Dobrev Klára levelét megírta...
Istenem, Istenem, mekkora különbség van asszony és asszony között. Mekkora különbség van egy hazájáért, családjáért aggodó magyar asszony és egy olyan, magát magyarnak hazudó asszony között, aki folyton-folyvást feljelenti a hazáját, a népét. Gyurcsányné Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció EP-képviselője levélben fordult az Európai Parlamenthez. Ebben a rágalmakkal teli feljelentő levélben nem kevesebbről volt szó, mintsem arról, hogy mi, magyarok továbbra se kapjuk meg a nekünk járó uniós fejlesztési pénzeket.
Ebben a feljelentő nem kevesebbet állít, mint azt, hogy vállalhatatlan fajelméleti kijelentéseivel a magyar miniszterelnök előre menekül, miközben hatalommániájával magával rántaná az egész országot. Klára asszonynak ezek után volt képe azt állítani, miszerint
...európai parlamenti képviselőként értetek, az országért dolgozom. Megszámolni sem tudom már, hányszor mondtam el külföldieknek, hogy Orbán nem egyenlő Magyarországgal. Van itt egy másik Magyarország is, amely homlokegyenest másképp gondolkodik, amely békeszerető, amely tiszteli mindenkiben a másik embert. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez már kapkodás, a vég kezdete. Ezért maradunk nyugodtak. Ezért készülünk.
Quisling néni labanc férjével együtt készülődik, fenyegetőznek sejtetően, hogy most ők fognak a startvonalra állni, ha kell, erőszakkal, „fegyverrel”, de magukhoz ragadják a hatalmat. Egyébként Gyurcsányéktól ez nem idegen; nem először fejtette ki elvbarátaival együtt, hogy választással nem tudnak győzni, más módszert kell alkalmazni. Kedves olvasóim emlékeznek 2010-től, hogy hányszor nyúlt a balliberális oldal erőszakos eszközökhöz a folyamatos utcai tüntetésekkel – Fidesz-székház lerohanása, elfoglalása, törés-zúzás az amerikai ügyvívő segítségével, az oktatásért felelős minisztérium elfoglalása, a kockás inges „Tanítanék” mozgalom, a „fekete nővér” hőrgése és kimúlása, őt is a partszélén hagyták, valamint az MTVA-székház erőszakos elfoglalásának kísérlete, a Parlament előtti rombolás Szenteste előtt, a karácsonyfa megrongálása, ajándék szánkók tönkretétele, erőszakoskodás a rendőrökkel, az SZFE elfoglalása hazai balliberális és külföldi pénzek segédletével –, amelyeket végül demokratikus úton a kormányzat leszerelt.
Most megint elindult egy már most erőtlenné vált mozgalom, a hídfoglalók, a kata-változtatás elleni lázadás szerencsétlen biciklis futárokkal, akiket mérhetetlenül kizsákmányol a luxembourgi székhelyű tulajdonos, mindezt azért, mert nem tetszik nekik a magyar nemzeti érdekeket képviselő kormány. Ebben a hídcirkuszban persze ott van a hazai politikai baloldal színe-java, hátha valami sikerül, meg egy csomó magával mit kezdeni nem tudó, drogos, alkoholista, zavaros elméjű tüntető, akik csak ráérnek, jól élnek abban, ami itt van, de ki van mondva: elégedetlenkedni kell.
Nos, térjünk vissza Dobrev Klárához, ehhez a kártékony, hazáját könnyen áruba bocsátó személyhez. Mint egykoron nagyapja, Apró Antal, az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik leverője, megtorlója Moszkva, a szovjetek „talpát” nyalogatta, kiszolgálta, elfeledve a magyarok érdekeit. Most itt van az unoka, Klára, és társa, Ferenc, akik Brüsszel és Washington legfőbb talpnyalói, kiszolgálói lettek. Mit beszél ez a nő, mit írogat össze-vissza? Hogy ő európai parlamenti képviselőként „...értetek, az országért dolgozom...” Akkor miért tesz be minden pillanatban baloldali társaival együtt Magyarország ellen? Hazug egy ember. Reméljük – a magyar közmondás szerint is – a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát. De úgy érzem, az ilyen nőszemély nem érdemel több szót, mint ahogy Cseh Katalin és Donáth Anna sem. Maradjunk annyiban, ők a hazájuk ellen áskálódnak. Továbbra is ítélkezzenek róluk a választók.
Írásomat a nagy magyar asszonyokkal kezdtem. Azokról, akikről példát lehetne venni, de távolról sem szeretném ezeket, az önfényezőket összehasonlítani a történelmi nagyasszonyokkal. Ilyen nagyasszony volt például Szilágyi Erzsébet, a törökverő hős Hunyadi János felesége, Hunyadi László és a király, Mátyás édesanyja, valamint a másik törökverő várvédő, Szilágyi Mihály testvére. Micsoda környezet, micsoda család! Nem véletlen, hogy az 1848–49-es szabadságharc leverése után Arany János papírra vetette 1854-ben a Mátyás anyja című versét.
Szilágyi Örzsébet Levelét megirta; Szerelmes Könnyével Azt is telesirta.FiánakA levél,Prága városába,ÖrömhírtViszen aSzomorú fogságba:„Gyermekem!Ne mozduljPrága városából;Kiveszlek,KiváltlakA nehéz rabságból...”
Nemzeti hősök, történelmi nagyságok felesége, szülője volt Szilágyi Erzsébet. Benne nemcsak az anya szólalt meg, hanem a hazafi, aki a történelem nehéz pillanataiban nem feledkezett meg kötelességéről, az akkor már családfő szerepéről. Arany János akkor írta meg ezt a versét, amikor tombolt az osztrák önkény, amikor már kivégezték az aradi vértanúkat, amikor üldözték a magyar szabadságharcosokat és mindazt, ami magyar.
Ezek a mai baloldali, globalista magyar nők beálltak a magyart üldőzők sorába. Hol vannak ezek Zrínyi Ilonától, Kossuth Zsuzsától, Teleki Blankától, Tóth Ilonától, Wittner Máriától – és sorolhatnám tovább –, akik egész életükben a magyarságot, a magyar ügyet képviselték.
Szegény Dobrevék és csapata, csak sajnálni tudom őket. A történelem fekete fejezetei ők.
