A lengyelek tiltakoznak a katyni vérengzés oroszországi emléktábláinak eltávolítása ellen

Tiltakozásának adott hangot a lengyel külügyminisztérium pénteken amiatt, hogy az oroszországi Tverben csütörtökön eltávolították az egykori szovjet belügyi népbiztosság (NKVD) által lengyel hadifoglyok ellen elkövetett katyni vérengzés két emléktábláját az egykor az orosz titkosszolgálat székhelyéül szolgáló épület homlokzatáról.

Tiltakozunk annak gyakorlata ellen, hogy a katyni vérengzésre emlékeztető tárgyakat távolítsanak el közterületről, és kitöröljék a terror időszakának emlékét Oroszországban

– írta közleményében a lengyel tárca. Az orosz média beszámolója szerint az emléktáblákat csütörtökön távolították el a Moszkvától körülbelül 160 kilométerre északnyugatra található Tverben. Az intézkedést az Oroszországi Kommunista Párt (KPRF) kezdeményezte olyan állítólagos történelmi felfedezésekre hivatkozva, amelyek megkérdőjelezték, hogy valóban meggyilkoltak lengyel tiszteket az NKVD tveri épületében. Az azonban vitathatatlan tény, hogy az épületben lengyel hadifoglyokat gyilkoltak meg – közölte a lengyel külügyminisztérium a tveri NKVD egykori vezetőjének, Dmitrij Tokarjevnek az 1991-es vallomására hivatkozva. A tárca szerint több, mint 6300 lengyel hadifogoly lelte halálát az NKVD tveri székhelyének pincéiben; köztük voltak rendőrök, határőrök és a katonai rendőrség tagjai.

Katiny (lengyelül Katyn) egyik helyszíne volt az 1940-ben elkövetett vérengzésnek, amely során körülbelül 22 ezer lengyel katonát, hadifoglyot, valamint a lengyel társadalom vezető tagjait gyilkolták meg az NKVD emberei. Moszkva a vérengzésért eleinte a nácikat tette felelőssé, és csak 1990-ben ismerte el, hogy a lengyelek legyilkolására vonatkozó parancsot Joszif Sztálin szovjet diktátor adta ki. Lavrentyij Berija belügyi népbiztos 1940. március 5-én jegyzékben javasolta Sztálinnak, hogy rendelje el a szovjethatalom eme “megátalkodott ellenségei”, szám szerint 14 700 hadifogoly és 11 ezer, börtönben fogva tartott lengyel értelmiségi agyonlövését, mégpedig beidézésük, a vád ismertetése és nyomozás lefolytatása nélkül. Sztálin még aznap aláírta a dokumentumot, amelyet a kommunista párt politikai bizottsága azonnal, határozatban továbbított az NKVD-nak. A cél a lengyel értelmiség lefejezése volt; az áldozatok között a tisztek mellett több ezer orvos, ügyvéd, tanár, újságíró és pap volt. Az NKVD március 14-én a likvidálás három fő helyszíneként a Szmolenszk melletti Katinyt, a Harkov melletti Pjatyihatkit és a Kalinyin (ma Tver) melletti Mednojét jelölte ki. Az április 3. és május 19. között konvojokban idehurcolt foglyok kezét hátrakötözték, közvetlen közelről tarkón lőtték, majd hatalmas tömegsírokban földelték el őket. Tömeges kivégzések Kijevben és Minszkben is voltak. A vérengzés áldozatainak pontos száma máig ismeretlen, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete 21 768 áldozatot tart számon, köztük van a magyar Korompay Emánuel, a varsói egyetem lektora és a magyar családból származó, de már Lengyelországban született Oskar Rudolf Kuehnel is.

Jaroslaw Szarek, a Nemzeti Emlékezet Intézetének igazgatója csütörtökön a Trójka lengyel műsorszolgáltatónak azt mondta, hogy a XX. századi történelmi szerepvállalását illetően Oroszország a sztálinista narratívához tér vissza.

Még ha el is távolítanak egy emléktáblát, az nem fogja semmissé tenni a tényeket, amelyeket az egész szabad világ tud

– mondta. Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök a La Stampa című olasz lapnak adott interjúban – amely abból az alkalomból jelent meg, hogy pénteken van a II. világháború európai befejezésének 75. évfordulója – pedig úgy fogalmazott: Oroszország csak azokat hívja meg történelmi események megvitatására, akik osztják a Kreml nézeteit, miközben Lengyelországot, amely a II. világháború elszenvedője volt, tettesnek állítja be. Oroszország azzal vádolja Lengyelországot, hogy tiszteletlen a Vörös Hadsereg katonáinak emlékével szemben, akik elestek a nácik elleni harcokban. Morawiecki az erre vonatkozó kérdésre azt mondta, hogy a szovjet hadsereg közel ötven évig tartózkodott Lengyelország területén, rákkényszerített egy rezsimet, a kommunizmust, amelyet a lengyelek döntő többsége nem fogadott el.

A Vörös Hadsereg cselekedetei Lengyelországban nem a függetlenség helyreállítását szolgálták, hanem a szuverenitás újbóli elvételét

– jelentette ki.

Forrás: MTI