Ukrajna egymilliós hadsereget akar békeidőben is, lehetőleg mások pénzén
Brüsszel, 2024. március 20.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Denisz Smihal ukrán miniszterelnök a bizottság brüsszeli székházában 2024. március 20-án.
MTI/EPA/Olivier Matthys
Hogy az csak 800 ezer fős lesz vagy egymilliós, az majd kiderül, az a szponzoroktól függ. De az biztos, hogy Ukrajna nem szeretne a háború után sem békés üzemmódba kapcsolni. Erről maga Denisz Smihal ukrán védelmi miniszter tájékoztatta az érdeklődőket.
Az az egymillió katona bizony Ukrajna lakosságának az 5 százaléka, ami elég nagy luxus békeidőben. Nagy öröm ez nekünk, európaiaknak, hogy a keleti határaink mellett lesz egy latorállam, milliós hadsereggel, amit mi fizetünk. Smihal azt is elárulta, hogy az ukrán hadsereg egy professzionális, szerződéses haderő lesz, tehát akiket az elmúlt években besoroztak, és a szerencsének köszönhetően túlélik a háborút, azok nem térhetnek vissza a civil foglalkozásukhoz és a családjukhoz, hanem maradnak katonák. Biztos így szeretetnék ők is, de erről inkább nem kérdezik meg a delikvenseket, mert a végén helytelen választ adnának.
Mert Oroszország veszélyes
Hogy miért? Az ukrán kormány szerint azért, mert mivel Oroszország hosszú távon, egy békeszerződés után is egzisztenciális fenyegetés marad Ukrajna számára, tehát az idők végezetéig fegyverben kell tartaniuk egymillió főt. Mindezt úgy, hogy a pesszimista számítások szerint Ukrajna lakossága már 20 millió alá csökkent. Elvándoroltak, meghaltak, elmenekültek, egy jelentős részüket meg Oroszország magához csatolta.
Az egymilliós zsoldoshadsereg ukrán álma
Ukrajna jövőjét tehát a jelenlegi rezsim abban látja, hogy egy mindenható hetman (Zelenszkij) vezetése alatt a hadrafogható ukrán férfilakosság fele fegyverrel a kézben védi Európát és a NATO-t zsoldosként valami olyasmitől, amitől nem kellene. Mindezt természetesen Európa és NATO fizetné, hiszen minket védenének bérmunkában. Vagyis kitartanak a blődség mellett, hogy amint véget ér az ukrajnai háború, Oroszország újra megtámadja Ukrajnát, egyúttal az egész világot, egyszerre szállja el Tűzföldet, Kaliforniát, a spanyol tengerpartot és Skandináviát. (Oké, akkor én meg kérek stabilan havi 5 millát, mert évtizedekig megállítom az Alfa Centauriról származó űrlények Föld elleni invázióját!)
„Hogy ez a létszám egymillió, 800 ezer vagy valamilyen más szám lesz, azt jelenleg mérlegeljük, és tanácskozunk a partnereinkkel arról, mekkora kontingensre van szükség Európa és a NATO keleti szárnyának megbízható védelméhez”
– jelentette ki Smihal, mintegy megelőlegezve, hogy kapva kapunk a lehetőségen, hogy egymillió ukránt örökbefogadjunk, fizessük nekik a kosztot, a kvártélyt, a fegyvereket és a tábori kurvákat. Mert mi másra is költhetnénk… (Lényeg, hogy a tűzijátékon és a focin spóroljunk, de annak ezerszeresét dobjuk be az Ukrajna nevezetű gödörbe! – ez volna a roppant kimunkált haladó álláspont.)
Mit kezdünk egymillió fegyveressel?
Mármint azon túl, hogy fizetést adunk nekik? Nos, a kérdés jogos, mert ennyi emberrel akár ismét gyarmatosíthatnánk Afrikát, hogy onnan ne a kínaiak és az oroszok szipolyozzák ki a nyersanyagot, miközben az emberfeleslegüket hozzánk deponálják, hanem mi, európaiak, miközben intéznénk a lakosságcserét Kínában és Oroszországban. De ez divatjamúlt elképzelés volna, politikus csak az lehet egy ideje a nyugaton, aki kiváló minősítéssel végezte el a dekolonizációs ideológiai tréningeket az egyetemen.
Másik lehetőség, hogy ismét (proxy)háborúzunk egyet Oroszországgal, elvégre a mostani is annyira jól sikerült, hogy érdemes megismételni. Az ukránok meg szívesen meghalnak azért, hogy az oroszok újabb területekkel legyenek a végén gazdagabbak és megint szét legyen lőve az országuk.
A legvalószínűbb forgatókönyv azonban az, hogy az ukránokat Európa fogja afféle polgárőrségként használni. Egyik héten leverik a Kölni vagy a Marseille-i Iszlám Államot, a másik héten kormányt buktatnak az engedetlen országokban (Magyarország, Szlovákia stb.). És mindezt brüsszeli parancsnokság alatt, miután előjogokért cserébe az ukrán hetman olyan hűségesküt tesz Führerina von der Leyennek, hogy Bohdan Hmelnyickij is megnyalná mind a ujját. Ezzel az egymillió katonával, ha nem is az egész kontinenst, a felét simán lehet uralni.
Kicsit olyan lesz ez, mint mikor kedvenc német fegyverbarátaink ‘44-ben ránkterhelték a saját megszállásunk költségeit.
