Pesti Srácok

Ukrajna egymilliós hadsereget akar békeidőben is, lehetőleg mások pénzén

Ukrajna egymilliós hadsereget akar békeidőben is, lehetőleg mások pénzén
Brüsszel, 2024. március 20. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Denisz Smihal ukrán miniszterelnök a bizottság brüsszeli székházában 2024. március 20-án. MTI/EPA/Olivier Matthys

Hogy az csak 800 ezer fős lesz vagy egymilliós, az majd kiderül, az a szponzoroktól függ. De az biztos, hogy Ukrajna nem szeretne a háború után sem békés üzemmódba kapcsolni. Erről maga Denisz Smihal ukrán védelmi miniszter tájékoztatta az érdeklődőket.

Az az egymillió katona bizony Ukrajna lakosságának az 5 százaléka, ami elég nagy luxus békeidőben. Nagy öröm ez nekünk, európaiaknak, hogy a keleti határaink mellett lesz egy latorállam, milliós hadsereggel, amit mi fizetünk. Smihal azt is elárulta, hogy az ukrán hadsereg egy professzionális, szerződéses haderő lesz, tehát akiket az elmúlt években besoroztak, és a szerencsének köszönhetően túlélik a háborút, azok nem térhetnek vissza a civil foglalkozásukhoz és a családjukhoz, hanem maradnak katonák. Biztos így szeretetnék ők is, de erről inkább nem kérdezik meg a delikvenseket, mert a végén helytelen választ adnának.

Mert Oroszország veszélyes

Hogy miért? Az ukrán kormány szerint azért, mert mivel Oroszország hosszú távon, egy békeszerződés után is egzisztenciális fenyegetés marad Ukrajna számára, tehát az idők végezetéig fegyverben kell tartaniuk egymillió főt. Mindezt úgy, hogy a pesszimista számítások szerint Ukrajna lakossága már 20 millió alá csökkent. Elvándoroltak, meghaltak, elmenekültek, egy jelentős részüket meg Oroszország magához csatolta.

Az egymilliós zsoldoshadsereg ukrán álma

Ukrajna jövőjét tehát a jelenlegi rezsim abban látja, hogy egy mindenható hetman (Zelenszkij) vezetése alatt a hadrafogható ukrán férfilakosság fele fegyverrel a kézben védi Európát és a NATO-t zsoldosként valami olyasmitől, amitől nem kellene. Mindezt természetesen Európa és NATO fizetné, hiszen minket védenének bérmunkában. Vagyis kitartanak a blődség mellett, hogy amint véget ér az ukrajnai háború, Oroszország újra megtámadja Ukrajnát, egyúttal az egész világot, egyszerre szállja el Tűzföldet, Kaliforniát, a spanyol tengerpartot és Skandináviát. (Oké, akkor én meg kérek stabilan havi 5 millát, mert évtizedekig megállítom az Alfa Centauriról származó űrlények Föld elleni invázióját!)

„Hogy ez a létszám egymillió, 800 ezer vagy valamilyen más szám lesz, azt jelenleg mérlegeljük, és tanácskozunk a partnereinkkel arról, mekkora kontingensre van szükség Európa és a NATO keleti szárnyának megbízható védelméhez”

– jelentette ki Smihal, mintegy megelőlegezve, hogy kapva kapunk a lehetőségen, hogy egymillió ukránt örökbefogadjunk, fizessük nekik a kosztot, a kvártélyt, a fegyvereket és a tábori kurvákat. Mert mi másra is költhetnénk… (Lényeg, hogy a tűzijátékon és a focin spóroljunk, de annak ezerszeresét dobjuk be az Ukrajna nevezetű gödörbe! – ez volna a roppant kimunkált haladó álláspont.)

Mit kezdünk egymillió fegyveressel?

Mármint azon túl, hogy fizetést adunk nekik? Nos, a kérdés jogos, mert ennyi emberrel akár ismét gyarmatosíthatnánk Afrikát, hogy onnan ne a kínaiak és az oroszok szipolyozzák ki a nyersanyagot, miközben az emberfeleslegüket hozzánk deponálják, hanem mi, európaiak, miközben intéznénk a lakosságcserét Kínában és Oroszországban. De ez divatjamúlt elképzelés volna, politikus csak az lehet egy ideje a nyugaton, aki kiváló minősítéssel végezte el a dekolonizációs ideológiai tréningeket az egyetemen.

Másik lehetőség, hogy ismét (proxy)háborúzunk egyet Oroszországgal, elvégre a mostani is annyira jól sikerült, hogy érdemes megismételni. Az ukránok meg szívesen meghalnak azért, hogy az oroszok újabb területekkel legyenek a végén gazdagabbak és megint szét legyen lőve az országuk.

A legvalószínűbb forgatókönyv azonban az, hogy az ukránokat Európa fogja afféle polgárőrségként használni. Egyik héten leverik a Kölni vagy a Marseille-i Iszlám Államot, a másik héten kormányt buktatnak az engedetlen országokban (Magyarország, Szlovákia stb.). És mindezt brüsszeli parancsnokság alatt, miután előjogokért cserébe az ukrán hetman olyan hűségesküt tesz Führerina von der Leyennek, hogy Bohdan Hmelnyickij is megnyalná mind a ujját. Ezzel az egymillió katonával, ha nem is az egész kontinenst, a felét simán lehet uralni.

Kicsit olyan lesz ez, mint mikor kedvenc német fegyverbarátaink ‘44-ben ránkterhelték a saját megszállásunk költségeit. 

 

Ajánljuk még

A patriotizmus maga a lázadás - Lajkó Fanni és Szűcs Gábor a Polbeatben

‎Polbeat 2024 december 16.
A mai világ arról szól, hogy egyáltalán ne legyenek nemzetek, ebben pedig a patriotizmus eszméje maga a lázadás. Nemigen maradt olyan uniós tagállam, ahol annyira hazaszeretők az emberek, mint mi, magyarok. Szerencsések vagyunk, hiszen Nyugat-Európában már kevert a társadalom, s lényegében nincs az embereknek nemzettudata - mondta a Polbeat című műsorunkban Lajkó Fanni, jogász az Alapjogokért Központ elemzője, aki másik vendégünkhöz, Szűcs Gábor jogász-elemzőhöz hasonlóan a Nemzeti Ellenállás Mozgalom alapító tagja. Szűcs Gábor ugyanerről így fogalmazott: nem elég önmagában, ha politikusok állnak ki egy ügy mellett, "nekünk is meg kell mutatni, hogy mi a fontos, mert a mi életünkről van szó". Huth Gergely kérdéseire elhangzott az is: Magyar Péter csak epizódszereplő lehet, előbb-utóbb el fog bukni és ezt ő is érzi.

Éles lőszerek és beütött, csuklyás alakok a tévészékház ostrománál – Császár Attila volt a Polbeat vendége

‎Polbeat 2023 március 11.
Hiába híresztelték az ellenkezőjét, azaz, hogy a 2006. szeptember 18-i tévéostrom idején a Hír TV és a mögötte állók szándékosan irányították a tömegeket, valójában mi oda mentünk, ahol a drámai események zajlottak, még a közvetlen feletteseinkkel sem volt idő egyeztetni róla. Gyűjtöttük az információkat az utca történéseiről, megvolt a technikánk, hogy ország-világ élőben követhesse azokat, tehát (sajnos egyedüliként a magyar médiában) a munkánkat végeztük – mondta a Polbeatben a Nézőpont Intézet Jótollú Magyar Újságíró-díjával frissen kitüntetett Császár Attila, aki az MTVA-nál, a Hír TV-nél és az Echo TV-nél végzett bő három évtizedes riporteri, szerkesztő-műsorvezetői munkájával érdemelte ki a kuratórium elismerését. Huth Gergely a műsorban lejátszotta azt az először a PestiSrácok.hu-n bemutatott, drámai belső rádiófelvételt, amelyen a lángoló tévészékházban minden bizonnyal szándékosan magukra hagyott rendőrök kiabálnak kétségbeesetten. Császár Attila válaszul kifejtette sok év oknyomozó riporteri munkája révén megalkotott teóriáját Gyurcsányék akkori, ördögi tervéről. Stefka István pedig a közös médiaháborús élményeket elevenítette fel "Csaszival", hiszen mindketten megtapasztalták, hogy milyen a sajtószabadság "balliberális" módra, amikor 1994-ben a visszatérő MSZP–SZDSZ-hatalom úgy rúgatta ki őket azonnali hatállyal a Magyar Televízióból, hogy még a hivatalos vezetőváltást sem várták ki.