Katar támadás alatt, Irán újabb frontot nyitott - Miért kulcs a Déli Gázmező?
Súlyos ellencsapásokat indított Katar ellen Irán, amely így is többfrontos háborút vív az Egyesült Államokkal és Izraellel. Doha és Teherán viszonya ugyan egészen 2025 júniusáig gyümölcsöző volt, ám érződött, hogy az atomhatalom nem elégszik majd ennyivel, és szemet vet a világ legnagyobb gázmezőjének többi részére is. Hogy miért kulcsfontosságú a megtámadott Déli Gázmező mindkét ország számára, mitől különleges és miért veszít a világ, ha leáll ott a termelés? Ennek jártunk utána.
Végérvényesen kimondhatjuk: tovább eszkalálódott az iráni háború. Ugyanis bár korábban Bahreint és az Egyesült Arab Emírségeket is érintették Teherán agresszív dróntámadásai, egyik ország sem volt annyira „életveszélyben”, mint most Katar és az a bizonyos Déli Gázmező, amelynek jelentőségéről később ejtünk szót.
Inkább kezdjük a legfrissebb hírekkel: a közel-keleti országban az összes olaj- és gázipari tevékenységért felelős állami tulajdonú kőolajtársaság, a QatarEnergy közölte, hogy csütörtökön több cseppfolyósított földgázt (LNG) kezelő létesítményét is megtámadták, jelentős tüzeket és károkat okozva. Szerdán rakétatámadások érték Ras Laffan ipari városát is, amelynek során megrongálták többek között a Pearl GTL nevű feldolgozóüzemet.
Az iráni Forradalmi Gárda a támadást azzal magyarázta, hogy Izrael légicsapást indított a dél-iráni Busehr tartomány partjainál található, a világ legnagyobb földgázlelőhelyéhez, a Déli Gázmező iráni részéhez tartozó létesítményei ellen, Doha pedig asszisztált a zsidó állam akciójához.
A támadás hírére kénytelen volt Donald Trump is reagálni.
„Az Egyesült Államok semmit sem tudott erről a konkrét támadásról, Katar pedig semmilyen módon, formában vagy módon nem vett részt benne, és fogalma sem volt arról, hogy ez meg fog történni. Sajnos Irán nem tudott erről, sem a dél-parsi támadással kapcsolatos releváns tényekről, és igazságtalanul támadta meg Katar LNG-gázlétesítményének egy részét.”
Trump azt nyilatkozta, hogy Izrael nem indít további támadásokat a gázmező ellen, hacsak Irán nem csap le újra Katarra.
„Ebben az esetben az Amerikai Egyesült Államok, Izrael segítségével vagy beleegyezésével vagy anélkül, olyan erővel és hatalommal fogja felrobbantani a South Pars gázmező teljes egészét, amilyet Irán még soha nem látott vagy látott. Nem akarom engedélyezni ezt a szintű erőszakot és pusztítást, tekintettel az Irán jövőjére gyakorolt hosszú távú következményekre, de ha Katar LNG-jét ismét megtámadják, nem fogok habozni megtenni”
– tette hozzá az amerikai elnök.
Hogy az irániak az izraeli támadásra hivatkoznak az akció megindítására, természetesen nem fedi a teljes valóságot. Na persze nem az izraeli támadás ténye a hamis állítás, hanem az, hogy Irán emiatt támadta volna meg Katart.
Irán lassan fél évszázada „pályázik” a gázmező katari részére, nagyjából az iráni rezsim 1979-es forradalma óta. Az azt követő, az amerikai nagykövetséggel szemben elkövetett túszdráma ugyanis Jimmy Carter amerikai elnököt arra kényszerítette, hogy szankciókat vezessen be Irán ellen, például az állami vagyon befagyasztásával. A büntetőintézkedések persze – különösen az elmúlt öt évben – az idő előrehaladtával egyre szigorúbbak voltak, ráadásul addigra Oroszországon kívül kizárólag egyetlen állammal volt gyümölcsöző a kapcsolata Teheránnak a régióban.
Igen, éppen Katarral, amelynek diplomáciájáról és a két ország kapcsolatáról 2025 júniusában írtunk elemzést.
A diplomácia érzékeny pontja: a Déli Gázmező
De miért éppen Doha és Teherán az, amelynek a viszonya több mint korrekt, miközben Iránnak a Déli Gázmező egészére fáj a foga?
Nos, Katar az egyetlen ország 1979 óta, amely elismerte – vagyis egészen pontosan nem ítélte el – az iráni rezsim hatalmát, nem úgy mint az Öböl-menti Arab Államok Együttműködési Tanácsának (GCC) tagállamai, valamint Szaúd-Arábia vagy az Egyesült Arab Emírségek.
Ráadásul Doha magas szintű találkozókat tartott iráni tisztviselőkkel, hogy megvitassák a biztonsági és gazdasági megállapodásokat.
Egy olyan országnak, amelyet egyre erősebb szankciók sújtanak, ez a kapcsolat több mint ajándék (volt) a nemzetközi porondon. Különösen annak fényében igaz ez, ha tudomásul vesszük, Oroszország hiába támogatja – elsősorban az olajérdekek mentén – a teheráni politikát, az 1979 és 1989 között zajló afganisztáni intervenciós háborúja óta nem szól bele Közel-Kelet életterébe.
Dohának a jó viszony pedig azért érte meg, mert értelemszerűen nem akart kikezdeni egy atomhatalommal, amelynek politikája nem a kiszámíthatóságáról ismert. Katar ugyanis a méretén túl már a hetvenes évektől kezdve – a függetlensége óta – egyre jobb viszonyt ápol Washingtonnal. (Megjegyzés: Irán ugyan hivatalosan nem minősül atomhatalomnak – mert nem nyilvánosak a nukleáris fegyverkísérletei –, ám a nukleáris fegyverkezési programja és a növekvő urándúsítási kapacitások révén a gyakorlatban annak tekinthető.)
Ráadásul itt érdemes megemlíteni a Déli Gázmezőt, mint az iráni kapcsolat legérzékenyebb pontját: hiába a több mint százszoros méretkülönbség (míg Irán területe nagyjából 1,6 millió, Kataré viszont mindössze 11 586 négyzetkilométer), a kis ország a gázmező kétharmadát uralja, így a világ egyik legnagyobb földgáztermelőjévé és -exportőrévé vált. Egészen a létesítményei megtámadásáig, amikor le kellett állítania a termelését.
Irán ugyan a földgázlelőhelyek és -kitermelések szempontjából előrébb áll, mert a világ földgázkészletének 29,6 százaléka ott található, ennek nagy részét viszont a Déli Gázmezőből állítja elő.
Ám mindez eltörpül Katar lehetőségei mellett: a 97 ezer négyzetkilométeres lelőhelyből körülbelül háromszor annyi földgázt termel ki, mint Irán, de ez az arány folyamatosan nő és nő. Csak hogy még egy adattal érzékeltessük a gázmező fontosságát, az jelenleg a világ teljes gázkitermelés 13 százalékáért felel.
Képzeljük el, mi történik, ha egy ilyen jelentős gázmezőt légicsapások érik. A Brent olaj ára már most 110 dollár fölé kúszott hordónként, ami hamar elérheti a 250 dollárt. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a súlyos dróncsapások miatt visszazuhant a termelés. A Kpler adatai szerint februárban még napi 25,13 millió hordónyi kőolaj és olajtermék indult útnak a Közel-Keletről, március közepére azonban ez az érték mintegy kétharmadával, napi 9,71 millió hordóra esett vissza.
A Vortexa viszont ennél is durvább adatokkal számolt: a februári, napi 26,1 millió hordós átlagmennyiség márciusra mindössze 7,5 millió hordóra zsugorodott.
Önmagában az iráni háború óriási csapás a világ kőolaj- és földgáztermelésének, hát még Teherán és Doha egyre romló háborús viszonya. A Déli Gázmező teljes elpusztítására szerencsére gyakorlatilag zéró az esély, viszont azzal, hogy a termelés áll, egyre inkább közelítünk a 200-250 dolláros hordónkénti árhoz.
Kiemelt kép: Lángokban áll a Déli Gázmező. Fotó: AP
