Gyűlölöm az újságírókat – Büszke propagandista vagyok
Terjed egy legenda, hogy irodalmunk egyik nagy alakja egyszer kikérte magának, hogy "művészúrnak" szólítsák, mondván, ha a a bárokban dolgozgató dizőz "művésznő", akkor ő ezzel nem akar azonosulni. Valahogy így vagyok ezzel én is, és ezért gyűlölöm az újságírókat: én nem vagyok k@rva...
Tetszik a propagandista kifejezés. Már csak azért is, amiért ismerem a szakmám "elismert" firkászait, és be kell valljam, én személy szerint gyűlölöm az újságírókat és nem szeretem, ha azokkal azonosítanak, akik hivatásszerűen írnak heti egy bezzegromániázós, vagy Magyar Pétert csöpögősen kényeztetős cikket.
Propagandista vagyok. Manapság ugyanis ezt a kifejezést használják azokra, akik megírják a véleményüket. Mert van egy olyan hibám, hogy megszoktam. Igen, manapság hiába írok NER-kritikát, hiába hívom fel a figyelmet a saját közösségünk hibáira, én vagyok a propagandista, mert támogatom a jelenlegi kormányt.
Én vagyok a propagandista, mert nem csak látom, de ki is fejtem, hogy az ország vezetése manapság jó kezekben van. Nem az, aki írásban mélytorkozza az általa preferált politikai oldal szektavezérét. Nem az, aki konkrét álhíreket ír külföldi megbízásból, csak azért, hogy lejárassa a magyar kormányt. Ők újságírók, aki megírja a véleményét, de az véletlenül jobboldali, az propagandista.
Én pedig büszke propagandista vagyok
Mert ha ilyen a propaganda, akkor merem állítani, hogy én és minden kollégám büszkék lehetünk rá. Eddig ugyanis egyszer sem kötelezett senki arra, hogy hazudjak, vagy olyan véleménycikket írjak, ami nem azt tükrözi, amit gondolok. Tényleg, senki. Én itt írhatok arról, hogy vannak fenntartásaim Trump mostani politikájával szemben (holnap jön a bővebb kifejtés), de szegény srácok a Telexnél nem írhatták meg, hogy Biden olyan szintű demenciában szenved, amivel már az öregotthon bingo-csapatát se tudná elvezetni, nem hogy egy világhatalmat.
Gyűlölöm az újságírókat
Nem tudom hangsúlyozni, hogy mennyire. Na jó, nem mindet. De mindazokat, akik magukat egy fajta elefántcsonttorony tetejére állítják, ahonnan kinyilatkoztatnak, kinyilatkoztatják, hogy mi az igazi újságírás, hogy csak nekik lehet igazuk, mert aki velük nem ért egyet, mert aki nem úgy gondolkodik ők, az nem újságíró.
Hát legyen igazuk. Fogadjuk el az ő meghatározásukat, legyen ez a újságíró leírása, de senki ne nevezzen engem ezentúl közéjük valónak. Nem vagyok azonos velük és nem is szeretnék. Nem vagyok ugyanis k@rva, és nem fogok pénzért vagy elismertségért véleményt váltani. Maradok itt, szerény propagandistaként. És rohadt jól érzem magam.
