A britek olyan vehemensen hivatkoznak Venezuela kapcsán a nemzetközi jogra, ahogy Irak esetében sosem
Sorra nyilvánítják ki véleményüket az államok vezetői, illetve képviselői a Venezuelát ért amerikai beavatkozással kapcsolatban. A politikusok többnyire a nemzetközi jogra hivatkozva ítélik el az Egyesült Államok akcióját, felhívva a figyelmet, hogy ez a fajta fegyveres beavatkozás még nagyobb bizonytalanságba taszítja a világot. Az USA magatartását elítélő szervezetek és oroszágok között ott találjuk a ENSZ emberi jogi hivatalát, valamint többek között Nagy-Britanniát is, amelynek külügyminisztere a nemzetközi jog tiszteletben tartásának a fontosságára hívta fel a figyelmet. Megmosolyogtató, ugye? Kár, hogy a Munkáspárt képviselői ezeket a jogokat Irak 2003-ban történő megtámadásánál nem tartották oly fontosnak.
Donald Trump Venezuela ellen intézett fegyveres támadásával felrázta a világot, amely egyre inkább a dolgok természetes részének tartotta az Ukrajnában zajló háborút és az annak finanszírozására szánt euró milliárdok folyósítását. Trump pedig a poshadt mocsárban veszteglő háború és annak lezárására irányuló számtalan erőfeszítés zátonyra futása után úgy döntött, hogy nem vár időtlen-időkig és megteszi a már régóta tervezett lépést, vagyis némi körítés után megtámadja Venezuelát annak érdekében, hogy a helyére az amerikaiakkal szimpatizáló rezsimet "ültessenek". A terv készen állt, a támadás fő indokai megvoltak, majd meg is valósították azt, azonban a beavatkozásnak - ahogy ezt már az USA által lerohant államok példájából láthattuk - számtalan negatív következménye is lehet.
Forrás: Politico
A britek most épp fontosnak tartják a nemzetközi jog tiszteletben tartását
Természetesen a világ országai közül nem igazán nézték jó szemmel az amerikaiak tevékenységét, amely a régi időket idézte fel, főleg a katonailag és gazdaságilag gyenge szomszédos államokban. Kolumbia elnöke miután az ENSZ BT összehívását kezdeményezte Spanyolországgal, valamint más közép- és dél-amerikai országokkal karöltve kiadtak egy, az Egyesült Államok tevékenységét elítélő nyilatkozatot. Ugyanakkor őket még számos ország követte, beleértve az Európai Unió "erő nélküli" nyilatkozatát, valamint Nagy-Britannia külügyminiszterének a felszólalását is.
Yvette Cooper brit külügyminiszterként szükségét érezte, hogy hasonlóan a többi államhoz megfogalmazza és világossá tegye a britek álláspontját a kérdésben. Cooper pedig a londoni Alsóházban büszkén ecsetelte, hogy
felhívta Marco Rubio amerikai külügyminiszter figyelmét a nemzetközi jog tiszteletben tartásának fontosságára.
A parlamenti képviselőkkel pedig közölte azt is, hogy az Egyesült Államok feladata annak kifejtése, hogy milyen jogi megalapozottsága volt a venezuelai katonai akciónak. Majd a képviselők megnyugtatására kihangsúlyozta, hogy a brit kormány óriási jelentőséget tulajdonít a nemzetközi jog tiszteletben tartása melletti elkötelezettségnek.
Milyen szép szavak is ezek! Főleg egy olyan államtól, amely korábban a Föld golyó mintegy egy negyedét foglalta magában és ahol a szabadság egyet jelentett a brit állampolgárok jelenlétének és kiváltságának elismerésével. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az egy másik kor volt, amelyben a liberalizmus csak a szigetország határain belül fejlődött. Viszont van egy sokkal közelebbi mondernkori esemény, amely esetében a britek korántsem tartották fontosnak a nemzetközi jogok érvényesülését, beleértve más államok területi integritását és szuverenitását.
Rohanjuk le Irakot!
2003-ban az Egyesült Államok által irányított katonai koalíció, melynek Nagy-Britannia is tagja volt a nemzetközi jogot megsértve megszállta Irakot. Akkor a munkáspárti miniszterelnök, Tony Blair volt az, aki a nemzete élén csatába vitte a briteket, méghozzá "eltúlzott" és részben hamis információk alapján. A brit vezetés akkor az iraki diktátor Szaddam Huszein jelentette és a tömegpusztító fegyverek iraki gyártásának fenyegetésére hivatkozott, noha a közölt adatok nem fedték a valóságot. Vagyis az ENSZ Alapokmányának 51. cikke szerinti fegyveres támadás még csak "küszöbön álló" sem volt. A nemzetközi és emberi jogok érvényesülése ekkor nem számított, mert a győzelem volt az elsődleges. És mi volt a követkeménye a nemzetközi jog megsértésének? Könnyen kitalálható: semmi, még csak szankciók bevezetésére sem került sor. Mert ugye "demokratikus" államokról volt szó.
Most pedig a munkáspárti külügyértől azt halljuk, hogy
a nemzetközi jog fenntartása és a demokrácia védelme olyan alapelv és érték, amely kijelöli a brit kormány által a szöveteségeseivel folytatott párbeszéd irányvonalát olyan kérdésekben, amelyekben „vagy egyetértünk, vagy nem”.
Ennyi. Majd az észosztás és a nagy szólamok után majd halad minden szépen tovább a medrében. Hiszen Venezuela nem sokat jelentett a britek számára, és azt is tudják a kőolajban gazdag országhoz az USA nagyon közel, Nagy-Britannia pedig nagyon távol van.
Grönland nem tárgyalási alap
Grönlanddal összefüggésben Cooper kiemelte:
London teljesen egyértelmű álláspontja az, hogy Grönland a Nagy-Britanniával szoros európai szövetségesi viszonyt ápoló Dán Királyság része, és a jövőjéről szóló döntés kizárólag a grönlandiakra és Dániára tartozik, senki másra.
Ezzel a kijelentésével utalt Donald Trump azon megnyilvánulására, melyben az amerikai elnök újra megismételte, hogy az Egyesült államoknak nembiztonsági okokból szüksége van az autonómiával rendelkező, de Dániához tartozó Grönlandra.
Tudjuk, hogy a világ átrendeződését nem egy ország és nem egy személy indította el, ugyanakkor a mai körülmények kialakulásához rengeteg állam és annak vezetői hozzájárultak a döntéseikkel. A világ átalakulás folyamatban van, amelynek egyik fontos kérdése, hogy ki meddig hajlandó elmenni, és ki az, aki képes arra, hogy felismerje a realitásokat és észrevegye azt, hogy elérkezett ahhoz a határhoz, amelyet ha átlép már nem lesz visszaút.
