Bródy Sándor író irodalmi-történeti jelentősége mindig vita tárgya volt, de az biztos, hogy olyan dinasztiát alapított, amelynek története még a legedzettebb kémfilmek forgatókönyvíróit is meglepné. A tágabb Bródy-család is elképesztően sikeres volt rendszerváltásoktól függetlenül (vegyük csak a távoli rokont, Bródy Jánost), de igazán Bródy Sándor fiainak a sorsa az érdekes. Akik „mini-magyar maffiaként” [Stephen Koch meghatározására utalva] szétspricceltek a világban. Voltak, akik Németországban kereskedtek az exnácikkal, mások Amerikában mentek és ott építettek karriert. Bródy András a kommunisták frankfurti hírszerző központjának központi figurája volt, de feltűnt mellette testvére, István is. Bródy János itthon volt Rákosiék bizalmi embere, aztán egyszer nem jött vissza Amerikából: fia, Alexander Brody így vallott erről a Népszabadságnak: „Amikor Vas [Zoltán] megismert, Moszkvába küldött volna tanulni. Én viszont nem akartam a Szovjetunióba menni – Vas Zoltán segítségével végül Amerikába jutottam ki.” Szóval így működött és működik a hálózat. Ideológiai mázzal, de valójában elvek nélkül. A lényeg a vagyon- és hatalom-szerzés: Alexander Brody kint milliárdos lett és – a többiekhez hasonlóan – aranyéletet élt.
Vas Zoltán, a Gazdasági Főtanács vezetője 1947 tavaszán elérkezettnek látta az időt, hogy megkezdjék a nyugati országokkal a kereskedelmi kapcsolatok kiépítését. Gyorsan és hatékonyan teljesítették azt a feladatot, hogy a nemzetközi áruforgalmat – ezzel együtt a gazdasági kapcsolatrendszereket és a pénzáramlást – ellenőrzésük alá vonják, így annak ellenére, hogy ekkor még nem léteztek az állami monopóliummal rendelkező impexek, nem kellett versenytársaktól, vagy egyéb „illetéktelen” beavatkozástól tartaniuk.
Az első puhatolózó tárgyalásokra egy újságírót küldtek, aki Nyugatról nézve is kiváló „pedigrével” rendelkezett, hiszen zsidó származása miatt biztosan nem lehetett náci kollaborációval vádolni, és látszólag semmi kapcsolata nem volt korábban a kommunistákkal, különösen a moszkovita keménymaggal. A publicistát Bródy Istvánnak hívták.
A Bródy-klán szerepe a hálózatban
Az ismert író, Bródy Sándor fiai kalandos utat jártak be a huszadik századi történelem viharaiban sodródva. Legidősebb gyermeke, Hunyadi Sándor házasságon kívül született és maga is író lett, de a minket érdeklő történetekben inkább törvényes fiai, András, István, Illés és János szerepelnek.
Bródy Sándor író. Fotó: Fortepan
Mind a négyen valamilyen szinten részesei voltak a nyugaton kiépített baloldali hálózatoknak, vagy kulturális, vagy gazdasági vonalon.
András és István újságírók lettek, a két világháború között párhuzamos utat jártak be.
Bródy András az Életrajzi lexikon szerint több lap külföldi tudósítójaként is kereste kenyerét, és a harmincas években az Ufa Magazin felelős szerkesztője volt. Valójában a harmincas években nemcsak ő, de Bródy István is dolgozott a német tulajdonban lévő Ufa filmstúdiónak, amely egyre inkább a náci propaganda szócsövévé vált. Sőt, István egy visszaemlékezés szerint az Ufa budapesti igazgatójaként tért vissza Berlinből.
Abból a Berlinből, ahol a két világháború között a Komintern egyik központját életre hívták és ahol számos Magyarországról elmenekült kommünár dolgozott. Mindez persze nem jelent semmit, csak a kirakós darabjainak összeállításakor az ember keresi az összefüggéseket, próbál értelmet adni a látszólag ellentmondó részleteknek.
Hogyan kerültek Vas Zoltán közelébe?
István a Vörös Hadsereg katonája volt 1919-ben, de összetűzésbe került a feletteseivel, és állítólag Szamuely a halálát akarta. A történet a fellelhető forrásokban különböző formában szerepel, de az mindenesetre biztos, hogy a Tanácsköztársaság bukása után nem esett bántódása, újságírói karrierje kiteljesedhetett, sőt elismeréseket is kapott az új hatalomtól. A német megszállásig zsidó származása miatt sem érte semmiféle hátrány, saját bevallása szerint korábbi katonai kitüntetéseinek köszönhetően. A történet eddig koherensnek látszik, de hogyan kerültek az „ellenforradalmi rendszert” kiszolgáló Bródy testvérek Vas Zoltán közelébe?
Nincs konkrét nyoma annak, hogy az illegális kommunista pártban aktívan tevékenykedtek volna – sőt a náci térhódítást segítő Ufának dolgoztak – mégis sejthető, hogy valamilyen formában kapcsolatban lehettek a szovjetek által fenntartott hálózatokkal, például a Kominternnel, amelynek Vas is az egyik irányítója volt Moszkvában.
Fotó 1948-ból: Rákosi Mátyás, Szobek András, Vas Zoltán. Fotó: Fortepan.hu. Adományozó: Bauer Sándor
Andreas Bródy és a frankfurti hírszerző központ
Ezt a feltételezést erősíti, hogy az államvédelem iratai között fennmaradt egy dokumentum a negyvenes évek végéről, amely állítólag a nyugatnémet Alkotmányvédelmi Hivatal egyik jelentésének a magyar fordítása. Azt, hogy milyen titkosszolgálati akciónak köszönhetően került ez a jelentés az államvédelem kezére, nem tudjuk, de a tartalma rendkívül izgalmas.
A német elhárítás beszámolója Andreas Bródyról szól, aki egy gazdasági hírszerző szolgálatot irányított a szovjetek megbízásából frankfurti székhellyel. Legfontosabb üzleti partnerei között olyan személyeket sorol fel, mint például Karl Bickenbach, akiről az előző részben megtudhattuk, hogy ex-náciként a magyar külkereskedelem kiemelt korrupciós partnere volt 1956 előtt. Andreas Bródy a németek szerint 1944-ig gabonakereskedelemmel foglalkozott, majd a háború után Moszkvába került, ahol állítólag tanfolyamokon vett részt. 1946-ban tért vissza Magyarországra, ekkor Németország nyugati övezetébe küldték, itt a szovjet titkosszolgálat helyi rezidenseként tevékenykedett, minden Magyarországról Németország nyugati tartományaiba utazó személynek jelentkeznie kellett nála.
És még azt is megtudhatjuk a német kémelhárítás adataiból, hogy hírszerző csoportjába tartozott Bródy István, akivel rokoni kapcsolatban állt.
Ezen szórványos információk arra utalnak, hogy legkésőbb a szovjet megszállás után a két Bródy fivér csatlakozott az új hatalom képviselőihez, de bizalmi feladataik mégis azt sejtetik, hogy mindez nem lehetett előzmények nélküli.
Bródy Illés – valahol a képen / Forrás: Arcanum
Bródy Illés Amerikába ment
Mielőtt rátérnénk az 1947-es üzleti útra, érdemes megemlíteni a két fiatalabb Bródy fivér történetét is. Illés még a harmincas években emigrált az Egyesült Államokba, ahol a családi hagyományoknak megfelelően írni kezdett. Az Amerikai Magyar Népszava így emlékezett meg róla 1981-ben: „világhírre egy szenzációs könyvével tett szert, amelyet a lemondott Edward angol királyról írta, ha jól emlékszem, ezzel az erősen pesti ízű címmel: Gone with the Windsor (szabadon Margaret Mitchell Gone with the wind című könyve után.) Ebben leplezte le a volt királyt, hogy rokonszenvezett a német horogkeresztesek elveivel és Hitlerrel. […] Kevéssel a könyv megjelenése után Hollywoodban rejtélyes körülmények között halva találták.”
Bródy Illés viharos kapcsolatáról és állítólagos zsarolási ügyeikről az itteni és emigráns magyar sajtó is beszámolt
Bródy János és fia Alexander
János volt a legfiatalabb testvér, gabonakereskedelemmel foglalkozott, állítólag ezáltal került kapcsolatba Vas Zoltánnal, aki a főváros ellátásáért volt felelős a háború után.
Úgy tűnik, János szintén a kommunista gazdaságpolitikus bizalmi embere lett, kinevezték a gabonatőzsde vezetőjének, később az Ügető Egylet elnöki posztját is betöltötte. Egy üzleti ügyben New Yorkba látogatott még a negyvenes évek végén, ahonnan nem tért vissza. Kint maradt már ott tanuló fiával, a később befolyásos milliárdossá váló Alexander Brodyval.
Alexander karrierje sem mindennapi formában indult. Maga így vallott erről 2008-ban, a Heti Válasz kérdésére: „Amikor Vas [Zoltán] megismert, Moszkvába küldött volna tanulni. Én viszont nem akartam a Szovjetunióba menni – Vas Zoltán segítségével végül Amerikába jutottam ki.”
Maradjunk annyiban, hogy nem mindennapi történet: egy tizenöt éves fiú, akit a kommunisták nagyhatalmú gazdaságpolitikusa Moszkvába küldene tanulni, de ő inkább az Egyesült Államokat választaná, és kívánsága teljesül. Alexander Brodyt hasonlóan szerencsés csillagzat kísérte további pályáján is: a világ egyik legnagyobb reklámcégének elnöke lett.
Alexander Brody a Népszavában / Forrás: Arcanum
Bródy Istvánnak Németország „jutott”
1947-ben tehát elindult Bródy István, az újságíró, mindenféle hivatalos megbízás vagy diplomáciai státusz nélkül, hogy a nyugatnémet megszállási övezetekben kereskedelmi partnereket keressen Magyarország – és nem valamilyen magáncég – számára. „Vas Zoltán támogatása és az illetékes minisztérium helyeslése mellett indultunk el ketten április 29-én Németország felé, hogy megtudjuk, elképzelhető-e egy újfajta összeköttetés is Németországgal: lehet-e a gyilkos és a meggyilkolt viszonylata helyett létrehozni az eladó és a vevő relációját.” – olvashatjuk saját beszámolóját az útról, amelyet a Haladás című korabeli lap több részben közölt le.
A cikksorozat számos tudatos ferdítést tartalmaz, mégis egyelőre az egyetlen forrás, ami a nyugati gazdasági hálózatok kiépítésének kezdeteiről tájékoztat, és amelyből világossá válik, hogy a Bródy testvérek valóban szerepet vállaltak a kommunista diktatúra kiépítésében, és amely a titkosszolgálati háttér feltételezésére is ráerősít.
1947-ben a határokon szigorú ellenőrzés volt, utazni csak külön engedéllyel lehetett, különösen a szövetségesek által megszállt nyugatnémet területekre. Bródy mégis kedélyes, propaganda-ízű beszámolóban emlékezik meg a határátlépésről: „a vámtiszt belenézett az autóba, megkérdezte (és elhitte), hogy mennyi pénz van nálunk és a végén elkérte az útlevelemet. »Bródy« – mondta és rám nézett. »Most ment át haza, Budapest felé egy másik Bródy, az Amerikából jött, szintén autón. Nem rokonok?« »A testvéröcsém« – mondtam és elkezdtem hangosan nevetni. […] Íme, így néz ki a valóságban a vasfüggöny: ugyanazon a napon egy családnak két fia lépi át ide-oda a határt, két egy nevet viselő testvér, akik közül egyik sem tagja semmilyen politikai pártnak, nem tartozik semmiféle erős érdekszövetkezethez és még csak gazdagnak sem nevezhető, mert egyik napról a másikra él, erején felül, fütyülve a holnapra. Két független ember, két kis nyugtalan motor, akiket semmi más nem hajt át a határokon, mint az aktivitás, a cselekvés és megismerés vágya. Vasfüggöny: mese felnőtt és hiszékeny gyerekeknek…”
Bródy István cikke a Haladásban / Forrás: Arcanum
Az említett fivér minden bizonnyal Illés lehetett, akinek ezek szerint szintén volt határátkelési engedélye. (A Nyugatról hazatérők alapos ellenőrzésen estek át akkoriban, a politikai rendőrség kihallgatta őket, gyakran átmeneti táborokba kerültek, nem lehetett csak úgy vidáman hazalátogatni Amerikából, kivéve, ha valamiféle „erős érdekszövetkezethez” tartozott az utazó.)
Bródy minden bizonnyal azzal a megbízatással indult a nyugatnémet területek gazdasági vezetéséhez, hogy rábírja őket egy kereskedelmi szerződés megkötésére. Ehhez magyar élelmiszeripari és mezőgazdasági termékekből bemutató készletet is vitt magával: „Az én útipoggyászom ez alkalommal nagyon meglepő volt: az ingek és ruhák mellett nem az újságíró ceruzája, jegyzetkönyve és fényképező masinája feküdt, hanem szárított főzelék kis celofáncsomagokban, vegyes íznek nevezett lekvár, borsó- és babminták és fosztott libapehely papírzacskókban: egy utazó mintakollekciója.” De Bródy a cikk ezen részében is mellébeszélt: nem az útipoggyász tartalma volt nagyon meglepő, hanem azok a személyek, akikkel találkoznia kellett. Vas Zoltántól három német gazdaságpolitikus nevét kapta meg, őket indult felkeresni.
Három, egykor Magyarországon szolgálatot teljesítő magas rangú náci tisztségviselőről volt szó, olyanokról, akik hazánk gazdasági kiszipolyozásában és zsidó nemzetiségű honfitársaink deportálásában aktívan részt vettek. Hozzájuk indult 1947 tavaszán egy neves zsidó család fia, akinek rokonai közül többen Hitler megsemmisítő táboraiban vesztették életüket.
Jövő héten ezzel folytatjuk.
A sorozat korábbi részei:
A hidegháború győztese nem Amerika, hanem a globális pénzelit volt
A felforgatók arcképcsarnoka – Az elfelejtett Parvus, avagy útmutató a bolsevizmushoz
Henry Ford és a többi nagytőkés – Lenin és a totális állam felépítésének elhallgatott támogatói
Hammer, aki mintha Soros mestere lett volna – Egy gátlástalan filantróp véres felemelkedése
A kaloda változatlan, de a bolsevik vallás ma szabadelvűnek, liberálisnak nevezi saját magát
Varga Jenő kommunista közgazdász, aki kitalálta a málenkij robotot és annak „gazdasági hasznát”
Korai kommunista külkeres mammutvállalatok, ahol Gyurcsány csak kisinas lehetett volna
A Hardi-istálló, Oblath György és a többiek, avagy a külkeres maffia hatalomátvétele
Nyerges János, a legfontosabb külkeres, akinek a „körmös” Bauer volt a tartótisztje az ÁVH-n
Svájc nemcsak a náci vagyonból, de a kommunista külkeresek pénzéből is ügyesen gazdagodott
Vezető kép: Népszava
Facebook
Twitter
YouTube
RSS