Hálózatok egykor és most – elindult Borvendég Zsuzsanna megdöbbentő sorozata a PS-en! Az első, bevezető rész után most Parvus következik. Ő volt az a viszonylag kevéssé ismert felforgató, aki összeállított egy olyan akciótervet, amivel a németek le tudták győzni az orosz Birodalmat. A mai idők bomlasztói hasonló mintákat követnek. Parvus “kézikönyve” szerint a legszegényebbekre, a háború által leginkább sújtott rétegekre kellett koncentrálni. Meg kellett támadni az közlekedési csomópontokat, ellátási útvonalakat, gyakorlatilag kiéheztetve, kivéreztetve a hátországot. Minél rosszabb a tömegeknek, annál jobb nekik. Javasolták az olajkutak felgyújtását, mint a politikai nyomásgyakorlás egyik aduászát, de kitértek arra is, miképpen kellene az országba becsempészni könnyen kezelhető robbanószereket, amelyeket a feltüzelt proletárok utak, hidak és vasutak felrobbantásához használhatnak. A terrorcselekmények kivitelezése mellett kiemelt fontosságú volt az ideológiai hadviselés is. A tervet kezdetben a németek fizették – Lenint kiválasztva –, de a bonyolult játszmában maffiózók, bankárok is részt vettek, akik leginkább az első világháború semleges területein szervezkedtek.
Az éppen uralkodó politikai formáció leváltására a felforgatás, vagyis a rend és a nyugalom megzavarása a legrégibb és a legjobban bevált módszertan, ami akár gyökeres társadalmi változások elindításához is elegendő lehet.
Tudták ezt a „felvilágosult” jakobinusok is, de igazán a marxista tanokból kifejlődő szélsőbalos anarchisták formálták tökélyre a zavarkeltés fortélyait. „Tudásukat” nem hagyták a feledés homályába veszni, részletes receptkönyveket írtak – és írnak napjainkban is –, amelyeket kései utódaik lépésről lépésre követve tovább rombolhatják mindazt, ami az emberek többségének biztonságot, kiszámíthatóságot, vagyis a normális élet lehetőségét jelenti.
Parvus a színre lép
1915 háború dúlta tavaszán egy jól ismert forradalmár besétált a konstantinápolyi német követségre és átadott egy forgatókönyvet. Alekszandr Lvovics Parvus, eredeti nevén Izrail Lazarevics Gelfand (egyik mozgalmi álnevén: Helphand, vagyis segítő kéz) egy alsó középosztálybeli zsidó család fiaként látta meg a napvilágot a cári Oroszországban, és fiatalon elkötelezett marxistává, a permanens forradalom teoretikusává vált.
Anarchista és felforgató gondolatai az európai szélsőbalos szervezkedések központi figurájává emelték, a bolsevik brigádok kiemelkedő vezéralakja lett. Lenin és Trockij legközvetlenebb bajtársaként Svájcban és Németországban is szervezte a szociáldemokrata erőket, miközben a nemzetközi munkásmozgalom legfőbb pénztárosaként sikkasztás gyanújába keveredett: Gorkij Éjjeli menedékhely című darabjából származó bevételt – amit az író a földalatti baloldali szervezetek támogatására szánt – zsebre tette.
Utólag ugyan visszafizette tartozását, de a nyugati kommunisták belé vetett bizalma megrendült. Isztambulban telepedett le, és mivel az Oszmán Birodalom összeomlását kísérő balkáni háborúk remek lehetőséget nyújtottak a meggazdagodásra, fegyverekkel kezdett kereskedni. A regionális konfliktusok rövid úton világégéshez vezettek, és Törökország – amelynek fővárosában Parvus is élt ekkor – a németek oldalán szállt be a nagy háborúba.
A milliók szenvedését okozó kataklizma a bolsevikok számára nem volt több, mint egy esély a hatalom megkaparintására. Úgy gondolták, hogy a félfeudális szinten megrekedt orosz birodalomban terebélyesedő elégedetlenséget kihasználva megvalósíthatják a történelem egyik legnagyobb emberkísérletét, a proletárdiktatúrát. Ehhez támogatókat és szövetségeseket kerestek, például a német kormányzatban, akik számára kulcskérdés volt a keleti front felszámolása.
Egy máig hatásos akcióterv
Parvus és társai nem bízták tervüket a véletlenre, hanem egy részletes akciótervet nyújtottak át az isztambuli német nagykövetség tisztségviselőinek. Ez a „programfüzet” tartalmazta mindazokat az alaptételeket, amelyek mai napig központi elemei a felforgatásra, rendzavarásra törekvő erők tevékenységének.
Lássuk a legfőbb ajánlásokat! Ötleteket adtak, hogy miképpen lehet a birodalomban jelenlévő gondokat kiaknázva mozgalmat szervezni a szenvedők tömegéből, és mi alapján válasszanak vezéregyéniséget egyes közösségekben, akit megfuttatva és felépítve a szervezkedés irányítói közé emelhetnek. Közülük kerülhetnek ki később azok, akik a nemzetközi politika színpadán is a forradalom arcai lehetnek, és akikre építkezve ki lehet alakítani a „brandet”, a baloldali propagandát, amellyel érzékenyíteni tudják a nyugati társadalmak tagjait.
Még messze voltak attól, hogy a tényleges hatalom birtokában legyenek, de már ekkor gondoltak az alternatív valóság felépítésére!
Megnehezíteni a hátország élelmezését
Természetesen a legnagyobb nyomorúságban élőknek, a háború által legjobban sújtott területek lakosainak a megkörnyékezését javasolták első körben, hiszen a legkisebb ráfordítással náluk lehetett látványos eredményeket elérni. A forradalom kalmárának is nevezett, ekkor már hatalmas vagyonnal rendelkező kalandornak és párttársainak talán sikerült is elhitetni a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegeivel, hogy az ő boldogulásukat akarják és nem pusztán a hataloméhség motiválja tetteiket.
Agitáltak a nagyvárosokban és az ipari centrumokban, alaposan feltérképzeték az ellátási útvonalakat, a közlekedési csomópontokat, hiszen ezek támadásával hatékonyan lehet nehezíteni mind a front, mind a hátország élelmezését és egyéb közszükségleti cikkekkel való ellátását – tovább fokozva ezzel a nyomort, a szenvedést, de legfőképpen az elégedetlenséget.
Minél rosszabb a tömegeknek, annál jobb nekik. Javasolták az olajkutak felgyújtását, mint a politikai nyomásgyakorlás egyik aduászát, de kitértek arra is, miképpen kellene az országba becsempészni könnyen kezelhető robbanószereket, amelyeket a feltüzelt proletárok utak, hidak és vasutak felrobbantásához használhatnak.
Nemzetközi hangulatkeltés – ismerős?
A terrorcselekmények kivitelezése mellett kiemelt fontosságú volt az ideológiai hadviselés.
Sajtóhadjáratok megszervezését ajánlották, amelyek részben az orosz nép rossz közérzetét és felháborodását voltak hivatva szítani, de eredményesen bevethető volt világpolitikai téren is: a nemzetközi hangulatkeltésnek már ekkor is fontos szerepet szántak. Parvus hangsúlyozta a nemzetiségi ellentétek kihasználásának, a szeparatista törekvések támogatásának jelentőségét, amely a német és osztrák uralkodók számára sem volt ismeretlen hatalomtechnikai eszköz – bőven vannak erről történelmi tapasztalataink.
Az összeállított akcióprogram meggyőző és lenyűgöző volt, a német uralkodó és kormánya lelkesen fogadta a nem várt segítséget. Különösen úgy, hogy nem egyszerűen egy kivitelezhető és hatékony forgatókönyvet kaptak kézhez, hanem egyúttal egy mindenre elszánt terrorbrigád is a rendelkezésükre állt. A hab a tortán pedig a felforgatás vezéreként megnevezett személy programja volt.
Ki mást ajánlhatott volna Parvus a bolsevik forradalmárok vezérének, mint régi bajtársát, Vlagyimir Iljics Uljanovot, mozgalmi nevén: Lenint?
Lenin mindent megígért a támogatásért
A svájci száműzetésében kényelmesen tengődő kommunistavezér jól érzékelte, hogy mi az a politikai ajánlat, amely visszautasíthatatlan a központi hatalmak számára, és összefoglalta, hogy hatalomra jutása esetén mire számíthatnak Oroszország háborús ellenfelei. A köztársaság kikiáltása után azonnali és feltétel nélküli fegyverletételt helyezett kilátásba, amelyben mindenféle területi, vagy jóvátételi követeléstől eltekintett, emellett beígérte az orosz csapatok kivonását Törökországból, valamint lemondott a Boszporuszra és a Dardanellákra vonatkozó stratégiai igényekről is.
Belpolitikai tervei szintén a birodalom meggyengülésének ígéretét hordozták magukban, hiszen a nagybirtokok kisajátításáról, a nemzetiségi autonómia megadásáról szóló értekezésekből a németek joggal érezhették úgy, hogy évszázados riválisuk végképp leköszön a világpolitika színteréről. Készek voltak hát finanszírozni a bolsevik terroristák elképzeléseit.
Alvilági figurák, fedett bankműveletek, titkosszolgálati akciók
Első nekifutásra kétmillió aranymárkát juttattak el Leninhez és társaihoz, az összeg azonban édeskevésnek bizonyult, ennek sokszorosára volt még szükség a továbbiakban. Semleges országokon keresztül áramoltatták a pénzügyi támogatásokat: Svájc, Skandinávia és Dánia szolgáltak az illegális tevékenység szervezésének központjaiként. Parvus Koppenhágában létrehozta a Nemzetközi Gazdaságkutató Intézetet, amelynek fedésében szövögette sötét terveit, mint a pók a hálóját.
Hatalmas erők mozdultak meg, hogy ezeknek a minden hájjal megkent hatalommániás őrülteknek kiszolgáltassák az orosz birodalom maradványait. Titkosszolgálati akciók, fedett bankműveletek, alvilági figurák gyanús üzletei kísérték a puccs előkészületeit, de így is 1917 novemberéig kellett várni, amíg a bolsevik horda felsétált a szentpétervári Téli Palota lépcsőjén, hogy öntudatlanságig igya magát a cári borospincében.
A „dicsőséges” forradalom története, az Auróra ágyúlövése, a matrózok és proletárok hősies küzdelme csak az utólag kreált álvalóság lenyomatai: ez a hazugság volt a nép igazi ópiuma.
Parvust kiszorították a hatalomból
Parvus nem kapott helyet a kiépülő Szovjetunió vezetésében, és nem élhette meg álmai beteljesülését sem. Emigrációban maradt, és 1924-ben, 57 éves korában elhunyt.
„Életműve” azonban sokáig fennmaradt és százmillió halálos áldozatot, tengernyi szenvedést követelt világszerte. A német birodalom sem úszta meg szárazon, hogy leállt ezekkel az alvilági fickókkal üzletelni: a háború elvesztése után káoszba fulladt a birodalmi álom, hogy romjaiból egy új gonosz emelkedjen fel.
A Nyugat viszont nem tanult a németek kárán: lelkesen fogadta a szovjet társadalmi kísérletet és rengeteg pénzt és energiát áldozott arra, hogy megszilárduljon a bolsevik pártállam. Parvus kései követői pedig a mai napig nagy sikerrel terjesztik a felforgatás, a rendzavarás régi módszertanát.
A sorozat első része itt olvasható: A hidegháború győztese nem Amerika, hanem a globális pénzelit volt
Rézmüves Gusztáv
2021-09-19 at 10:07
Na, ne.
Egy titkos munkás esszét ad közre.(Borszéki)
A világ államainak, titkos munkásainak tevékenységéről.
Hát ezt még ma is ezeken a tematikus eljárási rendszereken taktikáznak a külsősök.
Tehát gyűjtsük össze a célterület emigrált hatalmi helyzetekből az összes klienst.
Tanítsuk meg nekik a fegyelmet, a pontos ütemezet projektek következetes végrehajtásait.
Mérjük ugye föl, hogy van e a célterületen nagyszámban a jelen rendel elégetetlen tömeg.
——————————————————————————————————-
Hozunk létre vita alkalmakat a napi égető események kibeszélésére.
Vezessük, a vitát tereljük a beszélgetés folyamát a kívánatos mederbe.
A tehetséges gondolkodókat harcos nyugodt személyeket emeljük ki úgy, hogy a csoportban megerősítjük, őket nyilvánosan bízunk rájuk feladatokat.
Ezzel megteremettük az elsődleges klikkeket, míg az ellen lábasokra a vitában helyezünk, sújt, hogy megszégyenüljenek és elhagyják a vita kört
Így teremtünk meg egy politizáló sejtet ugye. és kiemeltük azt a klikket, akik hajlandók ebben a körben a hátukon vinni az általunk beléjük kondicionált szemléleti programot.
A körben pedig az elvek a szilárd meggyőződés útját célozzák meg.
Aztán jönnek ugye a bátor egyedek részére a titkos munka elméleti gyűrődései.
Mint az alkalmas egyedek felderítése a bevetési célterületen ugye.
A kurvák körében minden képen a katonák körében is a dolgozó egyedek kocsma látogatói között is.
Fel lehet ismerni a rendszerrel elégedetlenkedőket. És azok aztán elmesélik, hogy a településen kik elégedetlenkednek még.
De az előkelő réteg bankettjein is a célnak megfelelően ízitják az ismerkedési kedvet az ízlésesen öltözött lányok legények szépasszonyok.
Mindent a megtanult célszemély és a szerettei kedvében tevékenykedve.
Ezen felül egy ismeretekkel megtámogatott komoly projektnek van minden féle ellátmányozási igénye.
Mint.
Fedet lakások tucatjai foglalkozási intézetek cégek hirügynökségek.
Ha nincs, akkor a pénzt megszereztetik, onnan ahol az van a területen, zsarolással. fenyegetéssel nem feltünősködnek ezek a népek.
Csak az a baj hogy a megbízók egy másik csapatot szokták mögélyük küldeni, hogy szó ne érhesse már a diplomáciai kirendeltségüket, mert az nem vet jó fényt a pedigréjükre.
Na, ezek így szoktak menni. még ha Lenin is efféle fránya egyed volt, akkor a megbízói milyen elvetemültek voltak bizony.
Királytigris
2021-09-12 at 17:36
Helyesbítek:
1918 novemberében kommunistává vedlettek.
Mátyás
2021-09-12 at 14:54
Az sem egy utolsó szempont, hogy kik finanszírozták őket.
https://www.amazon.com/Antony-C.-Sutton/e/B001K1S1ZE%3Fref=dbs_a_mng_rwt_scns_share
Wall street and the Bolshevik revolution
Wall street and the Rise of Hitler
Királytigris
2021-09-12 at 12:17
Ahogy a németek segítették Lenint, úgy a háború vége felé és utána, Lenin a segítséget “megköszönve” Szovjet-Oroszországból, a hadifoglyokból kiképzett felforgatókat dobtak át Németországba és Magyarországba, megszervezni a hátország összeomlását, és a kommunista hatalomátvételt. Németországban a Spartacus szövetség(Lásd: Spartacus felkelés), nálunk ezt a Károlyihoz kötődő szocdemek, akik 1919 novemberében kommunistává vedlettek. Szerintem Károlyinak talán ekkor leeshetett a tantusz, hogy kikre is támaszkodott addig, de már akkor mindennel elkésett.
A hátország összeomlása, és az USA háborúba való belépése eldöntötte a háború sorsát. Ennek részleges következménye lett a részünkre Trianon, a németek számára meg Versailles, amik a II. világháborúhoz vezettek.
Leopard
2021-09-12 at 05:47
Közlekedés. Budapest. Karácsony. És a legszegényebbek hergelése. 99 mozgalom. Mire vár a kormány?
Cseléd
2021-09-11 at 22:14
Rondapofa
Bukohill
2021-09-11 at 22:07
Ismerős ez a forgatókönyv 1918-ból is. Különösen nekünk.
Tuti
2021-09-11 at 19:28
Orientál
Legjobb bizonyitek a toke erintettsegere a III. Birodalomban (a haboru alatt is), h Svajcot meg Hitler sem merte megtamadni!
Orientál
2021-09-11 at 18:55
Hitler alatt is a németek nemzeti bankjukban a vezetőségben állandóan irányítóként ott volt a Rotchildéknak egy odaküldött emberük. És az a bizonyos 1913 évi megbeszélésük Rokefellerékkel az sem az ártatlanságukra vall.
Orientál
2021-09-11 at 18:49
Ameddig dk-s Vadai együtt a többi balos liberális elvtársaival fürdőcskéztek addig a fizetett csőcselékeik 2017 karácsonya előtt lopkodták az ajándék szánkókat a fővárosi Kossuth téren a mindenki karácsonyfája alól ,egyiket másikat fel is gyújtották ,volt nem egy olyan csőcselék szardarabjuk akik az ordibálták hogy gyújtsák fel a mindenki karácsonyfáját.
Cs.M.
2021-09-11 at 17:18
hufi 2021-09-11 at 17:10
A Rotschildok ( Hitler is az volt) finanszírozták az asszimilálódott zsidó hívők és polgárok kiirtását.
Ott voltak a nyilasok között ( lásd Sorost) , az ávósok között is.
Vágó tűpontosan nyilatkozott elődeirl, akik gyűlölték a zsidó polgárokat és hívő zsidókat. Azt nyilatkozta, hogy utálja őket.
Szó, mi szó, Vágó nem hívő zsidó, nem polgár, hanem egy ócska, belpesti újproli.
Ahogy Márai fogalmazta= a söpredék alzsidókkal ért egyet.
Érdemes Márait olvasni.
Kerekakáposzta
2021-09-11 at 17:12
Sztálin bankrabló volt.
Miben különböznek tőle az Pró-Dobrev-Gyurcsány maffiózók?!
Semmiben.
hufi
2021-09-11 at 17:10
Azt ne felejtsük el, hogy a felforgatásnál, az anarchiánál, a zsarolásnál, és úgy általában felbukkan a zsidó vonal.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Győző
2021-09-11 at 17:09
“ Meg kellett támadni az közlekedési csomópontokat, ellátási útvonalakat, gyakorlatilag kiéheztetve, kivéreztetve a hátországot”
Bolsi szolgálatok, hálózatok, autóklub + taxis hálózat+ SZDSZ= TAXIS BLOKÁD.
Elemér
2021-09-11 at 16:30
Németország ügyesen használta a pénzt, mint háborús eszközt a keleti fronton. Sajnos, az amerikai hitelek Franciaországot támogatták az első világháborúban, így ott nem volt esélyük.