1956
Mi, az ifjak fogtunk fegyvert ’56-ban is
63 éve pesti és budai srácok, sutba dobva mindent, harcoltak azért, hogy szabadon élhessenek. Nem pátoszos étosz, trendi Facebook- vagy Instagram-posztok, hanem az elemi szabadságvágy hajtotta őket. Érezték a nyakukon a szovjet bakancsok nyomását, de mégsem a safe space-t keresve bújtak be egy meleg zugba. Ők fegyvert fogtak és harcba mentek, pedig sokan közülük maguk is a háború véres éveiben születtek. Küzdöttek és ott voltak az utcákon, a tereken, a lépcsőházakban és a tetőkön is, nem hátráltak meg. Mi, fiatalok, akiknek a nemzet, a haza, a hit és a család ma sem holmi elaggott frázisok, hanem mélyen bennünk élő rögök, ezért sem hátrálunk meg soha! Schmidt Mária a New York Times-ban: A régi, liberális világ letűnőben van, menthetetlen!
"Lehet, hogy egyesek még nem tudják elfogadni, de a régi világ letűnőben van. Menthetetlen. Amit meg lehet és meg kell menteni, az a nyugati (keresztény) civilizáció" – írja Schmidt Mária a New York Times-ban megjelent elemző cikkében, aki szerint a magyarok nagyon jól tudják, hogy senki nem képviseli úgy az érdekeiket, mint ők maguk. A Terror Háza Múzeum főigazgatója írásában azt is egyértelműsíti az olvasókkal, hogy "ahogy veszít erejéből a liberalizmus, úgy tér vissza Magyarországra a valódi többségi demokrácia és népképviselet". A populizmus védelmében című cikkében Schmidt Mária Orbán Viktor politikáját is elmagyarázza a külföldi olvasóknak, figyelmeztetve, hogy az emberek is elkezdték éreztetni az elittel, hogy nem kérnek az instabil liberális politikából. Felkelőket gyilkoltatott, behívta a szovjeteket – Nagy Imrének nincs helye hőseink között!
Jánosi Katalin kikéri magának, hogy nagyapja (Nagy Imre) emlékét beszennyezze a mostani diktatórikus kormány. Az ő nagyapja ugyanis – állítja – „erkölcsös”, „tisztességes” és „hazaszerető” volt... Tényleg ideje rendet tenni Nagy Imre-fronton. Mára ugyanis odáig jutottunk, hogy az ötvenhatos szabadságharcosok statáriális kivégzéséért, sortüzekért, szovjet csapatok Budapestre hívásáért, több százezer német nemzetiségű magyar honfitársunk deportálásáért, koncepciós perekért, parasztok kifosztásáért felelős véreskezű kommunista hazaárulót avatnák szentté a kommunisták ivadékai, szellemi és anyagi örökösei. Elég volt ebből! Ez az ember nem való nemzeti hőseink panteonjába! Vesztesek dühe
A nagyszüleim és a szüleim akaratukon kívül ugyan, de meghozták azt az áldozatot 1945 után, hogy ők voltak azok, akiket, mint az egykori elnyomó osztály tagjait kirabolták, megkínozták, bebörtönözték, akiknek elvettek évtizedeket az életükből, a gyermekkorukból. Nekem már „könnyű” ezzel a családi múlttal szembenállni a kommunizmusból kinövő liberalizmussal. Az ember gyenge: én személy szerint is hajlandó lettem volna megbocsájtani mindenkinek, aki részt vett ebben, mintha az ellenem elkövetett bűneik összemérhetőek lettek volna a nagyszüleim, a szüleim ellen elkövetett gonoszságaikkal. 1989-ben elhittem, hogy a bűnösök tudják, hogy azok, és a megbocsájtásért és a büntetlenségükért cserébe visszavonulnak majd a magánéletbe és boldogan élnek majd abból a vagyonból, amit addig elraboltak tőlünk.