Jogállamiság a bolondok hajóján
A jogállamiság fogalma talán a legismertebb azon elvont fogalmak közül, amelyekhez a nemzetközi politikában mindenáron jogkövetkezményeket akarnak fűzni (például a Magyarországnak járó európai uniós támogatások megvonását), anélkül, hogy konkrét törvényi előírás megsértését kellene bizonyítaniuk.
Az érzékenyített bíróságok egy sor másik elvont jogelvet is az írásos jog elé helyeznek: ilyen például a jövő generációinak a joga. Már arról korábban részletesen beszámoltunk: a német alkotmánybíróság ezen a címen kötelezte Németországot, hogy 2030 utáni időszakra is tűzzön ki klímacélokat, illetve gyorsítsa meg azok elérését. Ehhez kitaláltak még egy áltudományos fogalmat, a CO2-maradékbüdzsét. Ez a CO2 csökkentésére a jövő generációi számára rendelkezésre álló mozgástér volna. Az alkotmánybíróság szerint a jelenlegi generáció túl sokat használt fel ebből, és túl kevés marad a jövő generációinak. Az alkotmánybíróság szerint a szövetségi kormánynak „szabadságkímélő átmenetet” kell találnia a klímasemlegességhez. A német alkotmányból természetesen közvetlenül nem olvasható ki, hogyan és mikor lehet és kell elérni a klímasemlegességet, ezért van szükség a jogelvek beiktatására. Az ítélet ott válik nevetségessé, hogy Németország a világ CO2-kibocsátásának egy ötvenedéért felelős, az egész EU is csak egy tizedéért. A német gazdaság tönkretételével tehát a világ semmivel sem lesz előrébb, a jövő német – addigra jobbára igazhitű – generációi sem. Ugyanakkor a német kormány nem szégyell hatalmas adósságot varrni a jövő generációinak nyakába: például az Európai Unió cinikus módon NextGenerationEU-nak nevezett, 800 milliárd eurós alapjával, amivel Karácsony Gergely és a magyar baloldal Magyarországot is el akarja adósítani.
A konzervatívok számára a jogok rendszere nem értelmezhető a kötelességek nélkül. Vajon a jövő generációi nem kötelezhetőek-e az európai keresztény-zsidó gyökerű kultúra elsajátítására, megvédésére és továbbvitelére? Vajon nem kellene-e a jövő generációinak elegendő mérnököt, programozót, matematikust, vegyészt, szakmunkást stb. kiállítaniuk a tudományos-technikai vívmányok továbbfejlesztésére? Magyarországon is egyre nagyobb probléma, hogy nincs elég természettudományi szakos tanár. Vagy nem kellene-e a reprodukciós rátát a nemzet fennmaradásához elégséges szinten tartaniuk?!
Példás ítélet a Shell ellen
A minden ésszerű és szakmai köteléktől megszabadult bíróságok nem csak Németországban tevékenykednek: a Shell olajkonszernt a Den Haag-i bíróság arra kötelezte, hogy 2030-ig a 2019-es szint 55%-ára csökkentse a kibocsátását. A bíróság szerint a Shellnek is „ki kell vennie a részét a veszélyes klímaváltozás elleni harcból”. A Shellt bíróság elé citáló „civilek” azt követelték, hogy a cég is tegyen eleget a párizsi klímaegyezménynek. Az sem őket, sem a bíróságot nem zavarta, hogy a klímaegyezménynek nem cégek, hanem államok az aláírói, és a Shell minden holland törvényt betartott, tehát semmilyen tényleges jogi alapja nincs a követelésnek. A „civilek” (Köztük a Greenpeace és a Milieudefensie) és Soros Nyílt Társadalom Alapítványa természetesen kapcsolatban állnak egymással. Ha egy céget minden jogalap nélkül, egyedül szélsőbalos aktivisták ideologikus követeléseire hivatkozva arra kényszerítenek, hogy a gazdaságos működés útjáról letérjen, az maga a szocializmus. Mi már ismerjük ezt – a Nyugat nem kíváncsi a tapasztalatainkra, maga akarja megélni, milyen is az és milyen következményekkel jár. Külön érdekesség, hogy a Shellt a beszállítói és vásárlói viselkedéséért is felelőssé teszik: „legjobb tudása szerint” mindent meg kell tennie, hogy ők is csökkentsék a kibocsátásukat. Ez megint olyan jogállami újítás, amire mi itt az elmaradott Közép-Európában csak a szánkat tátjuk.
Az ügyvédeknek sem rossz üzlet
Persze ügyvédet sem nehéz találni, ha a legabszurdabb követelések is a bíró együttérzésére számíthatnak. Roda Verheyen német ügyvéd több EU-tagországból, továbbá Kenyából és a Fidzsi-szigetekről (!) toborzott ügyfeleket az EU bírósága elé, arra hivatkozva, hogy a klímaváltozás megnehezíti az életüket, és ezért az EU a felelős. Nem azért nem engedték őket a bírák elé, mert elmebeteg haszonlesők, hanem azért, mert egyének nem perelhetnek az EU bíróságán. Verheyennek több szerencséje volt Luciano Lliuya perui paraszttal: az ő nevében beperelte az RWE nevű német energetikai céget az észak-rajna–vesztfáliai, hammi tartományi felsőbíróságon, arra hivatkozva, hogy a perui gleccserek olvadása áradásokat okozhat, és a felperes házát az Andok lábánál egy ilyen áradás elsodorhatja. Az RWE pedig maga is felelős a klímaváltozásért, és így a gleccsertavak vízállásáért. A felsőbíróság elrendelte a bizonyításfelvételt Peruban.
Ha legközelebb a jogállamiságról hallanak, gondoljanak a perui bizonyításfelvételre!
Vezető kép: gleccsertó az Andok lábánál Forrás: Pxfuel
