Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén… Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.
A kilencvenes években Princz Gábor a Postabank pénzéből Fenyő Jánoshoz hasonló médiabirodalmat épített (Fenyőről itt és itt és itt és itt és itt írtam).
Akár egy maffiafőnök, egy Keresztapa, úgy fizette meg, láncolta magához az embereket, hálózatához újságok, rádiók, színházak, ismert értelmiségiek, művészek, politikusok tartoztak. A bank az agresszív üzletpolitika és az addig nálunk nem látott reklámkampány következtében elképesztő iramban növekedett. Utóbbira nagyon komoly összegeket fordított: a Heti Válasz korábbi cikke szerint a Postabank „1994 és 1998 között átlagosan évi 2-3 milliárd forintot költött reklámra, ami a működési költségek magas hányadát, 13-20 százalékát tette ki.” A reklámhadjárat kulcsfigurája Geszti Péter, illetve a nevével fémjelzett Akció Kft. volt. Róla, illetve szerepéről később még szó lesz.
A terjeszkedésben, illetve a pozitív imázs megteremtésében hasonlóan fontos szerep jutott a sajtónak, a bank médiabirodalmának. Princz Gábor bukása előtt hosszabb-rövidebb ideig a bank tulajdonában álló P&B Média Portfoliókezelő Rt.-hez tartoztak a következő lapok: a Magyar Nemzet, a Kurír, a Világgazdaság, a Pesti Műsor, a Szabad Föld, a Tallózó, a Magyar Narancs, a Beszélő, a Sárga RTV, az Elite, a Magyar Konyha, a Nemzeti Sport, a Pesti Riport, valamint a 168 Óra. Hosszú felsorolás, de a Szikra Lapnyomda, a Híd Rádió Kft. és a Magyar Eurosport is hozzájuk köthető volt.
Princz médiabirodalmát előbb Kende Péter (felfutásáról itt írtam), majd az MDF-kormány megdöntésére hihetetlen energiákat fordító Kurírt elindító egykori bűnügyi újságíró, Szűcs Gábor irányította, végül Németh Péter kezébe került. Utóbbiról is lesz majd még szó. Az is jelzésértékű, és mindent elárul a kiegyensúlyozottságról, hogy a fenti lapok közül egy volt konzervatív, a Magyar Nemzet, de az is inkább csak a nevében.
Princz „arculatátfestése”: KISZ-kedvencből kulturális mecénás
Princz dörzsölt üzletember volt, és nagylelkűen bánt a befektetők és az adófizetők pénzével. Tudta, hogy nagyon is szüksége van az arcfrissítésre.
A rendszerváltás után már nem Princz György fiaként (cikkem itt), Timár és Tenner elvtársak kedvenceként (írásom itt), a KISZ egykori kádereként akart szerepelni. Ezért a hátterét nagyrészt elhallgatta (KISZ-es szerepét teljesen), és folyamatosan interjúkat jelentetett meg önmagáról a különböző lapokban (gyakran a sajátjaiban), amelyekben kultúrmecénásként és művészlélekként tetszelgett.
Minden megszólalásában hangsúlyozta, hogy lélekben nem bankár, hanem kultúrember, művelt és érzékeny értelmiségi, aki zenésznek tanult, Salingeren és Updike-on nőtt fel (ebben hasonlítunk), és igyekszik minél többet visszaadni. Több művészbarátja volt, közéjük tartozott Presser Gábor is, aki külön slágert írt a Postabanknak, és akit Princz végig gálánsan támogatott, de az a Kern András is, aki saját filmet készíthetett a vezér segítségével. Lehetetlen túlértékelni ezeknek az elismert, országosan is népszerű embereknek a jelentőségét. Afféle társutasokként segítettek a pozitív imázs megteremtésében.
Postabank közgyűlés, Princz mellett Lukács Sándor és Kern András 1997 / Fotó: MTI
„Princz Gáborhoz két nagy művészi kör állt különösen közel – írta már a Postabank-vezér bukása után a Népszabadság. – A gyűjtőpontok: a Vígszínház, illetve a Merlin Színház. A Postabank 1992-ben lett a Vígszínház kizárólagos szponzora, bár a kapcsolat a hírek szerint az utóbbi időkben meglazult. Mindazonáltal márványtábla jelzi az előcsarnokban a színháziak el nem múló háláját. A Víg felújításában, illetve ez idő alatt a Sátor működtetésében is nagy segítségére volt a társulatnak Princz Gábor. A színház zenei vezetőjét, Presser Gábort tartják Princz fő zenei szövetségesének. […] Princz Gábor volt nemrégiben Kern András Sztracsatella című filmjének producere.
Ez nem postabankos támogatás volt, hanem Princz magánvállalkozása, ahogy a forgalmazásban is saját cége, az Intent vett részt. A Sztracsatella stábja pedig Kerntől Eszenyi Enikőn át Presserig a Vígszínházra épült.”
Nepszabadsag_1998_08__pages171-171
Kern szerint poénból rakta bele a Postabank-reklámot
Nem postabankos támogatás. Ehhez a narratívához annyira tartották magukat, hogy Kern (ahol lehetett) elismételte. A Sztracsatella minőségét nem az én tisztem megítélni, a nézőszámmal nem volt különösebb probléma, de a filmszakma szerint olyan volt, akár egy „közepes amerikai film”. Csak benne egy Postabank-reklámmal.
„A Sztracsatellában egyáltalán nem vett részt a Postabank”
– mondta határozottan 1997-ben Kern az őt megkérdező Népszabadságnak akkor, amikor az elég szürreális reklámbetét kapcsán kérdezték. A cikkből kiderült, hogy „régen ismerik egymást Princz Gáborral, akitől segítséget kért a filmhez.
Princz kétféle lehetőséget ajánlott: vagy a bank szponzorál 2-4 millió forint értékben, vagy a saját cégén, az Intent Kulturális Szolgáltató Rt.-n keresztül vállalják szponzorok felkutatását. A rendező az utóbbit választotta, így a kft. vezetője, Traub Pál és Princz mint producerek szerepeltek a stáblistán: a film költségvetésének a fele az általuk hozott szponzoroktól származott.”
A legérdekesebb, amit Kern a reklámról mondott: „Kérdésünkre, hogy miért kellett a Postabank egyik értékpapírját a filmen népszerűsítenie, Kern azt válaszolta: –
Senki nem értette meg azt a jelenetet. Ez az én hibám. A csapból is a bank reklámja folyt, a mondatot ironikus kiszólásnak szántam. A nagyesküt leteszem, hogy amikor a forgatókönyvet írtam, még szó nem volt arról, hogy benne lesz Princz vagy a Postabank.”
Azt ezt firtató kérdésekre a Postabank persze egyáltalán nem is válaszolt. Azért is furcsa Kern ellenkezése, mert 1996-ban, a Kritikának adott nagyinterjúban még közös alkotói munkáról beszélt: „A producereim is kérték, ne legyen ellenszenves ez a karmester – mondta a saját szerepéről – Én viszont szerettem volna őszinte lenni. Maga Princz Gábor kérte, hogy a befejező monológban legyek egy kicsit szimpatikusabb.”
Ezek után higgyük el, hogy Princznek nem volt köze a Postabank népszerűsítéséhez. A bankvezér narcisztikusságára és félreértett szerepére jellemző, hogy a másik ismert, Postabank által fizetett filmben, A három testőr Afrikában című darabban még szerepelt is. Ezt Bujtor István rendezte, Princznek a nagyvonalú bankár szerepe jutott. „Mikor kell megadnom?” – kérdezték tőle, mire Princz figurája:
„Ráér. És most húzz innen a fenébe…”.
Nagyjából ilyennek tűnt az üzletpolitikája. [Amúgy nem játszotta rosszul.]
Presser és Princz gyümölcsöző barátsága
Princz arra is ügyelt, hogy azért a jobboldalra is adjon (főleg, hogy első négy évében az MDF volt hatalmon). Támogatta a Lezsák Sándor vezette Lakiteleki Népfőiskolát, de kiválasztottjai közé tartozott az a Koltay Gábor is, aki a kilencvenes években a Szabad Tér Színház igazgatója volt. De ez a tortának csak pici szelete volt. Inkább csak mutatvány, hogy legyen mire hivatkozni, legyen miről írni – lám, milyen kiegyensúlyozott a bankvezér. A szíve a szocialistákhoz és a liberálisokhoz húzott.
Presser és Princz például kimondottan szoros baráti, üzleti kapcsolatban állt. Kevesen tudják ma már, de a Postabank fizette a Locomotiv GT híres Nyugati pályaudvari búcsúkoncertjét, Presser Gábor Csak dalok és Kis történetek című szólólemezét, de az LGT 1997-ben megjelent, 424-es című albumának is a bank volt a szponzora. A korabeli cikkek szerint a Vígszínházhoz is Presser vitte be Princzet és a Postabankot, ő hozta össze a vezért a tavaly elhunyt Marton Lászlóval, aki az utóbbi években molesztálási ügyeivel, és az arra adott cinikus válaszaival borzolta a kedélyeket. Princz a támogatásáért cserébe márványtáblát is kapott.
Presser és Princz barátságára jó példa, hogy az egyik karácsonykor együtt mentek felköszönteni a szintén ex-LGT-s, Karácsony Jánost, akinek szólólemezét a Postabank támogatta.
Itt azért tennék egy kitérőt: magánügy, de mindig is szerettem és szeretem az LGT-t, kamaszkoromban különösen sokat hallgattam az albumaikat, de ez az összefonódást nem teszi meg nem történtté. A kultúrát támogatni fontos, a pénzt elfogadni célszerű, de azért nem mindegy kitől, és főleg milyen áron kapjuk meg a milliókat.
Nagy hármas ez is: Gyertyánfy Péter, a Szerzői Jogvédő Hivatal főigazgatója, Princz és Presser / Forrás: Kurír, Arcanum.hu
Princz a bankpánik idején is lekezelően viselkedett
Beszéljünk csak 1997-ről, amikor már egyértelművé vált a Postabank csődközeli helyzete. Ma sem tudjuk, hogy ki állt a február végén kitört bankpánik mögött, aminek következtében a betétesek elkezdték tömegesen kivenni a pénzüket.
A baj hatalmas volt. A Princz Gáborral nagyon jóban lévő Horn Gyula miniszterelnökként személyesen sietett a bank segítségére (Horn és Princz kapcsolatáról majd írok), az állam a későbbi vizsgálatok szerint összesen hatvanhárom milliárd forintot (!) adott mentőövként. Hatvanhárom milliárdot – ezt azért megismétlem. A Postabanknál irgalmatlan mennyiségű pénz eltűnt. És messze nem csak a pánik miatt.
Horn, Princz, a háttérben Medgyessy (1997) / Fotó: MTI
Említettem, hogy Kende Péter a könyvében (Bank bianco) megszólaltatott néhány kritikust is, közéjük tartozott Madarász László bankár, aki Princz után a Postabank vezetője lett. Madarász nem itthon futott be, Párizsban diplomázott, majd kezdett a patinás BNP-ben dolgozni, ahol egyre feljebb emelkedett. Tehát nem a kádári, posztkádári mutyivilágban szocializálódott. Az 1991-ben hazatért közgazdász nem rejtette véka alá, hogy Franciaországban – ahogyan sehol Nyugaton – nem történhetett volna meg, hogy egy alig több mint harminc éves közgazdász állami bankot kap, és persze azt is furcsállotta, ahogyan 1997-ben Princz Gábor viselkedett.
„‘97-ben, nem sokkal a pánik után ülést tartott a Bankszövetség, mind a negyvenvalahány bankvezető részvételével – hogy Princz Gábor megmagyarázza: pontosan mi is történt?
Tátott szájjal bámultuk azt a magabiztosságot, majdhogynem lekezelést, amint Princz viselkedett. Akkor tettem föl először magamnak azt a kérdést: valóban ennyire különleges személyiséggel állunk szemben? Tökéletesen úgy tett, mintha nem tudná, a bankjában nagyon nagy a baj – gyönyörűen megjátszotta, hogy minden a legteljesebb rendben van.
Engem, ti, nem ültettek le! Princz Gábor magabiztosan mosolyog (2004) / Fotó: MTI
Pedig ott öreg rókák is ültünk jó néhányan. […] Fölállt az egyik külföldi bank vezérigazgatója, és azt kérdezte: – Princz úr! Mikor láthatjuk a bank összesített, tényleg konszolidált, valamennyi kapcsolt vállalkozás adatait is tartalmazó mérlegét, és ki fogja azt aláírni auditorként? – Princz pedig mosolyogva közölte: –
Uraim! Nemsokára küldeni fogom mindannyiuknak! – Soha nem kaptuk meg. […] Sok ilyen >húzása< volt Princz úrnak.”
Kende: már miért is lenne rossz bankár?
Madarász egy akkoriban nagyot ment Népszabadság-interjúban a bukás után rossz bankárnak nevezte Princzet – de hát minek másnak is lehetne hívni ilyen irdatlan hiányok és pénztékozlás után –, amit Kende sérelmezett a könyvben. „Az Ön 1999 januári Népszabadság-interjúja erre a kérdésre egyetlen választ adott: Princz Gábor, úgy, ahogy volt, rossz bankár volt, nem volt megfelelő a szaktudása, csapnivaló, abnormális befektetései voltak és így tovább.
Ez azért nekem így nem stimmel, még akkor sem, ha én magam persze azt nem tudom, és pláne nem akarom megítélni, hogy Princz Gábor jó bankár volt vagy rossz”.
Bemutatták Kende Péter – Bank Bianco: A Postabank és Princz Gábor címû könyvét a Libri Könyvpalotában / Fotó: MTI
Pedig az eredmények láttán nem nehéz – és akkor még nem beszéltünk a különböző ügyekről. Járai Zsigmond, a Fidesz-kormány pénzügyminisztere is a ritka, keményen fogalmazók közé tartozott (persze a másik oldalon is állt):
„Szép álomként indult az egész: néhány nagyon fiatalember, megfelelő banki tapasztalat híján, elindult a nagy kalandra: hatalmas lakossági bankot építenek föl. Még azt is feltételezem, csupa jó szándékkal. Mikor kanyarodott el egészen másfelé, valóban a szélhámosság felé – azt csak ők maguk mondhatnák meg”.
„Mit ért szélhámosság alatt?” – kérdezte Kende. „Természetesen nem tudom bizonyítani, de nem vitás: a kilencvenes évek vége felé már olyan tranzakciók zajlottak a Postabankban, amelyekről az embernek már az a benyomása: ezek mások, mint a jóindulatú banki cselekvés. Mondok példát: a székház-ügy…”.
Kende: „A Palotás-féle Pharmatrade-székház?” Járai: „Persze, az.
A mögött a vagyon – valahová, valakiknek – kimentése szándékának kellett meghúzódnia, máskülönben nem jöhetett volna létre. A Princz-történet vége – mint mondjuk, a spanyol ingatlanügy – pedig már egyértelműen bűnözésbe ment át. Ez nem csupán a keletkezett lukak betömködése volt, hanem pénzek kiszivattyúzása. Amint a Palotás-golfklubnál is kívülről annyi látszik: értékén fölül vettek meg valamit, ami mégiscsak annak lehetséges útja, hogy ezért-azért pénzt adjanak ennek-annak”.
Palotás János (MDF) felszólal az Országgyûlés plenáris ülésén / Fotó: MTI
Palotás János pályafutására későbbi cikkemben még visszatérek, most röviden a székház-ügyről.
Palotás 1991-ben megvásárolta a Pharmatrade Kereskedőház Kft.–t az Állami Vagyonügynökségtől 824 millió forintért. A vételárból csak 10 milliót fizetett készpénzzel, a többit E-hitelből és Postabank-kölcsönből fedezte. Ekkor Palotás a Postabanknál még felügyelőbizottsági tag volt. Később 1,2 milliárd forintért adta el cége irodaházát a Postabanknak. Palotást később okirat-hamisítással és adócsalással vádolták, de felmentették a vádak alól. És most jön a jellemzően magyarországi csattanó: a perben kulcsszerepet játszott egy Erdős Tamás nevű ügyész, aki előbb visszavont egy vádpontot, végig teljesen indiszponáltan viselkedett, majd meg sem fellebbezte (!) az ítéletet. Ez már az ügyészségnek is sok volt, eljárást indítottak ellene, de ő inkább nem várta meg. Az eset után otthagyta az ügyészséget, és inkább ügyvéd lett.
De erről majd máskor.
A színfalak mögött folyt a pénz, elől mentek a reklámok
A lényeg: ez és a többi ügy akkor már ismert volt. S ha a széles közvélemény nem is rakta össze, a bennfentesek nyilván tisztában voltak az egésszel. Amíg a színfalak mögött folyt az egyre gátlástalanabb üzletelés – Princz a Horn-kormány alatt még inkább megerősödött, egyre magabiztosabb lett –, az előtérben 1997 februárjáig minden csodás volt. Az említett bankpánik után viszont még inkább szükség volt a pozitív üzenetekre. Üzenni kellett az embereknek.
A Postabank 1997 februárjának végén tényleg közel került a bedőléshez, a betétesek február 28-án gyakorlatilag rohamra indultak, és ha minden igaz, egyetlen nap alatt 10 milliárd forintot vettek ki, bár ez a következő napokra jelentősen csökkent. Princz a Reutersnek adott nyilatkozatában előre megtervezett akcióról, ügynökökről (!), rémhírterjesztésről beszélt. Ezután sietett a Horn-kormány a bank segítségére, így még komolyabb jelentősége volt a bank éves közgyűlésének, amelyet szokás szerint a Vígszínházban tartottak.
A Kurír címlapján is megjelent az üzenet: „Tőkét emel a bank.” A képen Princz mellett Kern András, Presser Gábor és Lukács Sándor vigyorgott.
Tőkét emelnek / Forrás: Kurír, Arcanum.hu
„[…] mint képünkön is látható, mosolygós csevej folyt a bankárok, Princz Gábor elnök-vezérigazgató, Pusztai Viktor vezérigazgató-helyettes és a művészek, Kern András, Lukács Sándor, valamint Presser Gábor között – írta címlapján a Postabank lapja. – Később bent, a nézőtéren már komolyabb dolgokról esett szó: a tanácskozók tőkeemelésről döntöttek, igazgatóságot és felügyelőbizottságot választottak a következő három évre.”
Ez a fajta látszatszínház korábban is működött. Két évvel korábban, 1995-ben még maga Horn Gyula is megjelent a közgyűlésen, és a következő viccesnek szánt fotó jelent meg a Kurír címlapján a szokásos közgyűlésről:
Nagy poén / Forrás: Kurír, Arcanum.hu
„Délelőtt tíz óráig az elnökségi székekre ültetett játék macik, a virágok és a hangjával jelen lévő Presser Pici játszhatták a főszerepet. Aztán megjelent az elnökség két illusztris vendéggel, Horn Gyulával és Suchman Tamással [privatizációs miniszter]. A mackókat visszavonultatták, elcsendesült a nézőtér, és Princz Gábor elnök-vezérigazgató szavaival élve rögtön bele is vágott a munkába a Postabank éves rendes közgyűlése, amelyet – a hagyományokhoz híven – az időközben megújult Vígszínházban tartottak.”
Ezt egy életen át kell játszani
Presser olyan szimbiózisban élt Princzcel és a Postabankkal, hogy az állandó szereplésen túl még külön dalt is írt nekik (állandó szerzőtársával, Sztevanovity Dusánnal), amit a korszak egyik akkor felfedezett csillaga, Hevesi Tamás énekelt nekünk a tévében, moziban, mindenhol. Nekünk: a személyes névmás nem véletlen, harminctól felfelé kevés olyan olvasó lehet, aki nem hallotta ezt a dalt. Kikerülhetetlen volt. „1993 nyarán keresett meg Geszti Péter, Presser Gábor és Herendi Gábor – mondta Hevesi Tamás a Napló című újságnak. –
A Postabank kitalált egy reklámfilmet, amelynek a főszerepére engem kértek fel. Egy énekest, vagyis önmagamat kellett alakítanom. Ez volt az a bizonyos >Ezt egy életen át kell játszani<. A közönségnek nagyon tetszett, és ez év elejétől beindult a gépezet. Elkészült a kazetta és a CD, amelyen LGT-dalokat énekelek.”
Az említett Napló örömmel számolt be arról, hogy a
„dal videoklipjét Las Vegasban a világ első húsz videoklipje közé sorolták és Gremmy Díjra terjesztették fel.”
Nem tudjuk, hogy mit takar a „Gremmy Díj”, de ha Las Vegasban ilyen jól szerepelt a dal, az az Amerikába vágyó újságolvasóknak azért jelenthetett valamit. Persze nem volt mindenki ilyen lelkes. Az akkoriban még üdítően friss és a sajtómunkások általános szintjéhez képest kifejezetten vicces Uj Péter kevéssé lelkesedett: „Nekünk Mohács kell! – gondolták a magyar válogatók, és a popzene nemzeti szellemétől áthatva nevezték Hevesi Tamás Ezt egy életen át kell játszani című bankreklámját, aztán a Hip-Hop-Boyst, a nekikeseredett, gettóba szorított magyar feketék sorsát megéneklő East 17-utánzatot, amitől nyilván padlót fogott minden felvilágosultabb popzenehallgató […]”.
De a kampány persze folytatódott: „A Postabank kért fel a dal eljátszására, és valóban úgy tűnik, hogy sláger lett belőle, hála a Presser-Sztevanovity duónak és a Postabanknak” – mondta a Nemzeti Sportnak Hevesi. A leglelkesebb szokásosan a Kurír volt:
„Egy fiatalember szinte valamennyi rádióállomáson és moziban ugyanazt a dalt énekli néhány hete. A refrénjét már szinte mindenki kívülről fújja: >Ezt egy életen át kell játszani…< Az urat Hevesi Tamásnak hívják, hosszú szünet után tért vissza a hazai rockéletbe.”
„Amikor hazajöttem, kisebb klubokban énekeltem. Erről szerzett tudomást Pici és Dusán, s látogatásuk egybeesett a Postabank igényével, hogy készüljön egy lüktető, tempós szám, amely kifejezi azt az életérzést, amely megfelel a bankról kialakult képnek, s erősíti is azt. Megszületett a dal, a clip, melyet a tévében és a mozikban is rengeteget vetítettek” – mondta Hevesi szintén a Kurírnak.
Presser és a Postabank mackója
Ma már szürreális, de a magát mindig szuverén személyiségként beállító Presser annyira odaállt a Postabank mellé, hogy még a mackóval is modellt állt: „Művészethez és művészekhez méltó színhelyen, a Postabank miskolci területi igazgatóságának palotájában vették föl a Zenebutik következő műsorát – írta természetesen a Kurír 1992-ben – A felvételen a többi között Presser Gábor is szerepelt, partnere a Postabank mackója volt.”
Várták a betéteseket / Forrás: Kurír, Arcanum.hu
A legérdekesebb, hogy Princznek és Pressernek állítólag még saját zenekara is volt. Bár sehol máshol nem találtam nyomát, a bennfentes Kende Péternek elhiszem a következő anekdotát.
Amikor Princz bohém személyiségéről írt, megemlítette, hogy egy olyan együttesben játszott, amelyben Presser és Karácsony is benne volt. Ez volt a Bank bianco – akár a könyvének címe.
„A Postabank-bulikon rendszeresen föllépett a Bank Bianco együttesben, latin dzsesszt játszottak. Presser Pici zongorázott, Murányi dobolt, Karácsony János gitározott – és Princz Gábor basszgitározott és énekelt. Egész jól”.
Bank bianco – elég furcsa név és még furcsább poén.
Presser: Sosem kilincseltem, mi mindig is vállaltuk ezt
Presser javára írhatjuk, hogy azon kevesek közé tartozott, akik Princz bukása után sem fordultak el mellőle. A zenész 1999-ben a Népszabadságnak beszélt a Postabankról, de persze semmiben nem érezte magát felelősnek: „Sosem kilincseltem. Viszonylag ismert történet: hét éve a Postabanktól egyszerűen felhívtak, mondták, ha tényleg szponzori támogatáson múlik a nyugati pályaudvari LGT-koncert, akkor Princz Gábor elnök-vezérigazgató kérdezted, hogy csütörtök reggel fél nyolckor tudok-e vele találkozni.
Mondtam, fél nyolckor nem. Tizenegy után.
Erre mondták, hogy jó, akkor legyen fél tizenkettő. Bementem, és Princz felajánlotta, hogy a bank kizárólagos szponzora lenne a búcsúkoncertnek. Én meg beleegyeztem. így kezdődött. Úgy érzem, sok jó ügyben vettünk részt, azt, hogy a Postabank bennünket szponzorált, persze lehet szeretni vagy nem, lehet helyeselni vagy nem, de mi legalább mindig is vállaltuk.”
Nem tudom pontosan értelmezni, hogy pontosan mi az a „sok jó ügy”, de a szokásos szétkenés elég elszomorító egy Presser nagyságú egyéniségtől: „lehet szeretni vagy nem, lehet helyeselni vagy nem”. Maradjunk annyiban, hogy a hírnevére különösen ügyelő Presser Princz bukása után nem véletlenül magyarázkodott a vele baráti sajtónak. Így nézve érthető, hogy a 168 óra is a védelmére sietett, annak adott interjújában szintén azt hangsúlyozta, hogy ő nem kilincselt.
Mester Ákos, Presser, Forró Tamás, ők felügyelték a Magyar Nemzetet
Presser védekezése valahol érthető, kevesen vagyunk képesek a szembenézésre, márpedig ő vastagon benne volt a Postabank ügyeiben, arcát, befolyását, kapcsolatait adta az egészhez.
Sőt, tagja volt annak az igazgatótanácsnak, amely a Magyar Nemzet „irányultsága” felett őrködött. Utóbbi az igazi bohóctréfa.
Ezzel a történettel visszatérünk cikkem kezdetéhez, a sajtóholdinghoz. Szintén a Horn-kormány 1994-es, egész pályás letámadásának idején történt, hogy az akkor leginkább csak papíron nemzeti-konzervatív elkötelezettségű – Avar Jánosokkal, Várkonyi „Técsy” Tibor titkos munkatársokkal terhelt – Nemzetet bekebelezte a Postabank. A liberális Magyar Hírlap 1996. januárjában így tudósított az eseményről: „A Magyar Nemzet új tulajdonosának, a Postabank sajtóholdingjának képviselői megerősítették tisztségükben a napilap eddigi vezetőit. A tegnapi szerkesztőségi értekezleten azt is bejelentették, hogy az újság politikai irányultságát és tartalmi jegyeit illetően sem terveznek változtatást. Küllemében azonban néhány hónapon belül megújul a lap.” A Hírlap megszólaltatta az újság korábbi MSZMP-tag főszerkesztőjét, Tóth Gábort, aki szerint céljuk az maradt, hogy a Nemzet „korrekt, mértéktartó lap legyen, amely nem pártokban és koalícióban, hanem polgári, nemzeti értékekben és azok megőrzésében gondolkodik”.
A Postabank sajtóholdingját ekkor már nem Kende vezette, hanem Murányi Róbert (ugye ő is bandatag volt a Bank bianco-ban), akinek Németh Péter és Szűcs Gábor voltak a társelnökei. Az igazgató-tanács sem állt akárkikből:
„Kende Péter, Presser Gábor, Ungvári Tamás, Erdős Ákos, Forró Tamás, Mester Ákos, Eötvös Pál, Palik László és Héder Barna”.
Ízlelgessük ezeket a neveket, és gondolkodjunk el azon, mennyire volt akkor kiegyensúlyozott a magyar sajtó.
Folytatom.
Ulmannmónika
2020-04-05 at 15:22
Zolatiguszti 02.15.-kor íródott kommentjére reagálva a”mi”
művészeinkre nagyon jól illik az írásudók árulása.
A tőlük(ezektől?)a -joggal?-elvárható,számunkra afféle erkölcsi lámpásként valú útmutatásra méltatlanok,amit naponta klf.stiklijeikkel,balhéjaikkal,botrányaikkal bizonyítanak.
És ami az ő “hitelességüket”igazolva(?)itt nálunk a nemnem,
csak a kissé rózsazinű Csepelen az őszi választásokra készülő
időszakban a fideszes városvezetés,bennünket nyugdíjasokat megcélzó kampányrendezvényére un.meglepetésvendégként az a
bodrodi gyula(a kisbető nálam a megvetés)nevű kivénhedt ripacsot voltak képes meghívva-kvázi,a torkunkon lenyomni!-
aki a médiákban és a telefonos,személyes bejelentkezésével
nyiltan elismerte:én a dk.-s vagyok,ezért nekik kampányolok!
Amikor ezt itt a mieinknek szóvá tettem,a válaszuk az volt:
hát,mi erről nem tudtunk!,továbbá:elképzelhetőnek tartjátok
e azt ,hogy a túloldalon,mondjuk a mi oldalunkra sorolható
Pataki Attilát,Nyeges Attilát,Varga Miklóst,Szikorát stb.stb.
ők szerepeltetnék?
Válaszuk nem volt,de szemmel láthatóan nem értették,hogy mi a
gondom,bajom,problémám!
Hálistennek,mindezek ellenére,immár 3.ciklusban is fideszes
maradhatott Csepel!
Theo
2020-04-07 at 00:12
Igen, gond a Fideszes fiatal titánokkal, hogy fogalmuk sincs már a rendszerváltás körüli időkről sem. Viszont nem is tájékozódnak.
Ráadásul sok a határon túlról érkezett magyar, akik szintén nem ismerik az itteni közéleti múltat és ezért könnyen megvezethetők. Ki is használják.
Uff
2020-04-05 at 14:53
Maxmális az egyetértésem a sőke ciklonnal!
én beszéltem :UFF
Szőke ciklon
2020-04-05 at 14:16
Lassan-lassan kiderül a csóró nép számára, hogy egész életükben, tudatlanságban tartva át…ták őket. Rajongott a nép azokért a rendszer által gyártott hősökért, akiknek piszkos dolgaikról mélyen hallgatott a rendszer, akikről csak egy fél emberöltő után derült ki, hogy a rendszer kegyeltjei voltak, akik aztán ügyesen átmentették magukat a rendszerváltáson. A mostanában kiderített disznóságok tükrében vérlázítóan cinikus volt az MDF miniszterelnökélnek “Tetszettek volna forradalmat csinálni!” mondata, ami végül is nem meglepő, hisz ő is közéjük tartozott.
Sokan elmondták már, hogy az ország két részre szakadt, ami több szempontból is igaz, de ami a magyarok számára a legszomorúbb, hogy egy a Nemzeti javakat megtermelő nagytöbbségre, és az azt felélő kisebbségre szakadt. Ez a kisebbség napjainkban megint úgy érzi, hogy az elmúlt tíz év alatt nagyjából rendbe tett országot vissza kellene szerezni. Bár uralják a médiát, a művészetek irányítását, a tőke világát, de mindez kevés, ha a politikai hatalom nem az ő kezükben van.
Ami Pressert illeti, fiatalságom szép emlékeit rombolta le.
Toni
2020-04-05 at 11:38
A diktátorváltás utáni 30 év alatt összességében csilliárdokat loptak el. De mikor, miből, hol lettek ezek megtermelve? (Milyen tevékenységek profitja?)
miért hagytuk,hogy így legyen(Fonográf:sárga rózsa)
2020-04-05 at 11:11
Elnézést a tévedésemért,az Illés Lajos-féle Miért hagytuk,hogy így legyen a helyes idézet!
miért hagytuk,hogy így legyen(Fonográf:sárga rózsa)
2020-04-05 at 10:50
Hát igen és ezek képviselték anno,de csak anno?az ország,a társadalom elitjét?
Sajnálatosan akkor elmaradt az erkölcsi megtisztulást előidéző,gyökeres változtatás,mellyel tabula rasaként egy
a múlt minden-de legalábbis sok-szennyétől-megszabadulva,új alapokról építkezhettünk volna.
Bár mindebben sokan-sajnálatosan nem az egész ország lakossága!-de hittünk és az,hogy mindez -oh’vajh,kinek a bűne,hibája,hogy ez a katarzis elmaradt!?-nem így alakult
azt napjainkban és még sokáig-tán örökké?-fogjok nyögni.
És a legszomorúbb,legtragikusabb,hogy mint szavazókat elveszítettük azokat,akik az un.”rendszar”váltás utáni
változatlanság miatt kiábrándultakká váltak.
Ez az igazi tragédiánk!
Salamander
2020-04-05 at 04:58
EGYETÉRTEK.
A közélet és a közszereplők, művészek világában tiszta vizet kellene önteni a pohárba, mert addig nem lesz előrelépés. A Fidesz elérte a plafont: a további szavazatszerzéshez értelmiségieket kell bevonzani a párt holdudvarába. Ez azonban csak tiszta tereppel, közélettel lehetséges
Theo
2020-04-07 at 00:05
Megvannak a további értelmiségiek, -a magyar nemzeti érzelműek-, csak nem kéne őket elnyomni, hanem végre meghallgatni.
igazmondó juhász
2020-04-05 at 00:43
Nesze nekünk elszámoltatás,igazsgtétel!
Leginkább a 2010.-es választási kampányban beigértek nemtel-
jesülése fájó sokunknak!
Rendesen megszívtuk,csak így,póriasan.
És megtudom érteni azokat,akik ezért sem! mentek el a Fdeszre
szavazni,bár azt csak remélni merem,hogy inkább másra sem!
zolatiguszti
2020-04-05 at 03:00
A Fidesz arra alapozott hogy hoz elég szavazatot de nem kavarja fel az állóvizet mert abból akkora politikai csatározás lesz hogy nem tud semmit se megcsinálni. Majd a gazdaság húzza magával és kitisztul. Hát nem, most látszik miért ennyire fontos ez a zsidóknak mindenütt. És az elmaradt elszámoltatás miatt lehet az egész bót rámegy’. Már meghülyítettek egy ralás fiatalt és elvesztettük az EP választást -ugyanis ott minden hülye tudta hogy a Fidesz nyer de az hogy az ellenzék ennyi blokkoló hülyét ki tudott zavarni az most mérhető le a legújabba EU cirkusz kapcsán a járvány közepén. Utána ugyanúgy nem értette meg hogy a pozíciójában nem az a győzele, ha győz hanem ha le tudja fojtani az ellenzéket, hát ez se jött össze most harcolászhat Karigeri és társaival ahelyett hogy az országépítést vinné teljes erővel.
Most üt vissza az hogy baszták megtisztítani a közéletet társadalmat és gazdaségot.
Theo
2020-04-06 at 23:56
És az oktatást. És a TV-ket és az online teret.
palaszeg
2020-04-04 at 20:54
Bizony két szép ember, Princz és Presser.
Királytigris
2020-04-04 at 19:52
Szerencsére már elpatkolt, így több kárt már nem tud okozni az országnak.
palaszeg
2020-04-04 at 18:16
Érdekes lenne azt is megtudni, miért utálták ki Frenreiszt az LGT-ből, hiszen a Skorpió első számában – Szevasz haver – világosan benne van, hogy “Te nekem jókat sosem mondtál” . Majd behozták helyette a hangszeres zenét éppen akkor tanulgató Somlót, akivel aztán a BUMM című lemezen igen felnyomták a basszust, amivel talán bizonyítani akarták , hogy Somló is van olyan jó mint Frenreisz. Hát nem volt olyan jó, messze nem.
gyurlaci
2020-04-15 at 11:41
Már csak azért sem mert a bassz szólamot Barta Tomi játszotta fel.:-)
inteligens elenzéki
2020-04-04 at 17:44
Presser szerintem a mai napig a legnagyobb magyar szerző a könnyűzenében.
Politikai preferenciáit régóta tudom, de azok nem érdekelnek. Hál istennek nem releváns dolog.
Én mindenesetre abban bízom, hogy az a politikai elit amely 94-98-ban, majd 2002-2010 között meghatározták az ország sorsát, többet semmilyen formában, személyi áttéteken keresztül sem kerül pozícióba.
Bízom abban, hogy az már csak történelem marad.
Amúgy itt fentebb látok néhány kommentet, amelyek arról szólnak, hogy nem is sejtették, hogy ilyen dolgok történtek.
Én már dolgozó emberként éltem meg a “módszerváltást”, jártam már akkor is az országot.
Alig volt olyan cég, amelyet nem valami volt párttitkár, vagy valamilyen samesza “szerzett” meg mi meg “kisemberek” meg csak néztük fejcsóválva, a fejünk felett mi történik. Demoralizáló volt na. Egy új világ helyett, a régi átnevezett klónja jött el. Maradt a társadalom ugyanaz a kontraszelekciós gépezet, ami előtte volt, csak már “jogállami” gúnyába bújtatva.
Ennek hatásai a mai napig érezhetőek sajnos. 2010 nem tudott mindent egy csapásra rendbe tenni. Generációk kellenek ahhoz még, hogy a káros társadalmi következményeket végleg kiheverjük.
Galamb
2020-04-04 at 18:12
Szvsz Szörényi Levente legalább akkora, de tény, ők ketten kimagaslanak.
Theo
2020-04-06 at 23:51
Sztem Szörényi az egyedüli “művész”.
Presser, meg Bródy, meg a többiek csak nagyon jó iparosok.
És nem tudhatjuk, hogy más nem lett volna e jobb, csak éppen nem kapott lehetőséget.
zolatiguszti
2020-04-05 at 02:50
Igen erre én is emlékeszem a “Spontán privatizáció korszaka”, miután köztartozás nem évül el azokat kellene kissé átgerebléyzni sztem újra!
Utódok elfogadták az örökséget….akkor az adósságot is.
A gond meg az hogy amikor ezek újra hatalomra törnek majd Pici is örömmel ír neki fülbe mászó kampánydalocskákat meg megy majd a bulikra népszerűsíteni.
Ugyanaz a probléma mint nyugaton most. Hiába zárta le Európa a vallásszabadság kérdését és vallásháborúkat, ha beenged egy embertömeget ami még itt tart napi rutinként, Európát is visszarángatja a kora újkorba.
Hiába akarunk mi nem antiszemiták lenni ha a hazai zsódásg úgy tömbösödik, gyűlölködik összefogva az ország ellen ahogy, ismét tanécsköztársasg szerűen nehéz elmagyarázni bizonyos felülreprezentáltságot.
Gullwing
2020-04-04 at 16:14
Anno Alsóörsön Presser nagyon tudta mondani hogy kurva anyát minden politikusnak!
Libcsiben én még embert nem láttam.
Gáspár Anette
2020-04-04 at 15:22
Dávid Zsuzsa (fb)!
Nem igazán hallgatott.
1996-ban a Millecentenárium nagy ünnepségén, a Hősök terén adtak állami pénzből koncertet, s akkor Somló nagy ingerenciát érzett, hogy nyíltan belerúgjon a magyarokba, akikből évtizedek óta és haláláig élt, és a társai még most is élnek.
Kvázi, hogy az ő népe sokkal idősebb mint a magyar állam, mert hogy -szerinte- hatezer éves.
Na, most, kell ennél belpestibb, mocsár szintű aljasság, lefordítani a magyarok
újabb hullámban való hazajövetelét és a zsidó nép állítólagos létezésének korát?!
Vicc. Mert akkor menjünk vissza 16 ezer évre, melyet a tatárlakai rovásírásos korongok igazolnak.
Nem versengésről szólt 1996, hanem az önazonosságról, a történelmi sorsfordulóról való megemlékezésről.
Amúgy valóban mindegyik tag tehetséges, akik Presser mellett megfordultak.
Ez kétségbe vonhatatlan.
Presser klasszikus képzést kapott, Geiger Ferenc orgonaművész is tanította.
Minden műfajban és műnemben otthon van. Több ezer művet, filmzenét, kísérőzenét pergetett ki az ujjaiból, melyeket megvallása szerint sem tudna felsorolni.
Nemcsak tehetséges művész, de rutinos és kiváló iparos is.
A saját zenéje pedig a balkáni és arabs ritmus és stílus keveréke, de fellelhetőek azok a ritmus motívumok, a valcer, is, mely a német földön megtelepedett zsidóság zenéjébe is beköltözött. A klezmer pedig arabs + balkáni ritmuson alapszik. Ez tény. De nincs ezzel semmi baj.
Mint ahogy azzal sincs, hogy az erdélyi zsidóság zenéjébe az ottani motívumok költöztek be. Ez a máramarosi zsidó folklór hagyatékból is felfejthető.
Sőt, a magyar zsidóság kedvenc dala egy autentikus erdélyi virágének, a Szól a kakas már. Ezt klecmeresítve mint örömzenét játsszák, éneklik. Váljék egészségükre.
De cserébe nem kellene a befogadó népet folyamatosan gyalázni, azt a népet, melynek a kultúrájában, nyelvében, zenéjében, zeneművészetében részesülhettek, mely által megteremthették önmagukat.
De hát ezt már 30 éve űzik folyamatosan= követelőzni, tenyerüket tartani, s mikor megkapnak minden lehetőséget, anyagi és egéyb támogatást, akkor szemen köpnek minket.
Presser ebben rejtőzködő. Kimondta helyette Somló, és Presser végigvigyorogta, s nem is tiltakozott.
zolatiguszti
2020-04-05 at 02:43
Na nálam innentől van bojkott. Ha gyaláz tőlem megdögölhet a nagy művésetével együtt akármelyik, roló egy fillért se költök rá felé se nézek.Ha a mélyére nézek a művészet egy mélységes mély csalódás az értékek irányából.
Dobos Róbert
2020-04-04 at 14:51
Semmi meglepő nincs ebben az írásban,de nagyon hasznos.
Janos Szabo
2020-04-04 at 13:14
ÉN, EZEKET SOHA NEM NÉZTEM! KERN ,TEHETSÉGTELEN ANDRÁST MEG PLÁNE NEM !
gyozo2018
2020-04-04 at 15:27
Nem tehetségtelen.
Sőt.
A tehetség és a jellem nem mindig áll azonos szinten.
TS
2020-04-04 at 18:10
Szerintem is vannak jó dolgai. De túlvállalta magát. Naná, pénzért? Ellenben megbíráltam “ének”-hangját a jutyúkon, na, ott írtak aztán a nagy zeneértők!
Karácsony Márta
2020-04-04 at 12:26
Ez az, amit nem szabad kimondani, mert nulla tolerancia van és minden antiszemitizmusnak számit, főleg az igazság.
Brunnya
2020-04-04 at 12:08
Ez mindenhol igy megy!
Sajnos.
Királytigris
2020-04-04 at 12:07
Ez az egész bagázs, amit művelt, felér egy antiszemita provokációval is.
gyozo2018
2020-04-04 at 12:12
“antiszemita provokációval is.”
Galamb
2020-04-04 at 11:56
Presser ravasz róka. (Kb., mint Vitray a tévések között) Somlóval és Soltival ellentétben nyíltan nem hangoztat(ott) militáns politikai véleményt. Persze, aki egy levegőt tud szívni egy Kendével, arról ne legyenek illúzióink!
Theo
2020-04-06 at 23:44
Az!
A Parlament közeli éttermében állítólag minden asztal alatt mikrofon volt.
Gáspár Anette
2020-04-04 at 11:53
Az Öreg írta, hogy ez a söpredék, magyargyűlölő Ungvári Tamás kioktatta, hogy a kiegyezés óta az ő kezükben a sajtó, és skandallum, hogy a jobboldalnak is van sajtója, és ez nem maradhat így.
Ki volta az az aljas gazember, aki Ungvári halálakor Orbán Viktorral olyan nekrológot íratott alá és közöltetett le, melyben az szerepelt, hogy Ungvári korunk magyar krónikása volt?
Remélem, azóta páros lábbal rúgták ki.
Királytigris
2020-04-04 at 12:13
Ha ez igaz, akkor Orbán miért olvasta fel? Miért nem a saját véleményét mondta?
Vagy ha nem nyalsz, meghalsz?
gyozo2018
2020-04-04 at 20:56
Nem olvasta fel. Közlemény volt.
TS
2020-04-04 at 18:08
Nem vették még észre, hogy a jobboldali vezető politikusok, főleg Orbán Viktor igyekeznek a halottakat, haldoklókat nem rugdosni? Ezért (is) különbek.
Gáspár Anette
2020-04-04 at 20:58
Azt mondhatja, hogy béke poraira, de hogy egy világszédelgő, magyargyűlölő gazember a “magyarok krónikása”, az gyalázat. Nem Orbán fogalmazza ezeket,
elé teszik, aláírja.
zolatiguszti
2020-04-05 at 02:35
Mondjuk igen jó hatása van a közelmúlt értelmezésére az hogy maj 30 évvel a haláluk után megírja egy történész, ha lesz akit érdekel a téma kutatni.
Hans Landa
2020-04-04 at 11:42
A Princz féle Postabank sikkasztás volt a precedens ügy hazánkban.
Kitömve mindenféle színész,zenész,művész,csepűrágókkal,vígszinházzal figyelem elterelésként.Több mint 60-MILLIÁRD forint!!!(“a milliárd kilenc nulla”),a 90-es évek közepén hatalmas pénz volt,ez ma kb 4-5 szörösét éri!!!! A bulit el lehetett vinni-persze tíz év bírói tárgyalgatás után-3.5 millió(“a millió hat nulla”)pénzbüntetéssel,ez a világ vicce.Ne felejtsük el a politikusok által “igénybe vett” ún VIP-hiteleket sem.Palotáson és főleg Presseren csodálkozom,szeretem az LGT-t.Valószínű ebből,és főleg a “sajtóholding”-ból lett elege Fenyő Jánosnak.
“Pecunia non olet”
Filmajánló:Számvetés (2005, Perczel Tamás életrajz)
Királytigris
2020-04-04 at 12:04
150 milliárdot nyúlt le Prinz, először felmentették, majd másodfokon és 3,6 milliós pénzbüntetésre ítélték 12 évig elhúzott “per” alapján.
149.996.400.000 Ft-os extraprofit.
Bőven megérte!!!
Bizony számokkal kifejezve, mellőzve a szubjektivitást, így működik a “magyar” igazságszolgáltatás!
Gáspár Anette
2020-04-04 at 12:09
6 ezer millió Ft.
Ahhoz képest, hogy egyik filmes ismerősöm (a nevét nem fogom leírni) mesélte,
hogy közszájon forgott, hogy “zsebből”, nejlon szatyorban vitte a 10-15 milliókat a “kérelmezőnek”.
immortal
2020-04-04 at 18:16
60 ezer lesz az.
gyozo2018
2020-04-04 at 11:33
“A kultúrát támogatni fontos, a pénzt elfogadni célszerű, de azért nem mindegy kitől, és főleg milyen áron kapjuk meg a milliókat.”
Ja!
És az sem mindegy, hogy kik nyúlták le a Hungarotont a teljes archívumával együtt. Ezt a történetet is szívesen olvasnám a szereplőkkel együtt.
Ez is megérne egy virtuális vasárnapi misét.
Rodolfo
2020-04-05 at 14:01
Erre en is befizetnek. 🙂 Ugyancsak erdekes,es gyanus hogy tunt el jonehany lemezgyar es a hozza tartozo archivum. Mondjuk a 90-es evek termeszetesen a bakelit lemezek veget jelentettek a CD lemezek megjelenese utan.
gyozo2018
2020-04-04 at 11:13
A képen Kern, Lukács Sándor, Presser.
Abban az időben Malek Andrea volt a felesége.
gyozo2018
2020-04-04 at 11:21
Ismereteim szerint Ragályi Elemér csinált neki egy videoklipet a Princz felkérésére.
Tuti
2020-04-04 at 11:13
NAGYON HIANYPOTLO A MUNKAD, HAVER!
CSAK IGY TOVABB (mondom ezt ugy, hogy jol felkurja mindig az agyam)
gács
2020-04-04 at 09:29
A siker és a pénz bűvöletében nagy művészek közül is sokan gazemberré válnak. –
Presser stílusában mindig is volt valami szirup. A zenében sem lehet hazudni.
Poroszlai Róbert
2020-04-04 at 08:13
ezek nem kellene új múlt?
Ricsipaszta
2020-04-04 at 08:04
Egyszer megnéztem a Sztracsatellát, amikor pár éve fel volt töltve a Youtube-ra. Egy nagyon zavarba ejtő Kern-egotrip volt, de bennem nem is a Postabank maradt meg belőle, hanem az, hogy mindenki Daewooval járt a filmben – hát igen, 1995 volt az az év, amikor a dél-koreaiak egész pályás letámadást indítottak a hazai autópiacon. Hogy egyébként milyen módszerekkel, arról volt egy elképesztően vicces visszaemlékező cikk a Totalcaron:
https://totalcar.hu/magazin/kozelet/2015/02/07/a_daewoo_eloretorese_a_90-es_evek_kozepen_ma_mar_elkepzelhetetlen_stilusban/
gyozo2018
2020-04-04 at 11:13
Az egy magyargyűlölettől fröcsögő szennyfilm.
Ricsipaszta
2020-04-04 at 11:24
Persze, mint nagyjából minden, amihez a Kern a nevét adta.
gyozo2018
2020-04-04 at 12:06
Bujtor filmjeiben nem volt az. Persze azok kifejezetten Bujtorra épített szórakoztató filmek voltak, kezdetektől nem titkoltan Bud Spencer tükörkép. Kern volt az ellenpont. Az még választóvonal volt. Kern remek színész. Tragikusan ócska jellem. A magántragédiája okán csaknem megőrült, ami viszont érthető.
Bere
2020-04-04 at 07:50
Úgy emlékszem,volt egy egyéves amerikai útja is, valami művészi feltöltődés, karrierépítés vagy hasonló. Amit ugyancsak a Postabank fizetett!
ZsoltaMaci
2020-04-04 at 07:38
Azt eddig is tudtam, hogy ügyes zenei tolvaj volt depresser pici, az Artisjusban is ott a keze(nem véletlen),
de hogy ilyen csibészekkel paktált le?!
Gáspár Anette
2020-04-04 at 12:01
Mondj egy példát arra, hogy Presser plagizált.
Ebben nem hiszek. Nincs értelme művészileg lehúzni.
Én például elismerem Garas, Kern, Törőcsik, Bodrogi, Haumann művészetét,
pedig politikai értelemben mindegyikük azokkal egy csapatban játszottak.
A kettőt nem szabad összemosni.
TS
2020-04-04 at 18:04
LGT – Szól a rádió – Chicago: Dialogue! Hoppá! 1972-es Chicago-szám.
https://www.youtube.com/watch?v=gje_0OMj4h4
figaro
2020-04-04 at 18:32
Koszi a linket!Szinte ugyanaz a dallam.Hatalmas csalodas ez a szamomra.Presser tehetseges zenesz,miert volt erre szuksege…?!Annyi jo dalt irt az LGT-nek es masoknak is,Dusan szovegei pedig kulon kategoria.Mindig is szerettem es szeretni fogom az LGT zenejet,de ezentul egy kicsit maskeppen szol majd nekem.
TS
2020-04-04 at 18:41
Nem kell elkeseredni, mert magyarokat is plagizáltak.
Itt Bródyt (és Konczot) nyúlták le:
https://www.youtube.com/watch?v=VcjzHMhBtf0)…
(Ezen nagyon meglepődtem).
Mi is loptunk, ahol tudtunk, nemcsak a második vonalból. Pl. az Echo a Rolling Stonestól!
De Bródy is csent:
Iron Butterfly : IN A GADDA DA VIDA, 9.50-től
https://www.youtube.com/watch?v=UIVe-rZBcm4
(Színes ceruzák orgonafutama).
ironman
2020-04-04 at 19:15
Egy példa: The Band és benne Garth Hudson. Nem konkrétan egy dalt lopott Picike ( bár vannak erős hasonlóságok néha ), hanem egy egész stílust sikerült másolnia. Nem példa nélküli ez a művészetben, sem a költészetben, sem a zenében (akár komoly, akár könnyű zenéről legyen szó), csupán érdemes átgondolni a szóban forgó “művész” zsenialitásáról alkotott véleményeket. Presser nem Mozart, hanem Salieri.
zolatiguszti
2020-04-05 at 02:29
Kern művészetére legyen kritikusa egy részben kollégája Alfonzó:
https://www.youtube.com/watch?v=AFZC-Zgpu-A
Meg nem mondom melyik részében de nyilatkozik az ifjú titánokról pl Kern -ről is
János
2020-04-17 at 18:53
Kern sosem növi ki a ripacsságot. Méghogy művész! ☹️
Woody Allen, született Allen Stewart Konigsberg farvizén evezett. Nem rajta múlt, hogy Oscar-díjat kapjon ő is, mert kétségtelen, van akkora tehetség, mint a sablonja.
Molnár József
2020-04-04 at 07:22
Most is válasszuk külön a művészi teljesítményt és a politikusokhoz való viszonyulást.
Az mindenképpen nagyon jelentős amit a művész zenei területen letett az asztalra. Ezért én nagyra értékelem a munkásságát.
ZsoltaMaci
2020-04-04 at 07:41
Csak tiszta lelkiismerettel és jellemmel lehet valaki igazi ZENÉSZ. A többi csak MŰvész…. meg tolvaj.
Királytigris
2020-04-04 at 11:51
Ha valaki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók.
Gáspár Anette
2020-04-04 at 11:58
Te miről beszélsz? Erről legfeljebb csak magadat győzködöd.
Hol írt arról a Szerző, hogy a művészi teljesítmény rovására ment volna, hogy egy intézményesen, folyamatosan sikkasztó gazember szponzorálta Presseréket?
Princz magas művészi teljesítmény felmutató művészeket vett meg magának.
Sajnálom, hogy ebbe a csőbe anno, mint a Vígszínház egyik vezető művészét Lukács Sándort is berángatták. A költészete és életműve, a nyilatkozatai is azt sugallják, hogy nem egy liberális beállítottságú alak, hanem konzervatív, normális értékrendű, gondolkodású ember.
cs242
2020-04-04 at 16:01
Ez az orra alatt mormogó fickó max abban nyújtott művészi teljesítményt, hogy a zskommunista társaságnak sikeresen nyalta a seggét. Ezer tehetségesebb ember volt, de hitsorsosként persze sokra vitte… Mint pl. Komár László helyett (Scampolo) az LGT nevű brigád mehetett Ámerikába. Mert jó elvtársak voltak, meg rokonok.
inteligens elenzéki
2020-04-04 at 17:57
“Ez az orra alatt mormogó fickó”
Ja:))) Hát az éneklést én sem erőltettem volna a helyében. A Rúzsa Magdi jó választás volt a részéről.
Garullus
2020-04-04 at 17:38
Egy ócska zsiráf ő is, mint a haverjai, a Kern, a Bródy, a Hobó, Princz stb. A hálózat tagjai generációk óta. Apuci-anyuci, meg az ilyen-olyan elvtárs bácsik alájuk raktak mindent. – Színész szeretnél lenni? – El van intézve, kisfiam! – Zenész, vagy bankvezér, semmi gond.
Művészetileg letett valamit az asztalra? Na, pont ez a cumi az amit mindig bekapunk tőlük. “Csak az a művészet, amit ők csinálnak. A művészet csak liberális és progresszív lehet.” stb. Nézzük már meg! Azon kívül, hogy éltek, mint hal a vízben – minden rendszerben – tettek valamit ezért a népért? Mondtak, énekeltek csak egyetlen hangot is ami a magyar sorsról szól? Soha. Az ő feladatuk mindig is a langyos fos illatosítása volt, hogy a proliknak ne kelljen szellőztetni.
zolatiguszti
2020-04-05 at 02:15
Nekem már tele a cipőm a sok “művésszel” 15 évet húztam ée az iparban, alkoholisták és más problémás alakok társaságában. Egyet tudok, a munkáján meglátszik valakinek a jelleme.Nincs ilyen hogy szét választjuk, azt a munkát az a személyiség éllíotta elő, a fülétől a sarkáig benne van a lénye az.
A házban ahol élek van 3 festőművész, 2 színházi rendező, egy igen ismert színésznő. Katasztrófa személyiségek.Komolyan. Annyira nem lehet bennük megbízni hogy ugyan jöjjenek már le leváltani az évek óta sikkasztó közös képviselőt, úgy kell gereblyével összeszedni a szavazatokat.A létező összes függőség…Én meg csak nézem hogy ezek lennének a híres erkölcsi irénytűk?
Hát ha falun vagyok akkor se a bádogsöntésre borult részeget kérem fel életviteli tanácsokra!
És miután érzemileg manipulálják a lakosságot a műveiken át komolyan azt mondom el kellene tiltani tőle őket mert több kárt csinálnak mint hasznot.
Pl a 90-es évek híres Szingli létjét kik alapozták meg kultúrálisan? Nesze neked demográfia!
A sok házasság és párkapcsolet ellenes mű? Azokat ki hozta össze? És milyen értékek alapján?
És ha mindez nem lenne elég , visszakötnék a fenti cikkre: az összes mecénást keres és utána azt csicsergi amit a kedves mecénás szeret! Hát kutya legyek ha nekem ezek mint erkölcsi iránytűk lesznek.Ha majd tanul történelmet a gyerek én azt is fogom nekik mondani hogy ezek az emeberek korrupt menipulátorok akik közül az lett sikeres akit épp kiválasztottak azok akinek a céljait szolgálta a munkájuk.Művészet szót nem merem rá használni annak lenne valami erkölcsi plusz töltése.Értelmiségi Korrupciós faktort tekintve kishazánkban sztem az első helyen állnak utánuk rögtön az orvosok talán megosztva bírókkal ügyvédekkel, jogészokkal.
Guruló
2020-04-05 at 04:18
Kimagasló művészeti teljesítmény made in Hungary felirattal . Esetleg kokárda
Nélküli március 15 is megbocsátható . Az is jó , hogy nyilvánosan nem tapossa a nemzeti zászlót .
gyurcsányiviktor
2020-04-07 at 20:50
Íme, egy eklatáns példa, a fajtársi alapokon szerveződő maffia működésére.
apolitikus
2020-04-21 at 07:00
Na végre valaki leírta az igazságot.
Akárki Duplán
2020-04-22 at 15:52
Ha szétválasztod, hiszel a skizofrénia igazságában.