Valóban sértené a magyar kormány és a parlament a jogállamiságot, mert az alaptörvénybe írta, hogy a házasság egy nő és egy férfi kapcsolatán alapszik? Tényleg sérülnének a demokratikus értékek azért, mert Magyarországon „csak” bejegyzett élettársi viszonyt hozhatnak létre a melegek és a többi, szinte már követhetetlen szexuális irányultságú párok? A Sargentini-jelentés szerint igen. A döbbenetet nem is azért érezzük, mert a liberális és a baloldali pártok dogmaként fogadnak el egy hazugságjelentést, hisz részben erre építik a választások előtti lejáratókampányukat, hanem azért, mert az Európai Néppárt (EPP) sok képviselője is ezt a papírhalmot lobogtatja, mikor bizonyítani akarja azt, hogy elég bátor ahhoz, hogy Magyarországba, pontosabban a keresztény civilizáció egyik fontos pillérébe rúgjon egy jó nagyot. Pedig, ha azt mondják, hogy sérül a jogállamiság, akkor azt is meg kellene jelölni, hogy melyik uniós jogszabályra vagy szerződésre gondolnak. De nem teszik. Pontosabban nem tudják, mert nincs ilyen. Csak hatványozott hazugság, meleglobbi, a jogállamiság fogalmának eltorzítása és politikai támadás van. No meg a természetes közösségek lebontásának nagy európai terve.
Michel Foucault francia filozófust tartják a modern homoszexuális életforma és minden más alternatív szexuális irányultságú (LMBT-stb.) mozgalom és lobbiszervezet legbefolyásosabb szellemi atyjának. A popsztár gondolkodó úgy tartotta, hogy eredendően csak „szexuális tevékenység” létezik, ezért az olyan fogalmak, mint a „heteroszexuális” vagy a „homoszexuális” értelem nélküliek. E „briliáns” szellemi terméket a szélsőséges liberalizmus rögtön felvállalta (no meg persze a ma élő feministák), mint a végtelenített szabadság további terjeszkedését; az LMBT-stb. szerveződések, illetve a lobbistáik pedig kultúrharcot hirdettek, mert azt szeretnék, ha a melegek (és a többi más szexuális orientációjú egyének) többletjogokat kapnának az unió intézményeitől, melyeket rá lehetne majd erőltetni a tagországokra. Akár olyanokat, amelyek ellentétesek a biológiával és sokszor a normalitással is; többnyire sértve a gyermekek egészséges fejlődéshez való jogát (lásd az azonos nemű párok örökbefogadási jogát!).
A nagy francia gondolkodó egyébként a ’68-as mozgalom kemény magjához tartozott (naná!), illetve főszereplője volt az úgynevezett San Francisco-i szadomazochista szubkultúrának is (mi a szösz!); végül pedig a meleg és nyitott szexuális kapcsolatai miatt AIDS-ben hunyt el 1984-ben – de ez nem tartozik a tárgyhoz.
Az uniós ajánlások
Az Európai Unió egyetlen alapszerződése vagy annak módosítása sem definiálja jogilag a házasság és a család fogalmát. Erről minden tagország saját hatáskörében dönt. (Addig, míg nem valósul meg Dobrev Klára és számos brüsszeli bürokrata álma, az Európai Egyesült Államok megszületése, így is marad.) Persze vannak politikai határozatok, ajánlások és nem mindenki által elfogadott direktívák, de azok nem kötelezik semmire jelenleg a tagországokat. Ráadásul ezek nem is arról szólnak, hogy lehet-e a melegeknek házasodniuk, vagy nem; esetleg gyermeket örökbe fogadniuk, vagy sem; hanem többnyire arról, hogy nem lehet senkit sem a szexuális irányultsága miatt diszkriminálni. Pont.
A diszkrimináció tilalmáról (amelyek a szabadságjogok közt szerepelnek ma már) bírósági döntések és jogszabályok is léteznek tucatszámra, mind az unióban, mind a tagországokban. Nálunk is. Ha a jogállamiság fogalmát vesszük és szigorú tekintetünket a magyar szabályozásra vetjük, akkor bizony nem sérül egyetlen uniós jogszabály sem, hisz a diszkrimináció nálunk is tiltva van. Ellenben minden tagállam másképp értelmezi a család és a házasság fogalmát. Magyarországon az alaptörvény imígyen:
L) cikk (1) Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.
(2) Magyarország támogatja a gyermekvállalást.
(3) A családok védelmét sarkalatos törvény szabályozza.
Azaz a magyar alaptörvény – több tagországhoz hasonlóan – az évezredes hagyományoknak megfelelően és a keresztény kultúra alapjai szerint definiálja a házasság és a család fogalmát. Az uniós szerződésekkel összhangban nem fogadja el a diszkriminációt, de a nemzeti szuverenitás elvei szerint a saját hatáskörében határozza meg a család intézményét és a házasság fogalmát. Ez persze nem tetszik a meleglobbinak, a liberálisoknak, az úgynevezett progresszív divatdiktátoroknak és a megfelelési kényszerben szenvedő konzervatív pártoknak. (Tisztelet a kivételnek!) De nincs itt semmi szenzáció, hisz Lengyelország, Olaszország és a Baltikum országai szintén hasonlóan látják ezt a kérdést – ahogy több olyan politikai párt, amely ugyan ellenzékben politizál (még), olyan országokban, ahol a család fogalmába beletuszkolták már a melegek jogait is, rosszabb esetben – nem törődve a gyermekek egészséges lelki és testi fejlődéséhez való jogával – a melegpárok gyermekvállalási jogát.
Tehát, először is ki kell mondanunk – politikai hovatartozástól függetlenül – azt a tényt, hogy orbitális hazugság az, hogy a jogállamiság került volna veszélybe nálunk azért, mert az alaptörvényünk kimondja, hogy a házasság férfi és nő között köttetik. Az pedig, hogy milyen ajánlások vannak különböző színű-szagú politikai erők részéről, legyen azok dolga, akik ajánlanak, valamint azoké, akiknek tetszik egy-egy ajánlás. De azt vissza kell utasítanunk, hogy az uniós intézmények egy-egy politikai kérdésben kizárólag az egyik oldal mellé álljanak és megbélyegezzék a másként gondolkodókat. Mert ebben a kérdésben jelenleg ez történik.
Az Amszterdami Szerződés
Az Európai Unió egyes intézményei számtalanszor nyilvánították ki határozatban azt, hogy nem lehet diszkriminálni egyéneket szexuális irányultságuk miatt. De mindezek mellett a legfontosabb hivatkozási alap az az Amszterdami Szerződés, amelyet a Maastrichti Szerződés bővítéseként fogadtak el a tagállamok. A 2. cikk 7. pontja kiegészíti az unió alapokmányát azzal, hogy „a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron” alapuló megkülönböztetés tilalma mellé beemelte a „szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés tilalmát”, amely ténylegesen a munkaerő-piacon, az oktatásban, az egészségügyben és a törvények előtti egyenlőségben valósul meg.
Ez persze elfogadható álláspont. Az Amszterdami Szerződés azonban sehol sem írja azt, hogy kötelezővé kell tenni minden tagállamban a melegek házassághoz és gyermekvállaláshoz való jogát. Ahogy azt sem, hogy a család és a házasság fogalmának mi lenne a kizárólagos definíciója és miként kellene azt meghatározni egy-egy állam jogalkotásában a jogharmonizáció dicsőséges zászlaja alatt.
EU and rainbow gay pride flag – istockphoto.com
Az uniós helyzet
Az Európai Unió minden országában lehetőség van arra, hogy az azonos neműek vagy házasodhassanak, vagy regisztrált élettársi kapcsolatban éljenek. Az első kategóriába tartozik Ausztria, Belgium, Dánia, az Egyesült Királyság, Finnország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Norvégia, Portugália, Spanyolország, Svédország és Németország. A bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye pedig Cipruson, Csehországban, Észtországban, Görögországban, Horvátországban, Olaszországban és Szlovéniában áll rendelkezésre. (Ez persze folyamatosan változik.) A többi uniós tagországban gyakorlatilag és jogilag sem különbözik a bejegyzett élettársi viszony és a házasság, vagy egyáltalán nem deklarálják élesen a különbségeket.
Magyarország, Olaszország és Lengyelország (illetve részben és bizonyos években a Balti országok anno) a leginkább olyan jogállamok, ahol ez a kérdés éles politikai vita középpontjába került. De Írországban is komoly társadalmi vita és harcos adok-kapok előzte meg a liberalizációt. Ezek az országok azok jelenleg, ahol nem csupán a liberalizáció nem történt meg, hanem konkrétan a hagyományos értékek és a keresztény civilizáció alappillére, jelesül a család védelme kifejezetten előtérbe került. És ha kellett, akkor megálljt parancsoltak egyes rendeleteknek. Nem véletlenül váltak ezen országok (vagy egyes kormányok) bizonyos politikai (sokszor a tényeket teljesen mellőző) támadások kereszttüzébe.
A Sargentini-jelentés a magyar szabályozásról
A hazugsággyűjteményt – keresztnevén az „Unió alapértékeinek Magyarország általi súlyos megsértéséről” szóló jelentést – először az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE), majd az Európai Parlament is megszavazta. Azóta a balliberális politikai erők és a megfelelési kényszerben szenvedő „jobboldali” pártok (no meg a mindig gyanúsan csengő centrum politikusok) úgy kezelik ezt a vádiratot, mint más a Szentírást. Pedig nagy része sem jogilag, sem ténybenileg nem állja ki a valóság próbáját. Bár a szavazás megtartása a tartózkodó és a jelen nem lévő képviselők száma miatt jogilag is megkérdőjelezhető – de a jelentése léte és a benne lévő marhaságok nem.
A hazugsággyűjtemény 5. pontja, mely implicite a család fogalmára, explicite pedig a melegjogokra mutat, így hangzik: a bizottság „sajnálatosnak tartja a család fogalmának szűk meghatározását, ami megkülönböztetést jelent az élettársakkal és az azonos nemű párokkal szemben”.
Tehát nem vét Magyarország a jogállamisággal szemben akkor, mikor a családfogalmat az alaptörvényben férfi és nő kapcsolatára „szűkíti”, hanem csupán „sajnálatos” – egyesek szerint. A hülye is látja, hogy van különbség abban, hogy egy tagállam „vét” egy bizonyos szerződés ellen, vagy hogy egy politikai vádirat szerint „sajnálatos” valakik szerint valami. (Abszurd, de a „sajnálatos” kifejezés többször is előkerül egy elvileg a jogállamiságot sértő vádiratban.)
Judith Sargentini. Fotó: MTI
De miért is lenne fogalomszűkítés az, hogy a házasság férfi és nő között köttetik? A több ezer éves hagyományok (és a normalitás) szerint ez a valódi definíció, minden más pedig ennek tágítása. Nem a magyar alaptörvény szűkíti a fogalmat, hanem egyes európai politikai törekvések tágítják azt. Minden morális norma nélkül – tudatosan lebontva ezzel a család hagyományos közösségét, a teljes individualizáció nevében.
Persze, lehet mindezt úgy értelmezni, ahogy azt a Háttér Baráti Társaság a Melegekért szervezet teszi, mikor azt állítja, hogy az Amszterdami Szerződésből nem csupán az következik, hogy nem lehet diszkriminálni valakit a szexuális irányultsága miatt az unióban, hanem az is, hogy új és új jogokkal kell felruházni őket. De ez már csupán a meleglobbi egyik vágya a jövőre nézve, nem pedig valós és kimondott jog, amelyet kötelezővé kellene tenni minden tagállamban.
Bízzunk benne, hogy ez így is marad! Bízzunk benne, hogy a normalitás végül győzedelmeskedik a szakállas nők és méhet növesztő férfiak többletjogainak ellenében. A másokat nem sértő szexuális irányultság pedig ott marad, ahová való – a hálószobák függönye mögött.
Következtetés
Hazugság tehát az az állítás, hogy a jogállamiság (egyik) feltétele lenne az Európai Unióban a melegek házasodási vagy örökbefogadási jogának elismerése. A valódi helyzet az, hogy vannak olyan politikai erők, melyek szerint „sajnálatos” az, hogy Magyarországon nincs érvényben ilyen törvény, illetve az, hogy az alaptörvény deklarálja azt, hogy a házasság egy férfi és egy nő között köttetik meg. A hagyományos családmodellről nem is beszélve!
Aki ennek ellenére mégis ezt állítja, miközben leginkább a Sargentini-jelentésre hivatkozik, az hazudik. Jobb esetben a kiéleződő kampányban tolja túl a biciklit. Legrosszabb esetben tényleg komolyan gondolja azt, hogy a meleg párok csak akkor lesznek egyenjogúak, ha minden hagyományos normát és a biológiai adottságokat is le tudja majd győzni az európai ember; és ebben a folyamatban az, hogy családot alapíthatnának az azonos nemű párok (vagy más egyéb, néha már a normalitást is túllépő szexuális irányultságú egyének), egy új mérföldkő lenne a boldog jövő felé vezető nemes ösvényen. No hiszen!
Vezető kép: lgbtqnation.com
Facebook
Twitter
YouTube
RSS