„Egy nagy cefréskád, egy vastag födővel letakart dézsa és ezen a deszkafedőn, az erjedő lé fölött folyt percről percre a táncikáló, vidám barakk-élet” – így foglalta össze a „gulyáskommunizmus” lényegét Csurka István a híres monori beszédében, 1985-ben. Ő már akkor is tökéletesen értette, hogy micsoda szemfényvesztés, micsoda aljas csalatás az egész Kádár-rendszer. Mivel az azóta eltelt évek sem hozták el a Kánaánt, egyre erősödik a nosztalgia egy olyan kor után, amely az emberi létezést valójában a vegetáció szintjére süllyesztette, ahol a legfőbb cél csak a biológiai szükségletek minél teljesebb kielégítése lehetett.
Kádár János a saját szempontjából kiváló hatalomtechnikus volt. Kifinomult eszközökkel idomította az ország „lakosságát” arra, hogy olyan talmi örömöket nyújtó célokért küzdjenek, amelyek hamis és időleges elégedettségérzetet kölcsönöztek számukra.
Az átmentett „cefréskád”
A cefrés kád fedele mindent eltakart, feledést kényszerített a magyar társadalomra. Feledni kellett ’56 emlékét, feledni kellett az új hatalom vérszomjas tombolását, a gyászt, a veszteséget, feledni kellett az emelt fővel és egyenes gerinccel járást. Ez a fedő volt a „konszolidáció”. Látszatjólétet és látszatszabadságot kapott a magyar nép, amely hosszútávon hamis biztonságérzetet ültetett el az emberek lelkében. A fedő alatt azonban – Csurka István kifejező képével élve – rothadásnak indult már minden, a hullabűz terjengett, és a nyolcvanas évek második felében a fedő tetején éldegélő embereket egyre közvetlenebbül fenyegette a fedő beszakadásának réme.
Budapest, 1972. február 19. Csurka István József Attila-díjas író otthonában. MTI Fotó: Molnár Edit
Csurka István azonban akkor még nem tudhatta – bár tény, hogy a rendszerváltás éveiben elsőként értette meg –, hogy ez a fedő nem fog beszakadni. A rendszerhazugság, amelyre a Kádár-rezsim a hatalmát építette, stabil támasztékokon alapult, a túlélés biztosítékát jó előre kódolták a rendszerbe, így az elkorhadt fedőt szinte észrevétlenül rántották ki a magyar társadalom lába alól, és cserélték ki egy újra. Eközben a kádárizmus idején kialakult kapcsolatrendszerek sikeresen mentették át magukat az új világba, legfeljebb csak a közélet felszínéről tűntek el a pártállam legismertebb arcai. A diktatúra működtetői számos taposóaknát helyeztek el a társadalmi megbékélés és megtisztulás útjába, ami máig akadálya az őszinte szembenézésnek. Az egyik ilyen az ügynökkérdés vakvágányra terelése volt.
Manipulált ügynökügyek
Az idén Zárug Péter Farkas szerkesztésében a L’Harmattan Kiadó megjelentetett egy tanulmánykötetet Csurka Istvánról. Nekem jutott az a feladat, hogy az író ügynökmúltját tisztázzam. Számomra is meglepő volt, mekkora indulat övezi máig ezt a kérdéskört. Sokan abban vélik felfedezni a megtisztulás hiányát, hogy nincsenek hozzáférhető ügynöklisták. Azt hiszik, ha kéjes örömmel böngészhetnének száraz adatsorokat, amelyek mögött gyakran megtépázott és megtiport emberi sorsok rejlenek, máris megnevezhetők lennének a bűnösök, máris tisztább lehetne a kép, a közélet. De tévednek. Azoknak a neveit kellene listába szedni, akik a nyolcvanas évek legvégén kitalálták, hogy hatalmas hűhót csapva az ügynökhálózatok létéből, a közbeszédet és a nyilvánosság figyelmét erre a kérdésre fókuszálják – miközben a saját tetteiket ügyesen elfedve átmentették kapcsolati és valós tőkéjüket az új világba. És azokat is megnevezhetnénk, akik magukat „hiteles és független” véleményformálóknak kiadva ennek a tervnek megfelelően manipulálták a közvéleményt. Mintha a besúgók magukban léteztek volna! Pedig már a kifejezés is értelmezhetetlen önmagában: kell legalább egy fül, amelybe a súgás megérkezik. És persze kellettek azok, akik szervezeti keretet adtak mindehhez, akik finanszírozták, működtették a gépezetet.
Az ügynöklista összeállításának egyébként objektív akadálya is van: az iratok döntő többségét megsemmisítették vagy eltüntették. Nyilván legelőször azokét, akik a rendszer leglojálisabb hívei voltak.
De ez talán mára már közhelyszerű. Az azonban még mindig nem általánosan elfogadott, hogy azon megfélemlítettekkel és megzsaroltakkal szemben, akik senkinek sem ártottak tevékenységükkel, méltatlan és igazságtalan lenne, ha egyazon elbírálás alá esnének az önként jelentőkkel, a mindig minden rendszert elvtelenül kiszolgálókkal, a valódi gerinctelen kollaborálókkal. Ha nem vizsgálnánk meg minden egyes esetben a mögöttes egyéni történeteket, hanem listába szednénk a neveket mérlegelés nélkül, akkor ugyanazt tennénk, mint az ávós keretlegények, vagyis újra megaláznánk az egykori áldozatokat.
Budapest, 1965. december 17. Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese (j) megbeszélést folytat Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics orosz zeneszerző és zongoraművésszel, aki többek között a Magyarországon bemutatásra kerülő, Katyerina Izmajlova (Kisvárosi Lady Macbeth) című operájának bemutatója miatt tartózkodik hazánkban. MTI Fotó: Maár Mariann
Ember az embertelenségben
Csurka István ügynöki múltja kiváló példa minderre. Ő a rendszer áldozata volt, mégis bűnhődnie kellett olyasmiért, amit nem követett el: politikai ellenfelei lejáratásra, hiteltelenítésre használták fel hatos kartonját. Az ő történetén keresztül megérthető a rendszer ördögi mivolta – erről is szól a tanulmányom, amelynek bevezető gondolatait most megosztom Önökkel.
„Vannak idők, amikor az egész élet csupa esztétika.” Ezzel a mondattal zárul Csurka István megrendítő önvallomása, amelyben szembenézett állambiztonsági beszervezésével és ügynöki múltjával, vagyis pokoljárásával. Esztéta – így nevezte magát a pártállami diktatúra titkosrendőreinek egyike, aki a kultúra területén működő állambiztonsági osztály tisztjeként felügyelte az irodalmi életet a legvidámabbnak gúnyolt barakk groteszk világában. Esztéta: egy magát műértőnek gondoló „műélvező”, akinek egyik kezébe mézesmadzagot, a másikba korbácsot rendelt a hatalom. A kérdés az, hogy melyiket használta szívesebben? Mit értett egy állambiztonsági tiszt műélvezeten? Talán annak a jól komponált szimfóniának a dallamaira volt büszke, amelyet az aczéli kultúrpolitika teremtett meg az irodalmi élet szférájában? Hatalomtechnikai szempontból valóban bravúros világ volt ez, kiépítői és fenntartói méltán gondolhatták úgy, hogy egy egészen kivételes rendszert hoztak létre. Állandó erőfitogtatás helyett látszólagos kompromisszumkészség jellemezte Kádár János és Aczél György társadalom- és értelmiségkezelési gyakorlatát, amelynek volt egy szigorú előfeltétele: úgy kellett tenni, mintha a hatalom nem kizárólagosan magával kötött volna kiegyezést, vagyis asszisztálni kellett a csaláshoz.
„Színház az egész világ” – gondolhatta magában a kor talán legünnepeltebb drámaírója, miközben eljátszotta a rá osztott szerepet. Csurka István maga is szem volt a láncban, mint néhány kivételtől eltekintve szinte mindenki. A Kádár-rendszer nem szerette a hősöket, ahogy a mártírokat sem, és mindent megtett azért, hogy ne is váljon azzá senki. A „varázstalanított világ” színpadán azonban meg kellett teremteni az élhető idők látszatát, és ehhez szükség volt az írótársadalom statisztálására is. A hatalom első lépésben a megtörést és a fegyelmezést használta, hiszen le kellett rántani a sárba mindenkit, árulóvá és cinkossá kellett tenni azokat az embereket, akik az írott szó erejével gerincet és büszkeséget adhattak volna ennek a népnek. Ilyen megfontolásból kényszerítette a rezsim a kor legismertebb és legelismertebb írástudóit „rituális elhatárolódásra”, vagyis annak a tiltakozó levélnek az aláírására, amelyben alig egy évvel a forradalom napjai után megtagadták mindazt, amiért sokan az életüket adták: a szabadságharcot. A „fogott emberré” aljasítás rítusa volt ez. A gyanakvás és bizalmatlanság légkörének megkomponálása folyt, a frontvonalak elkendőzése és az eredendő bűn kiterjesztése volt a cél: mindenkinek bűnrészességet kellett vállalnia ahhoz, hogy senkinek ne legyen erkölcsi alapja megkérdőjelezni a „szövetséges” politika pilléreit. Ördögi játszma volt ez. Kevesen tudtak ellenállni és méltósággal megőrizni hitüket, tartásukat és szellemi integritásukat. Az ő sorsuk a teljes számkivetettség lett. Ennek vállalása olyan emberi nagyságra vall, amely minden időben ritka, mint a fehér holló. A többség nem mert letérni a felkínált útról: „a félrehúzódás, a rendszerrel szembeni, legalább hallgatásban megnyilvánuló lojalitás mindenki számára úgyszólván az egyetlen lehetőség lett vagy maradt. Valamit – képletesen – mindenkinek alá kellett írnia, aki érintve volt a forradalomban és itthon maradt” – foglalta össze a kijózanító valóságot Csurka István.
Ő is aláírt. Nem az ENSZ-nek és azon keresztül a nagyvilágnak szóló árulást követte el, mint szabadlábon hagyott írótársai, hanem a leginkább kimódolt csapdába terelték bele, amelyet a kommunista rendszer – különösen az 1956-ot követő időszakban – kedvelt hatalomtechnikai eszközként használt, és amellyel összemosták a bűnöst és az áldozatot: besúgóvá igyekeztek őt aljasítani. Az ügynöki lét örök billogot jelentett. A rendszer a kollaborációnak egy olyan különös és szinte felfoghatatlanul hitvány formáját teremtette meg, amely akkor is lemoshatatlan foltot hagyott az aláírón, ha annak volt elég bátorsága ténylegesen nem beszennyeződni – sőt ki merem mondani: ellenállni. Ugyanis nemcsak a kívülállónak maradáshoz kellett bátorság, de ahhoz is, hogy valaki a rituális bűnrészessé nyilvánítás után elszabotálja az együttműködést. Ezt sokan megtették, de az ő ellenállásukat a hatalom nem tekintette komoly veszélyforrásnak, hiszen idejekorán hiteltelenítették őket, gondoskodtak arról, hogy soha ne válhassanak hőssé, mártírrá, de még egyszerű példaképpé sem. És az utókor sem vette észre a csapdát, hanem kedélyesen odaült a játszmaasztalhoz, és elfogadta a diktatúra által megalkotott játékszabályokat: folytatódott a mérlegelés nélküli megbélyegzés és a különbségtételt nem ismerő jelképes megkövezés. Az „esztéta” elérte a célját, és tovább gyönyörködhetett alkotásában.
Csurka István írói és politikai pályáját egyszerre határozták meg 1956 felemelő napjai és az azt követő meghurcoltatása. A börtön és az internálótábor falai között megélt félelem és a hatalom cinikus „békejobbja” olyan kényszerpályára terelte a kiszolgáltatott embert, amelyben nem sok választása maradt, különösen, ha mindennek ellenére valamelyest meg akarta őrizni önbecsülését és emberi méltóságát. Mind az ügynökké válás stációinak, mind a társadalom idomításának – hogy ne akarjon különbséget tenni bűnös és áldozat között – megértése az emberi psziché olyan rejtelmeibe vezet, amelynek precíz leírásához speciális ismeret szükségeltetik ugyan, de a történész mégsem engedheti meg, hogy figyelmen kívül hagyja mindezt elemzése során. A Kádár-rendszer lényege éppen abban állt, hogy nem lehetett határozott különbséget tenni barát és ellenség között, hogy a Stockholm-szindróma általános társadalmi jelenséggé vált, hogy az elkövetett bűnök felelősségét szétterítették a döntési lehetőségtől megfosztott nemzet tagjai között, vagyis egy olyan pszichológiai környezetet teremtettek, amely majdhogynem lehetetlenné tette a múlttal való szembenézést. Ennek az összetett lelki és szellemi deformációnak egyik sarkalatos pontjává az ügynökkérdés vált – nem véletlenül. Mai napig a legtöbb manipuláció és lejáratás ennek a problémának a tudatos félreértelmezéséből származik. Hiszen nem az a kérdés, hogy ki és mit írt alá, hanem az, hogy ember tudott-e maradni az embertelenségben.
Vezető kép: Budapest, 1988. július 6. Csurka István. MTI Fotó: Ilovszky Béla
Ezek
2023-09-26 at 10:07
Ne tévedjünk, most is az áldozataikat tolják maguk előtt, magát a hősi harcot immel-ámmal, keresve benne hőseink megalázásanak lehetőségeit. A koncra koncentralva, hogy az megmaradjon minden széljárásban.
Ezek szerint
2023-09-03 at 20:32
Ha Csurka nem száll alá közéjük és nem jön újra a felszínre, ugyan miből tudnánk meg micsoda AVOs erkölcsi hullák úszkáltak az irodalomban, filmművészetben határozták meg a könyvkiadást, igazgattak a író-, stb. szövetségeket, főiskolákat?
Palik Ferenc
2023-09-03 at 20:19
Csak gratulálni tudok az alábbit közzétevő kommentelőnek. Rövid, velős, ütős, és – főleg – minden benne van.
“Ezek ugyanazok + mégegy lapáttal2023-09-03 at 15:45
Csurka alászállt, megfordult ő a poklok poklában, úgyis, mint szem a láncban, azért is, hogy meg tudja mutatni, mi van ott, mit, kit volna jó elkerülni, akik Antalleknak köszönhetően utodaikban, lekötelezettjeikben itt pofatlankodnak még azzal is, hogy az oroszok hogy írják le saját – és nem a mi -tankönyveinkben 56-ot.
A mi tankönyveinkben ők írták évtizedekig ugyanazt+ még egy lapáttal.”
Ezek ugyanazok + mégegy lapáttal
2023-09-03 at 15:45
Csurka alászállt, megfordult ő a poklok poklában, úgyis, mint szem a láncban, azért is, hogy meg tudja mutatni, mi van ott, mit, kit volna jó elkerülni, akik Antalleknak köszönhetően utodaikban, lekötelezettjeikben itt pofatlankodnak még azzal is, hogy az oroszok hogy írják le saját – és nem a mi -tankönyveinkben 56-ot.
A mi tankönyveinkben ők írták évtizedekig ugyanazt+ még egy lapáttal.
Vidák Lajos
2023-08-30 at 18:07
CSURKA egyigaz ember volt ! Sok mindent megjövendölt akkor, ami azóta be is bizonyosodott!!!!
Vidák Lajos
2023-08-30 at 17:58
Én 75 éves vagyok ! 88-ba beléptem az SZDSZ – BE! De 90 – ben ki is léptem /akkor volt a TAXIS “blokád/! Én annyi mocsokságot , hazugságot amit ők müveltek ,még az MSZMP-TŐLsem tapasztaltam!Rögtön össze áltak az MSZP -VEL ÉS megakarták buktatni az akkor alakult ÚJkormányt! Soha többé SZDSZ és MSZP!Devigyázzunk mert itt vannak “ÖRÖKÖSEIK”,a DK,aMOMENTUM STB!!!!!!!
Ühüm
2023-08-30 at 13:20
Azt írta valaki, hogy a belső elhárítás az állam önvédelme. Csak nem mindegy a belső elhárításba mentett egykori tisztek kit tesznek meg újra bűnösnek az áldozatok közül, már nem a rendszer iránti lojalitásból, hanem a széküknek és egyben megmaradt morzsàiknak a féltéséből. A mai belső elhárítás jelenleg még csak pótvizsgázik. Majd ha egyre kevesebb àldozatról hallok, hiszem el, hogy az átmentett vörös polip csàpjai valóban az örök harcmezőre tàvoztak.
empiriokriticizmus
2023-08-30 at 12:17
Ma sincs másképp. Melyik fasizmus a jobb? A kommunista vagy a liberál?
Theo
2023-08-30 at 01:54
Tökmindegy, hogy mit írt alá Csurka, az életműve örökbecsű.
Nélküle sokkal később nyílt csak volna fel a szemünk.
Az alább már felsoroltakon kívül az “amerikai kukturmocsok” kifejezése volt döbbenetes, mert akkor még el voltunk ájulva a boldogságtól, hogy a Nyugathoz tartozhatunk. Ebben is igaza volt.
Antall örök bűne, hogy kiszoritotta, ezért nagyon haragszom rá. Ő lehetett az igazi ügynök, nem Csurka.
Ezek
2023-08-29 at 10:51
Rajzos,
Az ugynoklista a mi egyedi speciális listánk, nincs meg az oroszoknak és nem is érdekelte őket, ha meg is küldték nekik, undorral dobták félre, szégyellték is volna a szocializmus építésének ezt a bástyáját.
Tara Bella magántáncos
2023-08-29 at 10:18
Mit is akarunk mi, akiket besugtak?
Megkérvényezhettem, hogy mit jelentettek rólam? Igen, lehetett ilyet kérni, azt csak később tudhattam meg, (mert mi mindent csak később tudunk meg) , hogy a választ gondos, volt BM-esek nyugdíjas állásban szűrték, értékelték , értelmezték, húzták át, hagyták ki valahol az Eötvös utcai hivatalukban.
Ezért fontos, hogy valaki még hozzáférjen a megmaradt szűretlen, csonkitatlan dokumentumokhoz, amiket azóta is szűrnek és csonkitanak.
A hétköznapi besugott embereknek pedig legyen elég az, ha rájöttek arra, ami egész idő alatt a szemük előtt volt, hogy akik 30-50 évig barátaiknak lenni tűntek, bizony jelentették.
Ma már kirázna a hideg ha egy alig ismerős az utcából tárt karokkal úgy köszönne ” szia, barátném, hát mi van, mesélj!”. Pedig anno jólesett. Nem tudtam, hogy az ilyen és hasonló megszólítást aktíva gyűlésen tanítják a komcsik. (Véletlenül sem barát “nőm”, de most már azt is fejlesztették “barátosom” lett belőle.)
Rajzos
2023-08-29 at 10:09
Biztos hogy az ügynöklista A-Z-ig megvan! Dugi hely a valamikor CCCP művésznevet használó országban van!
hivő
2023-08-29 at 07:56
Fontos dolgokra hivja
fel ez a cikk a figyelmet.
..gyanakvás és bizalmatlanság..
Ma ugyanez történik,ezért
fontos a kommunista mult
tanulságainak feltárása,és
ezért nem akarják a valodi
feltárást.A woke,lmbtq ujra
létrehoz egy helyzetet amikor
a megbélyegzés veszélye miatt
a normális többség nem mondd
ellent az abnormális kisebbségnek.
Mint mindig, ugy van irányitva a
..feltárás..,hogy a kisember és
a politikai ellenfél legyen a bünös.Pl.
Trump,kollektiv fasiszta fehérek.
Tisztelet és hála Csurka Istvánnak,
márcsak a felismerésért is.
Poszlední Mohikán
2023-08-29 at 07:12
Üzenet Csurka Istvánnak a Menyországba.
Kedves Bátyánk!
Te voltál a dramaturg,tudtad mi történik valójában.
Ezt akképp adtad a tudtunkra,hogy egy rövidített,tömörített vázlatot közöltél velünk.
Felfogtuk,megértettük.
Te azt hoztad a tudomásunkra,hogy órákkal Te utánad “ők” is elmondanámak annyit,mint Te akkor.
Mert másképp nem működik az egész.
Persze,hogy vettük a lapot.
Hát nézd!Az eszközeik megvannak,hozzájuk képest mi játékos kis kőbaltás lábadozó-lázadozók vagyunk Ez van.
Zakar Zoltán
2023-08-28 at 15:46
Írisz-AZ VOLT!
varga eszter
2023-08-28 at 12:13
gyozo20182023-08-27 at 19:54
és ha KÉJES ÖRÖM NÉLKÜL lenne az összes ÜYNÖKLISTA HOZZÁFÉRHETŐ?
Konzerv
2023-08-28 at 09:24
Hát, ha a 80-as években is Nyugaton a leszbikusok, melegek, biszexuális és transzneműek programjával csalogatták volna magukhoz Csurkát, nem valószínű, hogy bevállalta volna.
Akkor izgalmasabb könyveket írtak az amerikai írók, jobb filmeket csináltak Hollywoodban, mint a magyar megfelelőik. Ez vonzóvá tette Nyugatot.
Ez elmúlt. Amit ma csinálnak, az nem az igazi.
odu
2023-08-28 at 09:09
Moszkvai húskampóról a nyújórki húskampóra, acél nem a sokadhegedűs, hanem a főnök volt, felvásárlás szőröstül-bőröstül, antal küldött ember, feladattal, átmentett nómenklatúra, ascher café stb., na ilyen meglátások sokasága.Zseni.
gyozo2018
2023-08-28 at 05:30
Ne feledjük azokat a prolikat sem, akik a házmester lakásert cserébe űzték a besúgo ipart. Többségük egyúttal önkéntes rendőr is volt. A Kádár-érában az külön besúgó hálózatnak számított.
Mindenkiről tudtak mindent, alapból a lakásukból szemmel tarthatták, hogy ki mikor jön-megy, kik járnak hozzá, mit hoznak-visznek a szatyrukban. Azt is, hogy mit tartalmaz a szemetes vödre!
gyozo2018
2023-08-28 at 05:24
A főbűnös a beszervező, az, aki olyan helyzetbe szorította a kiszemeltet, hogy vagy aláír, vagy egzisztenciálisan kivégzik, vagy az apját/ anyját, kínozzák ( lásd, Csurka apján dolgoztak a másik szobában, miközben elétolták a papírt).
Orientál
2023-08-27 at 23:39
Csurka Istvánt pontosan jól látta azt amit most a balliberális zöld dk-s Dobrevék momentumos Cseh Katalinék jobbikos Gyöngyösiék volt mszp-sként Ujhelyi hazaárulókként az eu-s parlamentben művelnek.
Welszibard
2023-08-27 at 21:33
Az ügynöklistákról és a dossziék tartalmáról:
Véleményem szerint: vagy mindent vagy semmit.
Az nem fair játék, hogy 1989 őszétől 1990 januárjáig – ahogy azt a Pesty Lászlóék “Fekete doboza” le is filmezte – teherautószámra vitték a zúzdába a BM által kiválogatott dossziékkal teli zsákokat. Ezek ugye akkor “ártatlan” bárányok lennének, a megmaradtak pedig – jóllehet többségüket valamivel megzsarolták – aljas, mocskos spiclik, besúgók.
Még egyszer mondom: vagy mindent, vagy semmit.
Ne legyenek kivételezettek.
Királytigris
2023-08-27 at 21:08
Az MSZMP és utódpártjai az MSZP és a DK a saját sz…kat próbálják a társadalomra rákenni, mert azt hiszik, hogy az 1945 és 1962 között elkövetett politikai gyilkosságaikat, amit a jog megcsúfolásával hajtottak végre, ezzel eliminálhatják.
Hát nem! Ez az aljas bűncselekményük terhe apáról fiúra száll, ahogy a Biblia írja: Apáitok bűnei hetediziglen fog benneteket sújtani!
Magyar ember ezt a nemzet ellen elkövetett, gyáva terorrista gyilkosságokat, amit a Szovjet Hadsereg védőszárnya alatt követtek el, soha nem feledheti! Erre mindig emlékeztetni kell az utókort, ha ezek a brigantik fattyai hatalomra kerülnek, adott esetben ott folytatják, ahol apáik, nagyapáik abbahagyták.
gyozo2018 - sürgős volt nekik
2023-08-27 at 20:05
“A mostani felülvizsgálat során a bizottság tagjai – nemzetbiztonsági átvilágításukat követően – betekinthetnek majd az érintett iratokba, és javaslatot tehetnek a nyilvántartásban található adatok minősítésének felülvizsgálatára.
Idén év elejére készültek el informatikai szakemberek a 18 mágnesszalagon található adatok átmentésével. A mágnesszalagokon található hálózati nyilvántartás több tízezer hálózati személy nevét, fedőnevét, azonosító adatait és beszervezési dossziéjának számát, valamint egy, a számítógépes nyilvántartás során alkalmazott kódszámát tartalmazza.”
gyozo2018
2023-08-27 at 20:03
Bere
2023-08-27 at 19:
.
Az SZDSZ kezében maradt. Emlékezz, hogy
Medgyessy nyilatkozatát követően azonnal
megjelent a leleplezés a D-209-es Medgyessy titkosszolgálati múltjáról.
.
A Bajnai-kormány a 2010-es választás előtt egy héttel (a választás április 11-én volt) április 5-én bízta meg Kenedi Jánost (hivatalosan ) két másik szadeszessel,
hogy a mágnes szalagokat még időben végigkurkássza.
AZ UTOLSÓ SIMÍTÁSOKAT KENEDI JÁNOS VÉGEZTE EL!
gyozo2018
2023-08-27 at 19:54
” Sokan abban vélik felfedezni a megtisztulás hiányát, hogy nincsenek hozzáférhető ügynöklisták. Azt hiszik, ha kéjes örömmel böngészhetnének száraz adatsorokat, amelyek mögött gyakran megtépázott és megtiport emberi sorsok rejlenek, máris megnevezhetők lennének a bűnösök, máris tisztább lehetne a kép, a közélet. ”
.
Na, tessék!
Schiffer linkelése, hogy követeli az ügynöklisták felszabadítását.
(Megfejelte a cinikus blöffel, hogy ha nem utalja az EU a nekünk járó részesedést,
akkor ne fizessük be a kötelezőt. Nemcsak cinikus, de aljas is. És ez vastagon a cikkben leírtakhoz tartozik.
Bere
2023-08-27 at 19:52
Ügynöklista -szerintem – először az SZDSZ-hez került, ahol kimazsolázták és megtizedelték ( harmadolták, kimentve a sajátjaikat) a többit meg eladták Gyurcsánynak.
Írysz
2023-08-27 at 19:47
Nekem a Kádár-rendszerről egy pislákoló lámpájú, latyakos, huzatos, büdös, bagófüstös, húgyszagú vasúti váróterem jut eszembe.