Vidnyánszky: a mi szakmánkban most kezdődik a rendszerváltás

Lehetetlen szakmai párbeszédet folytatni, hiszen jelenleg minden politikai térben van. Az a fájó, hogy ezt a diákok nem akarják látni. Ugyan deklarálták, hogy nem kellenek a politikusok a tüntetésükre, de amikor ezt kimondták, már ott voltak – mondja Vidnyánszky Attila, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) nemrégiben kinevezett kuratóriumi elnöke a Mandinernek adott interjújában. A Nemzeti Színház igazgatója arról is beszélt, hogyan látja az SZFE jövőjét, miben más a kaposvári képzés, mint az SZFE, és arról is, a politika hogyan kebelezi be a diákokat. Elmondta, hogy az ő szakmájukban most kezdődik a rendszerváltás.

A Színház- és Filmművészeti Egyetemen az utóbbi napokban nemhogy csillapodtak volna a kedélyek, egyre inkább fokozódnak az indulatok. Mint ismeretes, a diákok elfoglalták az egyetemet, a bejáratot lezárták, hogy a kuratórium tagjai ne tudjanak bejutni az épületbe. Napok óta tüntetnek, követeléseket olvastak be, közben sorozatosak a felmondások. A legmeglepőbb, hogy Upor László, az SZFE rektorhelyettese a kuratóriummal való egyeztetés nélkül úgy döntött, a héten nem kezdik meg a tanítást.

Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy minden diák és tanár egyetért azzal, ami most a Vas utcában zajlik? Az igazán aggasztó kérdés az, hogy miért nem merik felvállalni a véleményüket

– fogalmazott Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója a Mandinernek. Mint kiderült, a várakozások ellenére nem kezdődött el a tanév az egyetemen. A szenátus lemondott, Zsámbéki Gábor és Székely Gábor után Ascher Tamás, Enyedi Ildikó és Máté Gábor is bejelentette felmondását, több oktató és vezető pedig addig nem hajlandó folytatni a munkát, amíg nem teljesülnek a követeléseik.

Kértük a rektorhelyettes urat, hogy indokolja meg a döntését, és tájékoztasson minket annak jogi megalapozottságáról. A lemondásokról pedig idáig csak szóban hallottunk, semmilyen dokumentumot nem láttunk még. Korábban kértem a kancellár urat, hogy hozzon papírt a lemondásokról, de eddig nem kaptunk semmit. Ez, hogy úgy mondjam, ellentmondásos.

Vidnyánszky elmondta, hogy pár nappal ezelőtt volt egy találkozójuk az egyetem vezetésével, ahol leszögezték, az a legfontosabb, hogy rendben elinduljon az oktatás. Ebben mind egyetértettek. Vidnyánszky elmondta, hogy ígéretet kaptak arra, hogy a mostani vezetők – ott volt Upor László, Németh Gábor és Bagossy – majd pótolják a hiányzó tanárokat, ehhez képest most mégis azzal kellett szembesülni, hogy önhatalmúlag úgy döntöttek, hogy mégsem kezdik meg a tanítást.

Upor László, az egyetem szeptember elsejei hatállyal lemondott rektorhelyettese beszédet mond a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) Szentkirályi utcai épületénél, az SZFE és a Parlament között szervezett élőláncon 2020. szeptember 6-án. Fotó: MTI/Mónus Márton

Vidnyánszky elmondta:

Mi a változást képviseljük, azt szeretnénk, ha történnének lényegi átalakulások az egyetemen. Mindenütt hangsúlyozom: azok a diákok és tanárok, akik már bent vannak a rendszerben, nyugodtan végezhetik a munkájukat. A diákok megkapják azokat a tanárokat, akikhez felvételiztek, és a diplomáig elkísérik őket. Az egyetem vezetői azonban elzárkóznak bárminemű változástól, és minden eddigi cselekedetük azt bizonyítja, nem akarnak semmilyen formában elmozdulni.

Arra a kérdésre, hogy miről szólna a nyitás, és ez mit takar, a kuratórum elnöke elmondta a Mandinernek, hogy kinyitnák az egyetemet, bővítenék a kapacitást és plusz osztályokat indítanának.

Bekerülnének a rendszerbe más tanárok is, sőt, indulnának új kurzusok is. Az is szócskán nagy hangsúly van. Mindenképpen szeretnénk lényegi előrelépést tenni nemzetközi téren – a színházi és a filmes vonalon egyaránt. Vendégtanárokat hívnánk, nemzetközi fesztiválokon vennénk részt, közös projektekben gondolkodnánk. De ami a legfontosabb, a szakma azon részével is kapcsolatot akarunk teremteni, amellyel az egyetemnek ma nemigen van érintkezése – annál is inkább, mert ez a színházi szféra nagyobbik része. Ez érvényes a filmes világra is

– mondta el, majd hozzátette, hogy szorosabbá szeretnék tenni az együttműködést a filmiparral, hogy létrejöhessen a közeljövőben egy vagy több konferencia, a színházi és filmes szakma teljes nyilvánossága előtt, hogy megvitathassák, milyen irányban folyjon a következő években az egyetemi képzés rendszere.

ÚJ CAMPUS JÖNNE LÉTRE

Az új campus tervezése kapcsán Vidnyánszky Attila elmondta, hogy az átalakulás a költségvetés bővülését is jelenti, és a jelenlegi oktató gárdának is érdeke, hogy ez a sokszínűbb képzést szolgálja. Ezekről a dolgokról kellene konstruktív vitákat, egyeztetéseket folytatni. Addig is a mostani tanárokkal kell együttműködni, el kell kezdeni az oktatást a kuratórium elnöke szerint.

Résztvevők a Parlamentnél a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) és az Országház között szervezett élőláncon 2020. szeptember 6-án. Élőlánccal tiltakoztak az SZFE modellváltása, autonómiájának elveszítése ellen az intézmény hallgatói és szimpatizánsok ezen a napon Budapest belvárosában. Az élőlánc tagjai kézről kézre adták azt a chartát, amelyet délelőtt az egyetem szenátusa írt. A Charta Universitasban rögzítették azokat az alapelveket, amelyek mentén el tudnák képzelni az együttműködést az Innovációs és Technológiai Minisztériummal. Fotó: MTI/Mónus Márton

A nemzeti és keresztény értékrend kapcsán az elnök hangsúlyozta, hogy amikor tanítanak, akarva-akaratlanul – inkább akarva – értékrendet adnak át.

Amikor kötelező olvasmányt vagy színdarabot választunk, szöveget adunk fel beszédvizsgára, vagy a rendező hallgatóknak témát ajánlunk, mindig értékátadásról van szó, s ez így van rendjén. De csak akkor lesz az egyetemen sokkal színesebb oktatás, ha abban sokféle gondolat, hit, metodika és világnézet helyet kap.

Vidnyánszky Attila szerint csak ekkor alakulhat ki arányosság, a társadalmi sokszínűség leképeződése. Mint elmondta, az utolsó tanár, aki a Színművészetin felvállaltan keresztény, konzervatív értékrend mentén gondolkodott, Kerényi Imre volt.

Meg kell nézni, mikor rúgták ki. Több, mint egy évtizede.

AZZAL VÉDEKEZNEK, HOGY NEM LENNE ELEGENDŐ IDŐ AZ ÁTÁLLÁSRA

Mint ismeretes, sokan kifogásolják, hogy hirtelen és váratlanul érte őket a modellváltás. Azt mondják, nem voltak előzetes egyeztetések, nem zajlott párbeszéd, valamint azt is felróják, hogy nem kaptak ugyanannyi időt az átállásra, mint más, hasonló sorsra jutott egyetemek. Erre reagálva Vidnyánszky Attila úgy fogalmaz, hogy ezt a Palkovics miniszter úrral való beszélgetésen hallotta először, amelyen jelen voltak a szakma képviselői. Akkor megkérdezte: ha januártól lenne az átállás, mint más egyetemek esetében, akkor nem ugyanez lenne?

Természetesen ugyanez volna. Ha egy év múlva lenne, akkor egy év múlva történne ugyanez. A változás igénye több évtizedes probléma. A szakmában a rendszerváltás óta folyamatos erről a polémia, de az egyetemen is

– teszi hozzá az elnök, aki hozzátette, hogy hosszú-hosszú éveken keresztül kopogtattak az ajtókon, számtalan formában kérték, hogy legyen nyitás, de bezárkóztak.

Korábban sokkal szélesebb körből vettek részt színházak a főiskolai képzésben, most e színházak köre leszűkült. A Katona József Színház jelentős műhely, de az, hogy ilyen arányban van túlreprezentálva az egyetemen, nem helyes. Máté Gábor, aki ma a Katona igazgatója, és rektorhelyettes is volt (amikor a rektor az az Ascher Tamás volt, aki néhány évig az egyetemi tisztségével egy időben a Katona főrendezőjeként is dolgozott) maga ismerte el egy interjúban, hogy ez „nem egészséges”. De akkor kinek a felelőssége volt, hogy ezen változtasson? És ma kié?

– teszi fel a kérdést Vidnyánszky Attila, aki hozzátette, hogy ott tartanak most, hogy megfelelő súlyú tárgyalófelek ülnek egymással szemben. Így is nagyon nehéz folyamat áll előtt állnak, hiszen elvileg maga az SZFE is támogatja a változást, hiszen Upor László organikus átalakulásról beszél, csakhogy kívülről nézve érzékelhetetlen ez a folyamat.

Csernai Mihály, az SZFE HÖK elnöke beolvassa követeléseiket. Fotó: PestiSrácok.hu

GÉPPUSKATŰZ ÉS ULTIMÁTUMHALMAZ

Az új kuratóriumi elnök az SZFE HÖK-kel való párbeszédről közölte, hogy ők nem jöttek el a legutóbbi tárgyalásra. Egyszer találkozott velük, a Palkovics-féle találkozón, akkor tíz képviselőjük volt jelen, de ami ott történt köztük, azt mindennek lehet nevezni, csak párbeszédnek nem.

Géppuskatűz volt a részükről, és ultimátumhalmaz. Az a döbbenetes, hogy azok a hallgatók, akik leginkább a változást kellene forszírozzák, akiknek a legnyitottabbaknak kellene lenni, azok zárnak be. Azok az ultimátumok, amelyeket megfogalmaztak, arról szólnak, hogy minden maradjon a régiben

– mondta el Vidnyánszky. Hozzátette, hogy az a fizikai zár is, amit most létrehoztak, arról szól, hogy semmilyen változást nem akarnak beengedni, és számára ez a legfájóbb. Azt reméli, hogy az érvek, a felvázolt tervek hatnak majd rájuk is, de még csak el sem tudja mondani azokat.

BEKEBELEZTE ŐKET A POLITIKA

Vidnyánszky elmondta, hogy nem megy az elbarikádozott épülethez.

Miért provokáljam a helyzetet? Nem erre van szükség most, hanem a párbeszéd lehetőségének megteremtésére

– tette hozzá. A Mandiner rögzíti, hogy Rátóti Zoltán egy, korábban nekik adott interjújában azt mondta: „ennek a folyamatnak lesz még mélyebb pontja is”. Vidnyánszky szerint a legrosszabb forgatókönyv az, ha nem indul el az oktatás és most éppen itt tartanak. Az igazgató hozzátette, hogy ő bizonyos értelemben naiv ember, ezért az utolsó pillanatig reménykedett, hogy nem ez a forgatókönyv lesz, de nyilván ezzel is számoltak. Igazából nincs olyan eleme az eddig történteknek, amelyről ne gondolták volna, hogy bekövetkezik. Lehetetlen így szakmai párbeszédet folytatni, hiszen jelenleg minden politikai térben van. Az a fájó, hogy ezt a diákok nem akarják látni. Ugyan deklarálták, hogy nem kellenek a politikusok a tüntetésükre, de amikor ezt kimondták, már ott voltak.

Ahogy azóta is rendre fel-feltünedeznek, Fekete-Győr Andrástól Kunhalmi Ágnesen át Hadházy Ákosig. Megint rátelepedtek egy kezdeményezésre. Nemrégiben még Demszky Gábor és Donáth Anna is ott volt.

Demszky Gábor volt főpolgármester egyetemi diákokkal. Fotó: PestiSrácok.hu

Meg is próbálták – nagyon helyesen – hisz kérték, hogy a politikusok ne jelenjenek meg, de hiába. Ugyanaz a forgatókönyv érvényesül, mint a decemberi tüntetésen, a fellépők is szinte ugyanazok. Az Amnesty International pedig segít a diákoknak a sztrájk előkészítésében

– tette hozzá Vidnyánszky Attila.

EBBEN A SZAKMÁBAN MOST TÖRTÉNIK A RENDSZERVÁLTÁS

Az elnök elmondta: ha nem tud elindulni az oktatás, akkor a fenntartót képviselő kuratórium feladata az oktatás megszervezése.

Nézze, a mi szakmánkban nem volt rendszerváltás. Most történik. Ilyen egyszerű a dolog. Harminc – vagy ha akarom, inkább hetven – éve elfojtott gondolatok kerülnek most felszínre. Mindkét oldalról. Számomra egészen döbbenetes és megható, ki mindenki jelzi a szolidaritását felém. Nagy öregek telefonálnak, támogatnak. Egyedül ezt nem is bírnám, ha nem éreznék ekkora társadalmi támogatottságot a hátam mögött. Ami fájó, hogy a történetek, amelyekből naponta ötöt-tízet kapok a Színművészeti elmúlt évtizedeiből, még mindig nem hangoznak el nyilvánosan, megmaradnak csupán az én e-mailjeim között, az én emlékezetemben. Még mindig nem mernek kiállni az emberek, nem szakadt át a gát

– mondta el a kuratórium elnöke, aki hozzátette, hogy van egy militáns hangvételű csoport, akik nincsenek sokan, de képesek folyamatosan mérgezni a szakmai közéletet. Aki a köreikből kibeszél, és szakmai síkra terelné a vitát, arra nyomást gyakorolnak. Az elnök megemlítette, hogy ott volt a korábbi történet Kiss-B. Atillával, aki remek, teltházas színházat csinál. Amikor ő volt terítéken, és „szinte szétszedték”, Dolhai Attila nem bírta tovább, és megszólalt mellette.

Az az össztűz, ami őt érte, végül arra késztette, hogy visszakozzon

– idézte fel.

Udvaros Dorottya (k) a Rocco és fivérei című darab fotóspróbáján a Nemzeti Színházban 2019. szeptember 18-án. A darabot Vidnyánszky Attila rendezésében szeptember 19-én mutatják be. Fotó: MTI/Bruzák Noémi

SENKI SEM MERI KIDUGNI A FEJÉT

Nekem már külföldi barátaim írogatnak, hogy igaz-e, amit hallanak, és pénteken már a Berliner Ensemble is visszamondta a MITEM-en való részvételt. Naívan azt képzeltem, velük azt tudjuk demonstrálni, hogy bár nyilvánvalóan mást gondolunk a világról, de a közös kulturális térben ennek együtt van helye. Mi ezért hívtuk meg őket, ezért jöttek három éven át, igazgatójuk, Olvier Reese még mesterkurzust is tartott Kaposváron a diákoknak – nagy örömünkre.  Ők is visszaléptek a politikai térbe – nagy kár

– közölte Vidnyánszky.

KAPOSVÁRON LEHET MÁSKÉPPEN GONDOLKOZNI

A kaposvári képzés kapcsán elmondta, hogy nem elégedett maradéktalanul a kaposvári képzéssel. Rá kellett jönnie, hogy a mostani akkreditációs rendszerben nem tudják elindítani azt a komplex képzést, amire meggyőző példákat láttott a Strassbourgi Nemzeti Színház iskolájában és Moszkvában is. A szakmával viszont jók a kapcsolataik, amit egyértelműen bizonyít, hogy

soha annyi diák nem helyezkedett el Budapesten Kaposvárról, mint most. Ahogyan a szakma jelentős részét kitevő vidéki színházakkal is rendkívül szoros lett a kapcsolat. Mivel előttem nem volt semmilyen nemzetközi jelenléte az intézménynek, az, hogy ma a Moszkvai Művész Színház vagy a Piccolo Teatro iskolájával folyamatos kapcsolat alakult ki, fontos fegyvertény. Amilyen változások Kaposváron megindultak, arról egyszer külön beszélgetést lehetne folytatni.

Elmondta az elnök, hogy ebben az iskolában együtt tanított Eperjes Károly és Cserhalmi György.

A Magyar Filmakadémia életműdíjával kitüntetett Pécsi Ildikó, Eperjes Károly, Béres Ilona és Cserhalmi György színművészek (b-j) az elismerés átadása után a Pesti Vigadóban 2020. február 28-án. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Ilyet az SZFE nem tud felmutatni.

Kaposváron lehet másképp gondolkodni. Éppen ezért teljesen rendben van, hogy egyes diákok aláírtak; ha úgy érzik, tegyék. Kaposváron meg lehet szólalni, ahogy a Nemzeti Színházban is. Ezért senkit nem ér retorzió. Ez a különbség a két gondolkodásmód között. Mi sokkal nyitottabbak vagyunk, mint azok, akik folyamatosan a nyitottságukat hirdetik

– hangsúlyozta, majd hozzátette:

ugye senki nem gondolja komolyan, hogy a Színművészetin minden diák és tanár egyetért azzal, ami most a Vas utcában zajlik?

A CSALÁD A TÁMASZ, AMI BEKÖTÖZI A SEBEKET

Vidnyánszky Attila elmondta, hogy nagyon nehezen viseli ezt az időszakot, mert ez nem az ő szakmája, ő nem politikus, de a szakmai felelősségérzete arra késztette évekkel ezelőtt, hogy ne csak mondja a véleményét, hanem az értékrendjével összhangban cselekvő résztvevője legyen a közéletnek.

Sokszor a szememre vetik, hogy rendezzek, és ne politizáljak, ám ha a politika a közügyekben való részvételt jelenti, akkor értelmiségiként ebben szerepet vállalni, ha nem is kötelesség, de biztosan nem szégyen

– tette hozzá. Elmondta, hogy rendezőként érzi igazán jól magát, a próbateremben. Nagyon erős kapaszkodó, hogy van alkotómunka is emellett, így hála Istennek, sokszor sikerül kiszakadnia ebből az egészből. Az elmúlt években a Bánk bánnal, a Rocco és fivéreivel vagy a Tizenhárom almafával sokféleképpen tudott beszélni arról, mit gondol a világról, most pedig nagy örömmel készül a Rómeó és Júlia rendezésére.

És ott van a legerősebb támaszom, a családom. Olyan hátterem van, amely megóv, segít regenerálódni, és kötözi a lelki sebeimet. Ez csodálatos dolog. Mind a civil, mind a szakmai világból annyi támogatás érkezik, hogy ezt muszáj végigcsinálni. Elképesztően erősnek érzem a hitünket

– mondta el a Nemzeti Színház igazgatója.

Forrás: Mandiner; Kiemelt kép: MTI/Soós Lajos