Vörös polip: ezzel a címmel indul el a Hálózat rovat kutatójának új műsora a PestiTV-n. A szeptembertől kéthetente, csütörtök este jelentkező adásokban azt a posztkommunista hálózatot igyekszünk felderíteni, amely máig uralja, de legalábbis befolyásolja Kelet-Közép-Európát. Ebben és a következő cikkben egy olyan családot mutatunk be, amely iskolapéldának is tekinthető. Sarlós László, a Zeneműkiadó egykori vezetője feleségével együtt évekig a hírhedt és rettegett Katpolnak dolgozott, később együtt tartóztatták le őket (amikor az ÁVH lefejezte a rivális terrorszervezetet), hogy aztán a kultúra és külkereskedelem területén fussanak be nagyszerű karriert. Sarlós László az ötvenes évek második felétől már az állambiztonságnak dolgozott „Somkuthy” fedőnéven; akkor zárták ki a hálózatból, amikor Londonból hazahívták, hogy átvegye a Zeneműkiadót. Felesége ezután részt vett a Világgazdaság (a HVG elődje) megalapításában. Fiuk, Sarlós Gábor gyerekkorában Angliában élt, remekül megtanult angolul, és bár a Marxon eleinte nem tartozott az éltanulók közé, mégis remek pozíciót kapott, szabadon utazgatott külföldre. Ennek természetesen megvolt az ára: az állambiztonság megpróbálta beszervezni. Természetesen a rendszerváltás után is felfelé ívelt a karrierje, ma leginkább a PR területén ismert, de szívesen politizál, idén a Népszavában támadta kormányt. Hab a tortán, hogy a kis Sarlós karrierjét egy KISZ-titkár, Greskovits Béla egyengette. Ismerős a név? Az SZDSZ neoliberális közgazdászáról, a CEU mostani oktatójáról van szó. Azaz egy újabb csápról.
Majdnem húsz éve, 2002-ben hunyt el Sarlós László, a Zeneműkiadó egykori vezetője. A Muzsika című lapban szép nekrológgal búcsúztatták, amelyben fiatalkoráról ezt írták: „1938-ban a kor törvénye szerint itthon nem vették fel az egyetemre. Palesztinában próbált szerencsét, ott végzett mérnöki tanulmányokat. A hitleri háború hallatán 1941-ben belépett az angol hadseregbe, ahol térképészként szolgált. A háború után természetesnek tartotta, hogy itthon a helye. Ezen nem változtatott az sem, hogy kémkedés vádjával hamarosan 9 év börtönre ítélték (felesége, mert nem vallott ellene, Kistarcsára került). 1955-ben amnesztiával szabadult. Nem megkeseredve, hanem bölcs tanulságokkal: hogy az anyagi dolgok lényegtelenek, hogy az egyetlen fontos dolog az emberi tartás; és hogy mindig tudni kell, mi fontos, és mi lényegtelen.”
Gyönyörű sorok. A valóság (mint sokszor) jóval sötétebb. Sarlós valójában a hírhedt Katonapolitikai Osztályon dolgozott, azaz a hadsereg belső terrorszerveztében, és akkor tartóztatták le, amikor a rivális társszerv, a jóval ismertebbé vált ÁVH gyakorlatilag lefejezte a Katpolt. Látni fogjuk, hogy Sarlós meggyőződéses kommunista volt, ezért tartotta természetesnek, hogy az alakuló diktatúrában a helye. Amelynek meghatározó arca lett.
Sarlós múltjára akkor bukkantam rá, amikor egy közgazdász-egyesület, az AIESEC történetét kezdtem kutatni. Az AIESEC a közgazdászhallgatók ma is létező nemzetközi szervezete, amelyhez 1972-ben a Magyar Népköztársaság is csatlakozott. Később, 1983-ban megalakult a Magyar Közgazdászhallgatók Egyesülete, „a Művelődési Minisztérium felügyelete alatt” [Esti Hírlap, 1983], amelynek elnöke Sarlós Gábor – László fia –, a „Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelmi szakának harmadéves hallgatója” lett.
A ma is aktív, elsősorban a PR területén meghatározó Sarlós Gábor a rendszerváltás után szép karriert futott be – mostanság a Népszavában támadta a kormányt –, de akkoriban – 1983-ban – még tippszemélyként, azaz beszervezési célpontként kezelte az állambiztonság. Kutatódossziét nyitottak róla, amelyben az összes személyére vonatkozó, fontosnak vélt iratot, feljegyzést, állambiztonsági jelentést összegyűjtötték.
KISZ-hátszél, szülői háttér, egyenes út felfelé
Az első fontos feljegyzést az igazgatója jegyezte: „Sarlós Gábor […] Jó anyagi körülmények között és kiegyensulyozott légkörü családban nevelkedik, egyetlen gyermek – írta jellemzésében. – Apja a Zenemükiadó Vállalat igazgatója, anyja ujságiró, a Világgazdaság cimü lap rovatvezető-helyettese. […]”
Sarlós Gábort a gimnázium után felvették a Marx Károly Közgazdasági Egyetemre, ahol a külkereskedői pályát célozta meg. Ezt írta „szakosítási jelentkezési lapján”: „Úgy érzem, érdekel a külkereskedői pálya.” A KISZ-titkár, Greskovits Béla támogatta, de elégedetlenségét sem rejtette véka alá: „Sarlós Gábor jó tájékozottsággal rendelkező, kiemelkedően művelt fiú. Egyetemi pályafutása során eddig messze nem merítette ki lehetőségeit. Vérszegény eredményeit részint – közelebbi ismeretében – nem értem, részint pedig azzal magyarázom, hogy az egyetem egyelőre nem érdekli eléggé. […] Szerencsésnek tartom és melegen támogatom külgazdasági szakválasztását. Greskovits Béla”.
A KISZ-titkár máshol így fogalmazott: „Félévi tanulmányi eredménye nem sikerült ilyen jóra. […] Tanulmányaiban nyelvekből ért el kimagasló eredményt.
A KISZ Budapesti Bizottsága Egyetemi és főiskolai nyelvi versenyén franciából első helyezést ért el. Angol nyelvtudására is hamarosan felfigyeltek az őszi AIESEC-táborban és munkája elismeréséül őt küldték Helsinkiben a finn AIESEC-bizottsággal való kapcsolat megerősítésére.
[…] Jó fellépését azonban nemcsak külföldön kamatoztatja, az AIESEC szervezet érdekében több vállalatnál is tárgyalt már. […] Adottságai és képességei alapján javasoljuk feltétlenül a külgazdasági szakra való felvételét.” A fenti szöveget Sarlós Gábor és Greskovits is aláírta. A jelölt remek angol nyelvtudása kivételezett helyzetéből is adódott – apja évekig Londonban dolgozott. Kettős állásban, fedésben.
Máskülönben Greskovits jellemzése szerint rossz tanuló volt, de a „nem sikerült”, ill. „vérszegény” eredmények ellenére is kiválasztották.
Greskovits: a KISZ-ből a CEU-hoz az SZDSZ-en át
Nem mellékesen az említett KISZ-titkár Greskovits minden bizonnyal megegyezik azzal az úriemberrel, aki ma a CEU oktatója; ő is a Marxon végzett, és a rendszerváltás után az SZDSZ meghatározó közgazdásza lett.
Pályafutása klasszikus, a nyolcvanas években természetesen ő is külföldi tanulmányútra mehetett, majd az évtized második felében egyre-másra megjelentek a dolgozatai a szaklapokban. Az Antall-kormány idején az SZDSZ-es „gyors privatizáció” hangos prófétája lett, 1991-ben a párt házilapjának, a Beszélőnek beszélt erről, mint az egyetlen megoldásról a „válság ellen”.
„Harmadszor, bármilyen vitézül menedzseli is a Magyar Nemzeti Bank az ország eladósodását, mégsem múlt el a fejünk fölül a fizetőképtelenség veszélye. Negyedszer, a lakosság egyre szélesebb rétegeit érinti a lecsúszás, az elnyomorodás és a munkanélküliség” – magyarázta.
A szokásos, azóta is ismert szöveg – mindent az üzlet, a privatizáció érdekében. De ne ragadjunk le a már a CEU-n tanító egykori KISZ-titkár mellett, térjünk vissza Sarlóshoz. A jelölt dossziéjához csatolták a katonai társszerv, az MNVK-2. Csoportfőnökség környezettanulmányát, ami azt jelenti, hogy utóbbi is be akarta szervezni – vagy ahogyan ők fogalmaztak saját nyelvükön: „megnyerni”.
Az MNVK-2. is be akarta szervezni
„1979. október 1. Tipp felhasználása tervezett: perspektivában KKM-KÜM külföldön kutató-tanulmányozó” – tehát a Külügyminisztériumban vagy a Külkereskedelmi Minisztériumban képzelték el a „tippet”, avagy a jelöltet.
„1975-től KISZ-tag – írták. – Mozgalmi tevékenységét mi sem dicséri jobban, minthogy 1977-ben ellenszavazat nélkül az iskola KISZ-titkárává választották. […] Tipp több alkalommal volt szüleivel turistaként külföldön. 1972. Jugoszlávia. 1973. Olaszo., 1975. Csehszlovákia, 1976. Görögo., Szu., 1977. Anglia, Csehszlovákia, 1978, Csehszlovákia, 1979. Franciaország. Utóbbi két alkalommal már egyedül is elengedték ugyanevezett >hátizsákos turára<.” [Anglia, Olaszország, Görögország, Szovjetunió, Franciaország – utazások, amelyekről egy átlagember csak álmodhatott.]
Sarlós László: a Katpoltól a hírszerzésig
Az igazán érdekes az, amit Sarlós apjáról, Sarlós Lászlóról gyűjtöttek össze. Utóbbinak igazán kalandos élete volt. „A tipp apjáról: Sarlós László […] Apja textilkereskedő […] Érettségi után fél évig Brno-i Textil Főiskolára járt, ahonnan zsidó származása miatt távolitották el. 1940. márc-ban felvételt nyert a Haifa-i Müegyetemre. 1941 májusában tanulmányait megszakitotta. Első izben 1941. május 14-től 1946. 08. 01-ig – önkéntes bevonulás alapján – a angol hadsereg müszaki csapatainál teljesitett katonai szolgálatot, közkatonaként. Szolgálati helyei: Palesztina, Egyiptom, Lybiai sivatag, Sziria, Olaszország volt.”
A cikkünk elején idézett nekrológ szerint (is) térképészként dolgozott – ez szigorúan a hírszerzés területe. De folytassuk a szöveget:
„Második alkalommal 1947. januártól 1950. febr-ig a HM Katonapolitikai Csoportfőnökségen teljesitett szolgálatot, kezdetben polgári alkalmazottként, majd szds-i rendfokozatban. Ezt követően 1950. febr-tól októberben történt letartóztatásáig a HM. Központi Tiszti Iskola törzsparancsnoki beosztását látta el.”
A Katpol kegyetlenségében felvette a „versenyt” az ÁVH-val
Sarlós tehát azon a Katpolon dolgozott, amelynek sötét ügyeiről több cikkben írtunk. Elégedetlenek nem lehettek vele, hiszen törzsparancsnok lett a Központi Tiszti Iskolán. Később nemcsak ő került a kultúra területére a Katpolról, a nála ismertebb Kardos Györggyel és Berkesi Andrással pontosan így történt. [Vagy az ex-ÁVH-s Komlós Jánossal, de a sor hosszan folytatható.] Az ő kegyetlen, aljas történetükről több írás megjelent itt, például a börtönbe zárt lelkészt állapotos feleségével zsaroló Berkesiről vagy Kardos őrült, halállal végződő szerelmi történetéről.
Kardosékat 1950 októberében tartóztatták le, akkor, amikor az ÁVH gyakorlatilag lefejezte a „társszervet”. Ekkor került rács mögé Sarlós is: „1950. 10. 26-án vették őrizetbe izgatás cimen első fokon 9, másodfokon 7 évi börtönbüntetést kapott, mellyel együtt járt vagyonának elkobzása – írták róla a fent idézett környezettanulmányban. – 1955. 04. 20-án amnesztiával szabadult […] rehabilitálták. […] 1955. májusában a Textilmintagyártó Váll-nál […] segédmunkás, ill. jigger festő. 1957-től 67-ig a Kultura Külker. Vállalatnál üzletkötő, ill. csoportvezetői beosztást látott el. Ezenbelül 1964 és 67 között Londonban külszolgálaton tartózkodott családjával a Kultura Váll. Megbizottjaként. 1967 őszétől jelen beosztásában a Zenemükiadó Váll. […] igazgatójaként dolgozik. […] 1943-ban belépett a Palesztinai Kommunista Pártba. […] Szolgálati utjai során a világ szinte valamennyi jelentősebb nyugati országát felkereste már. /USA, Anglia, NSZK stb./”.
„Textilmunkás lett, ahonnan fájó szívvel engedték el, amikor más, érdekes munkát talált – írták erről a fenti nekrológban a szöveg szerint özvegye elmondása alapján. – A háború alatt elnéptelenedett zsidó hitközségeknél kincset érő könyvtárak kerültek elő. A Kultúra Külkereskedelmi Vállalatnál valakinek eszébe jutott, hogy értékesíteni lehetne ezeket, lehetőleg külföldön. Ezzel kezdődött a Sarlós házaspár könyves-kottás külkereskedő pályája. A siker minden képzeletet fölülmúlt, és ahhoz vezetett, hogy Sarlós Lászlót 1964-ben a Kultúra londoni képviselőjévé nevezték ki.”
Sarlós László: üzlet és jelentések
Mi történt valójában?
Sarlóst, ahogyan annyi más katpolost és ÁVH-st az ötvenes évek közepén, kiengedték a börtönből, visszatért civil foglalkozásához, és eleinte átlagmunkát kapott. Minden megváltozott 1956 után, hiszen 1957-ben, a megtorlás és újrakezdés évében a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat (KKV) üzletkötője, majd csoportvezetője lett. És beindult a fent említett üzletelés.
[Amiről többet tudunk majd, amint bepillantottunk a dossziéiba.] Ma már tudjuk, hogy a KKV is a hírszerzés szoros felügyelete alá tartozott, Sarlós – az 1960-ban született fiával és feleségével együtt – a hatvanas évek közepén Londonba került. Ekkor már évek óta „Somkuthy” fedőnéven munkálkodott. Sarlósnak két munkadossziéja is kutatható a Levéltárban, kikérni még nem volt idő, de a második fülszövegében ezt írják: „>SOMKUTHY< A HM Kat. Pol-on dolgozott, börtönbe került, majd az 1963-ban a Kultúra, a Hungarofilm és a Filatélia Külkereskedelmi Vállalatok képviselőjeként Londonba került, ahol a kereskedelmi kirendeltségen a könyvkiadás és könyvkereskedelem ügyeivel foglalkozott”. [Ekkor a hírszerzés embere.]
„Somkuthy” másik, korábbi munkadossziéja még a kémelhárítás embereként említi. Ennek szövegében még informátorként hivatkoztak rá: „Az informátor a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat üzletkötője volt. Jelentéseiben nyugat-európai és közel-keleti útjairól, üzletfeleiről, illetve ezek magyarországi látogatásairól számolt be. BM II/2., BM III/II-2.” Nyitás: 1958, zárás: 1964.
Beszervezési dossziéja szerint „1958-ban szervezte be őt a kémelhárítás informátorként és a külkereskedelem területén foglalkoztatta. […]
Tartói operatív munkájával meg voltak elégedve, jó képességű hálózati személynek értékelték. Londonból való hazatérése után a Zeneműkiadó Vállalat igazgatója lett, így további hírszerző lehetőségei megszűntek, ezért 1968-ban a hálózatból kizárták.”
Itt már titkos megbízottként hivatkoztak rá. [Egy másik tanulmányban már a londoni rezidentúra titkosmunkatársaként említették „Somkuthy”-t. Ezek szerint előrelépett.]
Felesége is a Katpolon dolgozott
Nemcsak az ő, felesége története is hasonló. Ez is a fiúkról készített környezettanulmányból derül ki: „Sarlós Lászlóné […] Klein Zamfira […] 1944-ben külföldre deportálták őket, ahonnan 1945 őszén Palesztinába mentek. […] Iskolai végzettsége 5 gimnázium, szakképzettsége varrónő. […]
1945-46-ban történt házasságkötéséig, ill. hazatéréséig Haifaban pincér, bejárónő, gyári munkás, éjjeliőr munkakörökben dolgozott. Hazatérésük után kezdetben héber nyelvórákat adott, majd 1947 juniusától a HM IV. FCSF-ségen dolgozott. / Férje munkahelyével azonos./ Letartóztatása ideje, körülményei, rehabilitációja férjénél leirtakkal megegyező.
[…] 1956. okt. 5-én helyezkedett el a Kultura Külker. Váll-nál, kezdetben az Antikvár részlegben, majd a propaganda osztályon dolgozott 1968-ig üzletkötőként. /1964-67-ig férje külszolgálata idején a londoni kirendeltségen telefonközpontosként tevékenykedett./ 1968-ban került a Konjunktura és Piackutató Int. >Gazdasági Hirek< c. kiadványának szerkesztőségébe, mely jelenlegi munkahelyének a Világgazdaság c. lapnak jogelődje.”
Sarlós Zsuzsa kommunistává válása nem lehetett magától értetődő. Mélyen vallásos rabbicsaládból származott, apja a cionista mozgalom egyik meghatározó tagja volt, majd a megegyezésnek köszönhetően a híres Kasztner-vonattal elhagyhatta Magyarországot.
Sarlós Zsuzsa a vele készült életút-interjúban elmondta, hogy szülei Izraelben nem igazán örültek a vallástalan vőlegény feltűnésének, de azért belementek a házzasságba. Elmondása szerint később férje akart hazajönni, mert „nagyon hitt az eszmében, és mi hazajöttünk építeni a szocializmust”.
Tisztviselő voltam – állította a rendszerváltás után
Ezután együtt mentek a Katpolhoz, együtt tartóztatták le őket (a feleség Kistarcsára került), majd együtt helyezték őket a kultúra és külkereskedelem területére. Sarlós Zsuzsa a vele készült interjúban még idősen sem beszélt őszintén ezekről az évekről. „Én héberórákat adtam, azokat tanítottam héberül, akik ki akartak menni. Utána tisztviselő voltam. A háború utáni élet elég szegényes volt. Mindent csak jegyre lehetett kapni. Volt kenyérjegy, lisztjegy, cukorjegy stb. [lásd: jegyrendszer Magyarországon]. Akkor jött a Rajk-per, minden külföldről hazajött gyanús lett, és lecsuktak minket. […] Először a férjemet vitték el, és még aznap éjjel elvittek engem is. Azzal indokolták ezt, hogy a férjem angol kém, és nekem tudni kellett, hogy ő kémkedik az angoloknak. Ami persze nem volt igaz. Én ültem az Andrássy út 60-ban három hónapig, és utána majdnem három évet Kistarcsán internálótáborban. 1950. október 26-án vittek el, és 1953 augusztusában szabadultam, amikor Nagy Imre megszüntette az internálótáborokat. Kistarcsán >remek< volt. A kihallgatásomkor voltak némi antiszemita megjegyzések az Andrássy út pincéjében, később Kistarcsán is.”
Felemás történet. Az idős hölgy elhallgatta a Katpolt („tisztviselő” volt), letartóztatásuk valódi hátterét, némi antiszemitizmust emlegetve. Holott – ha már nagyon helyesen kitért erre – arról is szólhatott volna, hogy a vállalhatatlan megjegyzéseknek azért volt háttere: a Katpolon és az ÁVH-n is erősen felülreprezentáltak voltak a zsidó származású kommunisták, akik vezető szerepet játszottak a társadalom megtörésében (és a vallásos vagy „osztályellenség” magyar zsidókat is kegyetlenül üldözték – lásd ezzel kapcsolatban a cionista Dénes Béla unikálisan őszinte, nem elkenegető szavait.) Lépjünk tovább: az, hogy Sarlósnét is beszervezte volna később az állambiztonság, egyelőre nem ismert. Az a tény, hogy a „londoni kirendeltségen telefonközpontosként tevékenykedett”, erősen gyanússá teszi őt. Nem beszélve a múltjáról, amely alkalmassá tehette a titkos munkára.
A HVG elődjénél dolgozott az egykori katpolos
Tény, hogy Sarlós Zsuzsa végül nem futott be férjéhez hasonló karriert, a Világgazdaság rovatvezető-helyettese volt, 2007-ben halt meg, nekrológjában ezt írták: „Meghalt Sarlós Zsuzsa, a Világgazdaság alapító tagja. A kezdetektől, 1968-tól a lapnál dolgozott, szerkesztette az árupiaci, majd a külgazdasági rovatot. 1927-ben született Kolozsvárott, a háborús időket Palesztinában vészelte át, az ötvenes évek első felében vád és ítélet nélkül mintegy öt esztendőt kényszerült eltölteni a kistarcsai női táborban, mert nem volt hajlandó a férje ellen vallani. Kiszabadulása után a Kultúra külkereskedelmi vállalathoz került, ahonnan családjával Londonba vezetett az útja. A Világgazdaságnál a nyolcvanas évek közepéig dolgozott, sok újságírót ő vezetett be a szakmába.”
Ezt a nekrológot az elhallgatás uralja: szó sincs a Katpolról, kommunista múltjáról. Mi viszont ezzel a családi háttérrel már érthetjük, miért is az MNVK-2. talált rá először Sarlós Gáborra – hiszen ott volt a szülők katpolos múltja. A környezettanulmányhoz csatolt vélemény szerint tökéletes jelöltnek tartották:
„Tipp politikai beállitottsága, magatartása, emberi, jellembeli tulajdonságai, képességei alapján alkalmasnak látszik a tervezett kategóriában történő felhasználásra a KKM területén.”
Miért talált rá mégis a BM?
Folytatjuk.
Hirolvasó
2020-11-23 at 18:04
A Pesti Srácok.hu egy kiváló Média! Sajnos eddig nem kellő mértékben szenteltem rá időt, de ezen túl napi hírforrás lesz! Megint olyant olvastam, hogy elkell mennem egy kis rövid időre. De visszajövök!??
Rézmüves Gusztáv
2020-09-25 at 17:36
No, lássuk, ezt az anyagot az asztalon hogyan elemezné az ember.
A zsidó fiatalok azokban az időkben a Moszad megalakulása előtt sokk sok csoportban harcoltak Jeruzsálem és más Izraeli nagyobb városban. A csoportokat egy amerikai zsidó származású hálózati személy és stábja rendezte diverziós brigádokká. Némelyik igen ismert lett alaposságáról. Ezeknek a csoportoknak egyesitésével hozták létre a Moszadot. A hősünket később az angol harci hírszerzés vette magához. És telepitette Magyarországra.
Egy házaspár az izraeli grundharcosok sorából figyelte meg az, ÁH V-t minden bizonnyal az angolok megbízásából. Ahogyan itt írják, az állambiztonsági szerveknek ez nem tetszet ezért a fickót megfélelmiteték valószínűleg megzsarolták a felesége személyében.
Időközben az asszonyt tekintve hálózati múltját és a cionista nemzetközi ismertségét.
Egy legendával hogy valamiféle értékes könyvek voltak elrejtve egy helyen a nemzetközi területre invitálták bizonyára azon ösztönzéssel, hogy férjét mellé rendelik erre a feladatra.a férjet a jelek szerint a felesége veszélyeztetésével megforditoták kettős ügynök lett az asszony is.
Így ezek aztán fedőfoglalkozással találkozókon vettek részt bizonyára az angol és amerikai zsidók köreiből igényeltek információkat a külkereskedelmi vonalon és zenei kultúra prominens személyeinek részéről.
Bizony a hírszerző hálózatoknak ez kiemelt területe, mert ezeken a találkozókon lehet szert tenni értékelhető információkra és az információk szolgáltatóira, célszemélyekre.
A döntéshozói stratégiák ezeknek az információknak a tartalma szerint kapnak futási lehetőséget.
Nekem feltűnik, hogy azonban nem meglepő a nemzetközi zsidó világban az ismert zsidó személyek gyermekei könnyen vehetnek részt társadalmi összejöveteleken. Az rendkívül előnyös, ha hírszerzők több nyelven tudnak ismereteket kötni, mint egy PR-s szakember is.
A hálózatok emberei feladatokat látnak el .A foglalkoztatójuk az információk megszerzéséhez a célterületbe legendákkal telepít munkamegosztással dolgozó kollektivákat.
A magyarországi életrajban ilyen személyeket rendelnek a legendáknak nevezet telepítési történetek mellé. Mesterségesen megkölcsönözve azok hiteleségét.
Egyébként kapcsolattartóknak, rezidenseknek is lehet nevezni azokat.
Küldd
2020-09-06 at 22:29
Azért ez valahogy nincs jól “elvtársak”!!!
Nagyon nincs jól !!!!!!!!
bali
2020-09-03 at 15:37
Tisztelt János ! Igen jól lehet érzékelni,hogy nincs józan beszédnek helye!Kötelezni fognak új névre,jelszóra,és úgy jöhet vissza,hogy az utolsó 3nap minden hozzászólását,és véleményt törölje.Velem is ezt csinálták.Aki,Akik másokat igazságtalan,vagy aberrált módon legyilkolt,vagy csak félre tett.Az lett a cenzúra,a józanul gondolkodók felett.
János
2020-09-02 at 12:38
Törölték a kommentemet, pedig nem írtam mást, mint a fentiek, ráadásul a stílusom rendkívül visszafogott volt.
Kénytelen leszek Lajossá változni. ☹️
。◕‿◕。
Feher Zsolt
2020-09-02 at 10:15
A háború után a komcsi párt titkos raktárakat tartott fenn.Ahol a megmaradt kastelyok vagyonosabb emberek ingóságait összeszedték.Aztan Becsbe es Svajcba hordták ki abbol finanszírozták magukat. A zsidosagtol elkobzott dolgokat is eladták jo lenne ha valaki kiderítene vajon mekkora összegről lehetett szó.Aztan a zsido elkobzott vagyonokat ráfogtak a naci- magyar vezetés számlájára. Ezt az óriási erteket képviselő összeget meg seni nem kutatta. Pedig ez is a komcsi mult hagyatéka Mező ur.
Hesslerezredes
2020-08-31 at 15:28
A magyarországi zsidóság mikor kér már bocsánatot a magyarságtól a hitsorsosai által a megyarság ellen elkövetett kommunista bűnökért??? Csak mindig mi magyarok vagyunk kollektíven felelősek a nyilas rémtettekért, a magyarországi zsidóság nem felelős kollektíven a közülük való zsidók bűneiért????!!!!????
Laci
2020-08-31 at 10:54
Ahogy a Borsodi időközi vlasztás már mutatja, ezek fognak sajnos nemsokára visszajönni.
Sajnos nem szól másról a média, csak a moslék koalíció jelöltjének viselt dolgairól. A FIDESZ jelöltről nem esik szó se jó de még csak rossz értelembe se.
Ennek nem lesz jó vége! Amennyiben 22-re se sikerül változtatni a jelenlegi helyzeten, biztos a bukta. A becsontosodott pozícióban lévő, tehetséges, tapasztalt odavaló FIDESZ-es képviselők mellé ki kell nevelni második vonalat, aki bármikor képes belépni az első vonalba. Két ok is indokolná: 1 – kell a verseny; 2 – születésekor mindenki halálra van ítélve, mindenkivel történhet sajnos baleset, betegség stb..Változtatni kell, még van két év! Ne adjuk fel, mert kuty világ jöhet, ha Gyurcsányék csapata újra lehetőséget kap!
Mon3
2020-08-31 at 10:49
Hát ezt elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Ha akkor nem vagyunk úriemberek és nem kiméljük meg az életüket, hanem egy kicsit akasztgattunk volna, akkor nem lenne ilyen aljas, a tisztességet még hírből sem ismerő, áskálódó, hazug , tolvaj ellenzékünk…
Közbátorsági Bizottmány
2020-08-31 at 09:47
Mátyás, tessék br. Eötvösnél, Mikszáth-nál és a hasonlóan korszerű liberálisoknál (szabadelvűek) reklamálni.
Nem ismerős vajon, ahogy az ellenőrizetlen és tömeges migrációt akkor letagadták, a veszélyeit elbagatelizálták, az ellene beszélőket lemaradizták és kirekesztették?
Miért van vajon ez az őrjítő dejá vu?
Zita
2020-08-31 at 08:48
Kedves Moliére, ugyanezt érzem, gondolom én is ( 52 évesen) “Tetszettek volna forradalamat csinálni!”- ez igazából azt jelentette, hogy tetszettek volna akasztani – csak ezt nem mondhatta így ki Antall.
Gáspár Anette
2020-08-31 at 06:52
“emberi, jellembeli tulajdonságai”
Gerinctelen tetű, tehát alkalmas.
Csak rá kell nézni.
gyozo2018
2020-08-31 at 06:45
” Kardos Györggyel és Berkesi Andrással pontosan így történt. [Vagy az ex-ÁVH-s Komlós Jánossal, ”
Moldovával.
https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/MOLDOVA/moldova00525_kv.html
Benedek Károly
2020-08-31 at 06:31
“a Marx Károly Közgazdasági Egyetemre, ahol a külkereskedői pályát célozta meg. ”
A káderkölkök másik szakja a nemzetközi kapcsolatok szak volt.
SpaceBug
2020-08-31 at 06:31
Filmet Színházat Elmuzsikáltak ezek…
DE MÉG MINDIG EZEK ÉS UTÓDAI VANNAK OTT A FONTOS HELYEKEN!
(rossz vége lesz ennek more….)
J.G.
2020-08-30 at 21:30
ÖSSZETARTANAK, MINT A BETON
és ezek vádolják urambátyám módszerekkel a nemzeti oldalt!
Boldog lennék, ha egyszer valóban megközelítenénk az összetartás eme fokát!
kotász doktor
2020-08-30 at 21:01
1945-után nekik sikerült egyfajta cezúrával szakítani az elő-
zőkkel,aminek a kezdetben voltak hátrányai,de idővel kine-veltek az övéikből egy abszolut párthű gárdát,ami úgy-hogy
működött 1989-ig.
Sajnos ezek nem lettek/lehettek”elbocsájtott légió”-sok,ezért
ha koruknál fogva napjainkba már nem is lehetnek tényezők,de a tanítványaik,fiaik itt vannak köztünk és”teszik a dolgukat”
gyozo2018
2020-08-30 at 21:01
Tudjuk, hogy kik irányították, TTT-ztek.
.
ARRÓL TESSÉK BESZÉLNI, HOGY 2010 ÓTA KIK IRÁNYÍTJÁK,
HOGY ABSZOLÚT BEHATÁROLT, HOGY KIKET ENGEDNEK
MEGJELENNI, ÉRVÉNYESÜLNI, AKIK A KONZERVATÍV, HAGYOMÁNYOS,
ÉRTÉKEKET KÉPVISELIK!!!!!!
SOROLJAM?!
TS
2020-08-30 at 18:17
Azt hiszem, minden új cikkel újat nem fog a szerző mondani, csak mást.
Poppy
2020-08-30 at 17:40
Ismét egy jó cikk! Köszönjük.
És még mennyien vannak itt közöttünk!
moliere
2020-08-30 at 17:30
Tisztelem Mező Gábort, hogy közzé teszi ezeket az információkat, és végül is az is jó dolog, hogy egy olyan relatív széles körben ismert felületen közlik ezeket, mint a PS, de ugyanakkor 49 évesen, többé-kevésbé ismerve, de minimum jól sejtve ezeket a tényeket, sőt, nagyjából még a neveket is, finoman szólva bosszantó, hogy 2020-ban kerül hivatalosan terítékre az, amiben az egész fiatalságomat töltöttem, ahelyett, hogy 89-től az utcán lettek volna agyonverve, felnégyelve, felakasztva ezek a hazaárulók. Tabu ilyen súlyosan fogalmazni? És miért is?
Ezek az emberek ha visszakapják a hatalmat, semmivel tesznek minket egyenlővé. Illetve bocsánat, ők már nem, mert toliban ülnek, oxigénpalackkal, vagy alulról szagolják a susnyást. A még sokkal elharapózottabb és modernségük biztos tudatában feljogosítottabb fiaik, unokáik sokkal keményebben járnának el velünk csak azért, mert felemlegetjük a szemétségüket.
Elkeseredem attól, hogy ezt a magyar oldal csak most, amikor már később, mint késő, csak most meri felemlegetni, az érintettek zöme nem él, örökségük támadhatatlan, áldozataik megkeseredettek, vagy szintén nem élnek, örököseik az örök vesztesek oldalára sorolva, és ha túl keményen fogalmazunk, mi vagyunk a nyilasok. Talán Mező úr is érti, mit mondok.