Túlélheti-e az EU vezetése, például Ursula és Manfred, ha Ukrajna elveszíti a háborút?
Fotó: Kai Försterling
Persze nem arra gondolok, hogy a dühös lakosság kicsomagolja őket valamelyik menő párizsi étteremből és számon kérik rajtuk azt a pár ezer milliárd eurót, amit Európa miattuk bukott az elmúlt években. Ez a két minimalista bürokrata békésen fog megöregedni és az európai lapok szemlézni fogják az emlékirataikat, feltéve, ha akkor még lesz Európa. Merkellel is így jártunk. És utána is tudott rosszabb jönni. Sajnos Európa forradalmai elzúgtak, nem lehet egy vezetés elég hülye és káros ahhoz, hogy a rejtői értelemben vett nép legalább elfenekelje gyagya urait.
Ukrajna ugyanis nem áll jól. A háborúknak általában nem úgy lesz vége, ahogy azt a győztesek tervezik, nem is beszélve a vesztesek terveiről. Jelenleg ott tartunk, hogy azok az elemzők, akik az elmúlt években minimum eggyel kevesebb dolgot találtak el a háború menetének megjóslásakor mint én, most éppen ott tartanak egyébként, hogy az oroszoknak ez a győzelem iszonyúan sokba fog kerülni. Annak egyébként szimplán matematikai oka van, hogy miért eggyel kevesebbszer lett igazuk, mint nekem. Én ugyanis csak egy dolgot találtam el, azt, hogy Oroszország nyeri meg végül a háborút és nem az ukránok. És egynél kevesebbszer eltalálni valamit csak úgy lehet, ha valaki semmit sem talál el. Viszont ezeknek a szakértőknek remek személyisége van, kiváló a kudarctűrő képességük is, ez a nulla rohadtul nem zavarja őket. És ez a felülemelkedés az új európai stílus, abban bíznak, hogy Európa népei elfelejtik nekik Ukrajna támogatását, sőt abban is biztosak, hogy az ukránok sem fognak haragudni a pár százezer halottért és az országuk szétlövéséért. Ukrajnában például több magyarországnyi területet kell majd aknamentesíteni, de kicsire nem nézünk.
Szerintem ugyanis az látszik kibontakozni, hogy az európai birodalmi elit már azon dolgozik, hogy az oroszokkal történő békekötést (megadás) és a nyakunkba szakadó ukrán problémát (aknamentesítés, újjáépítés, tízmilliónyi menekült, bűnözés, fegyverkereskedelem, korrupció, stb.) valahogy győzelemnek, a jó diadalának, a demokrácia győzelmének adják el, amely csak azért nem lett totális diadal, mert Orbán Viktor akadályozta a párbeszédet Putyinnal. Most, hogy kiderült, hogy az ukránok milyen keményen rádolgoztak Magyarországra, hogy a kormányzat ne a mi nemzeti érdekeinket képviselje, hanem az ukránokét, és tették ezt nyilván Brüsszellel együttműködve, nekünk aztán érdekünk, hogy az ukrán vereségben a felelősségüket Ursuláék ne tudják elsunnyogni. Az EU jelenlegi szervezete, a teljesen szervilis és woke Európai Parlament, amely szintén kiemelt felelősséget visel a tárgyalásos megoldás megakadályozásában és a háború forszírozásában vajon beáll az általa is utált Ursula mögé, vagy megpróbál az ő megbuktatása árán kimosakodni a kudarcból?
Eddig még sohasem volt puccs az EU vezetésében, de bizottsági elnöki aspiráns biztos sok van, akik nem biztos, hogy ki akarják várni a ciklus végét. A kamarillapolitikát könnyű elképzelni, de arra alig láthatunk esélyt, hogy az európai emberek tesznek valamit a saját rossz sorsuk ellen. A nagy kérdés tehát az, hogy a jelenleg nagyon valószínűnek tűnő ukrán fiaskó elvezethet-e intézményi reformokhoz, személyi következményekhez, a brüsszeli bürokrácia meggyengüléséhez, vagy a kirívóan értelmetlen politikát folytató politikai erők térvesztéséhez? A német politika választási ciklusok óta képtelen kezdeni valamit a döntésképtelenségével és azzal, hogy a balról érkező szélsőséges kisebbségek programját valósítják meg az opportunista centrumpártok. A franciáknál Macront sikerült a politikai elitnek felépítenie, aki csak az igazi jobboldal hatalomra kerülését tudta megakadályozni, politikai hagyatéka a nullával lesz egyenlő, sokkal rosszabb állapotban adja majd át az országát, mint ahogy átvette. Egyik becsapott európai nép sem vette észre, hogy palira vették, minden nyugat-európai országban nagyon hatékony volt az ideológiai indoktrináció, ahogy nálunk is kezd egyre sikeresebb lenni, mint ezt szombaton a Pride-on mi is megtekinthettük.
Gazdasági visszaesés, társadalmi dezintegráció, bűnözés, drog, kultúravesztés, állandó politikai patthelyzet, háborús veszély, provokált ideológiai konfliktusok, demográfiai katasztrófa, az agresszív iszlám előtti behódolás és újra és újra további ideológiai kényszerek megjelenése. Az államok egyre kevésbé hatékonyan működnek, az EU szintén, de a liberális fősodor nem bizonytalanodott el. Ahogy a mögötte álló értelmiségi elitek, és a szavazóik sem. Az ukrán vereség egyre közelebb van, de az EU láthatóan nem készül erre az eshetőségre. Macron ugyan most már tárgyalt Putyinnal, de hát jól tudjuk, ez távolról sem egyenlő felek eszmecseréje volt. Mit is ajánlhatott volna Macron az orosz elnöknek? Az EU ma annyira nevetséges, hogy még ígérni sem tud hihetően, nem hogy fenyegetőzni.
Vezető kép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) elnöke (b-j) az EPP valenciai kongresszusának második napi ülésén 2025. április 30-án. MTI/EPA/EFE/Kai Försterling
