Egy szippantás roham előtt – Hatalmas mértéket öltött a drogprobléma az ukrán seregben
ukrán katona
Ma már nincs egy korty rum roham előtt, van helyette azonban herbál és kristály. Ezeket és még számtalan más szintetikus szert használnak az ukrán hadseregben, és tekintve hogy Ukrajnáról van szó, a drogprobléma nem is igazán zavarja a vezetést, ők is nyerészkednek rajta.
A háborúkkal együtt jár a szerhasználat. Ez már az ókorban is így volt, a történelem során általában részeg hadseregek áltak szemben egymással, mert józan embernek ritkán van kedve másokat gyilkolni. Ezért aztán megszületett a "korty roham előtt", az elvet a németek fejlesztették a legtovább a pervitinnel a második világháborúban, majd az amerikaiak is rákapatták a fűre Vietnámban szolgáló katonáikat. Az oroszok általában megelégedtek a vodkával, de Afganisztánban már a szovjet hadseregben is megjelent a drogprobléma, igaz náluk nem központi utasításra, csak a vezetőség szemhunyásával.
Ez a tendencia folytatódik most is, csak azzal a különbséggel, hogy mint minden illegális tevékenység Ukrajnában, így a katonák drogfogyasztása is államilag támogatott, sőt egyesek kifejezetten sokat nyerészkednek rajta. Az azonban érdekes, hogy a jelenségről a kijevi rezsimmel meglehetősen baráti Sztrana számolt be elsőként.
Rendszerszintű drogprobléma
A portál beszámolója szerint a probléma a frontvonalon általános. Minden második katona szerhasználó, leggyakrabban a nálunk kristályként, Ukrajnában pedig "só" néven ismert szintetikus drogot használják a katonák. Gyakran feletteseik tudtával és beleegyezésével. Mint az egyik katona írja:
Sok katona eleve szerhasználóként érkezik. Mindenféle módszert megtalálnak, hogy szerezzenek és beálljanak. A tisztek közömbösen viszonyulnak a „sósokhoz”, nem érdekli őket – a felső szintnek siker mutatókat kell adniuk, ezért harci feladatokra mindenkit elküldenek, aki sorban áll és kéznél van.
Mint írják, az is hatalmas problémát okoz, hogy a sorozótisztek mindenkit begyűjtenek az utcákról, és az orvosi vizsgáltokon sem tekintik kizáró oknak a függőségeket. Az így érkező kényszersorozottakra pedig a drogot terjesztő tisztek azonnal lecsapnak, mivel pedig minden egység felhígul, így az addig tiszta katonák és csatlakoznak drogos társaikhoz, hogy pár percig kiszabaduljanak a háború poklából. A vezetőséget mindez már csak azért sem érdekli, mert egy bedrogozott tudatán kívül lévő katonát nagyon könnyű géppuskatűzbe küldeni, ahhoz pedig nincsenek eléggé maguknál, hogy a szökésen gondolkodjanak.
Persze, ennek tovbbi folyományai is vannak. A magukról nem tudó katonák harcéri értéke konvergál a nullához, sőt, gyakran inkább mínuszos. Arról is beszámoltak a Sztrana forrásai, hogy gyakori a baráti tűz, a drogosok minden zajra, minden számukra gyanús képre azonnal reagálnak. Nem ritka a baráti tűz, volt olyan, akit éppen visszaforgattak a frontról és a laktanyában lőtte be magát, majd ellenségnek hitte a társait és gránátot dobott közéjük. A legszomorúbb azonban ezeknek katonáknak a háború utáni utóélete, hiszen aki a fronton szokik rá a drogokra, az hazatérve is függő marad.
Mindezek tükrében ízlelgessük, hogy Ukrajna idén legalizálta a könnyűdrogokat...
