erkölcsi alapokra helyezkedni. A válasz talán már meg is született, hiszen a 444 szinte fellélegezve adta hírül az ukránok pökhendi válaszát, miszerint Sebestyén Józsefet senki se bántotta, tüdőembóliában halt meg, és értse meg mindenki, hogy Ukrajnában nem létezik kényszersorozás. A valóságtagadás a magyarországi baloldal számára is fontos alapkő, ám amikor napi szinten tucatjával látjuk azokat a videókat, amikor tuszkolják be szerencsétlen férfiakat a kisbuszokba és viszik őket szinte kiképzés nélkül golyófogónak, akkor ökölbe szorul a kezünk.

Ezt a cinikus választ azonban semmiféle felháborodás nem követte a baloldali sajtóban, mintha semmi sem történt volna, csak egy pipát húztak a kellemetlen ügy melletti rubrikába, hogy "jól van, az ukránok végre megszólaltak". Sem szívük, sem lelkük, sem gerincük nincsen ezeknek az embereknek, csak egyetlen céljuk, hogy megszabaduljanak a jelenlegi magyar kormánytól, hogy végre újra szabadrablás lehessen, amiből nekik is csurran-cseppen némi aprópénz. Nemzeti minimum nélkül azonban nincs jövő, a kormánynak pedig jeleznie kell a szavakon túl, hogy "ne bántsd a magyart", hiszen az ukránok csak a határozottságból értenek. Ahogy a magyarországi baloldal is, akik ahelyett, hogy az őket támogató embereket a nemzet számára fontos ügyekben hergeléssel tömik, inkább ilyenkor feltennék a kezüket és vállvetve állnának ki a magyar minimumért. Túl szép lenne, de tudjuk, renegátok mindig voltak, csak nem ennyien, de a büntetésüket mindig megérdemelték.

Részletek Sebestyén József kálváriájából Magyar B. Tamás videójában:

 

 

Ajánljuk még

Ennyit a cserdi csodáról: eltűnt százmilliók, bűnöző zugügyvéd, bebukott projektek

Exkluzív 2020 október 22.
Három nagy cserdi uniós beruházásra nyújtott támogatás is érintett lehet abban a büntetőügyben, amelyeknek a kirobbanása előtt vetett véget életének a Baranya megyei kistelepülés, Cserdi polgármestere, Bogdán László – tudta meg a PestiSrácok.hu. A polgármesteri hivatal 80 oldalas átadás-átvételi jegyzőkönyvéből kiderül, hogy csaknem 400 millió forint tűnhetett el a település számláiról: ezek között szerepel az a 265 millió forintos kerékpárút építésre kapott összeg, amihez még hozzá sem nyúlhattak volna, és két másik nagy projekttel is gondok lehetnek, azok kifizetett forrása is hiányos. A háromból kérdéses, hogy akár egy is sikerrel zárul-e. A terményraktár a legnagyobb jóindulattal 70 százalékos készültségi szinten van, de az összes pénzből már csak 13 millió maradt, a bölcsőde kiviteli tervei ugyan már kész vannak, de egy kapavágás sem történt, a pályázati támogatásnak ehhez képest már a negyede elfogyott. A kerékpárútra kapott pénz hiánya az egész megye kerékpárút-hálózati fejlesztését, 9 kistelepülés közös projektjét veszélyezteti. A százmilliók eltűnésében közrejátszhatott egy pécsi jogtanácsos, akire Bogdán a projektek irányítását bízta. A PestiSrácok megtudta, hogy a férfit a gazdasági tevékenységtől már korábban eltiltották, és csalás miatt, egy másik ügyben éppen a napokban ítélték több éves letöltendő börtönbüntetésre. Portálunknak exkluzív nyilatkozatot adott annak a közös önkormányzati hivatalnak a vezetője, ahová Cserdi is tartozik. Papp Gizella többek között arról beszélt, hogy Bogdán László roma felzárkóztatásra kapott forrásnak hazudta a kerékpárútra nyert támogatást és az egészet elköltötték – mivel ők nem ismerték a pénz eredetét és célját, a költéseket fedező csapatépítésről, mentorálásról, tanácsadásról szóló tízmilliós számlák sem tűntek aggályosnak. Tényfeltáró helyszíni riportunk után Cserdi kapcsán legfeljebb egy dolog tűnhet majd csodának: hogy mindaz, ami a csillogtatott színfalak mögött a faluban valóban történt, csak most bukott ki.