Nukleáris gyakorlatot tartanak Oroszországban, amit több nyugati és hazai lap azzal lengetett be, hogy “atomriadót” rendelt el Putyin. Eközben Ben Wallace teliszájjal szidja saját kormányát, mert azok nem támogatják megfelelően Kijevet, Washingtonban pedig úgy döntöttek, hogy talán mégsem folyósítják a védelmi költségvetés jelentős részét Ukrajnának és inkább kifizetik az amerikai rendőröket (meg persze a Szenátus dolgozóit). Úgy tűnik, a nagy ellentámadás hírértékének csökkenésével a felek kényszeredetten igyekeznek mindent megtenni, hogy a híreket böngésző dél-dakotai olvasó ne felejtse el, hogy azért még tart ez a háború.
Év elején a nemzetközi sajtó a Nagy Ukrán Ellentámadás beharangozásával volt tele. Aztán kissé megkésve ugyan, de júniusban hivatalosan is megindult az offenzíva (bár a tények azt igazolják, hogy más májusban lekezdődött, csak nem volt miről írni), és amint egyértelművé vált, hogy ez bizony nem hozza vissza a Krímet, egyre kevesebbet hallottunk róla. Mostanra pedig mintha azt is igyekezne mindenki elfelejteni, hogy megtörtént. Kivéve talán az International Study of War-t (Nemzetközi Hadászati Kutatóintézet), akik megírták, hogy ez a cseles Putyin elrendelte a katonáinak, hogy ne vonuljanak vissza, ezzel azt az “illúziót” keltve, hogy az ukrán offenzíva sikertelen. Igen, ennyire erős a duplagondol odaát:
Forrás: X
Meg kell hagyni az ISW gondolatmenete sokkal inkább emlékeztet minket egy szekta magyarázkodására, miután elmaradt a világvége, mint egy kutatóintézet tanulmányaihoz, de ezen ne akadjunk fel.
Amint azonban egyértelművé vált, hogy itt bizony nem lehet ukrán sikerekről írni, beindult egy egészen másfajta médiahadjárat. Alkalmazkodva a (dez)információs térben elszenvedett vereséghez, és tanulva belőle, más csapásvonalakon kezdték emlékeztetni a jámbor olvasót arra, hogy háború van. Megjelentek a másodvonalas politikusok, akik átvették kormányaik szerepét Ukrajna tántoríthatatlan támogatóiként, miközben kormányaik kezdtek egyre halkabbak lenni.
Jó példa erre Ben Wallace, aki sietősen írt egy cikket arról, hogy mielőtt elhagyta védelmi miniszteri posztját, ő bizony az Ukrajnának nyújtandó támogatások megkettőzését kérte, de a brit kormány “valamiért” nem tett semmit. A német kormány is hallgat, csak Annalena Baerbock jelenti ki folyamatosan, hogy “Ukrajna győzni fog”, de azt már ő sem teszi hozzá, hogy ebben országa bármilyen segítséget nyújtana. Az USA, mint Kijev legelkötelezettebb gazdája támogatója szintén visszavett a háborús pszichózisból, és a támogatásokból. is. Idén év elejéhez mérten már csak a támogatások felé folyósítják Ukrajnának:
Forrás: Telegram
Érdekesség, hogy amint a fenti grafikonon is látszik, a legnagyobb visszaesést augusztus mutatja, mikor egyértelművé vált, hogy ez az ellentámadás, mindössze arról szól, hogy egy-egy faluban zászlót cseréljenek a felek. Mindeközben a Kongresszus az utolsó pillanatban fogadta el a következő negyvenöt nap költségvetését, amelyben Ukrajnáról egy szót sem szóltak. Igaz, annyira rezgett a léc, hogy választaniuk kellett az állami dolgozók kifizetése és Kijev felfegyverzése között.
Az atomtél elmarad, világháború nem is volt
Aztán megjelent a napokban a hír, miszerint Moszkva atomriadót rendelt el. Amiről nem sokkal később kiderült, hogy ordas nagy kamu, Putyin ugyanis nem riadót, hanem gyakorlatot rendelt el a nukleáris fegyverzetet kezelő személyzet és a hadsereg számára. Ennek fő oka pedig egy új interkontinentális nukleáris robbanófej tesztelése, valahol Novaja Zemlján (Ferenc József-föld, tehát mondhatni egy volt magyar gyarmatot fognak megatomozni).
Ezt természetesen ismét felkapta a sajtó, hiszen nukleáris fenyegetésről már régen nem volt szó, kelett egy kis izgalom, magyarázat azonban nem sok akadt, sőt, az orosz fegyvertesztet igyekeztek kihagyni a híradásokból. Ahogy az sem igazán járta be a hazai médiát, hogy az USA-ban viszont október negyedikén tényleg tartanak egy riadógyakorlatot, éppen az orosz robbantási kísérlet miatt.
Hogy ez miért nem volt annyira fontos? Azért, mert ha mindkét oldal részéről bejelentik a riadót, az egy komoly lépés az eszkalációs létrán, és Ivan meg Jack azokban a bizonyos bunkerekben sokkal idegesebben nyomogatná a gombokat. Ezt tehát el kell kerülni, de Moszkva “atomakcióját” azért hangsúlyozni kell, hogy azért minden háborús hír ne vesszen ki a csatornákról.
Közeledik ugyanis az amerikai elnökválasztás és a demokraták nagyon kínos helyzetbe kerültek: ha azonnal kihátrálnak Ukrajna mögül, akkor borul lassan két év kommunikációja. Ha viszont a médiában folyamatosan arról van szó, hogy milyen nehéz az ukránoknak, miközben egyre kevesebb pénzt adnak számukra, akkor szépen csendben kihátrálhatnak. Ha erre még rátesznek egy lapáttal, és hangsúlyozzák, hogy milyen veszélyes Putyin atomfegyverekkel a kezében és milyen közel kerültünk a világháborúhoz, akkor könnyebb lesz eldani Ukrajnát, mint az áldozatot a világégés elkerülésének oltárán. Persze, erre majd egy pár hónappal azután kerül sor, hogy a nekik szánt segélyeket már régen leállították…
Forrás:USA Today, ISW, MTI, Metro; Fotó: knowyourmeme
Facebook
Twitter
YouTube
RSS